Délmagyarország, 1928. április (4. évfolyam, 76-98. szám)

1928-04-06 / 80. szám

1928 április 6. UfcLMAJiY A »»ftN/ÍAG imfHWi* uwv»"»W" fWHiMl MHB BELVÁROSI M O I Április 7-101, 12 ig, szombattól csfltör ükig Bánky Vilma ; Ronald Colmann ""* A szerelem éfszakáfa. középkorból 10 fe'venáeban. Azonkívül: A felJfyöK /elei/. (MoforltersNpáron a [tatamitokon keresztül.) GySny«rB természeii felvételek 6 felvonásban. MSWWm Előadások kezdete 5,7,9, vasár- 11 ünnepnap 3, 5. 7 és 9 órakor. »Fehérlepedős kísértetek« garázdálkodtak az átok házi tanyák között Vakmerő tolvajokat fogtak el a rendőrök (A Délmagyarország munkatársától , Atokházán a lakosság egyrészét néhány hét óta ¡titokzatos kísérteties öltözékü tolvajok tartják rettegésben. Nap-nap után éjjelenkint a lakosság szinte már ki sem mer jönni házaiból, mert. fehérlepedős kísértetek lebegnek cl a ¡tanyaházak előtt. Reggelre azután nincs tanya'báz, amelyből ne hiányozna valami. A -kiKértetek' aprójószágokat visznek el, megdézsmálják a magtárakat, felmásznak a kéménybe, ahol még van valami a téli disznóölésekből. A hiszékeny átokházi magyarok minden nap .valósággal rettegéssel gondoltak az elkövet-kezendo éjszakára. Feljelentést azonbau még sohasem tettek a tolvajok ellen, akik végül olyan bátrak lettek, hogy a legutolsó napokiban már az ijesztő fehér lepedőt sem vették magukra. Néhány nappal ezelőtt azután lovasrendőrjárőr vonult végig Átokházán. A károsultak elmesélték a rendőröknek a fehérlepedős kisértetek garázdálkodását, amire a rendőrök elhatározták, hogy még az éjjel leleplezik a kísérteteket'. A rendőrök éjszakának idején lesbeállottak. Éjféltájban azután msnjelentek o kísérletek. A rendőrök megyía botokat vittek magukkal és így nem volt nehéz a »kísérteteket^ lefegyverezni, akikről kitűnt, hogy mindketten szegedi lakosok. A »kísérteteket« Király Gábor cs Förgeteg Antal személyében le is tartóztatták, akik kihallgatásuk alkalmával elmondották, hogy február óta ilzik toluailásaikat. sőt azt is elhatáI rozták, hogy más vidékre is kiterjesztik jól 1 bevált módszerüket. Tervüket azonban keresztül húzta a rendőrség közbelépése. Király Gábort és Förgeteg Antalt csütörtökön délelőtt kisérték ál az ügyészség fogházába. SZABÓ LÁSZLÓ EMLÉKIRATAI XXVI Emlékek a Tiszáról és a Zárda utcából őszén ismét visszakerültem Szegedre. Mikor a VII. osztályba beiratkoztam, Magyar Gábor igazgató ránézett a bizonyítványomra és igy SZÓJl: \ — Szabadkáról jött? Mars hátra! '* Nem tudtam, hogy ez a gorombaság mit jelent, de később rájöttem a dolog nyitjára: Magyar Gábor sajnálta, hogy bár csak egy évre, hűtlen lettem a szegedi gimnáziumhoz. •De haragja csak a hpíratás lebonvolátsáig tartott: azontúl már valósággal kitüntetett a tíolgaím iránt tanúsított atyai érdeklődésével. Ez a hónap, 1891 szeptember hava, igen rfóntos hónap volt eletemben, mert ekkor tört 'ki rajtam az a mohó és kielégíthetetlen cselekvési vágy vagy ösztön, mely azután egész teletemen át kísért. Vettem egy olasz és egy öngól nyelvtant s ezt a két nyelvet Egyszerre kezdtem tanulni "Mohón faliam az Egyetemes Philologiai Közlöny öszfezes évfolyamait s rájöttem, hogy korunk legjobb latin nyelvtudósa Michel Brédl, a lyoni egyetem tanára. Levelezést kezdtem vele az !»