Délmagyarország, 1928. május (4. évfolyam, 99-122. szám)

1928-05-17 / 112. szám

SZKOED: SzertuttWMg: De&k Ferenc ucca Telefon: 13-33. ' KlodAMvatal, ItDIctSnkHnyvtAT é* Jegyiroda: Aradi ucca S. Telefon: 300. Nyomda: Löw Upót ucca 19« Telefon: 16-<54.« » « » « » Csütörtök, 1928 május 17 « « « IV. évfolyam 112. s&Ám MAKÓ : Szerkesztőség kiadóhivatalt (Jrl ucca 6. Telefon: 151. izAm.« »«»«»; HÓDMEZŐVÁSÁRHELY: Szerkesztőség é» kiadóhivatal: Andr&say ucca 25. Telefon: 49. szóm. « » « » « » « » Eionzetesl ara havonta 3-20 vidéken és a löv&rotban 3-80. kUlf»Id»n 0-40 pengő. Egyes sz&ra 16, vnsftr- és Ünnepnap 24 fillér Lord Harmsworlh szaval Amikor legnagyobb barátunknak, lord Rot­hermerenek a fiatalság és tehetség kincseitől ékes fiának nevétől hangos az ország, ami­kor az ország népe Soprontól Debreoenig ban­dériumba áll, ugy gondoljuk: nemcsak sze­metgyőnyőrködtető felvonulásokkal, nemcsak B vendégszeretet gyönyörű faji megnyilatkozá­saival illenék köszönteni a fiatal lordot. Ez mind megilleti őt, de ennél több is megilleti. Necsak ünnepeljük, hallgassunk is rá. Necsak arra kérjük, hogy miránk hallgasson, hall­gassunk mi is legnagyobb barátunk fiának szavára. Közvetlen Magyarországba indulása előtt lord Harmsworth nak, a Press Fund fiatal elnökének tiszteletére bankettet rendeztek, me­lyen nemcsak a legtekintélyesebb angol po­litikusok, de a legtekintélyesebb laptulajdono­sok és újságírók is résztvettek. Angliai fogal­mak szerint politikusok és laptulajdonosok megkívánhatják a »legtekintélyesebb« jelzőt, de az újságírók nem. Mert az újságírók válo­gatás nélkül tekintélyesek. Az angol közélet érdeme szerint becsüli az ujságiró munkáját és tisztában is van azzal az érdemmel, amit ez a foglalkozás minden tisztes művelőjének megad. A londoni bankett is ünneplése volt az Újságírói munkának. Esmond Harmsworth ra­gyogó beszédben köszöntötte meg az őt ün­neplő szónoklatokat s beszédében apotheózi­sát zengte az újságírói munkának. »Az újság­írás, — mondotta beszédében, — kitűnő elő­készítő iskola az igazi államférfi számára. Nincs egyetlenegy foglalkozás sem, ahol olyan széleskörű tudásra, olyan éles ítélőképességre, olyan mindenre kiterjedő érdeklődésre lenne szükség, mint az újságírásban. Nincs még egy olyan r.rhéz munkát végző ember, mint az ujságiró. Ügyelni kell arra, hogy az ujságiró megtalálja nagy munkájának jutalmát.« Idézte beszédében nagybátyjának, az ujságfejedelem­nek, Northcliffe lóridnak hozzáintézett sza­vait is: »Amit életemben elértem, — mon­dotta egy alkalommal Northcliffe lord, — azt mind az újságírásnak köszönhetem, egész éle­temben büszke leszek arra, hogy dolgozó uj­ságiró vágyok és semmi más.« Budapest kapujában az első választott pol­gár és az első ujságiró fogják köszönteni az ország nagy vendégét. Mi szegedi újságírók nem érzékenykedünk a magunk otthonában, ha a mi legkitűnőbb »kartársunk« ünneplé­sénél, fogadtatásánál és köszöntésénél nem érdemük szerint jutnak azok szóhoz, akikről —- a fent idézett szavai tanúsága szerint, — Szeged nagy vendégének legalább olyan jó véleménye van, mint a »hivatalos és válasz­tott« köszöntőkről. Mi újságírók tökéletesen megelégszünk azzal is, ha hallgatnak előkelő vendégünkre. Nem a bókoló udvariasság, de komoly és átérzett meggyőződés fogalmazta azokat a szavakat, melyekre büszke lehet min­den ujságiró s melyek a tekintély és hozzáér­tés mértékével mérték fel az ujságiró mun­kájának hivatását és tekintélyéi Tanulhatnának ezekből a szavakból azok is, akik egészen különös, egészen sajátos értel­mezését adják a körtöltésen belül az ujság­irói munka értékességének. Az újságírói mun­ka ilyen értékelése is egészen speciális sze­gedi jelenség. A paprikának, szappannak és tarhonyának városában az újságírói munka értékét a dicsérő jelzők számával mérik. Mint ahogy a gyémánt súlyát karáttal, az arany súlyát unciával, a méreg súlyát miligrammal éppúgy mérik az ujságiró munkásságát a di­csérő jelzőkkel. Aki kifogásol, aki rámutat a hibákra, aki javitani szeretné az intézkedések módját, aki azon fáradozik, hogy megszün­tesse a hibákat, aki a toll erejét és a nyilvá­nosság hatalmát arra akarja felhasználni, hogy egészséges lakáshoz juttassa a pincelakások halálraítéltjeit, aki ebben a városban