Délmagyarország, 1928. április (4. évfolyam, 76-98. szám)

1928-04-12 / 83. szám

1928 április 12 ÜÉLMAGYABORSZAG a A megvadult lovak a mozdony elé vonszolták a kocsist Szerencsétlenség a Tisza Lajjos-Mrolon (A Délmagyarország munkatársától) S/ervdán délután négy órakor hosszú szünet után Ismét gázolt a városban közlekedő tehermoztíony. A pénzügyigazgatóság előtt haladt el a mozdony, amikor a Felsőtiszaaprt felől Mikő Imre fuvaros jött kocsijával1. Mikő lovai megijedtek a mozdony fütyülésétől, amire Mikő leugrott kocsijáról és lovaihoz sietett. A megvadult lovak azonban Mikőt magukkal vonszolták. Mikő erősen fogta a lovak zabláját, tíe már nem tudta elkerülni, hogy a sinekre I ne kerüljön, ahol a mozdony messze ellökte | magától a szerencsétlen embert. Mikő Imre esés közben súlyos fejsérüléseket szenvedett. Szerencsére a mozdony vezetője azonnal fékezett és igy sikerült elkerülni a súlyosabb katasztrófát. A mentők Mikő Imrét beszállították a kozkórházba. A rendőrség részéről dr. Papp Menyhért rendőrkapitány, szállt ki a helyszínre. A helyszíni nyomozás megállapítása szerint a szerencsétlenségért a mozdony vezetőjét nem terheli felelősség. SZABÓ LÁSZLÓ EMLÉKIRATAI XXVIII. Liberális gyerekek voltunk A VIII. osztályban már erősen foglalkoztattak a »közügyek«, — egyelőre természetesen csak az iskolai közügyek. A Gyorsirókörben minden tisztségre azt választották meg, akit 'én jelöltem ki. Ezen felbátorodva elhatároztam, hogy az ifjúsági segélyző egyesületbe meg fogom választatni elnökké Vas Károlyt, a legjobb pajtásomat Ez elméletileg és jogilag Hem ütközött semmi akadályba, mert Vas Károlyt mindenki szerette; noha kitűnő tanuló volt, sohasem fontoskodott, hanem részt vett minden bajunkban és minden mulatságunkban: ő is járt-kelt velünk rozzant csónakon a Tiszán és a Maroson, — de gyakorlatilag tekintve a dolgot, volt egy hiányossága: nem •volt megkeresztelve. Akkoriban az volt a piarista gimnázium szelleme, hogy a nemzetiségi vagy felekezeti különbségnek még csak az említése is elképzelhetetlen volt közöttünk. De azért mégis tény, hogy az ifjúsági segélyző egyesületnek soha zsidó elnöke nem volt Ezt mondták nekem is, de én erre ezt feleltem: — Persze hogy nem volt' — hanem most lesz! Az előadások előtt minden osztályba eljártam agitálni, noha tudtam, hogy ez súlyos fegyelmi vétség. Egy kis vétségtől már akkor sem riadtam vissza, ha azt egy nagyobb erkölcsi érdek követelte s én felháborodtam azon, hogy egy derék, jó pajtásunk, akit tnindnáyjan szeretünk és aki minden tekintetben, ugy tehetségére, mint karakterére nézve kiváló, ne lehessen elnök csak azért, mert tsidónak született. Éppen akkoriban került napirendre a zsidóvallás recepciója. Megváltom, volt bennem egy kis nagyzási mánia is, mert azt gondoltam, hogy egy zsidó fiúnak elnökké választásával a kormány és a törvényhozás intenciója szerint járunk el. A választó gyűlésen Sáfrán tanár ur felszólalt és a legmelegebben ajánlotta, hogy válasszuk meg a segélyző egyesület elnökévé Bodnár Imrét, aki a hasonló nevü közjegyzőnek a fia volt. A tanár ur nagyon megfontolt és nyomatékos hangsúlyozással előadott, komoly beszéde után felálltam és csak ennyit mondottam: — Vas Károlyt fogjuk megválasztani. A tanár ur azonban nem engedett szónokolni, hanecn erélyesen rám kiáltott: — Üljön le! Megkezdődött a szavazás: óriási többséggel megválasztottuk Vas Károlyt. Elmondhatjuk, a Belvárosiban hogy »volt egy olyan esztendő, amikor az ifjúsági segitőegyesületi elnök megválasztásánál az, hogy a jelölt zsidóvallásu, — nem volt akadály. Erre én még ma is sokkal büszkébb vagyok, mint Vas Károly. Az önképzőkör elnökévé Reitter Imrét választottuk meg, mert az irodalom terén a legtehetségesebb volt Az utána kővetkező főjegyzői állást én kaptam, — de az önképzőkör munkásságát az egész év folyamán én vezettem. Ennek az a magyarázata, hogy az én Reitter Imre barátom, aki az iskolában mellettem ült, egy délután, mindjárt az év elején, szekundára felelt a fizikából. Mikor a tanár ur leültette, Reitter egy darab papirosra ezt irta: »Hasamegyek Lovrihba, kimaradok az iskolából.« A cédulára én is írtam egy szót: , »Megörültél?« A pajtásom visszaírt: »Nagyon j vágyódom haza az anyám, az apám után, — ! holnap már otlhon leszek!