Délmagyarország, 1928. március (4. évfolyam, 50-75. szám)

1928-03-04 / 53. szám

1925 március 4. CÖBCÖCSC ¿¿УМА/ líVAAAIL' X U 11111111 ,1 ~I ' I .11 r^Jífj 113 XXIII. Britlingné fiiak vacsora kozbtn értesült a retenetes csapásról, amely őket érle. Annyira megszokta már a térje szeszélyesnek látszó, érthetetlen hangulatait, hogy nem vett rajta észre semmi tragikusai, amig asztalhoz nem ültek. A férje egész (¡lélulán kerülgette, komor volt és aiízzogcÁ de tj gyakori dolog volt nála. Az asszony tudta, hogy akármilyen apróság, •mi az ö szemében teljesen jelentéktelennek tűnik fel, egy politikai cikk a 77/ncs-ban, egy elei te ü megjegyzés, tgy mozcjiiUt elcg volt ahhoz, hogy a férjét kihozza a sodrából. Az asszony már régóta ránevelte magát arra, hogy az jlyen komorsági rohamokat észre se vegye. De vacsora közben, az asztalnál, a férjére pjjlantott és az a sápadt, beesett arc, az a t$tlái}yo«an barnuló, kietlen kétségbeesésre, vallq két sjem bi£t4ett a «ivébe szúrt. — Mi törtéjit? Talán Ilugh... -<- rebegte az asszony dermedt rémülettel valami sejtelemre eszmélve Szótlanul farkasszemet néztek. A férfi arca ellágyult, a hála meggörnyedt, a szeme rebbenve lecsukódott. — Az én fiam, — súgta és arcát a kezébe temette. — tysgölltk! — kiállóit fel, talpra állt és Ryői^örögve turkált a Kabátja zsebében. Ál asszonynak ugy tűnt fel, mintha egy örökkévalóságig tartott volna, amig megtalálta, «mit keresett. Végre előhúzta a? összegyűrt sürgönyt. Odadobta az asztalra az asszony elé, otrombán kilökte a széket maga mögül és kisietett a szobából. Az asszony nem mert Utánanézni, de hajlottá, amint sóhajtozik. — 6, Istenem! — sikoltott fel a nő, amint végre tudatára ébredt annak, hogy mi történt éf> milyen súlyos feladat vár rá. — Mit mondjak neki? — sóhajtotta, keeében » sürgönyt forgatva. A szobalány megjelent az ajtóban. — Szedje le az asztalt! — kiáltott rá ai asszony. — Vigyeu el innen mindent. A fiatalúr Uiegb^t a fronton. Siránkozó hangon hozzátette: — Mit mondjak neki? Mit is mondhatnék neki"? XXIV. Az éj folyamán Mrs. Brjtling rettenetesen erőlködött, hogy kitörjön azokból a gátakból, amelyek eddig elzárták a spontáu érzés-megnyjlvánitások elöl. Soha életébea még nem kjváuta így, rniut most, hogy közvetlen, meleg, simuló tudjon lenni. De soha életében nem volt még igy megkötve a lényében rejlő félénkségtől és óvatosságtól. Hasogatta a szivét a szomorúság. Oda tudta volna adni az életét, hogy a férjét megvigasztalja. De nem tudott rá elképzeini hangot, szót, mozdulatot. Felment az emeletre. Hallgatózott. Lábujjhegyen a férje szobája elé osont. Újra hallgatózott Kinyújtotta a kezét, vigyázva megnyomta a kilincset, azután megriadt a kilincs hangos kattogásától. Sápadtan, rémülten, tanácstalanul visszaosont a saját szobájábaMegtörtént a katasztrófa, amelynek bekövetkezésére gondolni sepr mert eddig. Talán a fiút nem is sajnálta, de maga előtt látta a férjét, auiint kitámolygott a szobából, mint valami halálra sebezett vad. — Mit tehetnék érle"? Hogyan nyugtassam meg? — kérdezte hangosan. Didergett- Tüzet gyújtott a kandallóban és bebujt az ágyba. Késő éjjel, tengernyi habozás után újra felment a férje szobájába. Mr. Britling állát a tenyerére támasztva, a tűz mellett ült. Várta a feleségét. Tudta, hogy be fog jönni hozzá. Várt és közben Hughra gondolt, fáradt, lassan vonszolódó gondolatokkal. Egy fejmozdulattal jelelte, hogy észrevette az asszony jelenlétét, de nem fordult felé. Kissé megborzongott, amikor az asszony közeledett hozzá. Az asszony megállt mellette, összeszedte a bátorságát, megérintette a férjét, a kezével megsimogatta a fejét. — Édesem, drágám, szegénykém... milyen rossz neked.. hiszen