Délmagyarország, 1928. február (4. évfolyam, 26-49. szám)

1928-02-12 / 35. szám

TTCT^TAfrrrr — Arról nem tudok semmit. Giinther elment, mert egy barátnője várta. — Miután Gűnther elment, maguk megbeszélték, hogy valamennyien, mind a négyen ott fent fogják (ölteni az éjszakát? — Azzal nem valtunk tisztában. Dr. Frey védő: Mondotta-e magának Hilde, hogy el kell mennie és Pálnak is el kell mennie, amiből maga azt kővetkezbethette, hogy fí'kle egyedül akar maradni Harissal$ Ratti Ellinor néhány másodpercig hallgat, •»tán habozva mondja: Nem. Az elnök: Mikor Hilde felszólította, hogy távozzék, inár akkor Giinther elment? Ratti Ellinor: Igen. Már akkor elmerit, de Hilde nem tudta. Az elnök: Maga azután Krantz Pállala hálószobába ment? — Igen. A védő: Van magáuak tudomása arról, hogy Pál és Hilde között megelőző este Mahlowban «alami történt? — Nem. Én mondtam Pálnak: Te nagyon szereled Hildet, mire igy válaszolt: Nem, én téged jobban szeretlek. A védő: Tehát ott tartottunk, hogy maga Pállal bement a hálószobába. Történt maguk közt valami? Ratti Ellinor: Csak csókolóztunk, semmi más. A délutáni tárgyaláson Ratti Ellinor előadta, hogy a hálószobában a salát szemeivel lálla a két holttestet. Amikor vallomásában idáig ért, sirógörcs fogta el, felugrott helyéről és kiabálni kezdett: — Nem tudok tovább beszélni!... Az elnök kénytelen volt az ülést felfüggeszteni. Ratti Ellinor ekkor kirohant a folyosóra és zokogva dőlt anyja vállaira: — Óh anyám, minő borzalmas dolog ez! A további tárgyalás során Krantz maga Is többször összeesett & miatta is kénytelen volt az elnök a tárgyalást félbeszakítani. Hosszabb szünet után folytatták csak a tárgyalást. Az elnöknek arra a megjegyzésére* hogy a vizsgálat alkalmából sokkal precízebben adta elő az eseményeket, Ratti Ellinor ki- j jelentette, hogy a mai eskütételnél nagyon i megijedt és idegei is tul vannak feszítve. Amikor a kihallgatásnál idáig értek, Krantz ufból összeesett. A hallgatóság között is rosszul lett egy hölgy^ akit a mentők szállítottak el. Az elnök erre félbeszakította Ratti Ellinor kihallgatását. Burheme, Krantz iskolaigazgatója azt vallotta, hogy a fiu jól tanult és tandíjmentes volt. A mariendorfi leánynevelő intézet igazgatója T32S rebruár 12.' nem tudott különösebbet Hildáról de tanár-] társai megállapították, hogy sokat érintkezett fiukkal. Ezután az elnök a tárgyalást keddre, halasztotta. CsecsesüőliolíÉesI a farkaskutya szájában (Budapesti tudósítónk telefonjelentése.) Az Angyalföldön, Bulcsu-ucca 19. számú ház előtt a rendőr egy, az úttesten haladó farkaskutyára lett figyelmes. A kutya a szájában egy véres csomagot vitt, amelyből csepegett a vér. A rendőr elfogta a farkaskutyát, felbontotta a csomagot, amelyben egy újszülött csecsemő még meleg holttestét találta. A borzalmas leletet bevitte a főkapitányi ságrá, ahol azonnal megindították a nyomod zást a lelketlen anya kézrekeritésére. - * Kormányrekonslrukcló ? Sciíovszky utódául Rakovszky Ivánt, Bud utódául Kóllay Tibort emlegetik. — Igazságllgymlnlszter Ángyán Béla, vagy Zsltvay Tltnor? (Budapesti tudósítónk telefonjelenfése.) Az utóbbi hetekben egyre gyakrabban visszatérő hire a politikának, hogy a miniszterelnök