Délmagyarország, 1928. február (4. évfolyam, 26-49. szám)

1928-02-12 / 35. szám

IXE6ED: szerkesilöség: Deék Ferenc kcca k.. Telefon: 13-33.^ Kladóliivalal, t

ölcJönkönyvlár és Jegyiroda: Aradi cca 8. Teleion: 306. ' Nyomda: UJw Up ót ucco 19. Telefon: 16-34.« » « » « » Vasárnap, 1928 február 12 sas IV. ÉVFOLYAM 33. SZAM MAKÓ: Szerkesztőség és kiadóhivatal: llrl ucco G. Telefon: 151. szám.« » « » « » HÓDMEZŐVÁSÁRHELY: Szerkesztőség és kiadóhivatal: Andrássy ucca 25. Telefon: 49. szám. « » « » « » «» « » Előfizetési Ara havonta 3-20, vidéken és a fővárosban 3-80, kUlfifldtSn 6-40 pengO. Egyes szám 16, vasár- és Ünnepnap 24 fillér A reform és revíziója , Kezdetben vala a reform, amely Haller fstváii nagy nevét a csillagok magasságába :meli, tul Eötvös Józsefen, Wlassics Gyulán 8s valamennyi magyar kulturpolitikuson, — legalább is egy sorba a Rák-csillaggal. Most pedig sor került a reform revíziójára, amely aem tudjuk, kinek a nevét fogja halhatatjlanná tenni a magyar történelemben. Kultuszminiszterünk, aki bizonyára nagyra becsüli Haller Istvánt, úgyis, mint elődjét a miniszteri székben, dc valószínűleg nem ambicionálja, hogy vele egy rangban éljen az utókor emlékezetében, már egyszer kijelentette, hogy nem ő csinálta a numerus clausust,, tehát nem vállalhatja érte a felelősséget. Ugy látszik azonban, nem veszi a nyakába a felelősséget a revízióért sem, mert azt se vállalja a magáénak. Ez nem az ő javaslata, — mondta valamelyik nap —, hanem a kormányé s ő :sak a kormány képviseletében gazdája az uj törvénynek. Hiszen szó sincs róla, ez lehet szerénység is, amellyel kultuszminiszterünk kitér a felelősség dicsősége alól, de lehet diplomáciai gusztus is, amit szintén meg lehet érteni olyan ügyes politikusnál, mint kultuszminiszterünk. •— Hiszen ha én csináltam volna a revíziót^ egészen másforma lenne! — ezt is jelentheti a miniszter vállvonogatása és ez szól jobboldalnak és baloldalnak. A jobboldal azt értheti belőle, ha akarja, hogy a Klebelsberg intenciói szerint az volna a legjobb megoldás, ha minden zsidó újszülöttet kitennének három napra a háztetőre és aki nem éri meg a negyedik napot, azt tizennyolc éves korában f ól venni az egyetemre, mert attól már nem kell félteni a magyar fajt. A baloldal pedig mérget vehet rá, hogy ha Klebelsberg szive szerint revidiálhatua, akkor kitépné a törvénykönyvből a numerus clausust és törvényben mondatná ki, hogy csupán Haller István köteles a mellén sárga folt gyanánt hatágú csillagot viselni és kezet csókolni minden olyan embernek, akinek az arcára van irva, hogy ősei nem akkor jöttek be a Vereckeiszoroson, amikor a Haller nevet viselő szittyák. Egyelőre azonban ez az okos taktika nem főzte meg se a baloldalt, se a jobboldalt, mindakettő sturmol és ebből látszik a legjobban, milyen okos és célravezető taktika a kormányé. Mert semmivel se lehet jobban demonstrálni jobbfelé, hogy itt tulajdonkép a numerus clausus majoritásáról van szó, mint a baloldal háborgásával és semmivel se lehet jobban kiszúrni a külföld szemét,' mint a fajvédők felháborodásával. Így hát rendben is volna a dolog, a kormány sértetlenül fogja kihúzni a fejét az ellenzék és a saját pártja két kaszája közül, amik közül az utóbbi valóságos mü-szikrákat hány és a numerus clausust oly szépen megrevideálják, hogy csak egy ropog. Erre nem is érdemes több szót vesztegetni, mert ez a törvényjavaslat éppen ugy meg volt szavazva már a beterjesztése elölt, mint a többi. Sokkal keményebb dióval kínálja a kormányt az a kor színvonalán álló pedagógiai fejtegetés, amelyet tegnap olvastunk egyik fővárosi lapban, éppen a numerus clausus-szal kapcsolatban. Az igazán eredeti pedagógiai tanulmány még szigorított formában is kevesli a Haller törvényét és még ezt se tartja elég masas «álnak a demo-fci'á/'fa Szénnvcs áradata ellen. A cikkíró csak akkor látná biztosítva a magyar faj jövőjét, ha a mágnás gyerekek számára külön arisztokrata iskolát állitana fel az állam. A bővebb indokolást nem tartja szükségesnek, csak ugy oda veti, hogy köztudomás szerint a magyar arisztokrácia mindig a nemzet szine-virága volt s hogy ezt Klebelsberg Kunó grófnak nem kell bővebben magyarázni, hiszen ő nemcsak kultuszminiszter, hanem a Történelmi Társaság elnöke is. Nos, nekünk tetszik az ötlet s mivel nem tartjuk kizártnak, hogy a viszonyok javulásával meg is valósul, a tantárgyak arisztokratikus átalakítására volna néhány szerény javaslatunk is, amelyet ezennel rendelkezésére bocsájtunk a Közoktatásügyi Tanácsnak, nem tekintve bizonyos felfogásbeli különbségéket, amelyek köztünk fennállanak. Például a világtörténelem