Délmagyarország, 1928. február (4. évfolyam, 26-49. szám)

1928-02-26 / 47. szám

ílEOIAGVARORSZAG „Magyarország magatartása elvi Síérdést vei felszínre « mondfa a jugoszláv delegátus Piris, február 25. A Temps genfi levelezője KÖzli Markovién jugoszláv delegátus nyilatkozatát a szentgotthárdi ügyben. — A dolgok jelenlegi állásában — mondja Markovics — olyan incidensről van szó, amely nemcsak Magyarországot, hanem az egész Népszövetséget érdekli. Magyarországnak a magatartása elvi kérdést vet felszinre, amelyet HR . B .. .. , azonban nem lehet csupán egyes államok | nem alkalmas arra. hogy a békét elősegítse. I szempontjából megvitatni. Épp ezért nagyon kívánatos, hogy objektiv intézzék el ezt a kérdést olyan módon, hogy a Népszövetség autoritása meg legyen védve. Az invesztigáció kétszeresen szükséges, elsősorban az ellentétes verziók miatt, másrészt pedig Középeurópában elterjedt aggoda'om eloszlatására, amelyet ez a titkos fegyverkezés keltett, amely „Provokálás ** , „nemzetközi udvariatlanság" — írják Prágában Prága, február 25. A Narodni Politika a szentgotthárdi eset legújabb fejleményeiről így ir: »A kisántánt és Franciaország álláspontja teljesen érthető. Budapest eljárása provokálás már csak azért is, mert felesleges volt. Felesleges volt, mert Magyarország nem tagadja a fegyverküldés tényét és mert a géppuskák eredetét lehet majd állapítani a fegyverek maradványaiból is. A budapesti kormány tisztára formailag állítja azt, hogy Genfből nem tiltották meg neki a gépfegyverek elpusztítását és bizonyos, hogy a Népszövetseggel szemben nemzetközi udvariatlanságot követett el. Genf dolga lesz, hogy állást foglaljon. Nem j lehet feltételezni, hogy a diuasztiák presztizséért folytatott háborúk és konfliktusok raegI szünése után most a Népszövetség pre.sztiI zséért legyenek háborúk. Mussolini és Ausztria CBudapesti tudósítónk telefonjelentése.) Rómából jelentik: Mussolini nyilatkozatát az olasz kormány álláspontjáról az osztrák Nemzeti Tanács déltiroli vitájával kapcsolatban hétfőre várják, több fasiszta képviselőnek- az interpellációjára adandó válasz keretében. A félhivatalos Tribuna hangoztatja, hogy az olasz kormány az olaszellenes tüntetések alkalmával diplomáciai uton értésére adta az osztrák kormánynak, hogy az olasz kormány hasonló «etek megismétlését nem fogja tűrni. A Gior¡vale d' llalia azt irja, hogy a bécsi olasz követnek pontosan be kell számolni azokról az ausztriai tüntetésekről, amelyek nem történtek a felelős tényezők tudta nélkül. Róma politikai köreiben Seypel beszédét súlyos hibának tekintik, amellyel a felelőllcn politikai csoportok iránti engedékenységét bizonyította bs, amely pedig sem a német, sem az osztrák nemzeti érdekeknek nem használ. Az olasz-osztrák kérdést, amilyen gyorsan csak lehet, meg kell vizsgálni és tisztázni. 192S február 25. A rablás után két autóban, melyek már vártak reájuk, elmenekültek. A rablás folytán a chicagói Federal Keserve Bank 12.«00 fontstrrllignyi veszteséget szenvedett. A rablók egyike még a támadás előtt elhelyezkedett a vonaton, amely 2 személykocsiból, 2 podgyászkocsiból és egy postakocsiból állott. Miután a vonatot már megállásra kényszeritették, néhány bandüa bsrohant a sz?mé'ykacsikba és folytonos lövöldözés közben a vonat utasait és személyzetét egy csoportba terelte. Ezután dinamittal felrobbonioUák a postakocsi ajtaját és legyűrlek .a; két postatisztviselőt és a két állami rendiírj, akik a pénzküldeményt őrizték. Az elrabolt pénzből 80.000 