Délmagyarország, 1928. február (4. évfolyam, 26-49. szám)

1928-02-02 / 27. szám

UfiLMAGYÁHORSZAG lö 1928 február t. BIZTOS GYORS, ENYHE •ui wiuni. iw* i—. rm nnMW!» '.wwwawmimr.*» «»wuium UMU mesék közt volt nagyon sok olyan, amit lehetetlenség könyvben kinyomatni, mert a műveltebb közönség nagyon megbotránkoznék rajtuk, ha az ügyészség a kinyomtatott példányokat még idején el nem kobozná. Bizonyos, hogy a >,műveltebb közönségnek« van igaza, én azonban hatéves koromban egyáltalán a legcsekélyebb erkölcstelenséget sem látiam ezekben a durva népmesékben: az úgynevezett »pikáns« részletek pikantériája egy. általán nem érdekelt, ellenben a cselekmények meglepő fordulata s a dialogusok ötletessége . s a magyar paraszt nyers, csöndes, nem kacagtató, de szivderitő humora egészen elbájolt engem. S ha a kocsist megszidták, hogy miért beszél olyan disznóságokat a gyereknek — éri elhittem, hogy kedves szüleimnek igazuk van, de. mivel nem birtam belátni, hogy miért van igazuk, belenyugodtam abba, hogy szellemi képességeim bizonyosan rendkívül hiányosak és gyengék. Akkoriban nagyon nehezen éltünk, nemcsak az anyagi gondok mialt, hanem a közlekedés nehézsége mialt is. A mai Vásárhelyi-sugárutnak csak a nyugati szélén volt egy keskeny száraz földnyelv, csak olyan széles, hogy egy kocsi elmehetett rajta s éltől viz választotta el a keleti oldal lelkén cpiilő ideiglenes házakat: az uccáról hidon mentünk be a telekre és viz alalt voltak a kertek is. Augusztusban valósagos Velence volt a Felsőváros: annyi laguna volt benne. S a lagunákban tömérdek béka. Micsoda remek hangversenyt rendeztek ezek éjszakánkint! Néha éjfélig is elhallgattam, csak azt nem értettem, hogy miért nincs hal ezekhen a vizekben? Hogy a kigőzölgés e vártengerben rettenetes volt, az valószínű, de én ebből nem éreztem egyebet, mint az illatokat. Igen sok záptojás úszkált a vízen. A vadkacsákat és szárcsákat, melyek e vadvizeken megtelepedtek, elriasztotta a kiszáradó telkekre visszatérő lakosság s a kiköltetlen lojások ott maradlak a. lehúzódó viz által dsodort fészkekben. Sokszor nagy örömmel vittem haza az apró csatangolásaimban talált vízimadár-tojásokat s e gyűjtő szenvedélyemről csak akkor mondtam le, mikor egy záp vadkacsalojást feltörtek előttem s az orromat belenyomták. Egy álló esztendeig mindig kerestem az árvíz clőlli régi házat, mert nem birlák nekem megmagyarázni, hogy egy egész ház a tetejével és minden bútorával teljesen eltűnhetett. A kapunk két év múlva megkerült: Szentivánon l'oglák ki a rácok a Tiszából s mivel rá volt faragva a házszám: »1035«, könnyű vc't a gazdáját megtalálni. De már nem v 'íviltük hasznát, annyira megrepedezett. A régi házból én legelőször is az 1879 március Il-iki vacsorát kerestem: emlékeztem rá, hogy az anyám zavarában a tálat az ablakba tette s óriási volt az örömem és diadalom, amikor a tálat meg is találtuk, tele sárral és csontdarabokkal, dc épen! Csak ez maradt meg a házból, meg a »babám«, egy fából faragott, pirosképü és feketehajú bábu. melyet igen szerettem s amely csodálatosképen előkerült 1883-ban a végleges építkezésünk alkalmával, — ruhája már rongy volt, de a festék az arcán még rajta volt. Mély fájdalommal tudatjuk, hogy édesapánk, illetve nagyapánk idb. Máíhé György életének 71-ik évében hosszas