« Ugy is történt. Bái" Reitter Imre igen jó tanuló volt, kimaradt az iskolából, egy évet »pihent«, azután újra visszatért az iskolába és csak 1894-ben tett érettségit. Ugyanúgy tett egy másik iskolatársunk, Frank József is. Neki is a fizika-tanárral volt baja, aki nagyon tudott bennünket gúnyolni, lehordani és elkeseríteni. Frank József egy szerencsétlen felelete után összepakolta a könyveit és elment, — kimaradt az iskolából, két hónappal az érettségi előtt. Egyszer én is kísértésben voltam, hogy ugyanígy járjak el. A »binominális együtthatókról x feleltem, kétségtelenül gyengén. Karácsonyi Miklós tanár ur igy aposztrofálta az osztályt: — Nézzék meg ezt a fickót, — leri róla, hogy egész éjszaka lumpolt bizonyosan le se feküdt! Vagy mit tudom én, micsoda züllött helyen járt... Azt, hogy mi az a »züllött hely«, az osztály kilenctizedrésze még elképzelni sem tudta. A tanár ur egész beszéde megbotránkoztatott bennünket, engem meg elkeserített. Emiitettem ezt a dolgot Bódogh János gyorsír ó-tanárnak ós szóba hoztam, hogy talán kimaradok az iskolából... Bódog elment Magyar Gábor igazgatóhoz, aki csak ekkor értesült Reitter Imre és Frank József kimaradásáról. Az igazgató ur azt üzente, hogy járjak tovább az iskolába. Karácsonyi tanár ur többé nem fog szólni hozzám, még feleltetni sem fog... Ugy is történt. Karácsonyi tanár urat, az egyetlenegy piaristát, aki nem nyerte meg bizalmunkat és szeretetünket, a tanév végén áthelyezték \ Szegedről. Erre ő azzal felelt, hogy református lett, megnősült és néhány év múlva egy revolvergolyó vetett véget tragikus életének. Meg vagyok róla győződve, hogy ő is jóindulatu ember volt, de akkor, amikor bajaink voltak vele, már nem volt meg a lelki egyensúlya, már kitört benne az embernek és a szerzetesnek a konfliktusa. Reitter távozása után reám hárult az ön képzőkor vezetése. Ez nem volt könnyű feladat, mert kevesen dolgoztak s igy nehéz volt minden vasárnapra »műsort« összeállítani, bírálókat keresni, stb. Jó barátaim közül nagy segítségemre volt Hahn Márton, (Halmi Márton ny. MÁV. felügyelő,) Pósz Henrik, a kitűnő szavaló, Sümegi Lázár, a még jobb szavaló, egy kis fekete zsidó fiu, Sachs Henrik. A VII. osztályból legszorgalmasabb volt Barta Dezső, (az ügyvéd.) és StreiQher. Simon, aki Hajnal Simon névvel mint bankigazgató és pesti ügyvéd szintén jó névre tett szert. Nagyon szorgalmas volt továbbá a kör aljegyzője, Weisz Béla, (később Vermes Béla,) akiről nem tudom, mi lett belőle, és nagyszerű szavaló volt Rainer Ágoston. Az önképzőkör, segélyzőegyesület és gyorsírókor révén ismertem az egész gimnázium valamennyi növendékét. Nagyon jó viszonyban voltam a két Eisenstein fiúval; mikor érettségiztem, Károly Vl-ikos volt, Rudi pedig a IV. osztálynak volt legkitűnőbb tanulója. A kisebbik Eisenstein nagyon szeretett engem, sétára és uszodába ugy kisért, mint az árnyék és nagyon mulattatott azzal a jövendölésével, hogy »majd meglátod, hogy nagyon kiváló ember lesz belőled, mert minden embernél tehetségesebb vagy, akit eddig ismertem«. Akkoriban került haza Berlinből Szegedre egy László Ákos nevü hegedűművész; vele és a kitűnően zongorázó Milkó Vilmossal (a sebész-tanárral.) sok délután felmentünk Eisenstein doktorékhoz, nemcsak azért, mert a fiukat szerettük, hanem azért,, mert 1892— 93-ban Szegeden nekik volt legjobb zongorájuk. Mint emiitettem: mind ismertük a kisebb tanulókat is; emlékezem, hogy Polgár Péttíki akkor a III-ba járt, igen »jó húsban * volt és vas-egészségii embernek Ígérkezett. Ellenben az I. C. osztály egyik reményteljes növendékéről, Lévay Ferencről 1893-ban persze még senki sem tételezte fel, hogy idővel olyan szakálat fog növeszteni, hogy Allah meg fogja irigyelni. KORZO MOZI Apri'ls 12-én, csütörtökön A Kalandor történet 9 felvonásban. Főszereplő: Nlita Naldl. Azonkívül. Ökölharc. Nemie'ek csatája 12 feliban. Főszereplő: Richárd Bartbahnes. E ősd^sok kezdete 5. 7 9, vasár- és ünnepnap 3, 5, 7, 9 őrak >i. ise VÉRTESI clpőízolonJM az u) Csongrádi-palotába, Horváth Mihály ucca helyezte Át. Tavaszi újdonságok uri kalapokban Gyukict, Pidiler, Ita stb. legjobb gyártmányai, 8230 rendkívüli olcsó árakon Fóliák Testvéreknél Csekonics és Feketesas u. sarak.