tudom, mennvire szeretted... A férfi közeivel eltakarta az arcát és ült csendesen. — Szegénykém, drágám, — mondta az aszszony és uira megsimogatta a férje haját. — Édesem, szegénykém - — ismételgette, mert nem tudott mást mondani, nem jutott az eszébe semmi. Küzködött a könrxjéh«!. Hiszen azért jött, hogy vigasztaljon és ime, nem sikerül a vigasztalás. Érezte, hogy nem megy és attól még rosszabbul ment. Nem tud, nem tud tenni érte semmit! Felébredt benne az igazi asszony. Visszahúzta a kezét és felzokogott: — Nem tudok hozzád férni! Te... megtört szivü! Meghalnék érted... nem... nem... nem tudok semmit neked... Megfordult és ment az ajtó felé. Botorkálva ment, mert nem látott a könnyektől, amik a szemét elborították. Mr. Britling kitakarta az arcát. Csodálkozva felállt. Megértő szánalom tört át a saját gyászán. Az asszony után sietett és a karjai közé szorította. — Drágám... ne manj ej... ne hagyj magamra.-, — mondta most már ő is zokogva. Az asszony a férje nyakába füzfce a karját és fejét a mellére hajtotta. — Drága jő feleségem! Ne sírj, ne sírj! Nem is tudod, milyen jó, hogy jöttél. Nem is tudod, mennyire megvigasztaltál! Ha te nem I volnál mellettem — talán már megöltem volna f magamat... Szorosabban magához ölete az asszonyt. Az arcát az arcához érintette. A szive csupa seb volt, de nem tudta elviselni, hogy a közelében egy másik emberi lény is nyomorúságban vergődjék. Leült a karosszékbe, az ölébe vette az asszonyt,- beszélt hozzá mindenfélét, vigasztaló, megnyugtató szókat, hogy lássa az asszony, mennyire iőntos, milyen értéke.» nekiBeszélt az élet szépségeiről, a multjuk közös örömeiről, arról, mi minden vár még rájuk;. Csak arról a sápadt ifjúról nem beeeélt, Flandriában szunnyad a porban. Az VAHM*.. Végre az asszony magára hagyta. — Aludj szivem, — mondta Mr. Britling elkísérte az ajtóig, — köszönöm, hegy eljöttél, megvigasztaltál... nagyon dráva voít tölsd... XXV. Csendesen becsukta mögöLte az ajtót. De alighogy betelte az ajtót, már el w felejtette teljesen. Az asszony már nem létezett. Egyedül volt, teljesen magára maradt, magányosan a kihűlt, sötét, üres világban... Orvul csapott rá az egyedüllét. Vannak gondjai, gondolatjai... ds nincs tebbe senkije a világon, ember, akinek sírjon. Egy darabig állva maradt a nyitott ablak mellett. Pillantása az ágyára e elt. Tudta, hogy nincs pihenés, nincs álom, amig a kimerültségtől össze nem roskad. Az asztal felé nézett, ahol annyit dolgozott. Minek írni? Minek a munka? Minek? Kinek? (Folyt, köv.) K.ö!*ÍS©és, relsesiíséEi, feurrná еШ bevált szer о $ tv л tephetó Gergely Jenő Szent Rítus flyógvs7.e?!árábi?n. ^obozonténl 70 ífHéf < Sefaol olcsóbban! Varrógép, kerékpár, gramofonok, gyermekkocsik, gumi és szerelékek réstШв is. A/agy íai-iíómü&eJy J н1 SZANIO SÁNDOR írépraktára, Kiss Dávidpalota, Kiss ucea. 6fl«ltl«ZÍStai!Ít&S EflBW, Csemegekereskedők, fűszeresek valódi, enyhe, príma és S&everf twrö szükségletüket az Orsz. Magy. Tojszövatkewti Köapontnál, Budapest, 1., Horthy Miklós ut 119/121. szerzik be legolcsóbban. Postai szétküldés foo. feo, utánvéttel 5 kg.-os vagy nagyobb bödönbon. Képviselő: KOVÁCS FERENC MS Szeged, Tisza lafes körül 66. szám. 363 Tisztelettel értesítem a t. nyomdatulajdonos urakat és a könyvkö'5 tulajdonos urakat, hogy a legmodernebb ffé&lcésJcíSSZ&rUlléf aniiomaitít €r mai napon tízembe §el$>eztem es ugy a jó köszörülésért, mint az olcsóságát szemelőtt tartva kérek egy próbaköszörüléssel megtisztelni. Tisztelettel Benlsc^ Mér f^UTS. Évii&e&e'k. éta a veszető vilá&múrHa Boalop f/тттШ. Alkatrészeit. Javító mü§ely. 09 ЕвуеШ vezér&ejurteeíflséa: Kelemen írógépek. Porlafeeí IrépépeSí Kedvezö részletfizetés.. Szeged. «átfsz occa ?s.