Délmagyarország, 1928. április (4. évfolyam, 76-98. szám)

1928-04-01 / 76. szám

1« TJEEMAGYARÖRSZÁG 1928 április I. ERETTNYUCATIN DIAI B A N AH A LEGJ^BE A BfÉlIlÁftMMR SZiX EfffcÓCT. «a aaiTt iof .6 • caaeocsc FOZÓJTOTTASziNmr TIVMAIL. S • r • , g* 130 Ha meggondolják, hogy e\ a két fin nem miami nemes célért ndta oda a: életét, hanem dinasztiák, országhatárok, kereskedelmi elő­nyök és zsarnok felülkerekedés érdekében folytatott liarcbun pusztultak el, akkor maguk is erezni fogják azj, amit én érzek... hogy ez a háború a legtragikusabb és legszörnyüségc­p"bt> esemény az emberiség történetében... . Szörnyű és tragikus, ha végigtekintünk a hatottak és sebesültek végtelen légióján. Egyé­nileg nem i* érhetett ve/na nagyobb csapás sem engem, sem önt. De ha van lelkierőnk arra, hogy magasabb szempontból nézzük a gyászunkat, találunk benne valami vigasz­talást F.n elég bátor vagyok ahhoz, hogy azt gon­doljam... hogy meg is irjam önnek... hogy a fiaink nem haltak még hiába. Az ő szenve­désük <?.s a mi kietlen szomorúságunk szük­séges volt. nem hiábavaló. Ember nem lehet nyomorúságosabb állapotban, mint én most... mégis remélek. Gazemberek sötét hálót szőttek a világ boldogsága ellen. Soha még háló nem volt ilyen aljas, ilyen mvaszul megcsinált. Mégis átlátszó, több ponton szétfoszlik és a lyukakon át meleg fény dereng felénk* Mr. Britling tolla elakadt. Halálos csend Volt a szobában. — Frázisokl Igazi tintanyaló stilus! — só­hajtott fel Mr. Britling bcserüen. Egy pillanatra megfeledkezett a bajairól és a pomerániai szülőkről, akikhez a levelet irta. .Valóságos kétségbeesés fogta cl a tehetetlen-, sége miall, hogy nem tud a rebellis szókkal megbirkózni és nem tudja kihozni magából azt, amit akar. Újra elolvasta az utolsó mon­datokat. így nem jó. E szavak nyomán min­denféle hántó asszociációk támadnak, más ha­tás keletkezik, nem az amit célzott. — Pedig a lényege igaz... — súgta. Igaz .' Ha igaz, akkor csak előre. Nem lehet külsőségeken fennakadni- Ez olyan volna, mintha harc előtt azon tűnődnék, jó-e az uniformis szabása. Ámbár... épen harc előtt mindenre kell gondolni, a legapróbb apró­ságra is ügyelni kell a cél erdekében. Uj papírlapot vett elő és újra kezdte a levelet. Háromszor is elkezdte, három külön­böző módon: ».! háború gazemberek nonosz csinál­mánya•••«' *Á háború torlasz, amellyl lelkiismeretlen gazemberek elrekesztik az élet útját.:.« »/1 háború sürüszövésü fekete zsák, amellyel eltakarják az emberiség elöl u napot. Mint tuinyiszor, most is v fejünkre húzták, meg akarnak fojtuni, de a ponyva már nem tart, szakad széjjel itt is, olt is és mindenfelől be­crad a napfény..« Mr. Britling lecsapta a tollát az asztalra. •í V' •• • tT k % uw !BP.TüÍgf58:L 982-85 •ft.'-—JÜEi-.i — Utálatos! — mondta. — Nem megy se­hogysem. Ugy látszik, előbb próbafogaim ázást kell csinálnom, csak azután Írhatom meg vég­leges formában... V, Három órával később Mr. Britling már az blakon beszűrődő hajnali napfénynél irt, bárazasztali lámpája is égett még. A teleirt papírlapok nem adtak kcsz levelet, csak ösz­szegyűjtött anyagot egy megírandó nagy le­vélhez. De az anyag lassankint formál, öltött és a mondatok biztos gondolatmenettel egy határozott cél felé törtek. Mr. Britling most már tudta, hogy nem mint egyén ir egy másik egyénnek valahol odaát, egy vastagfalu, pirosletős, ódon házba, amelynek a fényké­péi Herr Heinrjch egyszer megmutatta neki. Nem ismer! azokat az embereket odaát, sze­mélyes mondanivalói alig vannak a számukra. Nem az öreg Britling irta ezt a levelet az öreg Heinrichnek, hanem a lesújtott Anglia a lesújtott Germániának. Nem a szegény német nevelő bánatos szülei­nek szól a levél, hanem