Délmagyarország, 1928. február (4. évfolyam, 26-49. szám)

1928-02-12 / 35. szám

1928 február Г2. DÉLMAGTAROKSZAG w т.. fl szegedi egyetem bölcsészeti karán néma tüntetést" kezdett a bajtársak egyrésze Még nem érkeztek Szegedre a központ utasításai 'Á (A Délmagyarország munkatársától) Ismeretes, hogy a bajtársi szervezetek ismét mozgalmakat helyeztek kilátásba, mert sokalják még s numerus clausus úgynevezett »módosítását« is. A szombati nap a szegedi egyetemen a legteljesebb nyugalom jegyében telt el, amit fokozott az a körülmény, hogy a hét utolsó napján nem tartanak mindegyik karon előadást. A bajtársak egy-egy csoportja tartott ugyan ftfcott hevenyészett megbeszélést, de legtöbb helyen az a felfogás kerekedett felül, hogy bs kell várai « központ rendelkezéseit. A médikusok rendesen meg is jelentek az előadásokon, n bölcsészeti karon azonban részleges »néma tüntetést< rendeztek minden utasítás ellenére is. Ez a »néma sztrájk« abból állott, hogy az összegyülekezett hallgatók csoportja elhatározta, hogy nem látogatja az előadásokat, tüntetésképpen a numerus clausus »módosításáról« szóló javaslat ellen. Elhatározásukat közölték is a tanárokkal, majd a legnagyobb rendben eltávoztak. A bajtársak vezetői nem nézték jó szemmel ezeket a részleges akciókat, mert ezzel szerintük gyöngítik az esetleges egyöntetű megmozdulás komolyságát. Mindenütt utasítják a diákokat, hogy j várják meg a budapesti rendelkezéseket. ValóI színűnek tartják, hogy az utasítások hétfőre Sze| gedre érkeznek és azután megbeszélik a teendőket. Érsekufváríól Pozsonyig Móra Ferenccel a robogó vonaton Sándor Dezső aláírással a Prágai Magyar H i r 1 a p-ban, az elszakított felvidék legnagyobb magyar lapjában olvassuk a következő -fsket: Egyszer láttam Móra Ferenc arcképét. A pesti éjszakát jártam, valahogy egyedül voltam, egy kicsit elhagyottnak éreztem magam s bolyongva e kihalt uccákon, meg-megakadt szemem cégtáblán, kirakaton, nőkön, szinlapon. Mindenen tudattalanul, felületesen, amikor egyszer odaáltam egy Bagy íves plakát elé egy hirdetési oszlop előtt s tartósan szembenéztem egy ismeretlen arccal. Megállított. Üzletes reklámplakát volt, Móra Ferenc gyűjteményes kiadását propagálta, egy közepes fénykép reprodukciója rajta, a Móra Ferenc arcképe. Es néznem kellett. Fehéredő férfifej, nyugalom, a jóság kifejeződésének őszintesége és egyszerűsége, az ajkak oldalán félig elégett szivar... Szembeálltam, egy ívlámpa ugy küldte fényét a kopott plakátra, mintha reflektor volna, egy pillanat kábulatában így éreztem: azok a papirszemek rámnéznek, az a némaság hozzám beszél s valami homályos hallucinációval újra éreztem sok hangulatomat, melyeket Móra Ferenc egy-egy tárcája egyszer felidézett bennem egy szeptemberi emlékről, a templomban a márványhoz fagyott gyer meknek, az unoka-legendáknak az emléke újra íbredt... Aztán fáradtan tovább álltamÉkkor egyszer láttam Móra Ferenc arcképét. S amidőn csütörtök délben Érseknjvárott felszálltam a Pozsonyba futó gyorsra s unottan végigjártam a vonat folyosóját, ismerős arcok után kutatva, az egyik első osztályú szakasz előtt homályos emlékezéssel meg kellett állnom. Egy fehéredő férfifej dűlt a bársony oldalra, kényelmesen kinyujtózva, — az alvó arcon ismerős nyugalomnak, ismerős jóságnak a kifejeződése, kezében félig kiégett szivar s a tudatommal még nem tudtam: ki ez