ésí kötőszó latin kifejezésmódjai, majd az Kminis« szó eredete ügyében. Az öreg fran•eia tudós nagyon méltányolta megfigyeléseimet és észrevételeimet s a leveleiben mindig igy szólított: »¿Von eher Confrére«. (»Kedves 'Kollegám .) Vájjon odaát a másvilágon megtudta-e, hogy nem egy öreg professzorral, hanem egy gimnáziumi tanulóval levelezett ¡latin mondattani kérdésekről és ot.y etymolofiiai problémákról, melyek már összehasonlító nyelvtudomány i előismereteket is köveleltek? £n ugyanis nem mertem felvilágosítani, hogy még csak diák vagyok, mert attól féltem, hogy akkor abbahagyja a levelezést. E mellett némi organizáló munkát is végeztem, nevezetesen összehoztam és egy közös célra egyesítettem a legjobb barátaimat. Nem sókan voltak és igen szimpatikus volt elöt/'tük a közös cél: csónakázás a Tiszán minden szombat délután. Szombat délután ugyan francia órám lett volna, de már a második órán »átférem- támadt és nem jártam az órákra. Farkas László, a kitűnő piarista már nem volt Szegeden s a gimnáziumban a francia nyelv tanítását egy reáliskolai tanár vette át, Zerdahelyi, akinek keresztneve azt hiszem, Mön volt. Ez az nr uagyon jól tudott nemcsak franciául, hanem angolul és olaszul is, vélünk, diákokkal azonban nagyon nyers hangon beszélt akkor is, ha nem volt oka rá, s ez engem idegesített. A francia nyelvet vagy finom, előkelő stílusban kell beszélni vagy tehogy. Az év elején, a második órán Zerdahelyi tanár ur a szomszédomat, feleltette, aki az öreg Dumas fantasztikus oroszországi hazugságaiból fordított egy részletet. Mikor a feleletet a tanár ur megelégelte, rám nézett s nyers hangon igy szólt: — L'aufre! Continuezf (»A másik! Folytassa!« ) Én azonban ugy lettem, mintha nem hallottam volna és mikor a tanár ur rám kiáltott: — l'ai dit: l'autre! (¿Mondtam, hogy a másik!«) én a legnyugodtabb hangon igy válaszoltam neki: — Mönsieur , j ne suis pas Fautrs! (»Uram, én nem vagyok a másik.«) A tanár ur nem igen értette, hogy mi lelt engem és mosolyogva igy szólt: — Tiens, tiens, qui étes-uous donc? (Ugyan, ugyan, hát kicsoda maga?) Amire én igy feleltem: — le suis Monsieur Szabó! (»Én Szabó ur vagyok <0 KORZÓ MOZI Aprlis 7, 8 in, szombaton és vasárnap Lueie Oitrame .Sznreghy Gyula ™ A Démon Qímií világhírt regényének, az .Ujabb Fromont és iíSsfbb tfisler'-aek fümváttonta 19 felvonásban Azonfc'vö! ff i F cfc fi A tanár ur most már látta, hogy miről van szó és rámrivalt: — Taisez! Asseyez ixnis! (»Hallgasson! Üljön le!«) Ezek után nem lartottam többé szükségesnek, hogy a francia órákra eljárjak. A piaristáktól én más hangot, szoktam mer; s különben is azt gondoltam, hogy már körülbelül eléggé megtanított engem franciául Farkas László tanár ur. Az igy felszabadult szombat délutánokon ugy három óra tájban a Római-körut végén lementünk a Tisza partjára. Akkoriban még élénk élet volt ott: a superoknál mindig munkában volt egy két uj hajó s a régi hajók' közül is mindig tataroztak, iszkábáltak