Délmagyarország, 1928. április (4. évfolyam, 76-98. szám)

1928-04-28 / 97. szám

T feőszöntem s azután feladtam egy táviratot Vas Károly barátomnak Győrbe: »Holnap dél­ben a vasútnál várj.« Első »szabad« vasár­napomat arra használtam fel, hogy kimentem Győrbe, legjobb diák-pajtásom meglátogatá­sára. Miért? Mert jobb filozófus és jobb üz­letember voltara, mint az egész Guttmann és Eisler-cég együttvéve és tudtam, hogy ezt a tehetséges fiút, akinek minden pályára van kedve, de a kereskedői pályára legkevesebb, jogásznak, orvosnak vagy bármi másnak kel­lett volna nevelni, de nem kereskedőnek. A győri Back-malomba küldték Vas Károlyt, hogy régi környezetéből kiessék és valami tanitó utján bevezették a kettős könyvelés elemeibe. Bár a fiu »jó arcot mulatott a rossz játékhoz«, én a sorsában tragédiát lát­tam s elhatároztam, hogy ha nekem valaha fiam lesz, nem fogok neki olyan pályát aján­lani, melyhez kedve nincsen. Sajnos, jő pró­féta voltam: az egész Bánáttal dolgozó Gutt­mann és Eislcr-céget a trianoni halár-meg­állapjtás ugy elfújta a föld színéről minden vagyonával, mintha soha nem is létezett volna. Budapestre visszatérve már az első hétköz­napon kezdődött a munka. Inczédy elvitt a képviselőházba. Az első ember, akinek a folyo­són bemutatott, Perczel Dezső belügyminisz­ter volt; ez kezet fogott velem és tovább ment anélkül, hogy rám nézett volna. Szi­lágyi Dezsőnek a villásreggeli után mutatott be Inczédy, a nagy miniszternek komoly volt az arca, de észrevettem, hogy nevet a szeme. Szilágyi sem igen nézett rám, hanem Inczédyhez fordulva ezt mondta: DO.MAGVAIIÖRSZAG — Ha ez a gyerek tudná, hogy itt milyen rengeteg sokat kell tanulnia, — kiszaladna a kapun! j , , A »kollegák« morogtak valamit, amikor be­í 928 április 28.' K mutatkoztam nekik, de nem elmlékszem rá, hogy csak egyikük is kezet nyújtott volna. Mindjárt láttam: ez az a pálya, amelyen az emberek legkevésbé szeretik egymást. Két szerkesztő, Rét kiadó, két lap — egy elm (A Délmagyarország munkatársától.') A' torvényszék ki/tf-tanácsa pénteken tárgyalta a „Magyar Elet* cimü hetilap körül támadt bo­nyodalmakat, A lapocska ugyanis egy alka­lommal egy napon két külön kiadósban je­lent meg. Az egyik lapot Longi István je­gyezte. E lapról megállspitotta az ügyészség, hogy polgármesteri engedély nélkül jelent meg és igy Longl ellen sajtórendőri kihágás cimén indult meg az eljárás. A pénteki főtárgyaláson Longi elmondotta, hogy a laphoz annakidején az engedélyt ő szerezte meg. Később, az elmúlt év október 10-ke előtt a lap tulajdonjogát is megvette Koroknál Józseftől, aki a lap korábbi tulaj­donosa volt. Koroknai azonban a lapot az ő engedélye nélkül eladta dr. Lévay Ferenc­nek. Amikor erről tudomást szerzett, Pávó Ferenc tb. tanácsnoknak bejelentette, hogy a lapot megvette és engedélyt kért a megje­lenésre. Pávó Ferenc ekkor kedvező kijelen­tést tett, amire a lapot megjelentette anélkül azonban, hogy a polgármestertől erre enge­délyt kaoott volna. Később azután megtudta, hogy a lap megindításához az engedélyt nem ő, hanem dr. Lévay Ferenc kapta meg a pol» gármesterlől. A tanúkihallgatások során