a férfi s már rajzottak bennem kusza és bizonytalan érzések az unoka-legendákról, egy felejthetetlen szeptemberi emlékről, templomi jelenetről. Móra Ferenc utazik Pozsony felé, hogy előadást tartson az irodalomról és az asszonyokról... Szivar a szájában, mosoly a szemeiben, el sem tudnám másként képzelni. Közvetlen, szeretetreméltó, szerény... A hirtelen jött dicsőséget olyan egyszerűséggel fogadja, mint azt, hogy őt, akit 4—5 esztendő óta az egyik legnagyobb magyar írónak tartanak, az előző 20 esztendő során, úgyszólván nem is ismerték. Valami egészen rendkivűli, valami titokzatosság van ebben,a hirtelen beérkezésben. Л nagy Шок Azt kérdezem, mi volt ennek az ©ka, mert valami okának kell lenni... — Tudja az ördög — s elgondolkozva tekint ki a futó mezőkre — én ;ugv hiszem, ezelőtt 20 esztendővel sokkal okosabb és tehetségesebb ember voltam, mint ma vagyok. Ha kiadnám a 20 évvel ezelőtt irott dolgaiinai, még jobban tetszenének a közönségnek, mint a maiak. Nekem magamnak sohasem igen voltak terveim, szándékaim, és ha voltak, sohasem az történt, amit én kiterveltem. Mindig más és más lettem, mint amivé lenni akartam. Tanárnak indultam, újságíró lettem, — szerkesztő voltam s bekerültem a muzeumhoz, — múzeumigazgató lettem s megmaradtam újságírónak, — aztán itt is voltam, ott is voltam, lírái verseket is írtam, vezércikket is, tárcát is szállítottam s 30 vidéki lap is vágta az írásaimat, mindenütt tudtak rólam, csak Pesten nem akartak észrevenni, — de nekem eszembe se jutott, hogy ez máskép is lehetne. — Valami tévedésből még 1914-ben beválasztottak a Petőfi-Társaságba s 45 esztendős voltam, amikor kiadtam — »barátaim unszolására« — az első verseskötetet... Elhallgatott, majd másra terelődött a szó. De én visszatértem s a titok után faggattam, hogyan »futott be« mégis a halhatatlanságba, hogyan lett az ismeretlen íróból népszerű s ünnepelt magyar iróí í Az érdekes véletlen — Hát az embernek jelentkeznie kell, ha azt akarja, hogy észrevegyék s én bizony nem tettem lépést sohasem, hogy pesti laphoz jussak. Aztán egy véletlen jött, ami hálistennek, azért legtöbbnyire megjön, ha nagy szükség van rá. 1921-ben a pesti VDág »100 magyar élet« cimen egy cikksorozatot indított. Supka Géza, az egyik szerkesztő, aki muzeumi ember is, ilyen kapcsolatból ismert engem s az ő ötlete volt, hogy Dankó Pistáról, mivel szegedi vonatkozású téma, Móra Feri írhatna. Megírtam, kiszedték, vasárnapi tárcának szánták. Este 11 órakor a mettőr jelenti, hogy »úsznak«, valamit ki kell hagyni. Mindjárt javaslatot is tett, hogy valami Móra urnák is van tárcája, az ugy sem szokott a lapnak írni, azt ki lehet hagyni. Az éjjeli szerkesztő belenyugodott s ki is dobták a szedést. Éjfél után jöttek a korrektúrák s valahogy az én Dankó Pistám is belekeveredett. A szerkesztő elolvasta s leüzent, hogy az egész anyagot ki lehet hagyni, de a tárcának jönni kell. Az első visszhangok Azóta garázdálkodom kicsit feltűnőbben az irodalom terén. A tárcának ugyanis meglehetős visszhangja volt a szerkesztőség garmadával kapta a leveleket, hogy ki hát ez a Móra Ferenc? A nagyobb gondok S amikor megtudták, attól kezdve már nekem jöttek a levelek. S életem legnagyobb gondja, ezeknek megválaszolása. Sokra ugyanis muszáj válaszolni, mert hiába tudom, hogy illúzió — de a kedves rajongó sorokból igazi szeretetet érez sokszor az ember, hát muszáj visszaköszönni, ha már olyan kedvesek és ideköszönnek... Egy vak korcsmáros levele Néha a lelkemig megráz egy-egy ilyen levél. Valami jászsági korcsulárostól hozott a névna¡BE LVAEOSI MOZI KORZÓ MOZI Február 13.. t4. és 15-ín. hétfőtől szerdái? | Csak <6 ««ven felülieknek! § Ax l/f a—Géntus nagy aftraleelófai | SZERELMESKEDÉS. R Scknitzlcr Arthur 10 eívonásos színmüvének fi'mvá'torata. || Főszereplő. VIVIA4 GIBSON. 