dollárt a chicagói Federal Beserve Bank adott fel a harveyi First National Bank részére^ 50.000 dollárt pedig a First Natioual Bank adott fel Chicagóból harveyi fiókja részére. A pénz nagyrésze harveyi gyáraknak volt szánva bérfizetés céljából. A merényletet ugyanazon a helyen követték el, ahol a múlt évben is vonatrabíás történt, melynek alkalmával 95.000 dollár jutott a rablók kezére. A rendőrség arra gyanakszik, hogy a mostani rablást a tavalyi roerénylffk követték el. Landler Jenő meghalt Cannes, február 25. Landler Jenő, aki egykor a magyar vasutas szakszervezet vezetője, később a magyarországi proletárdiktatúra idején belügyi népbiztos, majd a harmadik vöröshadsereg parancsnoka volt, 54 éves korában meghált. Landler mint ügyvéd kezdte pályafutását. Hosszú ideig a vasutas szövetség ügyésze volt & mint ilyen 1906-ban ő szervezte meg a villamosvasúti alkalmazottak sztrájkját. A sztrájk után elnöke lett a Magyarországi Vasutasok Szövetségének. Az októberi forradalomban a Nemzeti Tanács tagja lett, már akkor szembehelyezkedett a szociáldemokrata párt józanabb, reálpolitikát hirdető vezetőivel. A proletárdiktatúra kikiáltásakor belügyi népbiztos lett, később résztvett a vőröshadsereg megszervezésében és annak hadtestparancsnoka lett. A diktatúra bukása után Kun Bálával menekült külföldre. a burkusok alatt osztrákokat értsen ám minden rendes ember. Este akkora volt a közönség, hogy nem fért ba a színkörbe s noha az egész előadás csak abból állt, hogy három-négy taligásló, meg nyolc-tiz haj. du össze-vissza szaladozott a színpadon, mindenki végtelen meg volt elégedve. A Bach-huszárok annak örültek, hogy milyen ostobák a burkusok, akiket az osztrákok már akkor se nagyon szerelgettek, a magyarok meg azon mulattak, hogy a Bach-huszárok a tulajdon kifigurázásuknak őrülnek. Hamarosan beütött azonbau az ördög a határba. Egy vidéki beamter, egyébként volt honvéd ráismert Molnár Györgyre, följelentette a katonaságnál, szegényt nyomban lefogták, beosztották a Máriási ezredbe, mely éppen indulóba volt Olaszországba.- Az istenadta fiúnak voltak ugyan atyafiai, de biz azok meglapultak, ahogy ilyenkor szokás s bizony cserepár lett volna a honvédból, ha a társulati gyűlésen Georgina, a primadonna " csípőjére nem teszi a kezét: — De ne legyek én Georgina, ha még ezt a kis honvédet se tudom a bitangok kezéből kimenteni! Azzal kocsiba vágta magát és audencia nélkü1 rátört Braun generálisra. — Mit akarnak maguk az én kis barátomtól? Hát annyira meg van már szorulva a császáruk, hogy iskolás gyerekek kellenek neki? A generális kemény kis ember volt és megvédte a császárját. Igenis a hadseregnek intelligens emberekre van .szüksége és aki jó volt honvédnek, az jó lesz császár katonájának is. — Én pedig innen el nem megyek, még Molnár Gyurinak szabadságlevelet nem kapok. Es mivel már kezdett esteledni és a generálisok már nem olyas bátor emberek, mint a lajdinántok, Molnár György megkapta a szab ad ságié véle t, olyan föltétellel, hogy állitc-f maga heÍJ£tt £££ Írástudó fiatalembert, Akadt te valami 300.000 dollárt raboltak el £t vakmerő postarabló!