Délmagyarország, 1928. április (4. évfolyam, 76-98. szám)

1928-04-21 / 91. szám

MAKO : Szerkesztőség és kiadóhivatal: Crl ucca 6. Telefon: 131* szÁm.« » « » « a B0DMEZÖVÁ5ÁRBELY: Szerkesztősig és kiadóhivatal: Andráuy ucca 25. TeleloD: 49. szóm. «» « » <« » « » WBHBHMBHHIWBHHBBBBBWBMHHBÍWB S££0£D: szerkesztősig: Defik Ferenc ucca Telefon: 15-33.^Kiadóhivatal, ttiSlcsSnkSnyvtór és Jegyiroda: Aradi ucca 8. Telefon: 300. ' Nyomda: Löw Lipót ucca 19. Telefon: IC»- 34.« »«»«» Szombat, Í928 április 21 IV. évfolyam 91. szám EISKzetési ara navonfa 3-29 vldélten és a tóvóiosban 3-öO. ttUIfffildän ©-40 peng». Egyes szóra lö, vasórMa száz éve született Hippolyte Adolphe Taine, aki nem volt se sztár, se bokszbajnok, se generális, mégis egyike volt azoknak, akik a tizenkilencedik század második felében a legnagyobb hatással voltak az emberiség fejlődésére. Szürke, csöndes, komoly és szerény pápaszemes tudós volt ez a Taine, aki egy hosszú életen keresztül ott ült a könyvtárak olvasótermeiben és Íróasztala mellett és egyremásra alkotta alapvető és korszakalkotó müveit. A politika, a filozófia, a művészet és az irodalom történetében uj irányt és uj fejezetet teremtett, amely az ő nevétől és egyéniségétől immár örökre elválaszthatatlan. A materializmus világszemléletét vitte bele ezekbe a tudományokba és ezzel uj vért, bármily paradokszul hangzik is: uj szellemet, uj levegőt hozott, amely nemzedékeken keresztül elevenen és eredményesen éreztette a maga hatáfát. Mars és Darwin korának szülötte volt ez a nagy francia tudós, de egyúttal ennek a kornak tanító mestere is lett az emiitett diszciplínák gazdag területén. Taine tanítása szeiúnt a bün és az erény éppen olyan produktum, mint a vitriol és a cukor és ugyancsak az ő elmélete értelmében a faj, időpont és környezet (raoe, moment, milieu) határozzák meg. végzetesen és végérvényesen, még a világ legnagyobb lángeszének is alkotásait. Ez a híres elmélet, amelyet röviden miliő-elmélet néven emleget a történelem, az egyéniségnek ez a.határozott és következetes tagadása nagy bátorság volt az individualizmus klasszikus idejében, viszont az a merőben természettudományos szemlélet5 amely ez elmélet alapja, meglehetősen egyezett a kor követeléseivel. Taine maga az igazságot kereste, minden megalkuvás nélkül, mint ahogyan azt latinnyelvü sirfölirata is hirdeti, de viszont éppen az ő nagyszerű teóriája hangoztatja mindenféle igazságnak relativitását. Sainte Beuve utóda és Renan kortársa maga is érzi, hogy az ő szellemében és kedélyében van valami eröfőlősleg és értéktöbblet, amely akaratlanul és öntudatlanul is a szobatudósok és könyvmolyok fölé emeli és ez az imponderábilis és irreális valami a művészet, amelynek géniusza ott él és ott munkál Taine lelkében és ott érezhető minden müvében, amelyek stilus dolgában is a francia irodalomnak szinte hibátlan és hiánytalan remekei. Ez a művészi vonás a Lafontaineról és a Titus Liviusról szóló ifjúkori dolgozataiban is jelentkezik, de szokatlan erővel és szépséggel mutatkozik meg az angol irodalom, a görög, a németalföldi és az olasz művészet történetéről. Franciaország klasszikus filozófusairól és a jelenkori Franciaország kezdeteiről szóló főmüveiben. Micsoda hatalmas képzelettel festi meg például középkori szkolasztika szőrszálhasogató vitatkozásait, az angol reneszánsz vérben és aranyban tobzódó, örömtől és erőtől duzzadó világát, amelynek Shakespeare csak egyik, bár legcsodásabb és legdúsabb hajtása volt, a puritanizmus színtelen és íztelen, képmutató és rejtvenősző idejét (amelynek sok vonása korunkra üt), milyen eleven rajzát adja a phidia6i szobrászat, a memlingi festészet, vagy a mantegnai festészet talajának és természetének. Sokat utazott, de Íróasztala, mellett még több világot járt be, tájakat és kopokat és embereket látott, akik már nem élnek és akik minden élőnél elevenebben és maradandóbban beszélnek hozzánk a tainei opera omnia hatalmas lapjairól- A francia forradalmat olyan közel hozta a tizenkilencedik századvég olvasójához, hogy az szinte megrettent e közelségtől és nem akart hinni a szemeinek. Mirabeau, Danton, Marat, Robespierre, Desmoulins, Saint Just, Bonaparte Napoleon valósággal szennyeseikkel (hiszen a mosószámlái. kat is tekintetbe vette) szerepelnek, Taine a modern tudományos kutatás nagyitó üvegével nézi a pórusaikat és az apró, jelentéktelennek látszó, elkallódásra itélt adatok, e csiripcsup emberi dokumentumok rengeteg halmazából épiti meg