kabinetjét rekonstruálni készül. Különösen akkor beszéltek sokat erről a várható rekonstrukcióról, amikor az egységes pártban nyugtalanság mutatkozott. Most ujult erővel röppent fel ez a hir és ma már határozottabb formában beszélnek politikai körökben egy közeli kormányrekonstrukcióról. Ezeknek a híreknek alapja az, hogy a kormány több tagja, Scttovszky Béla belügyminiszter, Pesthy Pál igazságügyminiszter és Bud János pénzügyminiszter a politikai kampány kellős közepén hosszabb betegszabadságra mentek. A politikai mindenttudók azt híresztelik, hogy ez a szabadság a miniszteri tárcától való megválást is Jelenti. Rendszerint jól informált politikusok szerint a kormánynak ez a három tagja megrongált egészségére való hivatkozással mond le tárcájáról, sőt már arról is vannak hírek, hogy a miniszteri tárcák betöltésére kik vannak kiszemelve. E hirek szerint Scltovszky utóda Rakovszky Iván lesz, aki, mint ismeretes, hasonló körülmények között adta át hivatalát Scitovszky Bélának. Bud János utódául KáUay Tibort emlegetik, Pesthy Pál őrökére nézve azonban megoszlanak a vélemények. Vannak hirek, hogy a prezumptiv igazságügyminiszter Ángyán Béla, akinek a sajtóiroda vezetésétől való felmentését is ezzel hozzák összefüggésbe. Más hirek szerint az uj igazságügyminiszter Zsitvay Tibor, a kép-íj viselőház elnöke lesz, akit már máskor is kombináltak erre a méltóságra. A közel jövő fogja megmutatni, hogy ezek-, bői a hirekből mi felel meg a valóságnak,' fl magyar SaokkScsapat kikapott Sanct Morltzban Sanct Moritz, febr. 11. A délutáni olimpiai] jéghokki mérkőzések eredménye: Franciaország—^Magyarország 2:0, Anglia—Belgium 7:3.; SÍ' ged (rab klr. várni laUol&nkiTtUl NépmQvelóal Bizottságának IV. tnd<r"iánytei1e*zW elösdása a müveit v OzOnség szimáia 1928. évi február 00 12-én. vasárnap d. e. 11 óralcor a Selvdrosl Moziban. A bemutatásra kert» tűm Mont Blanc. Az Alpok királya. A kisérö előadást tartja Dr. Flrbás Oszkár állami reáliskolai tanár. Rendes moxl heWárak A tanuló Iflaság 40 OT'áras kedvazményes egerei telenhet meg az elSadás 'n |;VÉRTESI ctpOszalonlát az uf Csongrádi-palotába, Horváth Mihály ucco helyezte ál. Keresem a szegedi nótát Irta: Móra Ferenc. Valamikor, nem is olyan régen, nem kellett keresni, lépten-nyomon találkozott vele az ember, mint a pipilér-virággal. Még ötven éve sincs, hogy Kálmány Lajos, a szegedi »nótás papt, nem is azálával szedte, hanem két marékkal szaggatta a mi homokunkon nőtt dalvirágot s olyan koszorúkat kötött belőlük, hogy nem győzte őket csodálni az ország. Még Dózsa Györgyről való sirató éneket is talált valahol a határunkban. Majd négyszáz esztendeig életben maradt valamelyik tanyazugban, ahol még a madár se járt. Nagy kár, hogy a nótás pap a dallamokat nem ezedte kőtárai, de az Isten áldja meg a haló porában is, hogy legalább a szövegeket megmentette, addig, míg volt mit menteni. Ma már se szöveg, se dallam. Hová lettek? Oda, ahova a napsugárdiszes házvég, a tulipános láda, az irhás suba, a rózsás selyemkendő. Megette őket a kultura, míut a vadszegfüves legelőt, az árvalányhajas parlagot, a sáslUiomos Tiszát, a vizirózsás nádast, a pákász-halász- és pásztoréletet. De ugy nézem én,. valami