Délmagyarország, 1928. április (4. évfolyam, 76-98. szám)

1928-04-25 / 94. szám

1928 Április 25. DÉLMAGYAR0RSZ.4G Sötét Oroszország Ufa attrakció péntektol a Belvárosiban Tömörkény István és Dankó Pista emlékezete A szegedi írók, újságírók és muzsikusok ünnepe A »hívatlanok« és az »illetéktelenek« csendben, szerényen bensőséges ünnepélyt rendeztek kedden a déli órákban Szegeden. Ennek az ünnepélynek a hangulatát nem zavarta meg semmiféle hivatalos külsőség, nem vettek részt benne a kivezényelt osztagok, nem hangzottak el rajta idegen nyelvű beszédek. Talán éppen ».zért volt annyira bensőséges, annyira igazán ünnepély. Lobogódiszt adott hozzá a fák halványzöld lombja, hatásvilágitást a tavaszi ég csudálatos kékje, írók, újságírók, cigányok, népzenészek és egyéb kapa-kaszakerülők rendeztek ünnepélyt a város két elköltözött nagy fiának, Tömörkény Istvánnak és Dankó Pistának emléktáblája és szobra előtt. Az ünneplőkhöz szívvel-lélekkel csatlakozott az uccák áhítatos szivü népe, de a hivatalos városuraínem vettek tudomástegyikről sem. Ez bizonyára az ügyetlen rendezés rovására irható, mert ha a rendezők gondoskodtak volna előre arról, hogy a programban csak egyetlen, hüvelyknyi kis olasz fasiszta is helyet kapjon, holtbiztosán felvonultak volna a város urai is, kivonult volna a külvárosrészi nagybizottság selyemzászlókkal és felsorakoztak volna a bajtársi szervezetek. Pedig az egész fasiszta Olaszország sem adhat annyit ennek a városnak, mint amenynyit királyi bőkezűséggel ez a kéj István adott, szivet, lelket, muzsikát. Az ünnepély Tömörkény egykori lakóháza előtt játszódott le a Tőmörkény-uccában. A márványtábla előtt, amelyet a mult évben teremtett meg Tömörkény késői híveinek emlékező kegyelete a nagy író halálának tizedik évfordulója alkalmából, felsorakoztak a szegedi irók, újságírók és a szegedi muzsikus cigányok, mintegy ötvenen. Az egyesült cigányzenekarok nyitották meg az ünnepélyt, ötven zeneszerszámról zendült fel Dankó Pista mélabuja: Most van a nap lemenőben. A muzsika szomorú akkordjai az ablakba csalták a szomszédos leánygimnázium növendékeit, akik a nótát még csak csendesen hallgatták végig, de később felviharzott a fegyelmezetlen viháncolás. A szivbemarkoló muzsika után Juhász Gyula lépett az emléktábla alá és felolvasta a Tömörkény-evangélium erre a napra rendelt szakaszát, a nagy író utolsó perceinek balladaszerü elbeszélését, az »általános depresszióról és a fogyatkozó napról«. A költő azután feldíszítette az emléktáblát a Tömörkény Asztaltársaság és a szegedi újságírók babérkoszorújával. Az ucca népe közben az ünneplők köré sereglett és azokkal együtt vonult át egyre nagyobbá növekvő tömegben Dankó Pista tiszaparti márványszobrához, a Stefániára. A cigányok a szobor baloldalán álltak fel és flz »Eltörött a hegedü«-vel emlékeztek a nagy elődre. Márki Imre hatásos alkalmi költeményét szavalta el a szobor előtt, majd W e nn e r Sándor beszélt a nagy nótafáról, az igaz művészről, a magyar művészről. A cigányok ezután Dankó Pista kurucos nótáját keseregték el. Amig a húrokon Nagy Bercsényi MikI ó s keserűsége sírt, két szőkefürtü apróság szaladt elő a tömeg gyűrűjéből, egy liuszárcsákós kisfiú és egy angyalarcu kisleány. Kezecskéikkel fürgén tépdesték a szobor előtt szabadon maradt pázsit sárga virágjait. Aztán csendesen megvárták, hogy az ünnep szónoka elhelyezz" a szobor talapzatán az újságírók koszorúját, majd hirtelen a kisleány fölszaladt a szoborhoz és a vadvirágokat Dankó Pista