Délmagyarország, 1928. május (4. évfolyam, 99-122. szám)

1928-05-13 / 109. szám

n DÉLMAGYARORSZAG W2S május 13. P* MEQMYIET a REFRACTIO^ optika. Legpontosabb szemüveg készítés! Minden darabért Javításokat villamos erőre berendezett műhelyünkben azonnal elkészítünk Folo cikk raíiiár. Kidolgozások. Nagyítások. Vegyszerek. kelemen ucc& v 601 meg az alsósra, ferblire és makaóra. Egyetlen hivatalos kötelessége volt vasárnaponkint ki­menni Fugy ¡vásárhelyre misézni és prédi­kálni. Engem magával .szokott vinni (nem püspöki hintón, hanem a fugy¡vásárhelyiek szekerén) s az énekes misén a Dominus vobis­cum ulán én énekeltem neki az Et cum spiritu íuo-1. Kántori működésem tisztára amatőr ­ködés volt, de a káptalan annyira méltányolta, hogy elismerése jeléül küldölt nekem négy szekér lüzelőfál. Az udvari papok nagyon szívesen fogadtak és vittek mindjárt a bíboroshoz. De mielőtt beléptünk volna, Yucskics tanár figyelmez­ik tett, hogy a beszélgetés során huszonnégy évesnek mondjam magam, mert huszonegy és fél éves korral nem lehet az ember felelős szerkesztő. A bibornok akkoriban már közel járt a hetvenhez, de jó erőben volt. Mosolyogva fo­gadott, jól megnézegetett, s az első szava csak­ugyan az volt, hogy »kedves öcsém, ugyan hány éves lehel?< Azt feleltem: »huszonnégy « — »Jó, mondotta a bibornok, — ha Rimler Károly elhiszi, akkor én is elhiszem.« (Rim­ler volt Nagyvárad polgármestere a nála kel­lett l ejelenteni, hogy felelős szerkesztő let­tem.; Schlauch bibornok hosszasan beszél­getett velem, kikérdezte a politikai nézeteimet, konstatálta, hogy az észjárásom »egészséges« és azzal bocsójtoli el, hogy nagyon gyakran lesz alkalmunk aktuális kérdésekről eszme­cserét folytatni (A bibornoknak már nem mondottam, hogy nem vagyok hajlandó esz­méimet elcserélni.) Amikor már távozóban voltam, a bibornok megállított, nagyon rám nézett és így szólt: »Nagyon i'urcsa szemei vannak... Nagyon nyugodtnak látszik, de ezt csak mulatja.. Tombolni szeretne, de tökéle­tesen meg van fékezve.. Nagyon szeretném tudni, csinál-e majd valami nagy dolgot az élet bén?*; Nem nagyon értettem, hogy mire gondol a bibornok, de annyit már tudtam, hogy nem szabad kérdezősködnöm. Kosztra egyelőre a Walterei-ba szegődtem. Wálter vendéglője a Rimanóczy szállóval kap- i csolalos volt, a földszinten vendéglő, az eme- J leien délután kávéház, este. orfeum. Kávéházba í a szomszédos Magyar Királyba jártam, mely- j ni'k Waldmann volt a tuljadonosa, a hires szemorvos atyja. Lakást a Tisza-házban bérel­lem, a megyeháza melleit. Bulyovszky Gyula királyi ügyésztől béreltem ki egy három ab­lakos, őrási nagy utcai szobát, mely valaha a Tisza-család szalonja volt. Kaptam egy óriási kapukulcsot s mivel a szobám a folyo­sóra nyilott, soha nem is találkoztam a ház népéből senkivel. Az udvar óriási nagy volt s a telek túlsó sarkán állott a református templom. A szerkesztés munkája egy kis haleseltel indult meg. Elég jó újságot állítottunk össze s ennek örömére vacsorát adtam munkatár­saim tiszteletére. Vacsora után az orfeumban pohárazgattunk, ahonnan hat üveg bort át­líüldtem a nyomdászaimnak. Szilveszter éj­szaka volt. az embereim