Délmagyarország, 1928. április (4. évfolyam, 76-98. szám)

1928-04-08 / 81. szám

T SZCOED: 92erhe«M5»é0: De&k Ferenc UCCA K. Telefon: 13-33. ^ Kladóblvalcű, KökMönkönyvlAr ét Jegyiroda: Aradi ucca S. Telefon s 306. - Nyomda: löw Lipót ucca 1®.Telefont 16--34.« » « » « » Vasárnap, 1928 Április S « « « IV. ÉVFOLYAM 81. SZAM MAKÓ: Szerkesztőség és kiadóhivatal: Urt ucca O. Telefon: 151. szám.« »«»«» HÓDMEZŐVÁSÁRHELY: Szerkesztőség és kiadóhivatal: Andréssy ucca 2». Telefon: 49. szám. « » « » « » « » « » •mnnmn Előfizetési ara havonta 3-20 vidéken és a fővárosban 3-ÖO. i&UllWldün 6-40 pengO. Egyes szóm lo, vasát- és Ünnepnap 24 fUlér Handatum nóvum ... A patriarchák földjének áldott határai közt, ahol nem ismerték a tél szigorát, teljes pompáját kinyitotta már a tavasz. A Libanon délnek tekintő ormairól eltakarodott a hó 6 apró patakokban csörgött le a hegyek oldalán, megitatva az anemónék millióit, amelyek lila szirmait a pusztákról fuvó szikkasztó szellők ringatták. Zergék játszadoztak a sziklák kiszögeléseiu és gerlicék turbékoltak az ösvényeket szegélyző pálmák gallyain. Csupa szin, csupa illat és csupa ragyogás volt a vidék, amely felett komoran trónolt Jehova, a szigorú és kérlelhetetlen. A sinai Isten, aki változatlan maradt minden változásban s akinek templomában a karcsú oszlopokat nem fonták át a hellén-római művelődés indái, amelyek elérték a zsidó-világot is. Jehova temploma érintetlen maradt és Jehova tekintélyét nem ingatta meg se Platón filozofiája, se Róma kardja. Szava mennydörgő maradt, s csak ugy arcraborulva fogadta azt az alexandriai udvar biboros zsidója, mint a Moriah-hegy tövében barkácsoló napszámos. S ünnepére a Libanon zugaiból, az Eufrát pusztáiról a Tiberis torkolatától is haza zarándokolt az idegenbe szakadt, hogy az olthonvalókkal együtt költse el a húsvéti bárányt, ahogy ö parancsolta S az ünnepi előkészületek zajában, a vásári zsivajban, a nagyvárosi nyüzsgésben alig tünt fel valakinek az a szomorú menet, amely a betlehemi Uton haladt kifelé a városból. Elül Poncjus helytartó mogorva zsoldosai, utánuk egy halálra kínzott férfi, ostornyomoktól véres vállán durván összeácsolt kereszttel, végül néhány előkelő a város vénei közül, a főpap szolgái s a nyihározó uccai csőcselék, amelynek a szeme éhes minden látnivalóra. Akik a környék falvaiból az utolsó órában siettek a templomba, futtában váltottak egy-két szót az ünneprontókkal. — Ki ez a szerencsétlen? — A názáreti Jézus, az ács fia — Hová viszitek? — A Golgotára. — Mit vétett? — Isten fiának mondta magát, megrontotta « régi tőruéngt és ujat hirdetett helyette. — Akkor méltó a halálra. De békesség veletek, mert már harsognak a templomi kürtök s az Ur papja vérét veszi immár a báránynak, hogy beteljenek az irás szavai... S amely percben Kajafás a kosszarvából •v aló kürtök harsogása közben meglocsolta az áldozati állat vérével az oltárt és eleget tett az ódon törvénynek, a gyalázat fáján kiömlött a vér az Isten fiának szivéből, aki az Ember Fiának nevezte magát és megszentelte az uj törvényt, amelyet minden időknek és minden népeknek adott. Mi a különbség az ó-törvénv és az uj-törvény közt? Az, hogy az elsőnek az eszméje negatív: kerüld a bűnt, — a másodiké pozitív: tedd a jót! A pogány világ anyagiságával szemben, ameljnek. külső ragyogása a rothadás IJdércfénye s a próféták sivár ¡realizmusával szemben, amely nem ismer semmi közösséget ég és föld közt, az Ember Fia érzi vnagát először Isten fiának- Nem a betedizigleu bosszút álló, hanem a. hetediziglen áldást osztogató, nem a kegyetlen, hanem az irgalmas Isten elsőszülöttének, akinek saját szavai szerint mindenki testvére. A koldus, a fejedelem, a vámszedő, a bukott nő, az útonálló, az írástudó, a pogány, a barbár, a törvénytisztelő, mindenki. Az ö egyistensége nem a korlátolt faji önzésre, hanem az egész emberiségé- Nem akialkudott ceremóniák kellenek neki, hanem a belső hit, nem az összekulcsolt kezet mondja áldottnak, hanem a nyilt szivet, nem a szemforgatásban, a kézmosásban, a kapordézsmában, a rideg elvben jelöli meg az Istenhez vezető utat, hanem a nagy törvény teljesítésében: Szeresd felebarátodat, mint tenmagadat! Ez valóban uj törvény volt, aminőt se Bábilon. se Memphis, se Athén, se Róma ne in adott az emberiségnek s aki elsőnek hirdette ezt a törvényt, annak meg kellett volna halnia nemcsak Jeruzsálemben, hanem akármelyik pontján az ódon törvényű régi világnak. Ez olyan uj törvény volt. amely kétezer év óta is újnak maradt s nyilván annak marad az idők végezetéig és minden időkben meg kell szentelni az igazak vérével, akik hisznek benne és el akarják