lábaihoz szórta. A kedves, közvetlen músoronkivüli szám az egész közönséget meghatotta. A két csöppséget nem tanította ki senki, de látták, hogy a komoly felnőttek szemében is megcsillan a kegyeletes emlékezés, kis lelkük ugy érezte, hogy nekik is áldozni kell azon a márványoltáron. A kisfiú neve — bátran mondta meg, amikor megkérdeztük tőle — Schreiner Jancsika, a kisleányé Doró Margitka. Most ismét müsoronkivüli szám következett. Juhász Gyula állt a szobor elé. — Most pedig tisztelt közönség, elmegyünk a márvány cigány szobrától a márványkirályné szobra elé — mondotta — és elhozatjuk a nótáját. Ez a szerenád nem a királynénak szól, hanem a szépséges asszonynak, aki amíg élt, nagyon szeretett bennünket, cigányokat. Ugy érzem, hogy meg kell mutatnunk, hogy lovagias nemzet vagyunk. Néhány perc múlva a hatalmas cigánybanda már Erzsébet királyasszony márványszobra elől húzta a királyné hires, szép nótáját, ßs minth' a márvány királyné kőajkai halkan dúdolták volnr a cigány után a szomorú melódiát: Lehullott a rezgő nyárfa ezüst színű levele. Vagy talán a halkan pattogó rügyek, a zséngén lombosodó fák és a csicseregve ujjongó madarak okolták ezt a csalódást, de mindenki érezte, hogy igy születik valahogy a legenda a magyar ugarou. Ezzel be is fejeződött ez a nagyon szép, nagyon sikerült, nagyon hangulatos ünnepély. De az idekívánkozik még, a beszámoló végére, hogy az egyesített cigánybanda primása Batla Kálmán volt és hogy' az ünnepélyen csak egy hivatalos kiküldött jelent meg: Szőke Mihály müzeumi könyvtártiszt, Tömörkény egykori hivatalának, a szegedi muzeumnak képviseletében. m. L Kiegészítik a szinügyi bizottságot Dr. Szalay Józsefet és Móra Ferencet hivta meg a városi fanács (A Délmagyarország munkatársától) 'A! márciusi közgyűlés — mint emlékezetes — Pászlor József szerkesztő indítványára elhatározta a szinügyi bizottság kiegészítését. A közgyűlés határozata alapjan a tanács nemrégen foglalkozott ezzel a kérdéssel és akkor ugy határozott, hogy két uj tagot hív meg a szinügyi bizottságba, Móra Ferencet és dr. Siálay Józsefet. A szervezeti szabályrendelet értelmében a szinügyi bizottság lagait a tanács választja. Most tulajdonképen csak egy megüresedett hely betöltéséről volt szó, a mult évben elhunyt Prelogg József helyének a betöltéséről, azonban üres volt az a hely is, amelyet a szervezeti szabályrendelet a mindenkori főkapitány számára tart fenn, aki hivatalból tagja a bizottságnak. A rendőrség államosítása után a tanács értesítette a főkapitányt arról, hogy tagja a szinügyi bizottságnak. A főkapitány azonban a szinügyi bizottság ülésein sohasem jelent meg, tagsági jogait nem gyakorolta, mivel a város tanácsától azt az értesítést kapta, hogy, ott különleges funkciója nincsen Dr. Szalay József mghivása tulajdonképen nem annyira a főkapitánynak, mint inkább a Dugonics-Társaság elnökének szól a szervezeti szabályrendeletben megadott lehetőség felhasználásával. A tanács ezeket a meghívásokat, mint Pásztor József elfogadott indítványának végrehajtását jelenti be a közgyűlésnek. Értesülésünk szerint szó van arról is, hogy a tanács a szinügyi bizottság tiszteletbeli tagjaivá kívánja választani Bárányi János zongoraművészt, mint zeneszakértőt és dr. Zolrmy Béla egyetemi tanárt, a Széphalom szerkesztőjét, mint irodalmi szakértőt is. Üzletház nem kaphat építési kedvezményt Háromemeletes bérház helyett földszintes árubódé épül a Tábor-uccában (A Délmagyarország munkatársától.) Néhány héttel ezelőtt megjelent a