1 Azonsai: Vfa Híradó. Február 13., 14 én, hétfőn és kedden: wmmm Csok íe «ven felülieknek! tmmm OSSI OSWALDA Csaljunk mindi a ketten. Hetmequin és Wéber nagysikerű komédiája 8 telv -bas. Azonkívül: GYERMEKGYILKOSOK. Dráma napjainkból 7 fe'v.-ban Főszerep'«: NATAUA USSENKÓ. P Elfed ás <k kezdete 5,7, 9, vasi.-- és ünnepnap 3,5 7 és 9 órakor. Előadásos kezdete tét 5, fél 7 és ¿19. vas4r- is flnnepnap fél 3. fél 5. fél 7 i* fél 9 órakor. Г ю pom táján, december elején egy reszketi, bizonytalan irásos levelet a posta. A jó korcsmáros írja, hogy három éve minden Ferenc-napon imád« kőzik értem és ne haragudjak, hogy olyan merétz. hogy felkeres a levelével és ne haragudjak, hogs rossz» az írása, de hát ő bizony nem lát s csak unokája szokta felolvasni az Írásaimat s hog?) az Isten tartson meg értők sokáig... Szegény, jő öreg, elhittem neki, hogy nem lát, mert bizony« talan sorainak végén több helyen betűk hiányos, tak. Bizonyosan az asztalra irta már őket... Vagy éppen itt vannak nálam — s előmutat kél levelet — most vettem át Pesten a postámat. Kél levél egymás mellett. Az egyiket egy 78 esztendős hölgy irta — maga irja, hogy »aggastyán« és dédnagymama. A másik levelet a majosházi elemi harmadik osztálya irta, harminc aláírással Pístukák, Karcsikák és Bénikék irták alá. Egy raecenás No azért van anyagi haszon is. Gyufával pél« dául egész életemre el vagyok látva. Gyulán tör« tént, előadtam és nagyon kedvesek voltak hoz« zám. Előadás után — Petőfiről beszéltem — oda« jött hozzám az ¡impresszárióm«, az ottani Keres« kedelmi Testület elnöke, Reiszner Arthur gyufagyá« ros s azt mondta, hogy a közönség annyira el van ragadtatva, hogy ő indítva érzi magát s kialkudott előadói honoráriumot a duplájára felemeli. Egésa életemben gyengém volt, hogy nem tudtam nc< met mondani, legyen egyszer haszon ebből a gyengémből... De ez még nem volt elég. Reiszner barátom ki« jelentette, hogy ő gondoskodni kíván rólam s közölte, hogy egész életemre ellát gyufával. »Na barátom« — mondtam — »ebbe a vállalkozásodba belebuksz, mert én naponta husz szivart szí" vokt, A gyufához szivar Is kell... De jött talicskaszámra a gynfa s amikor egy tárcámban erről megemlékezve arról tréfáltam, hogy most már gyufával el volnék látva, csak egy becsületes trafikos kellene, aki a szivaromat szállítaná, hát egyszerre csak Amerikából kapok negyven finom havanna-szivart, nem trafikostól, hanem egy gépészmérnöktől. A vonat kínos pontossággal robogott be a pozsonyi pályaudvarra. S este már zsúfolt terem kitörő lelkesedéssel fogadta Móra Ferencet. — Ж ÉTTERMÉBEN РДРР JANCSI a Royal-Orfenm tagja a legszebb magyar és müdalokai énekeli ma, 12-én. Különféle méretQ Carablner, norvégiai halászhorog, bambusz-nád, KUNTZE-féle mttlégy, roldka, praeparált selyemxstneg ém tffnadgl halászati eszköz szolid árban иРВМГВПГП szeMdl »«• beszerezhető ВЫШЕКРШ кегеОДбо*)« Febelesas utca 15- « IeMon: 12-05. s.3