Délmagyarország, 1928. március (4. évfolyam, 50-75. szám)

1928-03-18 / 64. szám

192S március 18. DÉLMAGYARORSZAG f TAVASZI ÚJDONSÁGOK SSSÍSftt1 SAH! TCTQ7FQF »Mrtnt válogathat DflVAI PIPnÁRllHÁ7RáN sicsö- !aHÓ!' Itivatos. K@iCSEY U. 1. 1E. I Ott Jt a dúsan felszerelt "UIHL-wlrUrtnunH&OrMl Kényelmes,versenyképes «.ísi-suiij egmat SZABÓ LÁSZLÓ EMLÉKIRATAI XXI. Búcsú a Vásárhelyi-sugáruttól Az 1887. & 188S. év folya-nán Vásárhelyisugárut 57. sz házunkra többszór vólt árverés kitűzve, az államkőlcsön-törlesztés elmulasz- í tása, adóhátralékok és hasonlók miatt; de az ' árverés eredménye mindig »nemleges« volt, mert vevő nem jelentkezett. A Hüvelyk Matyi dmű szegedi élclap egyik tipikus alakja, a Kncsönös Rókus sok ezer példányban szaladgált akkoriban Szegéden, hogy apáinak telkét s a reá épült uj házat megmentse, de ez sok embernek nem sikerült. Nem sikerült nekünk sem. 1888 nyarán végre akadt vevő a házra és nekünk ki kellett költöznünk. Mi persze egv krajcárt sem kaptunk, már minden az államkincstáré volt, melv szintén veszített ezen az üzleten. A Brüsszeli-kőrútra költöztünk dr. Rózsa Izsó emeletes házába, melynek, gondolom. 23. volt a száma. Nekem a Vásárhelyi-sugárutnak elhagyása oly nagy szívfájdalmat okozott, hogy azután harmincnégy esztendeig nem tettem be a lábomat a Vásárhelyi-sugárutra. Pedig nagyon sók szomorúságban s igen kevés őrömben volt ott részem. Mikor a ház fölépítése után rendeztük az egész telket, csodaszépnek láttam a házunk tájékát. Külön volt kerítve a Jserf; annak egvik fele veteményes kert, négy baraelcfával és két kis körtefával; a kert alsó felét lóherével ültettük be s a lóhere-föld alsó két sarkába két fiatal jegenyét ültettünk. Hajh, de szép volt az! Azonban 1885—86 telén eltüzeltük a kerítést s amikor el kellett költöznünk, az apám a fákat mind kivágta. A szép gyümölcsfákat sajnáltam, de a két karcsú jegenyéért ugy sirtam, mintha két czép kisasszonyka lett volna az a két fa. Attól kezdve nem láttam többé a gyermekkori barátaimat se. Azt hallom, már senkisem él kőzülők. De ha élnek bizonyíthatnák, hógv igen jelentős szerepem volt a környék gyermektársadalmában, mert páratlanul kiváló egyéni tulajdonságaim voltak. Példátil oly sovány voltam, hogy mikor az 59. szám alatt lakó barátaim, Farkas Ferenc és Farkas Pál egy kis szalonnabőrt kivánt, jól elzárt kamrájukba a szellőztetés céljából nyitvatartott ablak vasrácsai között be tudtam bújni és m.indig elég szolgálatkész voltam ahhoz, hogy levágjak nekik egy darab szalonnabőrt. Ezt nem tartottam lopásnak, mert hiszen a szalonna az övék volt s a zsákmányból nekem soha nem adtak, de nem is fogadtam volna el. A két fiúnak volt egy 15 Vagy 16 éves leánytestvére, Etel; ez engem gyűlölt, mert a kutyájuk mindig a kapu alatt mászott be, én pedig mindig a kerítés tetéjén. Hiába, meg volt az a rossz szokásom, hogy sohase mentem be az aj ión egy olyan udvarba, ahova a kerítésen át is be lehetett mászni. Megbecsülhetetlen szolgálatokat teljesítettem barátaim számára a Verébtojás gyűjtése terén is. A veréb mindig az eresz alaU fészkel, de nem épít