*;. ölvén №vés.sel feltartóztalták a -vonatot és dinamittal felrobbantották a postakocsi aftafát Chicago, február 25. Hat álarcos rabló Chieagó j annak alkalmazottait, valamint az utasokat több egyik elővárosában zászlójelekkel megállásra birt ' mint 50 lövéssel megfélemlítette és a postakocsi egy nagyobb pénzkjüldeményt szállító vonatot és I pénztárából több mint 300.000 dollárt rabolt el. Thespis kordélyán Molnár György memoárjaiból Móra Ferenc. Irta: I. írók, tudósok, művészek mind szétrebbentek Világos után, ¿uint a meghajitott verebek. Legelőször a szinéswk szedték össze magukat közülök. Még pedig a vjtféki színészek, akik nem voltak ngy szem előtt, mint a pestiek s a. Fortunátus bocskorában járván, ha valahol melegnek érezték lábuk alatt a főldef, nem sokból állt nekik más városban ütni föl a sátorfájukat. A Molnár György elsárgult memoárjaiból, rnostanj éjszakáim olvasmányaiból látóm, hogy senki azokban az időkben a magyarság ébrentartására annyit nem tett, mint ezek az országszélről-országsze'lre hányt-vetett szegény sátoros cigányok. Az a Molnár György er. aki egymásután 105-ször játszotta 1861-ben a budai népsrinházbau a Bem apó eimü harcias látványosságot. Zseniálisabb magyar reformátora talán azóta se volt a színpadi technikának, mint ez a korai Beinhardt, aki a színpadi tömeg-felvonulásokból a Vérmezőn rendezte a próbákat. De a szerencséje nagyon magyar volt szegénvnek. Pár évig volt a főváros ünnepelt színésze a hetvenes esztendőkben, öregkorára megint Thespis kordéjára szorult, faluzó rándorkomédiás lett s csűrökben és pajtákban játszotta Shakespeare hőseit. Félbemaradt diákgyerekbüi I.T; Kossuth katonájává Molnár Gyuszi s mindössze 19 esztendős Vf^f, mikor Világosnál neki is elfeketedett a viJp .0. Egy darabig otthon lappangott Váradon az özvegy anyjánál, aki papot akart belőle nevelni, csakhogy Váradon is hamarosan összeült a vér- | bíróság, osztrák katonákból és váradi magyar urakból s egy november-éjszaka szuronyos katonák Rángatták ki AZ ágyból. Az, özvegy kántorné fia azonban megugrott a kukorica földeken keresztül s csak egy esztendei peregrinuskodás után tért vissza. De most már nem az iskolába, hanem a Kilényi truppjába. Hanem oda aztán igazán haza ment, mert a társulat minden tagja honvéd volt bajnszviselő korában. A trupp aránylag biztos menedéke volt. Hiszen nemcsak férfi tagjai voltak, hanem fehérszemélyek is s azok még a Bach-huszárok szivét is megtudták lágyitani, tanult mesterségük lévén a férfibolonditás. Nagyobb baj volt ennél az, hogy roszszul ment az üzlet. A közönség hazafias darabot kivánt volna, de azt nem tűrte a policáj. (Egyszer a színlap aljára az volt nyomva: Ha mindénün k elveszett, legalább magyar nyelvünkhöz ragaszkodjunk. A rendőrfőnök saját kezével vágta le minden színlapnak az alját, csak a corpus delicttnek valót hagyta meg s Kilényit vasra akarta veretni. Alig birta a kegyelmet kikőnyörögni a számára a primadonna.) A palicáj azt szerette volna, ha minden nap a »Curzólai véres tüzmenyegzö.-t adják, mert abban á magyarok mint banditák szerepelnek, de ezt meg csak a gntgesinntek nézték meg. Azokból pedig se irodalom, se művészet soha meg nem élhetett, mert a gutgesinntléleknek az a tőrvénye, hogy neki mindéu ingyen dukál. A vén Kilényi azonban mindenféle zsírral megkent ember volt. Műsorra tűzött egy Kotzebuedarabot, aminek ez volt a cime: Egy napiparancs. Kilényi odanyomatta a szinlapra alcímnek azt, hogy: vagy a burkus háború. De nemcsak a címet változtatta meg ilyen leleményesen, hanem a szövegbe is belenyúlt és olyan figurákat csinált a burkusokból, hogy Kotzebue riva fakadhatott bele a másvilágon. Mikor aztán ez is megvolt, akkor a színészek beszaladták a várost és a Bach-huszárokat azzal invitálták meg a Pihédey-kertbe, hogy okvetlen ott legyenek, mert a burkusok még igy kikészítve nem voltak, a mugj-íuratask jzecUa aypMtá^ hogy