több ke­nyérért, több munkavégzésért és kevesebb köz­teherért harool, aki azon fáradozik, hogy a polgárság akarata valósuljon meg minden köz­ügyben, — azt a város ellenségének szeretnék kikiáltani, az szerintük destniál, rombol és veszélyezteti a köznyugalmat. De aki nem a közügyekkel, hanem a közügyek intézőivel tö­rődik, aki nem azon fáradozik, hogy a város meggyötört népének legyen nyugalma és ke­nyere, hanem abban látja feladatát, hogy a hatalom részeseit minél több fény, disz, mél­tóság vegye körül, aki tollát csak bibortintába' mártja s tósztokat ir, amikor a toll köteles­sége a harc, a küzdelem, a javítás lenne, azt; a város barátjának nevezik ki. A sajtótól csak dicséretet várnak. Ennek a kornak szelleme; fejlesztette ki bennük azt az igényességet, hogy, csak hódolatot várnak, de nem tudják elvi-' selni a bírálatot. »Csak hódolat illet meg, nem bírálat«, — mondják ők is. Az a kérésünk: a sajtó nagy barátja előtt titkolják el a sajtóról alkotott meggyőződésű­ket. Titkolják el a mai sajtójog leglényege-! sebb rendelkezéseit is s ne mondják meg neki, hogy a magyar sajtójog reformja mit igér a magyar sajtónak. Vigyázzanak annak a jó­indulatnak és barátságnak zavartalanságára, ami most a legnagyobb erőnk és legszilár­dabb reményünk. Rothermere lord fia Budapesten Mámoros ünneplés Soprontól a fővárosig — Tízezrek felvonulása Esmond Harmsworth előtt vlrágesőben és zászlóerdő alatt Őrökre fontos, hogy Elzász-Lotharínglához hasonló nyílt sebek ne tátongjanak — mondotta Esmond Harmsworth (Budapesti tudósítónk telefonjelentése.') Lord Rothermere fia szerdán Magyarországra érkezett. Amerre diszes kíséretével elvonult, ünnepi hangulat, vasárnapi külsőség jelezte Esmond Harmsworth utjának jelentőségét. És amikor délután a fővárosba érkezett, Buda­pest nagy és kivételes ünnepek vibráló lázá­ban fogadta a lord fiát Érkezéséről az alábbi j telefon jelentéseink számolnak be: Harmsworth képviselő reg- \ gel 8 órakor indult el két hatalmas Rolls Royce-on Bécsből. Az első kocsiban volt a képviselő és Ward Priee, a Daily Mail helyettes főszer­kesztője, a másodikban pedig Maxvell angol képviselő és a Daily Mail kiküldött munka­társai. Tiz órakor érkezett Villásreggeli után tovább indult SopronbóJ. Innen kezdve Cord Ro/ömere fia a magyar batárra Viharos éljenzés fogadta itt, majd a diadal­kapukon keresztül hatalmas autótábor között megindult a menet Sopronba. Hatalmas tömegek várták végig az utakon, amikor a városháza előtt kiszállt, orgonát és gyöngyvirágot hintettek a fiatal lányok. A képviselő rövid beszéddel köszönte meg az üdvözléseket, amelynek végén magyarul ezt mondotta: — Éljen Magyarország! Virágzápor és orkánszerü éljenzés fogadta ezeket a szavakat, majd Harmsworth elin­dította azt a kerékpár-stafétát, amely ebből az alkalomból Budapestre indult, ' * valóságos diadalai volt Győrig. Minden községben diadalkapu várta a lartT; fiát és óriási tömeg. Az autóknak szinte min-' den községben meg kellett állni, olyan nagy,; volt az ünneplés, annak ellenére, hogy ez nem volt programban. Sok helyen áttörték a kordont és ugy tódultak az autókhoz. Majd­nem egy óra volt, mire Győrbe érkeztek. Itt is tombolt az ünneplés, virágokat szórtak Harmsworth felé, ezrek és ezrek éljeneztek és hurráztak. Az üdvözlő beszédek után ebéd volt a vá­rosháza tanácstermében. Két órakor indult tovább az autótábor Komárom felé. Mindé-! nütt sorfal állt és tombolva éljenzett. Az ünneplés az egész uton tovább folyta-^ tódott egészen a fővárosig. Budapesten alig látott zászlódiszbe öltöztették az uccákat, a díszítés a Hüvösvölgynél kezdődött. Minden1 utat óriási tömeg szállott meg, még a Gellért­hegyet is megszállva tartották, hogy lássák a Gellért-téri fogadtatást. A megérkezés előtt1 már órákkal alig lehetett mozogni ezen a helyen. A fildegltutl orsxáguton két hatalmas fehér oszlop közt kifeszitett kö­télen lengett két nagy magyar és egy angol zászló. A hidegkúti országút szerpentinjein háromnegyed 5 után néhány perccel tűnt fel egy hatalmas turaautó, melynek porfelhőjé­ből kibontakozott még más 10 poros gépr kocsi. Az erdő szélén, a kereszt tövében körül­belül 300 főnyi közönség levett kalappal, keni dőlobogtatással és harsány éljenzéssel fogadta

Next

/
Thumbnails
Contents