már előzően is ittak és. amjkor reggel három órakor a »formát« beemelték a gépbe, az első oldalt elejtették. AÍ összes betiik szétgurultak, ami nagy kár volt, mert a bibornok lapjának újévi számába igen ieles tollú emberrel irabam a vezércikket: dr. Kecskeméti Lipót főrabbival. T. i. én a felekezetek békességét komolyan szükségesnek tartottam és ápolni kívántam s nem féltem attól, hogy kalolikus testvéreimet a főrabbi egy-egy cikke hitükben meg fogja ingatni — s én viszont szívesen és gyakran irtam vezér­cikket az ultra-liberális Nagy vár ad-ba. Ezf. a politikát akkoriban sokan helyesnek tartat­ták s a bibornok, akihez ez iránt kérdést /in­téztem, azt felelte, hogy az amit csinálok, a zsurnalizmus szempontjából érdekes, a 'kato­licizmus szempontjából pedig egyáltalán nem veszélyes. Kecskeméti főrabbi cikkét á vidám Szilveszter-éjszaka után kissé nehéz kézzel szedték ki újra a szedők s igv a lapnak szer­kesztésemben megjelent első száma, újév nap­ján a hajnali órák helyett tizenegy órakor jelent meg. Tizenegy órakor természetesen még alud­tam. Szemetby Béla szentszéki jegyző ébresz­tett fel, aki közölte velem, hogy a bibornok­nál kell ebedelnem. Nagy és előkelő társaság volt jeled- A bibornok a szalonban fogadott hennünket. Egyszerre érkeztem Erdélyi Sán­dor akkori igazságügyminiszter fivérével, ki akkor a nagyváradi Tábla elnöke volt. A Tábla elnöke kezet csókolt a bibornoknak, — én természetesen soha, —» de a bibornok alig hogy üdvözölte a Tábla elnökét, rögtön velem kezdett beszélgetni s közölte velem, hogy »a hélyi politikában mielőbb meg kell ismer­kednem a helyzettel, főként a Tiszáné és Gerliczyné afférjával. Ez valami nőegyleli kér­dés volt, melyben szembe kerültek Tiszáék az arisztokrácia és a dsentri egy részével. A bibornok nem szerelte a Tiszákat. Több ízben találkoztam nála báró Gerliczynével, aki vagy Korniss grófnő volt, vagy talán egy Korniss grófnő is szerepelt az ügyben, ma már csak a névre emlékszem. Valamennyi grófnő és bárónő, ki »a mi pártunkon« volt, mind csillagkeresztes hölgy volt, mig Tisza Kálmánné, ha grófnőnek született is, csak palotahölgy« volt s igy a »mi pártunk« volt az előkelőbb — udvari szempontból. Talán ebből is eredt az egész affér... A bibornok ebédein olyakor, amikor előkelő vendége volt, nekem mindig ott kellett lennem. Megtörtént, hogy a vendég váratlanul érke­zett, — ilyenkor valamelyik udvari pap ko­ÍSf paplanok uj és régi átdolgozását szakszerűen legClCSÓbll végzem. noifyJdnosnépaplan iparos, Kossuth U. 12. Kertész-ház. csira ült, felhajszolt a városban, s ugy, amint voltam, utcai ruhában mennem kellett az ebédre. Ez nekem igen hizelgef® é<? találgat­tam, hogy őeminenciája vájjon'engem ked­vel-e \ annyira vagy személyemben a sajtót akarjá, megtisztelni? Ma ugy gondolom, hogy nem azért kellett a diszebédeken jelen len­nem, mert a bibornok kedvelt engem vagy kedvelte a sajtót, hanem azért, mert én is udvarának személyzetéhez tartoztam: titkár, szentszé.ki jegyző, szertartásmester, szerkesztő, stb. 