Délmagyarország, 1928. április (4. évfolyam, 76-98. szám)

1928-04-24 / 93. szám

IZBOED: Weerfce»itő»ég:DeíkFerenc tÍAflfli 1Q9A ÁnPÍHc 9A Beca i. Teleion: 13-33.-KÍBdóhlYntol, nCUUí * O jUJL aS*» |liHciOnk№yvtár és Jegylrodo: Aradi § & Q Bcca S. Telefon s 306. ^ Nyomda: Löw upót ucco io. Teieion: 10-34.« »«»•«» IV, évfolyam SZám •MWHWBWWWIIlWfir^^ llűllzetesl Air% havonta 3-ZO vldíken és a fővárosban 3-80, KU!№ldtSn 0-40 pengd. Egyes szám lö, -vasár- és Ünnepnap 24 fillér MAKÓ: Szerkesztőség és kiadóhivatal: Dri utca 6. Teleion: 131. szám.« »«»>«» HÓDMEZŐVÁSÁRHELY : Szerkesztőség és kiadóhivatal: Andrássy ucco 23. Telefon: 49 szám. « » «» H » « » uw Nefelejcs gyanánt E sorok írója, aki pár szál nefelejcsül küldi B pár sor írást néhai gazdája és örök úti­társa babérkoszorus sírjára, pár nappal ez­előtt egy berehovai levél követelte a Tömör­kény István szobrát. Berehova most százszor olyan messze van ide, mint mikor még Bereg­szásznak hívták, onnan járt itt húsvét heté­ben egy ifjú asszony, akinek nem lehet ki­írni a nevét, mert még talán be is csuk­nák érte, ha kitudódna, mi hozta őt ide az Erdö'skárpátok tövéből. — A Petőfi Alföldjére kellett mennem, hogy hígyjek a föltámadásban és Tömörkény né­peit akartam látni az ország használatában £s Tömörkény szobrát akartam megnézni Tö­mörkény városában, — írja a berehovaí za­rándok, aki nem nagyon mer hinni a föltá­tnadásban, nem nagyon látta a népeket az arszág használatában és hiába kereste az író szobrát Tömörkény városában. — Miért, miért nincs szobra a legmagyarabb írónak a legmagyarabb városban, amelynek nevét mindig az övével kapcsolatban fogja emlegetni az irodalomtörténet? Nem tudom, tudjaje ón, hogy még a Ki tudja? társasjáték most megjelent kézikönyvében is csak vele kapcsolatban fordul elő Szeged? >Ki volt az a magyar író, aki legtöbb novellájában sze­gedi parasztokat szerepeltetett? Mindenütt tud­ják ezt, ahol magyarok laknak, vájjon a Tö­mörkény városában tudják-e?« A sáros kubikgödrökben, amelyekben e pár nefelejcs terem, valóban nem igen kultiválják ezt az uras társasjátékot, se a holtak, akiknek csontjai kifehérlenek a partoldalból se az élők, akik nem tudományszomjból, hanem illendő napszámért állítják talpra az ősöket. Az öreg famulus, aki ifjúságát a mester lábai­nál töltötte s ma is sokszor hallja még köhögé­sét és látja árnyékát elsuhanni esti lámpája fényében, — az öreg famulus mégis jogának es kötelességének érzi, hogy a nyilvánosság előtt feleljen a kérdésre, amely rá volt ugyan címezve, de nyilván a nyilvánosságnak szólt. Először is ami azt illeti, Szeged, a kőváros Soha se volt a Tömörkény István városa. Ben­ne lakott, de nem benne élt s a város nagyon szerette, sőt becsülte is nagy iróját, csak ép­pen nem mutatta, hogy nagyra van vele. Ebben a városban Tömörkény Istvánnak egy­egy pesti könyvéből öt példány kelt el, igaz, hogy néha már egy év leforgása alatt el kelt annyi és ennek a városnak a közgyűlése, személyenként csupa jóbarátja a vidám cim­borának, hatSrozatilag kimondta, hogy Tö­mörkény Istvánt, a város cselédjét nem tartja oszlopos tisztviselőnek és nem sorozhatja ma­gasabb fizetési osztályba, mint a városi gaz­dászt, akitől abban az időben négy elemi osz­tály kulturáját követelték. Ami egyrészt azt bizonyítja, hogy ez a város mindig tudott tárgyilagos és elfogulatlan lenni még azokkal szemben is, akiket szeretett, másrészt azt, hogy ezt a várost nem méltatlanul keverték irói irodalmi város hírébe. Hiszen ezrek rész­véte kisérte tizenegy évvel ezelőtt sírjába a nagy halottat, — igaz, hogy néhány évvel azelőtt, mikor irótársai ünnepelték a na£y élőt, a banketten kilencen képviselték a vá­ros társadalmát. Nem, Tömörkény városa nem belül, ha­Mem kivül volt a körtöltésen, a homokos vi­lágban, a napos tájakon, a gerendás szo­bákban nh'il friss •••/deli fújnak, h;irmalus hajnalok szökelnek, szelíd napáldozatok van­nak s névtelenül élnek és névtelenül hal­nak a népek az ország használatában. S ha e sorok íróján állna, nem is rekesztene Tö­mörkény István szobrát a város kőházai közé, hanem kivinné a jegenyék alá, a puszták közepébe, hogy magános halhatatlanságban nézze a felhők fodrát, a vándormadarak röp­tét, az örök csillagok szikrázását, hogy be­havazzák tavasszal a cseresznyevir ágolc és rá­hullassák aranyesőjüket az ősz akácai, hogy soha fői ne rezzentse álmodozásából a város moraja, amely soha nem értette meg őt s hogy a Jánosok és Mihályok, a Pirosok és Etelok unokái majd megemeljék a kalap­jukat az ismeretlen magyar kőszent előtt, aki­nek hiába olvassák az aranybetűs