Délmagyarország, 1928. április (4. évfolyam, 76-98. szám)

1928-04-22 / 92. szám

„ 1928 április 22. DÉLMAGYARORSZÁG IS kórházban olvasták fel Milos rendőrfirmester előtt a főkapitány dicsérő elismerését (A Dél magyar ország munkatársától.) Beszá­molt a Délmagyarország arról, hogy pénteken délelőtt a Rudolf-téren Milos József rendőr­őrmester élete, veszélyeztetésével feltartóztatott egy száguldó kocsit és ezzel megakadályozta, hogy a megvadult lovak belegázoljanak a piac népe közé. A megvadult lovak azonban » kocsi alá rántották a bátor rendőrt, aki ééletveszélves sérüléseket szenvedett. Milos törzsőrmestert beszállították a közkórházba, ahol szombaton délelőtt felolvasták előtte a kerületi főkapitány dicsérő elismerését. Dr. Buócz Béla rendőrfőtanácsos intézkedé­sére Milos József bátor magatartását jelentet­ték a belügyminiszternek, a bátor rendőr ki­váló bátorságáért a legfelsőbb elismerést is meg fogja kapni. Milos József állapota egyéb­ként javulóban van. SZABÓ LÁSZLÓ EMLÉKIRATAI XXXIII Indulás az életbe Mikor az érettségi bankett után kialudtam magam, elmentem az Európa-kávéházba egy feketét meginni és a helvzetemmel számot vetni. Az élet igy állott előttem: Magyar Gábor piarista igazgató ur a nyári hónapokra ki­jelölt a számomra egy tanítványt, Kátay Fer­dinánd felsőtiszaparti igen vagyonos polgár fiacskájának személyében. Ez havi tíz forint Várnay Lipót könyvkereskedő ur, a gyors­írás ügyének buzgó támogatója, elfogadta ki­adásra »A gyórsirászat módszertana« cimü munkámat és megígérte, hogy mihelyt ez a rnüvecske megjelenik még honoráriumot is ad érte. Ez jelentett egyszersmindenkorra husz forintot. Volt még egy kész munkám: a Pítman­féle gyorsirás magyar áttételének kézikönyve, melyet Bódogh Jánosnak átadtam, de Bódogh ellenezte a kiadást, mert ellensége volt min­den idegen gyorsirási rendszernek, amiben tökéletesen igaza is volt. Két hónapra negyven forint előrelátható jövedelem s azután semmi, — ez a helyzet valóban nem volt kecsegtető. Egyelőre nem volt semmi további tervem, de ez nem is aggasztott, mert akkor már régen tudtam azt, hogy az ötletek születését erőltetni nem lehet, de nem is szükséges, mert ha egy problémát nem tudok megoldani s a problémát »leve­szem a napirendről«, — bennem a »tudat alatti lélek« tovább hánytorgatja és fejtegeti ugyanazt a problémát, anélkül, hogy e lelki folyamatról csak sejtelmem is volna és ami­kor a »tudat alatti énem« sikeresen befejezte a munkáját: egyszerre önként elém áll az a megoldás, amelyen teljesen hiába törtem volna a fejemet. Gondjaimat félretéve ke­zembe, vettem az Egyetértés-1, amelyben egy , érdekes témáról egy igen rossz cikket olvas­' tam. Felkeltem az asztaltól, átmentem End­rényi Imre boltjába, egy krajcáért vettem két iv »fogalmazó papirost«, visszamentem a L* Ha már elmulasztotta *i él ben pótolja az idén és tegyen I* egy próbautat az [• «1 as typusu l Mercedes 1 Benz-ei ITf helyiségeink: í Budapest, IV., Váci ucca 24. 3 £ Telefon: T. 229 -24 és T. 140 - 70. «1 l MERCEDES-BENZ AUTOMOBIL R. T. A 1 ' Ufl • J kávéházba és egy fél öra áktt »megfogalmaz­tam« egy cikket arról a témáról, melyet az Egyetértés elrontott- Azután a cikket borítékba tettem, beintettem az utcáról egy hordárt s adtam neki két hatost, a lekére kötve, hogy »ezt a fontos kéziratot vigye el Kemechey Jenő urnák, a Szegedi Hiradó szerkesztőjé­nek, de csak neki adja oda, senki másnak « Kisérő levelet nem írtam s a kéziratra sem jegyeztem fel a nevemet. Másnap reggel a Szegedi Híradóban meg­jelent a cikkem s a «szerkesztői üzeneteké­ben felszólítottak, hogy jelentkezzem a szer­kesztőségben. Délután 1 órakor már ott is voltam. Kemechey felszólított, hogy legyek újságíró. Egyelőre nem fizethet, de ezt nem is kívánhatom, mert az újságírás olyan mes­terség, amelyet tanulni is kell. Ellenben kap­tam egy skatulya névjegyet ingyen, ezzel a felírással: SZABÓ LÁSZLÓ a Szegedi Híradó belmunkalársa Továbbá feljogosított a szerkesztő ur, hogy a lóvasuton a kalauznak azt mondhassam, hogy a »szabadjegy!« A lóvasut igazgatója ugyanis feleslegesnek tartotta, hogy hét-nyolc újságíró miatt szabadjegyeket nyomasson s azt mondta, hogy »szükség esetén« a név­jegyünkkel igazoljuk magunkat. Megmagya­rázta a szerkesztő ur azt is, hogy ha kávé­házban vagy vendéglőben közeledik hozzám a tányérozó cigány, csak azt mondjam neki: »Újságíró!