Délmagyarország, 1928. április (4. évfolyam, 76-98. szám)

1928-04-27 / 96. szám

¥928 április 27» ÖfeLMAGyARÖRSZAG Garibaldi, a nagy szabadsághős élete filmen hétfőtől a Belvárosiban Hatvan íagu elöljáróságot választ az ipartestület május 13~lki közgyűlése (A Délmxtgyarorszdg munlcatársálől.) Ismehetes, hogy az iparlestület tisztújító közgyűlését május 6-ra hivták össze. Kétségtelennek létszik azonban, hogy ez a közgyűlés nem lesz határozatképes és igy az ipartestület határozatképes közgyűlését május 13-án tartják meg. A kedden tartott előljárósági ülésen még jbiem tudták, hogy a közgyűlés a régi alapSzabályok szerint választja-e az uj elöljáróhágót, vagy a módositott alapszabályok szeHnt, amelyek hat évvel ezelőtt kerültek jel |R belügyminisztériumba, de azok, dacára az jdllandó sürgetésnek, nem érkeztek vissza. Csütörtökön délelőtt azután végre megjött áz alapszabálymódositás, amely alaposan megreformálja az ipartestület vezetőségét. Az uj alapszabály szerint ugyanis az elöljáróság és tisztikar létszáma a következő: Egy elnök, egy társelnök (eddig nem volt), három alelnök (eddig kettő volt), 60 elöljárósági tag (eddig 36), azonkívül 12 póttag. A nagyobb taglétszámmal rendelkező szakosztályok most sokkal több előljárósági taggal képviseltethetik magukat, mint a múltban, igy például a faipari szakosztály 7, a ruházati 6, a cipész 6, női ruházat 4, husipari 4, az építőipari szakosztály 3 taggal. Az elöljáróság taglétszámának ilyen arányú emelése az iparosság régi kívánsága volt és annak idején, amikor az úgynevezett békéltető bizottság tárgyalt, éppen ezt a felemelt létszámot fogadták el a megegyezés plattformjául. HARMONIA IV. bérlet. mjf^ 7«9 órai Kezdettel a j iTlCI Belvárosi Moziban ; 1ÁSILIDES MARIA világhírű énekművésznő ária' és dalestje. Kíséri: KÓSA GYÖRGY, i Jegyek l'50-Iől a Belvárosi Mozi pénztáránál. iwWUWWtWUMMMüWUWMMMMMMMWMMMMWyWMMMWWWMMMyWMWWMMWWywyMMWMMMMMMMMMWWMMM» SZABÓ LÁSZLÓ EMLÉKIRATAI XXXV. Első terhes adósságaim 1893 nyarán egy francia regényt is forditotjlam Endrényi Imre lapjának, nem kaptam ¡érte egy fillért sem. Egyre jobban éreztem, hogy ingyen sokat dolgozni méltánytalanság, Öe Kemechey biztatott, hogy ha majd őszre felmegyek Pestre, valamelyik szerkesztőségbe be fog segíteni. Két-három napra fel is mentiem Pestre, ami ugy vált lehetségessé, hogy Egy szabadkai volt iskolatársam kölcsönadta &zt a negyvenkét forintnyi tőkéjét, mely javára fcgy budai takarékban el volt helyezve. Ebből később komplikációk támadtak. Ugyanis 1893 nyarán országos ügyvédgyülés volt Szegeden, lés Szivessy László ügyvéd ajánlatára, kihez Kemechey mindjárt az újságírói működésem Ielején éppenugy elküldött tisztelegni, mint Oblath, Wimmer, Ormódy, stbi urakhoz, kik ta város társadalmában hivatali jelleg nélkül is szerepet vittek, — Wégmann Ferenc kamatai titkár ur megbízott a kongresszus gyorsírói jegyzőkönyvének elkészítésével. Már emiitett szabadkai iskolatársamat és Országh József evangélikus tanitó urat kértem fel, hogy B munkámban legyenek segítségemre, ök azonban akkor még semminő gyorsírói praxisbal nem rendelkeztek és az ő munkájukat, ugy, amint volt, visszaadta nekem Wégmann kamarai titkár ur. A hiányzó részeket azután azokból a tudósításokból pótoltam, melyeket részint én irtam a Híradó ba, részint a Pestről lejött kollegák közöltek a lapjaikban. Mindezek alapján a száz forint honoráriumból szabadkai iskolatársamnak nem adtam semmit, Országh tanitó urnák pedig öt forintot adtam. Nyolc év múlva szabadkai iskolatársam nemcsak az 1893-ban kölcsönzött 42 forintért és kamataiért pörölt be, hanem a gyorsírói munka egész tiszteletdijáért s miulán e pörben selmakacsoltak«, ügyvédjének nagyon tekintélyes összeget fizettem, — ami mind rendjén van, mert 42 forinttal és kamataival tényleg tartoztam. Mikor már igen jelentékeny összeget lefizettem és ötven vagy hatvan korona volt hátra a költségekből, volt iskolatársam értesített, hogy ezt az összegei már »elengedi«, ha írok neki egy levelet, melyben elismerem, hogy ezt az összeget ő »nagylelkűségből« engedte eh Már nős voltam nehéz viszonyok között éltünk, éppen akkor született az első gyermekünk, — pirulva ugyan, de én a tőlem »nagylelkűen« kivánt levelet megírtam. Az olvasó azt mondja erre, hogy ez »bagatell ügy«. Nem bagatell ügy, — ez az egyetlen dolog életemben, melyet szégyenlek s igy ez reám nézve ijten is nagy ügy. 1893 szeptember havában az volt a szándékom, hogy feljövök Budapestre az egyetemre, beiratkozom a bölcsészeti fakultásra és mint újságíró