Délmagyarország, 1928. február (4. évfolyam, 26-49. szám)

1928-02-01 / 26. szám

192S február í. DÉLMAGYARORSZÁG g' R. ''oi&iTarrA: Szimai HvAbM* \ ; 94 Lerajzolt egy szuronyrohamot, ahol a hős Hugh két tucat ellenséget mészárolt le és diadalmasan áll a hulladombon. — így képzeltem a rohamot ártatlan gyermekkoromban. Da a valóságban nem igy fest. Egy ember még rohamban sem ölhet meg ennyit. De a hangulat ilyen bősz. Ki törődik az özvegyekkel és árvákkal? II. Hug derűs kedve nem tartott sokáig. Unatkozni és bosszankodni kezdett: —' Menetelünk, menetelünk, — irta. — Csak azért, hogy foglalkoztassanak. Rendes céllövő gyakorlatokat nem tartunk, mert nincs puska. Lopjuk az időt. Ha minden elveszett hetet megszoroznánk a regruták számával, kiderülne, hogy évszázadokat pazarolunk el. Ha a bevett embereket dolgozni hagyták volna a maguk polgári pályáján és csak akkor hinták volna be őket, ha már van elég kiképző tiszt és rendes felszerelés, akkor néhány hét alatt jobb katonákat lehetett volna faragni belőlük, mint igy. Mert megpenészedünk, kimegy belőlünk a gáz. Mint a szikvizből, ha sokáig áll. Ideges kezdek lenni, érzem, hogy hibák vannak. — A társaim legnagyobb része tanult ember vagy legalább is intelligens. Mégis ugy beszélnek velünk, mintha butábbak volnánk a baromnál. Nem szeretek morogni, nincs is célja, de lény, hogy jobb vezetéssel tízszeres eredményt lehetne elérni. Leírta a bajtársait, akikkel egy szakaszba volt beosztva. — A legjobb emberünk egy füszeres-segéd, de nehogy valami téves általánosításba essünk, történetesen szatócs-segéd a legpipögyább emberünk is, aki még a bakkancsát sem tudja segítség nélkül befűzni. A legszájasabb ember a szakaszban egy töpe orrú, köpcös kis napszámos, aki Kipling-regényeket olvas és azt képzeli magáról, hogy az egyik könyv hőse, az Ortheris közlegény. Állandóan káromkodik és nem tud egy mondatot sem kiejteni anélKöszönetnyíivániíás. c4 Köszönetet mondunk az ujszegedi kendergyár igazgatóságának és mindazon rokonainknak, jóbarátainknak, munkástársainknak, kik férjem. Farkas Mihály végtisztességén megjelentek és virágadományaikkal fájdalmunkat enyhíteni igyekeztek. Öíy. Farkas Mifeályné és családja. nsa favltósí cpy évi szavatoscRooa1, iTÍrarbantailást a lenjufínyosabbsn vállal FAKlfeAS PÁL irógépjavitó véllatala Tisza Sajos kílr'il 24. Mlorrftssal szemben). Telefon: 10—70. IrAqepszaianoli fc* alkatrészek S'lanrtftan talléron. 285 Havi Ihevúsárlú&ait 4 '• 1 ÜÉSPéSiT kereskedésében Szegeden, Tisza Lajos korul 61. szám. A legki; obb mennyiséget is házhoz szállítja. ¡»IfJJI.^.VMVII. 1 kül, hogy néhány »atyaúristen« vagy »azt a nyavalyás mindenit« ne legyen benne. Régebben atyai füleidet én is megbotránkoztattam néha egy-két enyhe káromkodással, de amióta Ortheris közlegényt ismerem, olyan választékosan beszélek, mint egy leányiskolái tanárnő. Megutáltam a piszkos szavakat. A szakasz szük ahhoz, hogy az ember közönyösen elkülönítse magát valakitől: vagy barátkozni kell vagy veszekedni. Azt hiszem, első verekedésem, nem a németekkel lesz, hanem Ortheris közlegénnyel... A következő levélben nem volt szöveg, csak egyetlen rajz. Karríkaturája volt annak az ismert képnek, ahol a katona alszik a táborban és álmában megöleli a kedveseit. .A karrikalurán Hugh úrfi egy óriási retorlát ölelget álmában, kis szárnyas tripódok röpködtek a feje körül és egy galvanométer, mutatta az érzései fokát. , III. Azután jött egy elégedetlen, mindent kritizáló levél. — Ne haragudj, apám, de ma a káromkodós levelet kell irnom. Ki kell törnöm valahol, legalább is papiroson. A társaimnak nem tudok panaszkodni. Nem bánom, ha kőfal elé állítanak és főbelőnek érte, de ki kell jelentenem, hogy a zászlóalj összes tisztjei, kapitánytól fölfelé, tehetségtelen mamlaszok. Néhányan kedves emberek, akik évek során át gondosan clsatnyitotlák a szellemi képességeiket, de a