« — és majd meglátom, hogy tüs­tént tovább fog menni. Ennyi kioktatás után elküldött a rendőrségre, hogy nézzem meg, mi újság? El is mentem. A sajtó méltóságához illő­nek tartottam, hogy egyenesen Rainer fő­kapitányhoz nyissak be. Bemutatkoztam neki. Igen barátságosan fogadott, leültetett és meg­kérdezett: — Mi köll? Szivar vagy cigaretta? — Én tulajdonképen azért jöttem, mondot­tam, hogy megkérdezzem, mi újság a rendőr­ségnél? — A fene jobban tudja! felelt a főkapitány. Szippantott egy párat a szivarjából, gondol­kozott s azután útbaigazított: — öcsém, ha híreket akar, akkor mindig ide a szomszéd szobába menjen. Szűcs alka­pitányhoz; amikor meg csak beszélgetni akar, akkor jöjjön én hozzám. Majd még egy kérdést intézett hozzám: — Szokott-e pipálni? — Nem én, soha, válaszoltam. — Csak azt akartam mondani, folytatta a főkapitány, hogy az egész városban nincs olyan dohány, mint Koczor kapitánynál a folyosó másik végén. Miután eként tájékozódást szereztem a rend­őrség ügyeiről, bementem Szűcs alkapitány­höz­— Jóska bácsi, újságíró lettem. Ha kaphat­nék egy pár érdekes hírt, megköszönném,.. — Nem a Pista bácsi fia vagy? kérdezte az alkapitány elgondolkodva. — De az vagyok... — Hát akkor remélem, hogy nem sokáig maradsz újságíró. Mert szép pálya ez egy fiatal embernek, hamarabb kap^z bavi nyolc­„KHASANA" Superte AfaRrouge A legszenzációsabb afakpiroalió J Színtelen, de egészsége» nőnél i perc alatt Izgató pirossá varázsolta az áthat. Nem kell félni a csahol ásástól, mert a csók nem veszi lei Minden gyógyszertárban, drogériában és illatszer tárban kapöató. Ara 2r40 pengií. Vezérképvisel Őség: Mlöály Oltó gyógyáru­nagykereskedés, Budapest. Vf., Podmanlczky ucca 43. M2 van forintot, mint bármely pályán, dc aztán ott meg is áll az ember. Minek tanultál fran­ciául, angolul, olaszul, ha újságíró akarsz lenni. Nem kell az itt Szegeden... A riport-ügyekre áttérve a; alkapitány- ur először is elnevette magát. — Hát van itt egy bolond eset..* Egy kék­festő legény ma délután kiment a babájával a Gedón tul, a Makkosnerdő felé... Lefeküd­tek az árokba, a legény elővett egy öreg pisztolyt, rálőtt a lányra és aztán önma­gára... Fiákeron hozták be őket a kórházba, de már gyalog mentek haza. mert egyikük« nek sem komoly a sérülése. Ebből csináltam az első riportomat a< Szegedi Hiradó-nak és másnap igen csodál-' koztam, hogv a Napló ezt a jó témát elejw; tette. Kemechey nagyon meg volt elégedve az első riporttal. Általában minden kéziratomat o' maga olvasta el és soha nem változtatott( az írásomon semmit azon a címen, hogy ő ugyanazt a dolgot másként irta volna. Igazj persze az is, hogy akkoriban még sokkal job­ban tudtam magyarul, mint most. Kemechey nagy híve volt a »személytelen írásnak«. Azt magyarázgatta nekem, hogy egyes szám első személyben írni szerénytelenség; többes szám első személyben csak a királyoknak szabad irni, egyes szám harmadik személyben pedig csak a kis gyermekek és a bolondok beszél­nek magukról. Mindenesetre megértettem eb­ből annyit, hogy az újságíró a tárgyat fejtse ki cikkeiben és ne a maga egyéniségéi; a szubjektív megjegyzéseket Kemechey csak a szépirodalom terén tűrte, ő maga inkább tár­sas lény« vólt, mint szerkesztő; estefelé egy; óra alatt elolvasta a kéziratokat és minden második nap irt égy kis vezércikket, három­négy hetenkint egy tárcái 3 ezzel a napi mun­kája el volt végezve. Finom modoráért és töké­letes korrektségeéri az egész város nagyon szerette, — de különösen a hölgyek, akiknek elvből és kitartóan udvarolt. Sőt szerettük mi is, akik együtt dolgoztunk vele, mert ő is megbecsült mindenkit és a szerkesztőségben olyan tónust honosított meg, mely családias bizalmassága mellett is határozottan előkelő­nek volt mondható. A Hiradó munkatársai nem állottak ugyan se az irodalom, se a zsur­nalízmus szempontjából egy színvonalon a Napló munkatársaival, de a város társadalma éppenugy megbecsülte őket, mint a Napló munkatársait. Prima selyemharisnya Ismét kopható 4 pengő 50 fillérért 714 HoHmanp Dezsőnél, Csekonlcs ucca 4. »•

Next

/
Thumbnails
Contents