dr. Lévay Ferenc elmondotta, hogy a feljelentést tulajdonkénen 6 tette meg Longi ellen, mert az által, hogy Longi is megjelentette az etlenlapot és ez« által tetemes anyagi és erkölcsi kárt szen* vedelt. Amikor a két lap egy és ugyanazon a napon megjelent, a közönség nem tudta« hogy mi történt, a lapot lemondotta és hir­detéseket sem adott fel. Koroknai József val­lomásában beismerte, hogy Longival előzetes szerződést kötött, de Longi már az előzetes szerződés pontjait sem tartotta be, ugy, hogy a lapot eladta Lévaynak. Pávó Ferenc ib. tanácsnok elmondotta, hogy mindkét fél Járt nála, hogy a lap meginditósához megkapja az engedélyt. A polgármester azonban dr. Lévay mellett döntött. Dr. Némedy Gyula ezután a vádlott védel­mében bizonyítás kiegészítési indítványt ter­jesztett elő. A bíróság helyt adott a kérelem* nek és a tárgyalást elnapolta. IMACISTE mint Bércek óriása hétfőtől a Korzóban| „ A magyarság a szláv tengerben nem sziget, hanem szikla" — mondotta a szerb képviselőházban Radics István — „Ha még 40—50 évig fennállott volna a régi Magyarország, akkor 40—50 millió magyar lett volna* — Magyar ügyvéd nyelvvizsgája a belgrádi parlamentben A Délmagyarország megírta, hogy a szabadkai választókerületben a listavezető képviselő, Szu­botics Dusán lemondott mandátumáról, helyébe dr. Nagy ödön kerül, a jugoszláviai Magyar Párt ügyvezető-elnöke, aki ügyvéd Szabadkán. Az el­lenzék s a kormánypártnak a kormánnyal elége­detlen csoportja koncentrikus támadásokat inté­zett dr. Nagy ödön mandátumának igazolása ellen, azt hozván fel okul, hogy Nagy ödön nem tud szerbül s igy nem lehet a parlament tagja. A parlament igazoló bizottsága elhatározta, hogy nyelvvizsgát tart. A vizsgára természetesen meg­hivta Nagy ödönt is, akit, mint cenzorok, az igazoló bizottság tagjai fogtak közre. Belgrádi tu­dósítónk jelentése szerint a magyar képviselő nyelvvizsgája a kővetkezőképpen folyt le, természetesen szerb nyelven. Karcolatnak sem rossz, korképnek is érdekes. Timotjjevics elnök kezdte: — Ön tudja, hogy a parlament ugy határozott, hogy nekünk kell megállapítani, tudja-e ön az államnyelvei'» Nagy ödön: Tudom. Timotijevícs: Hát kérem mondjon el nekünk va­lamit Szuboticáról. Nagy ödön: Erre a kérdésre nem vagyok el­készülve. Személyes viszonyaimról, vagy a poli­tikai viszonyokról beszéljek? Timotijevícs: Beszéljen csak egészen szabadon. Nagy ödön: Bocsánat, de ilyen készületlenül hogy beszéljek ilyen dolgokról? Tlmolijevics: Hát hány bíróság van Szuboticán. Nagy Ödön: Van járási és kerületi bíróság. Timotijevícs: Hány biró van a bíróságoknál? Nagy ödön: A járásbíróságnál tizenegy, a tör­vényszéknél tizenöt. Timotijevics: Nős ön? Nagy ödön: Igen. Timotljevlcs: Van-e gyermeke? Nagy ödön: Nincs. Tlmolijevics: Tudja-e hány kilométernyire van Szubotica Beogradtól? Nagy ödön: Körülbelül kétszáz kilométernyire. Timotijevics: Milyen vasúti vonalak kereszteződ­nek Szuboticán? Nagy ödön ezt a kérdést nem értette jól meg, mert vasúti állomásokat kezdett felsorolni. Timoti­jevícs újra megmagyarázta, mire Nagy ödön fel­sorolta a vasúti vonalakat. Timotijevics: Vannak-e ott olyan