más betegség is eshetett a magyar népdalba. Legalább a mi határunk nótafái ugy elhullajtották a levelüket, mint ősszel a diófa. Tapasztalaiból merem állítani, hogy a szegedi paraszt leszokott a nótáról, — félre ne értse senki jószándéku ember, ha azt mondom, hogy azóta, mióta kisgaz da lett belőle. Mint miizeumigazgatótak, olyan a mesterségem, hogy sokat megfordulok a tanyák kőzött. Az ősök csontjait keresgetve, hol tanyai kovácsmühelyben, hol buzakeresztek tövében delelek és egyszer a nádfödeles tanya tisztaszobájában kínálnak meg ággyal, máskor a présházban vackolok meg magamnak, aszerint, hogy hol mekkora az emberséges vendéglátás és mikor milyen az idő. A háború előtt, ha szórványosan is, mégis csak szálldosott a nóta a búzamezők felett, ha kupiéval keveredett is s aratás, szőlőkőtözés, szüret, kukoricafosztás nem ment el nóta nélkül. Valahol a jegyzeteim közt még tán most is meg van az a se azelőtt, se azóta nem hallott nóta, amivel egy tápéi menyecske ringatta a kicsijét az ereszet alatt, mig én bent a szobában a Lelő-szigeti ősember kovából köszörült késeit mosogattam. Végigmöntem, végigmöntem a gyevi töltésen, Elvesztőttem, elvesztettem pirosnyelü késem..., Szent Gellért püspök esete jutott eszembe a majorbell cselédlánnyal, aki a kézimalom forgatása közben a magyar ok szimfóniáját dúdolta. Az első történeti feljegyzés a magyar dalról. Ha mostanában a háború óta ődöngök a tanyák közt, mindig Jókai novellája jut eszembe a tatárjárásról. A hosszú novellának ez az első mondata: — Iszonyúan elhallgatott minden. A mi tanyáink közt iszonyúan elhallgatott a nóta. Én legalább mostanában se aratók, se szüretelök dalát nem hallom. Nem mondom, vasárnapesti kocsmai kurjongatást hallani, de azt nem vállalom magyarok szimfóniájának. Az én gyermekkoromnak a nótázása, a lányoké, legényeké, amely lágyan hullámzott a mezők felett, a tort ülő magyaroké, amely ércesen harsogott fel a jegenyék alatt, az édesapámé, aki hajnalban odaült a szűcs-asztalhoz és először elimádkozta, aztán elénekelte s végre elfütyülte az Ave Máriát, — ez ugy elveszelt, hogy már nem lehet megtalálni. Nekem legalább nem sikerült, pedig a minap igen biztattak vele. ígérték, hogy összehoznak odakint egy ótott Rókus nevű nótafával, aki reggelig elnőtázik, csupa sose hallott nótát, de csak ugy, ha szóra tudom hozni. Ez azonban nem biztos^ mert Rókus nehéz ember, ujhitü és gyanakszik a magamformáju, tükörből fésülködő, úrféle emberre. Ugy látszik azonban, én Rókusnak nem voltam úrféle, mert leereszkedett hozzám. A kőzöl vendéglátó gazdánk, különben a keresztapja Rókusnak, tekintélyes ásotthalmi gazda, nem győzte a fejét csóválni, hogy lám, lám, egész behódolt ez a kutyahitü nazarénus. — Hát egy pohár bort, Rókus? — emeltem fel a boroskancsót. Csak ugy emberségből, mert tudnivaló, hogy az ujhitünek tilalmas ital a bor. — Köszönöm, — mondja Rókus, nem vetőm möa a kínálást. — Hát az meg már hogy lehet? — lepődtem meg. — A nazarénus törvénye nem tiltja a bort? — De tiltja, csakhogy én kiegyesültem velük, Egy kis igazítást töttem a törvényön. Tartom is, mög nem is. — Hogy-hogy? — Hát ugy, hogy inni iszom, de neta koccintok, Na, gondoltam magamban, ez az éa eajbereuv