egykettőt. Ezektől a vizi népektől tehát könnyű volt csónakot bérelni az egész délutánra, harminc, vagy harmincöt krajcáért s négyenöten föleveztünk Tápéra, vagy néha be a Marosba. (Lefelé nem mentüuk soha, mert a tanár urak megláttak volna s a csónak ázd« súlyos fegyelmi vétség volt. Néha be is mentünk Tápéra, sőt egyszer a kocsmába is bementünk és négyen megittunk egy félliter bort. — mindnyájunknak megfájdult a feje tőle, mert a tápai bor ólomcukros volt A következő tavasszal a kirándulásról hazatérve mar egy-egy Római-köruti polgári bormérésbe is bemerészkedtünk. Egyáltalán nem kívántuk a bort, de azt. gondoltuk, hogy ez a kis kocsmázás már illik hozzánk, feblötfc' fiatal emberekhez. Tiaenhél évesek voltunk mindnyájan és. mind egy osztályba jártunk: Báló János a Vásárhelvi-sugárut és Liget-utca sarkáról (vasutas lett,' már meghalt szegény), Mirisov Antal, egy bolgár fiu (ma posta-főfelügyelő. Budapesten), Reitter Imre lovrini fiu (ma ügyvéd, a román képviselőház tagja), Szabó Gyula és én. A társaság középpontja Szabó Gyula volt, Szabó Ignác városi tisztviselő fia. Gyuláéknak a Zárda-ulcában volt házuk. Alacsony, földsziules ház, az utcára egy szobával és a szoba mellett egy pékmühelylyel. Szabó Ignácné, ugy hiszem, Fráter leány volt, a Fráter-család pedig régi pék-dinasztia volt Szegeden. »Simindsiás«-nak is nevezték Szabó Ignácnét, ez azonban téves elnevezés volt, mert a török nyelvben a »simindsiásc perecest, azaz »fehér péket* jelent (bizonyosan a török időkből maradt meg ez a szó Szegeden), Szabóék pedig sohasem sütöttek kiflit, zsemlyét stbit, hanem a környékből odahozott kenyeret, kalácsot, stbit sütötték ki. Ezt a Szabó1 családot nagyon szerettük, bár a Szabó-gyerö-í kek száma éppen elég nagy volt, mindig szívesen láttak bennünket s az udvarba mé-: lyen benyúló szobák néha hemzsegtek a rtiá-' koktól s ha egyik-másikunk verte is az i <íen lehangolt öreg zongorát, — még ezt is eltürtec Szabó néni, aki azt hiszem, mindig örült, ha gyerekeket látott maga körül. Az utcai szobában »lakó« is volt, azaz »albérlő«, Kószó István ügyvédjelölt ur személyében, aki akkoriban még olyan vidám kedvű ember volt. mint mi, gimnazisták. A legnagyobbik Szabó leány, Etelka e miatt kissé szigorúan bánt vele: figyelmeztette, hogy ö már felnőtt ember, miért vesz részt a gyerekek hecceibe.n? 1891-ben én ebből már bizonyosan tudtam azt, hogy' Kószó István ügyvédjelölt ur nem azért lakik a Náci bácsiéknál, mert a szobája szomszédos a jó meleg pékkemencével, hanem azért, mert el akarja és el is fogja venni az Etelkát.. Szép leány volt, szelid s amellett energikus és okos. Amilyen rakoncátlan vidámsággal élte az ifjúságát Kószó István, Babó Emil ügyvédsegédje — ezt a szilaj csikót *-enki más nem tudta volna ugy »megkomolyitani« Elóadlsok kezdete \ 7, 9, vasár- is ünnepnap 3, 5, 7 és 9 órakor SJRECHENYI MOZI Te,don: 16—33. Apr.'js 8 án, vneárnap I szerelmes kaadiir. Bur'ííTkrlefáték 7 felvonásban. F5Fi»r№)3 •S-'-tf Cf><jpl!n Azonkívül A'sfsss a viharban. Dráma 7 feívonatóan Főszereplő tsolores CoaíeíM. CISadások kezdete: 2, 4, 6, 8 órakor.