sárfészkel, mint a fecské, hanem- az eresz fagerendái közé gyűjti össze a füvet, tollat, rongydarabot. miegymást, amiből a meleg fészke készül, s a verébfészekhez csak belül, a padlás felől lehet hozzáférni. Azonban a verébnek is van annyi esze, hogy nyitott helvre nem épiti az otthonát. A gyerekek megtalálták a fészkekot, irlc nem tudtak belenyúlni. Ekkor érvényesültem én szokatlanul kicsiny kezeimmel, amelyekkel minden verébfészket ki tudtam fosztani. Én voltam az első mester a verébtojáJ. sütésében is. Akik netaláu még nem tudnák, megtanulhatják, hogy a verébtojást sárba kell burkolni és ügy kéli a parázsra tenni; mire a sárgolyó külseje mejgszárad, megfőtt a tojás és az ahhoz értő ember már Ugy tori szét a sárgolyót, hogy a tojás héja is benne maradjon s a tojás már hámozva fordul ki a sárgombócból. Rockefeller, szegény, sohasem ehetik olyan sárban sült verébtojást, aminőben mi ott, a Vásárhelyí-sugáruton valósággal dúslakodtunk... És Rockefeller nem fog enni akácvirágot a Gedó mögötti nagy akácfákról... De mit is tudja egy Rockefeller, micsóda művészet kell ahhóz, hogy az ember egy tüskés akácfára vagy éppen • égy glcdicsia-fára felmásszék és ott semmi baja ne legyen! A Gyevi-temető mellett, a nagy nyárfákon innen volt néhány öreg gledicsia; ezeknek a termése hasonlított a Szent János kenyérhez, csak soványabb és szárazabb volt De minden őszszel megszedtem azokat a fákat és rágtam a gyümölcsükét: néha mintha édeskés lett volna. De lehet, hogy ez csak illúzió volt. Abban az időben a legnehf>7e^v> kenyérkereset a mi vidékünkön az ólom-szakma volt. Az embernek ki kellett menni a katonai lövő térre, a baktói határba, a vasúti töltés mellé. Azok az ólomgolyók, amelvek tulmentek a célon, többé-kevésbé deformálódva lehullottak a főidre, csak éppen meg kellett őket keresni egy oly területen, amelyen alig lehetett mozogni a szamártövis miatt. Természetesen mezítláb jártam s két-három délután össze is szedtem tiz darab ólomgolyót, amennyiért bármely szatócs adott egy krajcárt. Már akkor láttam, hogy az ólom-szakmában dolgozni hálátlan mesterség s később tapasztaltam, hogy ez a megállapításom érvényes akkor is, Jia nem ólomgolyóról, hanem ólombetűről van sző. Általában részt vettem mindenben, amiben akkoriban egy egészséges utcai gyerek a Felsővároson részt szokott venni. A Retek-utca és a Hobiárt basa-utca sarkán volt egy juhvágó; annak a háza előtt az árokban a legszebb gilisztákat lehetett kiásni; Maver Ferdinánd vaskereskedésében, a postával szemben vettem a legjobb horgokat (bocsánat: picéket) s volt szivem nyári éjszakákon két órakor fölkelni s a Retek-utcán végig, onnan a szeszgyár mögötti nagy töltésen és a »SzinIapis«on át kimenni a Tisza-partra a Marostorokkal szemben s még naofölkelte előtt horgászszerencsémet kipróbálni. Sohasem fogtam egyebet, mint egv pár hitvány keszeget; de ezeket viszont ősi módra, ketté hasítva, nyárson sütöttem meg ropogósra. Azóta már sok országban sokféle halat ettem, de egy sem ízlett ugy, mint amit a Tiszából magam fogtam. Nagyon szerettem a nagy vizeket — és mégis ritkán fürödtem. A