annak a sok elfeesere­dett, elfáradt, kisirt szemű, szenvedő ember­nek, akikel a frontnak nevezett szakadék vá­lasztott el Angliától. Hiszen Németország férfi­lakossága lassan, de biztosan felőrlődött már. A központi hatalmak két millió halottat vesz­tettek és ugyanannyi emberük nyomorékká vált Anglia még soha semmiféle háborúban nem vésziéit annyi embert, mint most, de a többi államokhoz képest a veszteségei el­enyésznek. De már Anglia is tudja, milyen a háború Molochja, még megállhat a vég­zetes uton, még nem késő­Számára még nem késő. Dc Franciaország már egy millió férfit. áldozott fel a véres oltáron és még napról-napra küldi ujabb ál­dozatai tömegét. Oroszország veszteségei haj­meresztőek. Hiába minden cenzúra, nem-. sokára nem lesz hatalom, amely el tudná fojtani a népek jajgatását. Ki beszél ma már. győzelemről, anncxióról, becsületről, keres­kedelmi hegemóniáról'? Egész Európa ma már csak a drága halottjait siratja... Németország ma már egy gyászrongyokba burkolt, jajveszékelő koldus. A német nem­zet jóformán csak aggastyánokból, nőkből, elgyötört vézna gyerekekből és nyomorékokból áll. Senki sem törődik régi életcéljaival, min­denki gyászol valakit. Ila győz is, annak már nincs, aki örüljön. Ma már más Német­ország áll velünk szemben, mint a háború előtt. Azelőtt nem volt Németország, amellyel szivből és okosan beszélni lehetett volna. Epén olyan kevéssé lehetett megállitani őket, mint a császárjuk autóját, amely vad tülköléssei robogott végig az Unter den Linden aszfalt­ján. Dc az a Németország, amely egykor büszkén követte szemével azt a robogó autót, ma már megrokkant. Szeme csupa vér és könny. Engedelmeskedett a vezetőinek, de hiába várta az ígért győzelmet Még most is harcol, tántorogva megfeszíti utolsó erejét, mert szófogadó, bitszke és... bolond! De odaát a német otthonokban ezer meg ezer ember virrasztja át az éjszakái, lámpa mellett a sötét jövőbe meredve, akárcsak Mr. Britling a Dower-Houscban... Nekik szólt a levél. Annak a megváltozott Németországnak, amely túlélte a császári sasok gőgös vijjogásál és tragikus szárnya­törését. Mr. Britling kezébe, vette a teleírt lapokai és elolvasta éjszakai munkáját. így hangzott a levél folytatása: A fiainlc meghaltak harcban egymás ellen. Harcban, amelynek a célja annyira homályos, hogy a sajtó még most is folyton vitatkozik róla. A mi álláspontunk az, hogy azért men­tünk harcba, mert megtámadták Belgiumot és elpusztítással fenyegették Elanciaországot. Enélkül az angolok nem vetlek volna fegyvert a kezükbe. Nem tudom, hogy v németek miért törtek Belgiumra. }\'cm tudom, hogy enélkiil mi lett volna. Csak azt tudom, hogy a vér­onfás még mimlig folyik és napról-napra más és más fiukat küldenek a halálba olyan embe­rek, akik maguk minisztériumokban ülnek meg szerkesztőségekben és egyéb biztos helye­ken, ahová nem ér el a golyó. De most mát ők sem ülnek nyugodtan. Eélnek valamitől. ami még a frontnál is borzalmasabb lesz. Ütni fog a leszámolás órája és a saját népük fogja felelősségre vonni őket. FISK CORD garantiaval fc! 21 autéfelszerelési cikkek legolcsóbban NAGY IÓZSEF Budapest, VI.. flndrássr ut 31. telefon 221-37 Kelengye raktár Női-, férfi- és gyer­mek-fehérnemiiek készen és rendelésre is. Agy- és aszialnemüek, paplanok nagy választékban. Liliom, Schroll sif­fonok és vásznak legolcsóbb árakon. Babi dolgok, kocsitakarék stb. Pollák Testvéreknél Csekonics és Feketesas o. sarok. 823 Évtixeaek óta a veszető világmárka Hunlop gummik. Alkatrészek. Javító mtl&ely. m írógépek. Porlabei írógépek Gramofonok Kedvező részlet­fizetés, Egyeíöfl vezérttpvlsetftseg: Kelemen Márton Szeged, Kárász occs

Next

/
Thumbnails
Contents