fogadtatni a világgal. Nem volt és nem lesz dráma a föld kerekén, amely annyiszor került volna szinre, mint a nagypénteki tragédia, csakhogy színpada kitágult azóta a föld egyik sarkától a másikig. De a szereplői ma is ugyanazok: a véresre ostorozott és vesztőhelyre hurcolt Igazság, a durva zsoldosok, a kezüket mosó Pilátusok, a népek vénei é.s írástudói, akik gyűlölik az uj törvényt és a nyihározó uccai csőcselék. Mind »feszítsd meg«-et rikoltoznak, mind megfeszítik a szeretetet, mind megosztoznak a becsület ruháján és mind elfelejtik a régi rend fanatikusai és korlátoltjai, prokonzulai és csatlósai, hogy az uj törvénynek a feltámadás eszméje a bolthajtása, hogy nagypéntek éjszakájára rápiroslik a feltámadás hajnala s hogy mindig lel ujával kezdődik újra a történelem. Egyszeri! az ut Irta: Rassay Károly. Deák Ferenc uj korszakot elindító húsvéti cikke óta hagyomány lett: hogy húsvét ünnepén a sajtót nyilatkozatok és cikkek özöne árasztja el, melyekben a közélet szereplői elmondják véleményüket a közélet jelenségeiről Azt hiszem azonban, hogy az ilyen megnjilatkozások ma már inkább az újságok hagyomántíszteletében, mint a politikusok ambíciójában, vagy a közönség várakozásában találják forrásukat. A mindennapi élet terhei alatt görnyedő polgár ma nem vár, nem remél, nem érdeklődik. Megtanították rá, hogy minden ugy van jó, ahogy van, másképen nem is lehet. Sorsát magasabb hatalmak intézik. Kötelességei vannak az állammal szemben, de joga az állam sorsának intézésére: a hatalom birtokosainak ellenőrzése alatt áll. Ha meggyőződése a legfelsőbb irányító akarattal párhuzamosan halad, akkor e meggyőződést — hazafiságnak hívják. Ha vergődő lelke önálló csapást keres, akkor a legjobbesetben lekicsinylést, de igen sokszor egzisztenciális veszedelmet szabadit magára. Mi köze van hát ennek a mai időnek ahhoz a korhoz, amikor még egy hősi tragédiának közeli emléke égett a nemzet lelkében, dacos kitartásra, áldozatos ellenállásra, egzisztenciát feláldozó küzdelemre kényszerítvén a társadalmat? Hová sűhedtűnk mi, a Húsvéti Cikk korszakától? Deák Ferenc húsvéti cikke a jog és igazság szentségét védte. A történelmi jognak és a nemzeti függetlenség örök igazságának eszméjét, melyet sem a vérözön, sem a hatalomkinálta utilitarizmes nem tudott kiölni az emberek lelkéből. Egy ilyen társadalomban volt értelme; célja és jogosultsága a húsvéti cikknek, mert védte a jogot, hirdette az igazságot, élesztette a nemzetnek az élethez való ragaszkodását és küzdelemben való kitartását. Ma más időket élünk. Hol van az a társadalom, amelyhez Deák Ferenc történelmi szózatát intézhetné? Az arisztokrácia egy pár ragyogó kivételtől eltekintve sohasem volt a polgárság millióival lelkileg összeforrva. Vagyoni helyzetének, nevelésének, életfelfogásának, ambícióinak egyoldalúsága elkülönítette a tömegek társadalmától, a közönyösség pedig annak problémáitól. A nagy összeomlás után ez a szakadék még mélyebb lett. Az erőszak, mely a közélet porondjáról azt a néhány polgári politikust, aki még hangot mert adni a mélységből feltörő panaszoknak, elsöpörte: nem torpant meg az arisztokráciának ama tagjai előtt sem, akik megtagadták a behódolást Kíméletlenül félretolta az arisztokráciának azt az egy pár tagját is, akik múltbeli szereplésük, tudásuk, műveltségük és — ami taláu mindennél fontosabb — függetlenségük révén jogot szereztek arra, hogy ha a hatalommal szembenálló frotról is: befolyást gyakoroljanak a nemzet sorsának alakulására Ha nem is hatásában, de jellegzetességében bizonyára legjobban illusztrálja ezt a kort, hogy még a felsőház kapuját is bevágták azok előtt az arisztokraták előtt, akiknek volt bátorságuk szembeszállani a kormányzat gőgjével és elbizakodottságával. Példátlanul "álló eset ez a parlamentarizmus történetében. És csoda-e, ha ez az osztály most méginkább közönnyel, vagy megvetéssel fordul el a közélet ügyeitől és legfeljebb itt-ott hallatja szavát, ha a kormányzat által alig fenyegetett különleges érdekeinek védelméről van sző'' De hát akkor kiktől vársz az igazság és élet feltámadásának ünnepén önérzetet, erőt és élniakarást? Talán a nemesi osztály ittmaradt emlékétől, amely ma hivatalok szobáiban nyomorogva, függetlenségétől, öntudatos gondolkodásától megfosztva minden és mindenki iránt elkeseredve tengeti reménytelen életét? Talán az ügyvédek, orvosok, mérnökök, irák, művészek társadalmától, amely reménytelen küzdelemben koldulja, vagy rettegve védi a számára még megmaradt darab kenyeret? A kereskedő, vagy iparososztálytól talán, melynek sorsa ezer szállal oda van kötve a hatalom Húsvéti szám Ára 30 fillér. A