Délmagyarország, 1928. március (4. évfolyam, 50-75. szám)

1928-03-15 / 62. szám

192S március 15. DfcLMAGYARORSZAG fr Gyillcosság a fogfpá&ban Közös szerelem, éjszakai szerenád, letartóztatás és f>éí revol~ verlövés — KiSenc évig tartott a „diplomáciai ut", mig ki lehetett tűzni a főtárgyalást (A Délniagyurország munkatársa/ól.) Tarinai János, községi végrehajtő szándékos emberölés kísérlete cimén állott szerdán a szegedi törvényszék Vj/J-tanácsa előtt. A vád szerint Tarnai 1919 április havában Nagylakon, a vörösök kivonulása után a községháza fogdájában hét lövést adott le Reinhardt István gyógyszerészre. A lövések közül négy Bdyosan megsebesítette a gyógyszerészt. A bűnügy rlőzményeihez tartozik, hogy Tárnái János 1919 áprilisában a nagylaki nemzetőrség parancsnoka volt. Ez időben történetesen ugy Tarnai, mint Reinhardt egy nagylaki tanítónőnek udvarollak. Egyik áprilisi napon azután a nagylaki kaszinó cigánybandájával Tarnai szerenádoí akart adni a tanítónőnek. ¡Reinhardt tiltakozott az ellen, hogy a cigányokat elvigyék a kaszinóból, mire szóváltás és kölcsönös sértegetés történt közöttük. A két szerelmes szivü ellenfél vasárnap a községházán találkozott össze, amikor is Tarnai a nemzetőrökkel lefogatta Reinhardt»! és bezáratta a községháza fogdájába. Tarnai később maga is lement a fogdába és akkor előkapta revolveréi és bél lövési »doli ie a teljesen védtelen gyógyszerészre. A szerdai főtárgyaláson Tarnai tagadta bűnösségét. Előadta, hogy a fogdában Reinhardt tőrt rántott rlő és ugy támadt rá. Ö önvédelemből rántotta elő revolverét. A törvényszék kihallgatta Domanovszky Pál íőtkomlósi kereskedőt, aki 1919 áprilisában együtt volt a községháza fogdájában Reinhardt, al. A tanú elmondotta, hogy a fogdában ilíőfíék-veriék Relnhardíot, vgy hogy amikor Tarnai bejött, Reinhardt alig tudott megmozdulni és igy valótlan az, mintha Reinhardt a fogdában rátámadt volna Tarnaira. Dr. Sperger Imre volt főszolgabíró Reinhardt lelövetesc után a vizsgálatot vezette. Elmondotta, hogy Tarnai teljesen részeg voll lettének elkőveíésekor, amit igazol az a lény is, hogy a fogdában a súlyosan sebesült Reinhardtot össze-vissza csókolta. Dr. Sz!abó József • egyetemi tanár, törvényszéki elmeszakértő előadta, hogy a vádlott már többször volt elmegyógyintézetben. Idült alkoholista, lettének elkövetése idején szabad akarata erősen korlátozva volt. A törvényszék ezután tanúvallomás! jegyzökönyveket olvasott fel. A törvényszék ugyanis még régebben diplomáciai ulon kérte több nagylaki volt nemzetőrnek kihallgatását. Ez a diplomáciai ut évekig tartott és ez volt az oka annak, hogy az 1919-es bűncselekmény csak 1928-ban kerülhetett főtargyalásra. A felolvasott tanúvallomások szerint Tarnai nem önvédelemből lőtle le a gyógyszerészt. Egyes vallomások szerint Tárnáit ugy kellett elvonszolni a főidőn fekvő Reinhardííól, mert a hét lövés után ismét megtöltötte revolverét és tovább is lőni alcatt védtelen ct tehetetlen áldozatára. A pörbeszédek után a törvényszék egyévi bőrűimre ilélfe a vádlottat. Az ítélet indokolása kimondotta, hogy a vádlott nem önvédelemből követte el tettét, amiért bűnösnek kellelt kimondani. Az ítélet ellen ugy a vád, mini a védelem felebbezést jelentett be. •4 / > 4 Végérvényesen elejtették a gőzfürdő kibővítésének a tervét N@m less m idén wj mé§ygcutf»rásS kísérlet (A üélmagyarország munkatársától.") A' mélykutfurás sikeres befejezése után — mint emlékezetes — ragyogó tervek születtek a szegedi Városházán a földalatti kincsek kiaknázására és a felfedezett kincs, a melegvíz gazdaságosabb fölhasználására. A sok ragyogó • terv valóságos tömkelegéből egészen bizonyta'au kontúrokkal kirajzolódott a közeljövő horizontjára a halalmas városi gyógyfürdő és szanatórium képe, pompás szállodákkal, hatalmas idegenforgalommal, nagy gazdasági fellendüléssel. Ezzel kapcsolatban felbukkant az a terv is, hogy a városnak tovább kell kísérleteznie, ujabb és mélyebb kutakat kell fúrnia, mert nagyon valószínű és ezt a valószínűséget megerősítettek a szakértői vélemények is,— hogy a mélyebb rétegek között értékesebb kincsek is rejtőznek. A mélykút csodája azonban csak három napig tartott, mint minden más csoda. Rövidesen napirendre tért fölötte mindenki, a bugyborékolva gőzölgő vizet ormótlan kunyhóba rejtették cl és a reklámokkal leleragasztott kunyhót már nem állja körül a kíváncsiak csudálkozó tömege. A mélykút házikezslóses városi üzemmé vált, bekerült a leltárba és a gőzfürdő publikuma már nem érez semmi különöset, amikor a természetes melegvízzel telitett medencékben lubickol. A ragyogó tervek pedig egyre jobban halványodtak, nemrégen még annyi látszott belőlük, hogy a szük, kényelmetlen gőzfürdőt megnayyobbiitaija, kibővítteti a város. Ma azonban már ez is beleveszett a mélykút állandó gőzfelhőjébe, amely a mélykút szegényes kunyhója fölött eloszlik a levegőben. Beszámolt annakidején a gőzfürdő kibővítésére vonatkozó tervekről a Délmagyar ország. Részletesen megírtuk, hogy a gőzfürdő telkéhez tartozó telekrész beépítésével kívánja a mérnöki hivatal megoldani a problémát ugy, hogy megsokszorozza a fürdő kabinjainak a számát, megnagyobbítja a medencéket és az uszodát. A tervezésre a mérnöki hivatal a tanácstól, illetve az üzemek központi igazgatóságától kapott utasítást, mert a központi igazgatóság elhatározta, hogy néhányszázmillió költséggel rendbehozatja ezt a városi üzemet. A mérnöki hivatal el is készítette a tervvázlatot, de tovább nem juthatott, mert lassan elaludt a szándék is. Először azzal altatgatták, hogy valami fürdőszakértőt várnak Budapestről, akitől jótanácsokat várnak, de amikor a fürdüszakértő nem jelentkezett a hasznos útbaigazításokkal, senki sem gondolt a munka folytatására. A végén kiderült, hogy pénz sincs hozzá. így sutba kerültek a félig kész tervek és sorsuk jó iskolapéldája annak a városigazgatásnak, amelynek olyan kevés gyakorlati érzéke van a lehetőségek kihasználása iránt, de Nekem mondja, de Mihály sógor felet meg rá, a borbélyhoz intézvén a szót. Szeretik a nagyhatalmak az ilyen közvetett íclesclést. — Hit termettek az én földemen az őszön akkora tökök, tudja, hogy be lehetne őket adni a kiállításba. András sógor felém vág a szeme sarkával. — Az első dűlőben, tudja! Nem ugy van ott, mint szegény helyen, mert ott szalonnával trágyázzák még a tököt is. Mihály sógort elfutja a méreg. Pedig mikor borotva serceg az ember képén, akkor uem jó mérgeskedni. Megpirosodik a szappanhab a dudaember állán, ahogy hátraszegi a fejet. — Hat igenis. Az első dűlőben akkora tökök termettek az őszön, hugy az ötödik dűlőben még bordót se láttak akkorát. Ez bizony már nyílt hadüzenet! De a keszegebb nagyhalaimat nem