felsővárosi gyerekek a Csillag-tér mögötti töltés-sarok nagy kubikgödrébe jártak fürödni, melyben több volt a kecskebéka, mint a sáros viz. Rettentően irtóztam minden békától és minden hülotől, — már csak a békák miatt sem fürödtem tehát; még kevésbé szántam rá magam a fürdésre, mikor a fiuk között elharapózott az az undok szokás, hogy megfogták a békát, bugylibicskával levágták a fejét s a vérrel egymás bemázolták. Ha ilyesmihez készültek a fiuk, futva menekültem. Ellenben mint minden becsületes, tisztességes felsővárosi gyerek, én is megfürödtem minden Szent György napján a Vörös Kereszttóban Ez a tó a Pillén tul vólt, a szérűskertek felé, a Sándorfalvára vivő attól jobbra. Április 24-én a szabadba fürödni: babonás hagyomány volt a gyerekek között és megfürödtünk akármilyen rossz időben is. Türülkőzőjé természetesen egyikünknek sem volt s fürdés után meztelenül dideregtünk, mig a bőrünk egy kissé megszáradt. A Szent György-napi fürdés miatt emlékezetem szerint egyikünket sem vitte el az ördög, azonban kétségtelen^ hogy mindnyájan megérdemeltük volna. Egy időben erkölcseimet nagyon veszélyeztette a galambászat. Ez majdnem olyan rossz szenvedély, mint a kártya. Volt egy néhány évvel idősebb bátyám, aki 1887-ben halt meg; ennek voltak galambjai és galambász pajtásai, köztük Ieghiresebbbek a Bőtiek (akik talán Beőtliyeknek is hívhatták volna magukat), a. Hóbiárl-utcából. S a városban a leghíresebb galambász, Masa Gyurka bácsi az utca végéről, gyakran megfordult nálunk. Tőlük tanultam, hogyan lehet a galambfajtákat megismerni, mikor száz—kétszáz méter magasságban repülnek. Megtanultam lépet mosni és dörzsölni, ami retteutő bűzzel járó mesterség s azután a háztetőt megtűrni, a lyukon át az idegen galambot meglépezni, szárnyából a lépet petróleummal kitisztítani, stbt A galambász légfőbb passziója: egy falka.galambot felhajtani minél magasabbra, oly magasra, hogy már ne is lássuk... A jól nevelt falka mindig a ház fölött keringett. S ha jött a vércse, vagy a kánya, micsoda rettentő lármát csináltunk, hogy elriasszuk! Rozsdás pisztolyból lövöldöztünk, bottal vertük a keSCEZMUVESBANK AloptiáSl 6ve 1S73. ICáráss utca 11* I taffaréifeissság biztos és Immw mMIáf választja az, aki a Szegedi Kézumvesbank éwre fariadé takarék csoport-betét* osztályába belép s annyi ítéli epir peeipés betétet pontosan befizet amennyit csak kereseti és anyagi viszonyai megengednek. negyed* vasy fféiévenkin* is eszközölhetők. A takarék csoport-betétosztály jövedelme az öt év elteltével a betétek arányában a csoport tggjai között kerül felosztásra. Egy-egy takarék-betétcsoportba minden h6 olső hetében lehet betépni. Jelentkezéskor, tekintet nélkül a vállalt heti betét/ magasságára, beiratási ili.j ós költség cimén összesau egy peng-íi fizetendő. J1 befizetéseit 192S április 1-én kezdöúnek és uf tagok az első 8 fiéíen mulasztási pótrlif nélkül beléphetnek. Mindenki saját gyermekei, családja és üzlete érdekében cselekszik, ha a Szegeid! Kézmlivesbank takarék betét-osztályán«* tagja lesz. oue Felvilágosítással készséggel szolgál a Szegedi Kézmttvesbank. í