'mind annak a ténynek kidomboritására va\ó volt, hogy a vendég egy nagyúri környe­zetbe jutott, mert csak nagyúrnak lehet szer­' tartásraeslere, szerkesztője, stb. Meg kell azon­ban említenem az igazság érdekébeu, hogy a világ legnagyobb szerkesztője is meg lehetett volna elégedve azzal a megbecsüléssel, melyet a bibornok irántam tanúsított. Ha főherceg volt is a vendég, akkor is váltott velem né­hány mondatot s ha az egy órára kitűzött ebédre engem csak negyedkettőkor tudtak elő­teremteni, megérkezésemig senki nem ült asz­talhoz. Politizálásaink az esti órákra maradtak. A bibornok nap-nap után egy lágytojást vacso­rált s egy kispohár érmelléki (diószegi) aszu­bort ivott hozzá, de udvari papjainak és ne­kem a francia szakács mindig remek vacsorát tálaltatott. A diskurzus többnyire csak billiár­dozás közben eredt meg s mivel én valami­vel gyengébben játszottam, mint a bibornok, kedvelt partnerc voltam Politizálásunk akörül forgott, hogy a nép­párt terjeszkedését meg kell akadályozni: nem szabad megengedni, hogy a Tiszántúl bárhol is megkezdje szervezkedését a néppárt. Mol­nár János apátnak, aki egyszer lejött a bibor­nokot »kapacitálni ', a legközelebbi vonattal el kellett utaznia. Kuriózum gyanánt föl jegyzem, hogv a bi­bornok egyszer elpanaszolta nekem, hogy Strossmayer Antal diakovári püspök, a hire« pánszláv főpap, milyen nagy konkurrenciát csinál neki. A bibornoknál csaknem minden héten jelentkezett egy-egy szerencsétlen ember azzal a vallomással, hogy »sikkasztottam, — mentsék meg a családomat, ha lehet!« Schlauch bibornok nagyon sok embert meg is mentett, de nem mindenkit; s azok közül, akiket nem volt érdemes vagy nem volt szabad »megmenteni«, többen elmen'ek a pánszláv püspökhöz, aki igy fogadta őket: Sikkasz­tottál? Loptál? Elzüllöttél? Én nagyon szere­tem, ha a magvai* sikkaszt, lop és elzüllik!« De Strossmayer gavallér volt, mert nem kivánt ingyen örülni: hacsak lehetett rendbe­hozta a sikkasztó tisztviselőnek a dolgát. Sok életfilozófiát tanultam a bibornoktól és ha helyzetemet ki akartam volna használni, mellette és általa nagyon sok dolgot elérhet­tem volna, sokkal többet, mint azok, akik papi támogatásnak köszönhetik rangjukat, ál­lásukat és vagyonukat. Az ilyesmi azonban 1895-ben már nem fért össze az egyéniségem­mel. Gndolálás, hajvágás, manikür Szeged legrégibb, legnagyobb és legelegánsabb szalonjában öoíí^challn i Kölcsey u. a Icglökélelesebb. Haffeslé» minden színben. Szépségápolás külföldi mintára. 259 Teleionszám : 11-04. Biztosítsunk baleset ellen! MiniMit érhet baleset! Balesetek hírét nep nap ulán olvashatjuk a lapokban s látjuk, hogy ínég olyan ioglaikozásu egyének i?, akiknek hivatása látszólag a legveszélytelenebb, gyakran súlyos balesetek áldozatai. Mindenkinek kötelessége önmagával és családjával szemben, hogy személyét s hozzátartozóit baleset ellen biztosítsa, mert csakis igy érhető el, hogy szerencsétlenség esetén megélhetése, családja boldogulása meglesz. 427 A difak minimálisak! A feltételek kedvescöelcf Felvilágosítással és ajánlattal szolgál: A NEMZETI BALESETBIZTOSÍTÓ R.-T. Udkja Szeged, Kies D.-palola L ero. 7. sz. Telefon 14—84. w. A MAGYAR FRANGZIA BIZTOSÍTÓ R.-T. Ilók] a Szeged, uf Csongrádi-palota. Telefon 5-13. *z.

Next

/
Thumbnails
Contents