a históriairásnak olyan monumentumát, amelynek arányai és tartóssága felől Aulardnak és Seignobosnak lehetnek kétségei, de amely előtt minden idők minden müértője csak azzal az érzéssel és gondolattal időzhetik, hogy ez művész munkája, olyan müés Ünnepnap 24 fillér vészé, aki a Balzac és Zola fajtájából val&j A mi korunk egy uj idealizmus hajnalát; hozta, a mi világunk a szellemtörténet jegyében indult, a mi időnk egyelőre nem kedvezS a százesztendős Hippolyt Adolphe Taine számára, de ő, az igazság fanatikusa már életében sem törődött vele, hogy milyen szelek fúnak, ő soha sem akart az árral úszni, ő soha sem tudott megalkudni, ő valóban mindig azt kereste, amit mestere, Spinoza keresett és' a maga módján meg is találta azt Mi magyarok különösen hálásan gondolhatunk erre a tiszta, bátor és erős szellemre,* inert hiszen legnagyobb esztétikusunkat, a vele lélekben rokon Péíerfy Jenőt Taine néhány könyve a róluk szóló remek bírálatokra ihlette és mert legkülömb irodalomtörténet-,j irónk, Riedl Frigyes és legszellemesebb kritikusunk, Keszler József, az ő méltó tanitvá-nyai voltak. Fokossal felfegyverzett feketeinges fiatalemberek támadása a Végi-Párt ellen Berontottak a páríbelyiségbe és véresre verlek három munkást (Budapesti tudósítónk telefonjelentése.') Egészen különös események játszódtak le ma e6te az úgynevezett V/fyí-párt Hernád-uccai helyiségében. A párt helyiségébe hirtelen bevonult tiz feketeinges fokosokkal felfegyverzett fiatalember, akik az ott tartózkodó három munkásnak esték és súlyosan megverték őket. A munkások tehetetlenek voltak a zárt csoportban támadó és felfegyverkezett fiatalemberekkel szemben. Kovács József vasmunKas olyan súlyos sérüléseket szenvedett, hogy a mentőknek a Rókus-kórházba kellett szállítani. Mire rendőrök érkeztek a feldúlt párthelyiséghez, a tá>madók már messze jártak. A nyomozást meg* indították, az éjszaka folyamán a detektívek minden támpont nélkül állottat „A nyilt szavazás csonka hazában csonka alkotmányosságot, csonka szabadságot jelent" A belügyminiszter szerint még mindig szükség van internálásra - »Ezt az országot előbb rabszolgává, aztán koldussá kívánná tenni egyesek«, — mondotta Berki Gyula Budapest, április 20. A képviselőház mai ülésén a belügyi tárca általános vitáját folytatták. Az első felszólaló: Gál Jenő. Azzal kezdi beszédét, hogy minden közigazgatásból visszatükröződik a társadalom helyzete. Nálunk majdnem minden harmadik ember a kormánytól fflgg. Egymásután látjuk a banketteket, az ünnepléseket. A szervi1 izmus sohasem tapasztalt méreteket ölt. Emellett pedig a gazdasági nyomor egyre nagyobb. Angliában a választójog kifejlesztéséből nagy gazdasági fellendülés következett. Magyarországon az abszolutizmus centralisztikus törekvéseit látjuk. Pakol» József: Ez Bethlen hét kövér esztendeje. Gál Jenő: Több jogot, több szabadságot adjanak az embereknek. Rotbenstehi Mór: ők inkább jubileumot adnak. Gál Jenő foglalkozik ezután a miniszterelnöknek a főváros közgyűlési termében lefolyt obstrukclóval kapcsolatos megjegyzéseivel. Voltaképpen plurális választójog érvényesült a fővárosnál, mert a Belvárosban 10.000 ember küld annyi képviselőt a közgyűlési teremben, mint a Józsefvárosban 60.000 és a Terézvárosban 70.000 választó. Ha nézzük a többségi elvet a parlamentben, meg kell állapítanunk, hogy a közigazgatás terrorjával jfttt be a Hát Me. •3 r- l Sándor Pál: Nem * fele, M szám lék! Gál Jenő: Sajátszerű parlament az, ahol a szolgabírói és főszolgabírói osztály született törvényhozó, hiszen ebből a rétegből került ki a többség nagy része. Jánossy Gábor: A magyar saolgabiró igazi atyja a népnek. Gál Jenő: Legfeljebb mostohaapja. Ezután visszatér a fővárosi közgyűlés legutolsó eseményeire. Hamisan beállított többség oktrojálja ott rá akaratát a fővárosra. Hivatalos részről hangoztatták, hogy a kormány másként nem szankcionálja a községi takarékpénztárt, csak ha az Egyesült Fővárosit szanálják. Azért obstruáft tank mi. Petrovácz Gyula: Két igazgatósági tagságért! Petrovácznak erre a kijelentésére nagy zajban törnek ki a demokraták. — Perfidla! — kiáltja Petrovácz felé Pakote. Pakots József: önök miért voltak felháborodva? Mert nem tudták embereiket elhelyezni! Gál Jenő (Petrovácz felé): Mi voltunk azok akik önök elé felállítottuk a tilalomfát, hogy az igazgatóság tagjai bizottsági tagok nem lehetnek. Pakots József: Ezért van önöknél a nagy felháborodás. Gál Jenő ezután arról beszélt, hogy már a