Délmagyarország, 1928. február (4. évfolyam, 26-49. szám)

1928-02-23 / 44. szám

9ZEOED: szcrlccszföiég: Dcúk Ferenc ucca Telefon: 13—33.- Kladóhlvalal, KttlctBnkOnyviár és Jegyiroda: Aradi ucca 8. Telefon: 306. -- Nyomda? löw Llpóf ucca 19< Telefon: lö—34.« » « » « » Csütörtök, 1928 február 25 $ $ $ IV. ÉVFOLYAM 44. SZAM MAKÓ: Szerkesztőség és Kiadóhivatal; Ii1 ucca ö. Telefon: 151. szóm.« » « » « » HÓDMEZŐVÁSÁRHELY: Szerkesztőség és kiadóhivatal: Andróssy ucca 25. Telefon: 49. szám. «» « » « » « » « » ElOffzetösl Ara havonta 3-2Q vidéken és a tővArosban 3-ÖO. KUIfSldBn 6-40 pengő. Egyes szóm 16, vasór- és Ünnepnap 24 fillér Lelkesedés — rendeletre Milyen határtalan öröm, micsoda nemzeti vívmány, tiz szobornál és honvédtüzérségnél megejtőbb ajándék lett volna valamikor az a kormányrendelet, amelyik a március 15 meg­ünnepléséről most jelent meg a hivatalos lap­ban. A rendelet a részletekbe behatoló gondos­kodással szabja meg, hogy mi a kötelessége a márciusi ünnepen a társadalomnak, hatósá­goknak, iskoláknak, leventéknek és rendészeti szervezeteknek. Az óvodák szünetet tartanak s az iskolák ifjúsága »felekezetek szerint meg­oszolva« vesz részt a 4. § szerinti ünnepen. A nemzeti társadalomnak nincs kötelességévé téve a 'felekezetenkinti megoszlás--, ára attól tartunk, amilyen engedelmesek lettünk s ami­lyen szolgálatkész lett a nemzeti társadalom, a 700/1928. M. E. rendelet nélkül is elvégzi a felekezet szerinti megoszlást Erről eddig sem volt rendelet s nein sokat mulasztottunk ezen a téren mégsem. A kormányrendelet kijelentése szerint »a nemzet kezdettől fogva önként megnyilvánult közérzületét követte«, amikor március 15-ét nemzeti ünneppé nyilvánította. Ez tehát a nemzetnek ¡kezdettől fogva önként megnyil­vánult közérzülete«. Ebben nem is kételke­dünk. Ám ez a megállapítás rendkívül súlyos v ád azok ellen, akik eddig ennek a közérzü­letnek, c közérzület önkéntes megnyilatkozá­sának útjába állottak s akik eddig arra vál­lalkoztak, hogy meghamisítsák ezt a közérzü­letet. Mi még emlékezünk arra is, (igaz, hogy csak a közgyűlés karzatáról hallgattuk a vi-, tát), araikor a szegedi közgyűlés nagy többség­gel tiltakozott a március 15-nek nemzeti ün­neppé nyilvánítása ellen s követelte április tizenegyedikének nemzeti ünneppé avatását. Akkor a szegedi közgyűlés is a nemzet kez­dettől fogva önként megnyilvánult közérzü­letének útjába állt. A közgyűlés, — ugy lát­szik, — már akkor sem képviselte sem a város népének, sem a nemzetnek igaz aka­ratát. A rendelet 11. szakaszának második be­kezdése szerint az ünnepély célja »a nagy nap szellemében megvalósult, korszakot je­lentő törvényhozási alkotások jelentőségének snéltatása«. Ha szabad az ellenvetést meg­kockáztatnunk, az április 11-ét nemzeti ün­>3eppé nyilvánító törvény, mely pedig nem március tizenötödikét, hanem V. Ferdinándot nevezte dicső emlékezetűnek, mintha őszin­tébb és bátrabb lett volna. Mert ez a törvény legalább felsorolja azokat a törvényhozási al­kotásokat, amelyeknek emléket szentelt. Az április 11-í't nemzeti ünneppé nyilvánító tör­vény felsorolja a mcgünneplendő törvényho­zási alkoetásokat: : űt alkotmányos jogok kiter­jesztését, a földbirtok felszabadítását, a sajtó­szabadságot, a jogegyenlőséget s általában n politikai és polgári szabadság magasztos el­veinek érvény re jutását«. Ezek' ^magasztos elvek - voltak 1848 tava­szán s magasztos elvek voltak ötven év multán az április 11-ét nemzeti ünneppé nyilvánító, most hatályát vesztő törvény megalkotásakor. Ma már azonban olyan eltérőek lettek a véle­mények affelol, hogy mi az alkotó munka > s mi a romboló, mi a teremtő nemzeti munka c ini a destruktív tevékenység, hogy talán bölcsebb, okosabb, tapintatosabb is voll emli­íeUenul hagyni a március í5-él megünnepelni ' rendelő kormányrendeletből — március 15­ének vívmányait. Minek most sajtószabad­ságra, a földnek felszabadítására, a politikai és polgári szabadság magasztos elveire hi­vatkozni, amikor ezeknek emlegetése könnyen a destrukció gonószhiszemü vádját idézi föl s amikor a politikai megbízhatóság, a köz­életi gutgezintség nem ezekkel a