tehet kihozni a flegmájából. Mindössze a pipa-csutorát veszi ki egy kiesit a szájából. — A kend földjén? — A másén még nagyobb is termett. Nem kérkedésböl beszélek cu! De ami az én földemen termett, azt S3 bírná megemelni se az olvau ötödik dülőbeli gánvó, uiiut kend! A duda-embert szemlátomást dagasztotta az indulat. Kinyitott két gombot a kislajbin, hogy szabadabban szedhesse a leffet. Az ötödik dűlő lejjeb húzta a sapkát és rámnevetett a tenyere ellenzője alul. Vigyázzak csak, hogy fizeti ö ki a hatökröst t — Ejnye, hejnye! Hát aztáu hogy uöhetctl az a lók o'yau csijda.nagyra\' A teljes kapituláció hangján föltett kérdésre ti mester felelt. Ugy, mint tanulmányom férfiúhoz illik, aki követ is"lehetne, ha a falusi uemzet észszel élne. — Ez a belterjes töktermelés, kérem! Kegyed az illetékes. Ez annyit jelentelt, hogy most már András fogja vérét ontani az emberi civilizációért, mely megkívánja a borotválkozást, a fene ette volna meg, aki kitalálta! Az ötödik dülö átengedte magát a mesternek, Mihály pedig, fölemelkedvén a székből, egy győztes nagyhatalom gőgjével eresztett egyet a nadrágszíjjon. — llát éu kitaníthatom kendet, mert én nem vagyok rossz szívvel az ötödik dűlőhöz se. Mikor a tök akkora, mint egy jércetojás, akkor akasszon kend fölé egy uri kalapot, de olyant, amelyiken lyuk vau, aztán azt öntse kend tele cibere-levessel, az esöppenké.nt ráhull a tökinda tövére s ettől bízik meg a tök akkorára, mint énnálam. Ezt nagyon komolyan mondta a hatökrös scsak az ajtóból fordult vissza a kegyelemdöféssel: — A cibere-levesért, gondolom, nem kell kendteknek a szomszédba menni. András sógor ádámcsutkája veszedelmesen izgett-mozgott a borotva alatt. — Megálljék kend csak! Szeretném én azt a híres tököt megemelni! — Hát ha ruőg akar kend szakadni, tőlem leheti! , . ' — Fogad kend? > — Egy literbe. -v* -. — Huncut, aki megbánja! T -T - • _ A két nagyhatalom U^et adott egymásnak, én váglam szét a kötést. Ezzel aztán jogot szereztem arra, hogy mint szemtan u tekinthessem föl a belterjes töktermelés diadalát az első dűlőben. Hát nagy-barom lök volt, az bizonyos. Egyik fele sárga, a másik zöld csíkokkal tarkázott. Becsültem másfél akósra, ahogy ott meredezett a napon, elállva a bejárást a kamraajtóba. —• Két lő húzta ezt idáig a kukorica-földről s kend egymaga elég akar neki lenni? — csufolódott Mihály egy törkölycsumuszoló husángra támaszkodva. — Micsoda? — vetette szét a két lábát András, Hát ez az egész? Hát ez is tök? ( — Az áml Cirógassa kend az ölibe! — Én? — veselkedett neki a kertész a két hosZszu karjával. Igaz, hogy kidülledi a szeme, da azért fölemelte a tököt a térde magasságáig és csak onuan huppantolla le ugy, hogy egyszerro kétfelé repedt a belterjes töktermelés diadala. — IIü, azanyád-.l — villantotta rám huncutul a két szemét. De csak egyet villant, mert akkor már simította a fejét a husáng és véresen vágódott neki a tanya sarkának. — Tökért tök! — mosolyodott el a ruasiK e; előkereste a baltát, hogy fölapritsa vele a csúffá lett csodát. De azért nem kell ám azt hinni, hogy a legyőzött nagyhatalom mindjárt a bíróhoz szaladt a véres fejével! Ha támolyogva is, de mégis csak ha. za-.itte és uem minden diadalérzet nélkül. Igaz. hogy föláldozta a fejét, dü csúffá tette az első dülő büszkeséget! Nem ü volt az első nagyhatalom, «melyik így; járt. - " "