Délmagyarország, 1928. március (4. évfolyam, 50-75. szám)
1928-03-17 / 63. szám
192S március 17. DÉLMAGYARORSZÁG 3 Л város és Anúor Xsigmoná. J&arca a sscinJ&tísc Korul Л törvényszéken ismét elhalasztották a tárgyalást — Andor képviseliífe azt hangoztatta, t>ogy a város pataimi alapon vette birtokába a szln&ázat (A Délmagyarország munkatársától.') Az fllsóbbPüku bíróságok — mint ismeretes — a város kérésére érvénytelen itették a város és Andor Zsigmond volt színigazgató között megkötött bérleti szerződést. A kúria az alsó bíróságok Ítéletét feloldotta és vj bizonyítási eljárás lefolytatására utasította a törvényszékei. A szegedi törvényszék IVe/sz-tanácsa pénteken tárgyalta az ügyel. A tárgyaláson a város képviseletében Simkó Elemér főügyész, Andor képviseletében dr. Schivarcz József ügy véd jelent meg. A tárgyalás megnyitása után 'dr. Simlcó Elemér először a város előkészítő iratát •ismertette. ElmondoLLa, hogy a kúria vegzesc'fcen annak megállapítását szorgalmazza, hogy Andor a város támogatása nélkül el tudta volna-e vezetni a színházat'? Részletesen kitért arra, hogy Andur anyagilag teljesen összeroppanva minden városi támogatás ellenére tem tudta kötelezettségeit teljesíteni. Az előzményeket ismertetve elmondotta, hogy már a kényszeregyezségi iratokból is, de különösen dr. Tóth Imre vagyonfelügyelői jelentéséből minden kétséget kizárólag megállapítható Andor fizetésképtelensége. 1923ban alig néhány hónapja volt még színigazgató, máris segélyt kéli a várostól, majd a helyárakat kezdte emelni. Később fűtési segélyt kért és fenyegetőzni kezdett, hogy lemond a színházról. A városhoz intézett levelében azt irja, hogy ,csodákra képtelén«. •> 1924 julius ltí-áig többszáz millió koronát ka-pott a várostól. Az év végén már a vigalmi, rendőri és tűzoltói dijak elengedését is kérelmezte. A város mindent megadott. A következő évben azonban az agt/onscgclyzés ellenére sem tudta tagjait fizetni. , Dr. Weisz elnök: y < — Drága kis üzem! Dr. Schwarcz ügyvéd: ' - , — Ma ötször drágább! ' _ . _ — A Iiis Marat előadásához S milliót kért. Dr. Schwarcz: Nem kapta meg! — De igen megkap! a. — Ezután lejelentette fizetésképtelenségét — folytatta Simkó. 192t> március 26-án a pzinügyi bízottság már a teljes szanálással foglalkozott. Színészeitől beszedte a szinészrgyesületí tagdíjakat, de azokat még ma sem juttatta el. Vásárhelytől is pénzt kért, de természetesen uem kapott. Majd kii ért Sirukó arra, hogy a jelenlegi házi kezelés mellett az előirányzott 121.U0U pengőhöz még hozzá sem nyúltak. — Az anyagiakon kívül — mondutla Simkó — Andor erkölcsi helyzete is megingott. Ebben az időben a kultuszminiszter kijelentette, hogy a koncessziót csak annak a színigazgatónak adja ki, aki társulatának tagjait tizetni tudja. Stella Gyula ¡szerint Andornak a kényszeregyezségi kérelem után már nem is volt joga szervezkedni. Kérte ezután a tanácsi iratok beszerzését becsatolását a kényszeregyezségi és csődira-, toknak. Andor Zsigmond képviseletében dr. Schwarcz József előadta, hogy a város Andor hitelezőinek tudatos kijátszásával az ő milliárdos értékekek képviselő berendezéseit, felszereléseit a jó erkölcsökbe ütköző módon szerezte meg. A város az ítélethozatal után felhozta, hogy Andor, mint újpesti igazgató is megbukott annak ellenére, hogy uj igazgatásához tekintélyes összeget vitt, amit Faragótól kapott. A város az ítélet után hatalmi alapún a színházat birtokába vette. Erre Andor mindenéi eladta Faragónak. A' ti00 milliós vételárból azonban Faragó csak 250 milliót fizetett, míg 350 millióról váltót kapott. A 250 millióból levonták a szinészegjesület 115 millióját. A váltókat azonban Faragó nem váltotta be. A régi Magyarországon a nemzetiségi városokban a magyar színigazgatók sokkal nagyobb összegű segélyeket kaptak, mint Szegeden. Andor kedvezőtlen anyagi helyzetét legfőképen az okozta, hogy erején fcliil kellett színtársulatát megszervezni. Külön operatársulatot tartott. Természetes volt tehát, hogy anyagílag^nem birhatta a hajszát; Kitért ezután arra, hogy a Délmagyarország március 11-jki számában dr. Gaál Endre kullurszenátor ki jelentette, hogy Andor nem bukott volna meg, ha operatársulatot nem kellett volna tartani. Kéri Gaál Endre és több tanú kihallgatását. Dr. Simkó Elemér főügyész válaszában visszautasította Andor azon vádját, mintha (7 város bűnös ulon szerezte volna meg a színházat. Szabálytalanság, ha történt — az Andor é*s Faragó között jött létre. A bíróság ezután a két pörbelí fél meghallgatása után március 26-ára halasztotta el r tárgyalást. izgatott hangulatit gyűlésen tárgyalták meg a szegedi „monográfia** különös ügyét »Félrevezették a megrendelőket«, — mondotta az egyik felszólaló — Bűnvádi feljelentést is tesznek a rászedett megrendelők ¡•'.1 üclmagyarország munkatársától.) Csütörtökön délután rendkívül érdekes » nagygyűlés« volt az ipartestület