tanításából kiküszöbölendők a forradalmak és a nem nemes származású hősök, mint Cromwell, Luther, Washington, Kossuth Lajos stb. A modern irodalomból csak Nagy Frigyes levelei, Navarrai Margit királynő novellái, Koburg Lujza emlékiratai és Chimay hercegnő naplójegyzetei tanitandók. A filozófia érje be Comte rendszerével. A földrajzból jól betanulandólc a királyságok, hercegségek és grófságok nevei, ellenben Franciaország, Kína és az egész Amerika, mint köztársaságok, nem létezőknek tekintendők. A folyamok közül csak a Don, a hegyek közül a Királyhágó, a tavak közül a Königssoe említendők. Nyelvtanból elég az állítmány (— praedicatum), görögből csak az arisztokraták, Aristoteles és Aristophanes, latinból csak Gyula császár (= Julius Caesar), németből csak az arisztokratikus lerchenfeldi dialektus művelendő, lehetőleg szép énekesnők utján. Állattanból a ló, nyul. vadkan, fácán, róka, kutya — ennek a bőre is —, növénytanból csak rimervirágok, a családfák és a reinc. claudeok. Az őslénytan nem Lyell és Darwin, hanem Windischgrátz szerint tanítandó, aki az embert nem a majomtól, hanem a bárótól kezdi. Az olvasó azt hiszi, hogy ez a dolog nem komoly? Legjobb meggyőződésünk szerint van olyan komoly, mint amilyen komolyan revij deálják a numerus clausust. Krante Pál ti$bbsször össseeseti asszombat délutáni tárgyaláson. Matti JEllinorí sirógörcs fogta el :Drámai jelenetek a steglitzi dráma 'főtárgyalásán — Félbe kellett szakítani a kis diáklány kihallgatását — Mentők a hallgatóság között — „O& anyám, minő borzalmas dolog ez!" (Budapesti tudósítónk telefon jelentése.) Berlinből jelentik: A steglitzi véres tragédia tárgyalásának harmadik napja a védő és az ügyész heves összecsapásával kezdődött az orvosszakértő kérdésében. Sokáig viharzottak % replikák, a törvényszék elnöke véget vet a vád és védelem harcának azzal, hogy a megidézett orvosszakértőt a bíróság ki fogja hallgatni. Erre azután a védő nem kevesebb, mint 32 uj tanút jelent be, kőztük Scheller Günther és Krantz Pál több iskolatársát, akiket arról akar kihállgattatni, hogy milyen a két fiatalember jelleme. Bejelenti továbbá tanukul Zimmermann Jánost és Schöne Frigyest, az iljunémet szövetség két tagját, akik bizonyítani fogják, hogy a szövetségben kötelező volt a revolverviselés, tehát Krantz Pálnak is volt revolvere. Bizonyítani kívánja, hogy Krantz Pál a VIII. osztályban 28 osztálytársa között a legkiválóbb előmenetelt tanúsította mindaddig, mig Scheller Güntherrel barátságba nem kerüli, aki rossz útra terelle. Kéri továbbá tanuut kihallgatni a malowi tengeri fürdőhely uszoda mesterét, aki bizonyítani fogja, hogy Scheller Günther beteges hajlamú volt. A fürdőhelyen női ruhát vett fel, nőnek maszkírozta magát és bement a nők számára fentartott helyre és ugy viselkedett, mintha leány volna. Scheller Elly asszonyra mint tanura azért hivatkozik a védő, hogy vele bizonyítsa, hogy a véres tragédia bünporének tárgyalása alkalmából házukban február 19~ére jelmezes mulatságot akarnak rendezni. egyben bemutatja egy meghívónak a szövegét, amelyet Scheller Hildegard küldött szét barátnőinek. A meghívó kézzel van irva és igy szól: — Anyuska engedelmével kérlek, gyere el február 19-én kosztümestélyre Délután egy órakor hirdette ki a végzést az elnök. A törvényszék helyt ad a védelem előterjesztésének a bi-onyitás kiegészítése tárgyában. . Az elnök most a vádlotthoz fordul: .. — Krantz mit tud elmondani az öngyilkos fiatalok klubjáról ? A vádlott: Arról nem beszélhetek. Semmit sem mondhatok. — Azt állították itt, hogy ön is tagja volt. Igaz ez? — Nem mondhatok semmit. Következik ezután Scheller Hildegard barátnőjének, Ratti Elllnornak kihallgatása. A leány fölényesen, biztosan lép a birőság elé, az elfogultságnak nyoma sem látszik rajta és határozott hangon beszél. Az elnök: Krantz Pált ugyebár ismeri? Mikor ismerkedett meg vele? — Azelőtt a bizonyos hétfő előtt talán össze.vissza négyszer láttam. — Beszélje el, mi történt hétfőn? — Hétfőn délután körülbelül egy órakor felhívott telefonon Hilde. Azt mondta, hogy, este színházba megy és Steglitzben akar aludni. Azt válaszoltam neki, hogy nálam is alhatík. Este tiz órakor házunk előtt az uccán fütyültek. Kinéztem és láttam Hildet. Észrevettem, hogy valaki van vele. Lejöttem az uccára és ott találtam Hildevel Stephant. Aztán mind a hárman elmentünk Hildeék házához. Hans Stephan utánunk besurrant a házba és bement a kamrába. Hilde azután észrevétlenül kiment a szobából és felsietett Háriához a kamrába. — Nem tett Güftther szemrehányást azért, hogy maga és Krantz Pál olyan meghittek egymással? •""'