munkások, akiknek nincs ott földjük? Nagy ödöu: Igen, van több ezer. Timotijevícs: Hogy hivják az olyan munkásokat, akiknek nincs földjük és mások földjét müvelik meg. Nagy ödön: Ezt nem tudom. Popovics Tima bizottsági tag: Ezt én se tudom. Radics István: Ezek a részesek. Timotijevícs: Mennyibe kerül ezer tégla Szu­boticán? Nagy ödön: Ezerötszáz dinárba. Több oldalról: Ohó, ez sok. Nagy ödön: Azt hiszem, egy tégla másfél di­nárba kerül Timotljevlcs: Mindegy, fő, hogy megértette a kérdést. Radovics Andrija bizottsági tag: Talán valamit olvastassunk vele. Nagy ödön: Parancsolnak cirilicát, vagy lati­nicát? Radics István: önnek, mint magyarnak, bizo­nyára könnyebb a latinica. Nagy ödön: Könnyen olvasom a cirilicát is. Radics István: Ha radikális, akkor ludnia is kell a cirilicát. Az elnök odaadja Nagy Ödönnek a választási törvényt, amelyből a képviselő folyékonyan olvas fel egyes részleteket. Popovics Toma: Egészen jól olvas! Komolyan mondom, jobban olvas, mint én. Dr. Tupanianin földmivespárti: Mondja meg, hányféle széna van? Nagy ödön: Ezt még magyarul se tudom. A bizottság tagjai közül többen megjegyzik, hogy ők sem tudják. Ezután iráspróbát vetlek. Nagy ödön leirt egy mondatot, amelyben egyet­lenegy gramatlkal vagy helyesírási hiba sem volt. Ezután Nagy ödönt kiküldték a teremből. Ami­kor Nagy ödön kijött a miniszteri szobából, az újságíróknak ezeket mondotta: — Látják uraim, annyi vizsgát tettem életemben, azt hittem, hogy az ügyvédi vizsga lesz a leg­utolsó és most újra megvizsgáztattak. A bizottság hosszasan tanácskozott Nagy ödön mandátuma felől. Radics István azt indítványozta, hogy egyhan­gúlag igazolják a mandátumot, miután Nagy ödön eléggé tudja a nyelvet, viszont erkölcsi köteles­sége lesz Nagy Ödönnek, hogy azt még jobban megtanulja. — Lehet —- mondotta Radics —, hogy a ma­gyaroknak Joguk van saját nyelvükön beszélni a kisebb autonómiákban, de az országgyűlésben szlá­vul kell beszólni. Mi mindig azt mondjuk, hogy a magyarok sziget a szláv tengerben, pedig ők nem sziget, hanem szikla. Ha még negyven-ötven évig fennállott volna a régi Magyarország, akkor már negyven-ötven millió magyar volna. Ezzel a vizsga befejezést nyert. Az igazoló bi­zottság jelentése alapján a parlament fog dönteni a mandátum sorsa felől. Ettől a határozattól függ, hogy a jugoszláviai magyarságnak két képvise­lője marad-e a parlamentben, vagy három lesz. Első szent áldozás! fényképek legolcsóbban készülnek 378 SIMONYI fényképésznél, Korzó Mozival szemben. REICH ERZSI""""7" noi dtvnticrme Telefon 17—18. Legújabb nyári modellek megérkeztek. A legelegánsabb toilettek mellett kis egyszerű ruhák már 40 P-érí is kaphatók. Tavaszi kopirozoli modelljeimel olcsón ki&rusiíom. 412 mm g y . 0 • • • Mielőtt tavaszi ruhaszökségletét beszerzi, kérjük dúsan felszerelt raktárunk megtekintését, ahol a legiobb Sajat erdeke! Sff férfi,flu és gyermekruhák,felSttók legnagyobb választékban legolcsóbb órban kedvező fizetési feltétel mellett beszerezhetők 722 cégnél, Károlyi ucca 1. szám, Városi bérház. Telefon 18—24. n uri divat szabóság? Vajda és Fodor K'UÍ«

Next

/
Thumbnails
Contents