fogom megkeresni a létfentartás eszközeit. Valami kolera-járvány miatt csak októberben nyíltak meg az iskolák s igy október első hetéig Szegeden maradtam. Még szeptember havában egy palicsi látogatásom alkalmával megegyeztem Lévay Simonnal abban, hogy a következő tanévre mind a két fiát Pestre küldi, Lorándot a jogi fakultásra, Zoltánt a Barcsay-utcai gimnázium nyolcadik osztályába, — én a fiukkal együtt fogok lakni, lakásomat és élelmezésemet ők fizetik s ezért én vigyázok a gyerekekre és Zoltánt, aki gyenge tanuló volt, az érettségire előkészítem. Hogy az egyetemre könnyebben felmehessek száz forint kölcsönt is kaptam azzal, hogy »majd visszafizetem, ha keresek«. Mire ebből a pénzből »kistafiroztam« magam, nem maradt semmi. Neubauer (Újlaki) József barátom, ki akkor Rupp körjegyző gyorsírója volt Budán, ajánlkozott, hogy szerez nekem valami gyorsírói állást, de ezt feleslegesnek tartottam, mert hiszen most már volt állásom, — a Lévay-fiuk mellett. Bódogh János is kész volt rá, hogy valami foglalkozást szerez számomra, de köszönettel elhárítottam ezt is. A Lévay Simon által kitűzött napra feljöttem Budapestre. Reggel nyolckor a Hunnia-kávéházban találkoztunk a Királyi Pálutca és Vámház-körut sarkán; a kávéház akkor Garami Ernőéké volt. Lévay Simon feltűnően hűvösen fogadott engem, panaszkodott az élet drágasága miatt; a fiuk számúra a Kazinczy-utcában keresett lakást, s a rendelkezéseiből megértettem, hogy engem már. kihagyott minden számításából. Tizenegy óra felé kijelentette, hogy megállapodásainkat semmiseknek tekinti. Ez rám nézve óriási csapás volt, mert csak annyi pénzem volt, amennyi a tandíjra kellett, s október 12-ikén állás után már nem nézhettem. Elbúcsúztam Lévayéktól, a még meglévő 40 forint segítségével beiratkoztam filozopternek s az esti vonattal hazautaztam Szegedre. Egyetemi pályám átkozottul rosszul kezdődött, mert azt az állást, melyre fix megállapodás alapján biztosan számíthattam, nem kaphattam meg, s igy mielőtt indexemet a tanár urakkal aláírathattam volna, kénytelen voltam az egyetemről távozni. Ezzel szemben igen gyenge kárpótlás volt, hogy a Lévay, Simontól kapott száz forint visszafizetésére nem éreztem magam többé kötelezve. Különben sohasem tudtam megérteni Lévay Simonnak sem a velem szemben követett eljárását, — mert nemcsak minden tiszteletre méltó embernek, hanem valóságos puritánnak is tartottam, — hanem azt a cselekedetét sem, hogy pár év múlva önként megvált az élettől. Szegedre visszatérve nem tudtam, hogy mit csináljak? Nagy örömmel fogadtam tehát Bódogh Jánosnak azt a meghívását, hogy jöjjek' fel Pestre és lakjam náluk. Bódogh Jánost ugyanis az Orezágos Magyar Gyorsíró Egyesület kérésére mint posta, és távíró főtisztet 1893 őszén Szegedről áthelyezték Budapestre, hogy Markovics Ivánnak, a magyar gyorsírás atyjának halála után a gyorsírás ügye árván ne maradjon. Mi ott lenn, Szegeden tudtuk, hogy a gyorsírók mindent elkövetnek Bódogh áthelyezése érdekében; tudtuk azt is, hogy mikor lesz a döntés és azon az estén a szegedi posta emeletén ketten »drukkoltunk* a Morse-gépek mellett, hogy milyen hir jön Pestről? Bódogh ugyanis vágyakozott már Pestre, de én még jobban. Negyed tizenkettőkor jelentkezett Budapest: Rónay Károly dr., országgyűlési gyorsirodai revizor táviratozott, hogy a gyorsírók küldöttségét este fogadta a miniszter és Bódogh áthelyezése ügyében azonnal rendelkezett is. Bódogh rá sem nézett a Morse-gép szalagjára, — a gép kopogása után olvasta le nekem a Budapestről jött üzenetet. Bódogh szeptember végén költözött fel Budapestre, s a Józsefkörűt 69. sz. ház negyedik emeletén bérelte ki a sarok lakást. Csak két szoba volt: egy óriási nagy sarokszoba, mely egyszersmind az Országos Magyar Gyorsíró Egyesület igazgatói helyisége volt, s egy nagy szoba a Pálutcai oldalon: háló és ebédlő szoba. Bár Bódogh János már 42 éves ember volt, Iegels3 dolgainak egyike volt, hogy beiratkozzék joghallgatónak. Hivatala miatt azonban soha nem mehetett el egy órára sem, s igy az első beBELVÁROSI MOZI Április 27., 26., ¿9-én, pinteken, szembat jn és vasárnap Söléf Oroszország Ula-Géniusz dráma 10 felvonásban. Főszereplő M1CHAEL BONÉN. Azonkívül: Híradók. KORZO MOZI Április 27., 28., 29-én, pénteken, szombaton és vasárnap HARRY LIEDTKItr A szerető. Bródy Sándor v.lághirü színmüve i-.imen S 'elvonásban. Azonkívül: A hár0m D0n Juan Vígjáték 7 felvonásban. Előadások Kezdete 5, 7, 9, vasár- éi ünnepnap 3,5, 7 és 9 órakor. Előadások kezdete 5, /, 9, vasár- és ünnepnap 3 5,7 és 9 órakor.