nevét, nem lesznek tőle okosabbak, mert nem hallották ők azt soha... Miromesnilben, egy tenyérrel lefödhető Sís normandiai faluban néhány évvel ezelőtt a francia parasztok szobrot emeltek a kis falu világrafénylő szülöttjének, Maupassantnak. Nem parlamenti hamisítványok, igazi falusi parasztok, nem állami pénzen, hanem a ma­guk filléreiből s a francia akadémia azóta minden esztendőben elviszi koszorúját a fehér márványra, amelyből parasztok vésették ki a zsenit. Tömörkény Istvánt nem ismerte föl a város, amelynek fia volt és neve ismeretlen a tanya előtt, amelyet megmintázott a halha­tatlanságnak. Nincs az a művész, aki ezt a magyar tragédiát márványba tudná faragai, vagy bronzba tudná önteni. t Korintusz eltűnt a föld színéről A földrenegés borzalmas pusztítása a peloponézusl félszigeten Fllippopolban összeomlottak, a még épen maradt fyázalk (Budapesti tudósítónk telefonjelentése.') „Athénből jelentik: Korintusz városa »a teg­napi földrengés következtében eltűnt a föld szirtéről. A földrengés mindössze négy másod­percig tartott és Athénben, valamint a patrasi öbölben is érezték. A föld mélyéből tompa moraj hallattszott, a házakat mindenütt hatal­mas lökés rázkódtatta meg. Athénben és Pet­rasban a lakosság körében nagy pánik tört ki, azonban a földrengés nem okozott ezekben a városokban nagyobb károkat. Korintusz, amely a földrengés epicentrumában fekszik, teljesen elpusztult. A város a legszörnyűbb pusztulás képét mu­tatja. Egyetlen ház nem maradt épen és egész ucoasorok hevernek romban A lakosság az uccára menekült, az emberek ezreinek jaj­veszékelését túlharsogta a földalatti moraj, amely időn­kint menydörgésszerOen hallat­szott. A korintuszi rádióállomás távirásza az utolsó pillanatig a rádiónál maradt és szüntelenül adta le a segélykérő jeleket. A hívójelek egy­szerre megszakadtak, amint kiderült azért, mert beomlott az épület és a beomló falak a távirászt maguk alá temették. Korintusz lakossága a hegyek közé meneküli, a sebesültek nagyrészét azonban nem tudtájc elszállítani a városból. A földrengés a peloponézusi félsziget part­vidékén mindenütt észlelhető volt Központja a korintuszi csatorna volt, ezzel magyarázható, hogy Korintusz városa teljesen elpusztult. A csatornán minden forgalmat beszüntettek. Nagy pusztítást vitt végbe a földrengés Lutraki nemzetközi fürdőhelyen és Isimiast tengerparti városkában. A földrengés sújtotta területekkel a táviró- és telefonösszeköttetés teljesen megszakadt, ugy hogy a halottak és sebesültek számáról pontos jelentések nem érkeztek. Belgrádból jelentik: Tegnap éjszaka Fillppopolban ujabb földrengés volf, amely rövid ideig tartott ugyan, de óriási károkat okozott. A múltkori földrengésnél még épen maradt házak mind beomlottak. Nyolc ember meghalt. A lakosság szörnyű rettegés­i ben és izgalmakban tölti a napokat. A mi­niszterek sorra járják a katasztrófa által súj­tott városokat, mindenütt vigasztalják és se­gélyezik a kétségbeesett lakosságot. i baloldali pártok töbii szavazatot kaptak, mint a jobboldaliak a francia válaszfások eisi menetében (Budapesti tudósítónk telefon jelen­tése.) Párisból jelentik: A vasárnapi első vá­lasztási menetben mindössze 178 mandátum sorsa dőlt el, mig 424 kerületben pótválasztás lesz. Ezek közül 130-an a feloszlatott kamarának voltak a tagjai, mig 48 képviselőt újonnan választottak meg. A régi és most újból megválasztott kép­viselők közül 13-an a szociálisták, 5-en a royalis­ták tagjai, 2 a radikális párt tagja, a többi 110 a különböző Poincaré-frakdóké. A lefolyt ülés­szak volt képviselői közül 4 szociálista, 2 köztársa­tági szociálista, 7 radikális, 3 radikális szociálista, 1 demokrata, 1 royalista és 4 köztársasági egyesü­lés párti szenvedett végleges vereséget. A kommu­nisták közül egy sem vesztette el a mandátumát, mert valamennyin ivk"rül'r\ mü^üik vála*1-­tási menetbe. A választásokról a Liberlé érdekes számításokat közöl. Ezek szerint Poincaré hivei Párísban 289.712 szavazatot kaptak, mig ellenfelei 258.588 szavazató^ tehát Poincaré többsége Parisban teljesen elenyé­sző, ugy, hogy a nemzeti egység blokkjának erős küzdelmet kell kifejteni a második választási me­netben. A lap szerint rendkívül aggasztó az a körülmény, hogy a kommunisták 115.151 szavazatot kaptak. Nemcsak a külvárosokban, hanem az elit városrészekben ezrével adták le a kommunista­szavazatokat, tehát a kommunista veszély nem fantasztikus agyrém.. A szociálista Solr jelentése szerint nem áll, hogy a tegnapi választásokon véglegesen eldőlt a pártok Küzdelme. iirjyan, liogy több nacio

Next

/
Thumbnails
Contents