többi kellemetlen fráter, akinek sohasem volt sütnivalója. Olvastam utolsó levelét a Times-ban, apám, és csatlakozom a nézetéhez — ilyen tisztekkel nem lehet megnyerni a háborút. Az én tisztjeim nem törődnek semmivel és néha, ha felébrednek, csak lármáznak és handabandáznak. Katonai dolgokat nem tanulnak, egyetlen gondjuk a »fitt kondició«. Elcipelnek minket harminc mértföldes utakra, közben elvesztik az emberek felét, elvesztik a konyhát, eltevednek és nem bánják, ha megázunk, ha éhezünk, ha nincs hol aludnunk a kimerítő menetelés után. Számolni nem tudnak, talán a kisegyszeregy is magas tudomány nekik. Alighanem önmagunkra leszünk utalva a fronton. Nem lesz vezetés, a tisztek csak arra jók, hogy lábatlankodjanak. — De nem kell szószerint venni, amit irok. Bizonyára túlzásba esem pillanatnyi elkeseredésemben. Ok nélkül kiéheztetlek és halálra fárasztottak, ez az egész. Ötvenhét óra alatt huszonöt íjjiértföldet gyalogoltunk és tizennyolc órán át nem kaptunk enni semmit. Most a kapitányommal vagyok, segitek neki a beszállásolásnál itt Cheasingholtban. Milyen kontár, ó istenem, milyen balkezes ember! Gyűlöl minden nyomtatott betűt, könyvtől, újságtól ugy fél, mint a tűztől. Képzeld csak, büszkélkedik vele, hogy nincs tájékozódási képességé ! Katonatiszt létére! Ez a falu.elszórt házakból áll, végiglovagolt rajta és ugy intézkedett. Megvetőleg félrelökte a térképet, amit a kezébe adlam. Szemmérték után dönti el, melyik szobába hány embert tegyen, nem engedi kimérni a helyet, még kilépni sem. — Mit méreget? — rivallt rám. — Nem vagyunk kárpitosok. Ide berakunk ót fickót; és megvan! A vége az volt, hogy a fél faluban össze>zsufolta a katonákat és a falu másik fele üresen maradt. Ahelyett, hogy előbb összeírta volna, Mhy ház - van és mindenütt mennyi hely. Ln közlegény vagyok, nincs szavam. De attól tartok, hogy a fronton drága árat fizetünk majd az ilyen tudatlan pökhendiségekért. El fogjuk veszíteni az ágyúinkat, mint most a konyhánkat. Hugh későbbi leveleiben is lelujult a keserű birálgatás: — Ki fogsz nevetni az örökös zsémbelődéseimért, apám, de nem tehetek róla. Itt rettenetes tékozlás folyik. Pazaroljuk az időt, a munkát, a készleteket, az ország pénzét. Rettenetesen unatkozunk ebben az átkozott kis fészekben, ahol semmi keresnivalónk sincs. Nincs semmi dolgunk, a fiuk lompos fehércselédek után lófrálnak. Én nem, apuskám. És nem is iszom. Miért is nem tudok léhább lenni, könnyebben elviselnék mindent. Tegnap merő unalomból összeverekedtünk. Ortheris ur arca megdagadt és egy másik fiu a szemét borogatja. Legközelebb jön a revans Unalomból. Azt hiszem, a háborúban az unalom a legszörnyűbb dolog. — Ellátásunk jellemző az egész rendszerre. Nem az a fő, hogy minden a legügyesebben menjen. Főelv az, hogy mindenre szabályok legyenek és mindenki engedelmesen fogja be a száját. A kenyéradag tulnagy, a fele kárba vesz. Mindent csak nagyjában mérnek és számolnak, pontosság nincs sehol. Tulnagy adagolás ugyanolyan hiba, mintha szűken mérnék a porciót, lopáshoz és tékozláshoz vezet. Ezt minden szamár tudja, csak a hadügyminisztérium nem. Ami kis ellenőrzés van, az is csak a mennyiségre terjed ki, a minőségre nem. Katonáéknál a minőséget a szag dönti el. Ami nem büdös, az jó. (Folyt, kóv.)' Felelős szerkesztő: PÁSZTOR JÓZSEF. Nyomatott a kiadótulajdonos Délmagyarország Hirlap- és Nyomdavállalat Rt. könyvnyomdájában, Szeged. va/as Mfll, zsemlye. Kalács, barkesz, fef}ér40 ílll. ... félfe§ér- és soroJísdrírozslcenyérkapható Ora (ékarbantartásf vállalat ^fiRssáíB Kálmán uccaö.^ Köhögés, rekedtség, hurut ellen bevall szer a 27 Máramarosi Havasi Thea kopható Gergely Jenő Szenl Rókus cjyőgTszerfárában, dobozonkénl 70 fillér. ÉviizeüeR éta. a vezető vilúgmúr'k.a Dunlop gummik. Javító műhely. Kedvező részletfizetés. Egyediili vezérképviseiőség: Kelemen Márton Szeged, Kárász ucca 16. MESS