szenvedés után elhunyt. Temetése február h6 2-án d. u. 4 órakor a Báró Jósika ucca '¿'2. számú gyászházból a belvárosi temetőbe helyezzük örök nyugovóra. A gyászoló család. Külön villamoskocsi a Dugonics lérről indul. Beszélgetés Molnár Ferenccel Amerikai útjáról. Pár napja érkezeit vissza Molnár Ferenc Amerikából, ahol a Columbia egyetemen ismertette a magyar drámairodalmat. Newyorkban a város polgármestere a városházán, a City Hallban, a nagynevű külföldieket megillető fogadtatásban részesítette, majd Coolidge, az Egyesülte Államok elnöke, fogadta magánkihallgatáson. Az Amerikából hazatért Molnár Ferencet Zsigmond uccai lakásán kerestem föl. Becsöngetek. A szobalány nyit ajtót, gyanakodva mér végig és nem akar beengedni. Molnárhoz idegennek nehezen lehet bejutni. Beüzenem a nevemet, öt perc múlva az iró falikarokkal világított, művészi iztéssel berendezett pompás és hatalmas könyvtárszobájában ülök. A falak mellett mennyezetig érő könyvállványok, tele szebbnél-szebb és ritkábbnálritkább könyvek ezreivel. Az Íróasztalon fekete gyertyalartókban kilenc kékszínű gyertya, most hozta őket Amerikából. A teremnek beillő pompás szoba közepén karcsú agár hever — fából. A szobalány szivarokat és konyakot hoz be és pár perc múlva megjelenik Molnár, frissen, fiatalosan, tele munkakedvvel, vidámsággal. Konyakot tölt, szivarral kinál és már beszél, kérdez, érdeklődik. Én természetesen amerikai impresszióira vagyok elsősorban kíváncsi. — Az első, ami megfogott abban az óriási emberrengetegben — válaszolta Molnár — az az emberfölötti, lélegzetelállító munka, amely kora reggeltől eslig igájában tartja az amerikai embereket. Igy válik érthetővé, hogy a szinház, a mozi és a sajló egyike a legnépszerűbb és legnagyobb hatalmaknak Amerikában, mert a testileg elcsigázott, lelkileg elfáradt, a napi hajszában kimerült newyorki polgárnak életszükséglete az esti szórakozás, a szellemi fölfrissülés, a szinház, a mozi, az újság. Az amerikai tudja, hogy az újságíró, a színész, a rendező és a színpadi szerző munkájának köszönheti, hogy nem őrlődik föl teljesen az irtózatos tempójú munkában és ezért megkülönböztetett tiszteletben részesilik őket. Ha valahol, nyilvános helyiségben megjelenik valamelyik ismert színész, iró vagy szerkesztő, az emberek fölugrálnak és fölajánlják helyüket. — Hogyan ünnnepelték meg ötvenedik születésnapját odakint? — kérdezem tőle. — Én mindenképen igyekeztem eltitkolni ezt a szégyent, hogy ötven esztendős lettem, de néhány vélem egyidős pesti irótársam engem is magával rántott. Budapesten tehát kipattant a titok. Most már csak abban reménykedtem, hogy Amerikában eltitkolhatom majd életkoromat. Két nappal hazautazásom előtt előadást tartottam az Amerikai Magyar Mérnökök Egyesületében. Az előadás utáni banketten pontban éjfélkor egyszerre feláll az egyik jelenlévő amerikai magyar iró és legnagyobb rémületemre bejelenti, hogy »vendégünk e pillanatban lett ötven éves«. — »Ilyen aljas leleplezésre csakis kolléga vállalkozhatik!« — vágtam vissza tréfásan. Ebben a pillanatban megszólalt mögöttem egy öblös férfihang és én kétségbeesve vettem észre, hogy egy rádió leadókészülék előtt ülök és egy frakkos ur a következő szavakkal kürtöli világgá féltveőrzött titkomat: — f A jelenleg véletlenül körünkben időző neves magyar drámaíró, Mister Ferenc Molnár ezelőtt egy perccel lett ötven éves. Ez alkalomból közismert néger kórusunk elénekli a Manhattan Mary cimü daljáték nászindulóját.