városházán a törvényhatósági bizottság egyik ügyvéd tagja, dr. Sőreghy Mátyás és végigjárta a polgármestertől kezdve a tanács valamennyi tagját. Mindenütt elmondotta, hogy egyik rokona nagy, háromemeletes bérpalotát szándékozik építtetni a Tábor-uccában, az adóhivatal épületével szemben. Mivel pedig az építkezés igen nagy áldozatokat kiván és igen nagy anyagi nehézségekkel jár. tervét csak is ugy valósíthatja meg, ha a várostól kedvezményeket kap. Nem kiván sokat, csak azt, hogy a város hatósága engedje el a Tisza túlsó partjáról átszállítandó épitési anyag hidvámjál és engedje el a homokbányadijakat, mert a homokot is a város homokbányáiból óhajtja szállítani az építkezéshez. A tanács ezt a kérelmet méltányosnak találta és teljesítette is, amin senki sem ütközött meg, hiszen az építkezés előmozdításáról volt szó, ami viszont a lakásínség leküzdését szolgálja. A magántőke ugyanis még mindig nem árul el építkezési hajlandóságot Szegeden és a lakástermelés gondja fokozott sulival nehezedik a város hatóságára. Háromemeletes bérház építéséről volt szó, a lelek elég nagy hozzá, jó helyen is fekszik: a tanács ugy találta, hogy a bányadijakat és ^BELVÁROSI MOZI KORZ® MOZI jaj. Április 25., 26 án, szerdán él cjülörtőkfln HIRES ASSZONY. B Cengyel Meny bért regénye filmen 8 felvonásban. R Főszereplő: Cily Vamlía. Azonkívül IA íencjer árvái. [jjg lengerészdráma 7 felvonásban. Főszereplő: Honié Blue. Április 25, 2ö-án, szerdán és csilt«rt«k»n A sanghai fogoly I Dráma 8 felvonásban. Főszereplő: BernQardt GoeíxUe ra Azonkívül: Halló! Egy szóra 1 Víg történet a kulisszák vilápábói S felvonásban. — Főszereplő: uj Werner Krausa. ijj Előadások kezdete 5,7, 9, vasár- és ünnepnap 3,5, 7 és 9 órakor. Előadások kezdete 5, 7, 9, vasár- és ünnepnap 3 5, 7 és 9 órakor, g a hidvámol közérdekből el kell engednie. Amikor a törvényhatósági bizottsági tag rokona megkapta a kedvezményeket, azonnal hozzá is kezdett az építkezéshez. A Táboruccában felhalmozták a munkások a téglatömegeket, a homokot, a meszet és a kora tavasszal megjelentek a kőművesek is. A falak lassan emelkedtek ki a földből és az illetékesek közül senkinek sem jutott eszébe, hogy megkérdezze az építtetőt, hogy mit is épit tulajdonképen, senki sem volt kíváncsi az épülő ház tervrajzaira. Aztán egy szép napon a tetőszerkezetet is fölrakták a falakra. Az építtető csak most folyamodott épitési engedélyért és csak most derült ki, hogy esze ágában sem volt háromemeletes lakóházat építeni. Az engedélyt földszintes ház építésére kérle, amelyben azonban lakás uem lesz, csak üzlethelyiségek. A kérelmet kedden terjesztette elő a tanácsülésen dr. Pálfy József tanácsnok és azt javasolta, hogy a tanács ne adjon erre a földszint s üzletházra épitési engedélyt, mert ez az alacsony, dísztelen épület elcsúfítaná az egész környéket A tanács sokáig vitatta a lehetőségeket, végül az épitési szabályrendeletet is előszedték és abból kiderült, hogy a városnak ezen a pontján a tanács nem szabhatja meg az építendő ház magasságát. Az épitési engedélyt tehát feltétlenül ki kell adni. A tanács azonban kimondotta azt is, hogy a nemrégen megszavazott hidvám- és bányadijkedvezményeket megvonja az épittetőtől, aki ezeket a kedvezményeket azért kapta, mert háromemeletes lakóház építését igérte. Az üzlethelyiségek számának szaporilását viszont semmiféle szociális szempont nem kívánja és igy indokolatlan lenne, ha az ilyen irányú épitkezést is előmozdítaná ezekkel a kedvezményekkel a város hatósága.