követelések­kel, nem ezekkel a »magasztos elvek «-kel szü­letett egy anyaméhből. Törölték is a magyar Corpus Juris-ból azt a törvényt, amelyik a sajtószabadságot magasztos elvnek jelentet­te ki. Ezután tehát rendelet szabályozza a már­ciusi ünnepségeket, mint ahogy rendelet teszi kötelezővé a himlőoltást, a fák hernyózását s a hordók mértékhitelesitését. Amíg nem volt szabad ünnepelni, addig rendelet nélkül is megtaláltuk a magyar márciust magasztaló szavakat. Attól tartunk, hogy most, amikor már nemcsak szabad, de kötelesség, rendelet­ben megszabott kötelesség a március 15-uek megünneplése, egyszerre nem fugjuk tudni, hogyan is kellene ünnepelni. Mert Petőfi szob­ra előtt tüntetni a sajtószabadság ellen, — ez is megtörtént már. A március 15-öt is meg­ünnepelhetjük majd olyau módon, hogy a rendeletnek eleget teszünk, a szabályoknak megfelelünk, a ránkrótt kötelességet teljesít­jük, csak éppen a magyar március jelentősége, értelme sikkad el az ünnepből. Már a hazafias lelkesedést is rendelet sza­bályozza s meghagyja, hogy -a külső disz minél általánosabb alkalmazásával s a haza­fias áldozatkészség megnyilvánulásának mér­tékéhez képest« ünnepeljük meg a — sajtó­szabadság ünnepét. A sajtószabadságnak van már ünnepe. Majd csak lesz sajtószabadság is. Ujhől VuMcsevics leli a miniszterelnök Szerdán esle végre megoldódott a hosszú jugoszláv kormányválság (.Budapesti tudósítónk telefon jelen, tése.) Belgrádból jelentik: A jugoszláv belpoli­tikai válság ma megoldást nyert. Sándor király délben újból Vukicsevicset dezignálta miniszter­rata párt részvételével koalíciós kormány! a la­kitolt. A miniszteri lista nagyjában megegyezik a mondott Vukicsevics-kormány minisztereinek a elnökké, aki azután a radikális párt és a demok- névsorával. Az uj kormány holnap tesz esküt. Tombolé viharok, szenvedélyes öi«eciapá№k a képviselőház szerdal izgalmas ülésén Sándor Pál m&w beszéde a numerus clausus ellen — Kavargó botrány Bleyer Jakab körül — Bethlen beszéde az ongyifkosjárványro! - Klebelsberg helyesli a rendőr­séf eljárásit Somogyi és Bacsó sírjánál Budapest, február 22. Izgalmas és mozgal­mas ülése volt ma a képviselőháznak. Az elnök először bejelentette, hogy egy Székácsi Ede nevü ember összeférhetetlenségi bejelen­tést tett Bárdos Ferenc szocialista képviselő ellen azon a címen, hogy népbiztos volt. A numerus clausus vitájának első szónoka Szilágyi Lajos, aki kijelentette, hogy a nume­rus clausus a jogegyenlőség megtagadása. Ez a törvény károkat okozott a zsidóságnak, anél« kül, hogy a kereszténységnek használt volna, A javaslatot nem fogadta el. Sándor Pál nagy beszéde következett ezután. 1920-as emlékekkel kezdte, amikor beszédet mondott a dunántnli ügyek­ről és felkereste egy rendőrtiszt, hogy fusson el, mert elete nincsen biztonságban. A zsi­dóság nyolcévi üldöztetés dacára is megtar­totta hazafias érzését. Sándor Pál ezután hevesen összetűz * ke­reszténypárttal és kijelenti, hogy bün volt, amit a valorizáció ügyében tettek. A zsidók' álltak ki küzdeni a valorizációért Az anti­szemitizmus nem egyéb, mint vallási türel­metlenség. Azért, mert néhány hitehagyott bol­seviki gazember volt, azért szenvedjenek itt a zsidók ? A zsidóság sokkal patriotább Oolt, mint a nemzetiségek. Most tomboló viharos leienetek következtek. Bleyer Jakab az asztalra csapva kiáltja: — Ez ellen tiltakozom, a nemzetiségek mind egyformán összetartva dolgoznak. Az egész Ház figyeli a hadonászó és kiál­tozó Bleyer Jakabot, Fábián Béla odakiált: — ön pángermán agitációt folytat! Nagy mozgás. Bleyer felugrik, magából ki­kelve: — Ha ön ezt mondja, én meg azt állítom, hogy ön pánizraclifa agitációt folytat! a vihar lombo!, Fábián hangja harsogja: — Ön magyarellenes agitációt folytai a k ül< földön. Ön látja el a külföldet magyarellenei hírekkel! — Bolond beszéd, — hanyatlik le a padra Bleyer. Zsitvay elnök hiába rázza a csengőt, tom­boló vihar van az egész Házban. Az elnök többször rendreutasítja Bleyert és Fábiánt. Sándor Pál csak hosszú idő múlva tudja foly­tatni beszédét. Arról beszel, hogy ¿lágyon föltűnő az, hogy,

Next

/
Thumbnails
Contents