székházában. Azok a kisiparosok gyűltek össze, akik annakidején megrendelték, vagy meg bem rendelték, de megkapták a Magyar Városok Monográfiájának Szeged című kötetét, amely körül a pörök egész lavinája indult meg. A gyülésterem teljesen megtelt az érdekeltekkel, lehettek vagy százhúszan, csupa elkeseredett kisember akiknek egészen • mást Ígérlek az ügynökök, mint kaptak keserves pengőikért és igy az elkeseredett kifakadások valóságos özöne hangzott cl a gyülésterem szenvedélyes levegőjében. Körmendy Mátyás megnyíló beszédében elmondotta, hogy az ipartestület tudomása szerint nagyon sok kisiparost félrevezettek a monográfia ügynökei. Éppen ezért szükségesnek tartotta az ipar testűiéi, hogy gyűlésre hívja össze az érdekelteket valamilyen egyöntetű eljárás megbeszélése céljából. Ezután dr. Komis Béla ismertette a különös könyvkiadás előzményeit. Elmondotta, hogy 1926 nyarán néhány jói fésült ur kereste Jel Szegeden az orvosi rendelőket, az ügyvédi irodákat, a kereskedőket és a kisiparosokat. A legtöbb helyre azzal állítottak be, hogy a főispán ur, vagy a polgármester ur őméltóságának megbízásából jelentkeznek, hogy a város készülő monográfiája számára összegyűjtsék a nevezetesebb szegcdi polgárok életrajzi adátaitc. A jól fésült urak kikérdeztek mindenkit harctéri élményeiről, megtudakolták kitüntetései számát és kijelentették, hogy ezek az adatok mind belekerülnek a monográfiába. Bejelentették, hogy fényképészt is küldettek, aki majd felvételeket készít a műhelyről, az üzletről is és ezek a fényképek is belekerülnek a díszes kiállítású könyvbe, pénzt ezért külön nem kell adni, elég ha aláírják uz előfizelási ivat. ami huszonnégy pengő megfizetésére kötelez — csupán. — Utólag kiderült — mondotta Kornis dr. —, hogy a megrendelők legnagyobb része meg volt tévesztve először azért, mert az ügynököket nem a polgármester és nem. a főispán küldte, a polgármestertől csupán engedélyt kaptak az előfizetők gyűjtésére. De félrevezették a megrendelőket azért is, mert a monográfiának nevezett könyvben a felvett adatok nem jelentek meg, kimaradt belőlük a fényképek nagyrésze is. A megrendelők természetesen ilyen körülmények kőzött nem mutattak nagy hajlandóságot a könyv árának kifizetésére és igy rengeteg pör indult meg. A pörök nagyrésze marasztaló ítélettel végződött, mert az alperesek nem tudták elfogadható módon igazolni, hogy milyen ígéreteket kaptak az ügynököktől. üokan mulasztási ítéletet kaptak, mert a kisemberek ideje sokkal drágább, semhogy órákat tölthetnének el a járásbíróságon a tárgyalásra várva. Az előfizetési ár a pörköltségekkel természetesen emelkedett, ami az elkeseredést még inkább fokozta. — A laikusok azt mondják, hogy be vannak csapva — mondotta Kornis Béla zajos helyeslés közben — mi, jogászok ezt ugy mondjuk hogy félrevezették a megrendelőket, inert a -vállalat uem teljesítette a megrendelés feltételeit. Kornis ezután útbaigazításokat adott a megindítandó, vagy már folyamatba levő pörök viteléhez. Azt tanácsolta, hogy az alperesek kérjenek szakértői véleményt arra, hogy a megjelent könyv tartalmilag megfelel-e a címének, mert szerinte ez a könyv nem tudományos munka, nem monográfia. Különböző cikkek összeállításából keletkezett könyv csak, vagy a szegedi tisztviselők arcképcsarnokának is lehetne nevezni. — Felületes munka cz a könyv, tele téves adatokkal, helytelen megállapításokkal. Hivatkozik az újságok egyöntetűen elítélő kritikájára, amely erről a könyvről megjelent. Pásztor József, a Dctmagyarország szerkeszd tője .aki egyike a legjobb szegedi újságírók-, nak, a Délmagyarországban alapos és részletes kritikát irt erről a könyvről. A folyamatban levő pörökben a bíróság már több izbett elrendelte ennek a kritikának a felolvasását. Elmondotta ezután, hogy a védekezésnek két módja lehet. Az érdekeltek védekezhetnek magánjogi uton ugy, hogy megtagadják a könyv átvételét és bebizonyítják, hogy uem kapták azt, amit megrendeltek. A második védekezési módnak már büntetőjogi jellege van. Feljelentést kellene tenni ismeretlen tettesek ellen csalás címén. Ebben az esetben azonban ajánlatos, ha a feljelentést egy, vagy két megrendelő teszi csak meg, a többiek tanúskodhatnak majd a tárgyaláson. Tanúvallomásukban elmondhatják saját eseteiket, amivel kétségtelenné teszik, hogy a csalás tényleg megtörtént. Kornis Béla előadását a hallgatóság zajos helyesléssel és elkeseredett közbekiáltásokkal hallgatta végig. A megjelent kisiparosok, boltosok, postások, kistisztviselők, magánalkalmazottak keserű megjegyzésekkel egészítették ki Kornis előadását, amely után több felszólalás hangzott el. A legérdekesebb volt közöttük Privinszky János szegedi hajóépítőmé* ternek felszólalása, aki elmondotta, hogy a jól fésült ügynökök őt is felekeresték. Megírat iák vele önéletrajzát, családjának történetét, mert a Privinszky-esalád a legrégibb hajó-