« Ezzel fölvonult hat néger és a fülembe dörögtek egy rettenetes hosszú és ünnepélyes karéneket. Az ének után a frakkos ur újból odalépett a készülékhez: »Molnár Ferenc ur ünneplése ezennel véget ért. Most pedig félóra jazz-band tánczene következik«. Igy ünnepeltem ötvenedik születésnapomat. — Remek! Valóságos Molnár-kroki! — mondom nevetve. — Volt nékem közben egy másik jubileumom is. Novemberben volt huszonöt éve, hogy első darabomat, a Doktor urat bemutatták Budapesten. Ezt a jubileumot a hajón ünnnepeltem egyedül fekve a kabinomban, miközben a tenger veszettül dühöngött és én azon gondolkoztam, hogy vegyek-e be rosszullét elleni port. Kopognak. Nyilik az ajtó. Belép G ó th Sándor és felesége, Kertész Élla. Nagy öröm, ölelkezés, kölcsönös üdvözlések. Ujabb poharak kerülnek az asztalra. Góthné ujjongva mesél: Most. olvastuk a newyorki lapokban, hogy Lilinek milyen szép sikerei voltak odakint. Hát Reinhardt? Meg volt elégedve az eredménnyel? — Meg lehetett elégedve, — válaszolja Molnár — mert ha nem is keresett milliárdokat, de legalább nem fizetett rá az amerikai útra. Költségei megtérültek és vendégjátékát kétszer is meg kellett hosszabbítania. Különösen a Szentivánéji álommal volt nagy sikere, — Mit kérdezett tőled Coolidge? — érdeklődi» Góth. — Először is azt kérdezte, hogy milyen mérU tékben javultak a magyarországi társadalmi ég gazdasági állapotok a világháború óta. A második kérdése szószerint igy hangzott: Játszannk-ef sok amerikai filmet Magyarországon, szereti-e őket' a közönség és nem szenvednek-e kárt ezáltal a magyar drámaírók. Ez is bizonyítja, hogy mi* Iyen népszerű a szinház és a film Amerikában. Még sokáig beszélgettünk Amerikáról, majd komoly tárgyalás kezdődik Molnár uj darabjára vonatkozóan, amelynek próbái február elsején indulnak meg a Magyar Színházban. Molnár beszélni kezd a darabjáról, mesél, magyaráz, általános érdeklődés és figyelem kiséri szavait. Még a fa-agár is mintha fölemelt fejjel, fülét hegyezve hallgatódzna. Ilont Feren«. Törv. védve. Párnázott sodrony- J) Törv. védve. ágybelét. Könnyű, íarlós, olcsó. Darabonkint 43 P-íől kezdve. Kizárólagos készitöi: 420 WINTER kárpitos, Korona ucca 3, sz. Telefon 18-56. VÖRÖS sodronyos. Attila ucca 4. sz Telefon 19-30 Angol uri-divai szabóságA t. vevőközönség legkényesebb igényeit is kielégítendő Budapest egyik legjobb nevű szabászát szerződlettem állandó alkalmazásra, ki a legtökéletesebben és a legmodernebbül áll helyt szakmája kívánalmainak. Eredeti és közvetlen angol gyári összeköttetések révén a legfinomabb és a legmodernebb cikkeket hozom az uj szezonra forgalomba a legmérsékeltebb órakon. A készáru raktárt is sikerült a legdusabban felszerelni, hogy a legolcsóbbtól a legjobb minőségig óriási válasxtékot nyújthassak. Az uridivat-osztályban minden elképzelhető férfi öltöZ' ködéshez szükségelt cikkek e legjutányosabban szerezhetők be. Saját érdekében szerezzen meggyőződést a ceg szolidságáról és megbízhatóságáról! Földies Issó 397 "Ruöa-divat áru&áz Kárász ucca 7., földszint és emelet. Női és férfi BAILY-CIPOK, valamim Lichtann cipőkiiBerelegességek estélyi és báli cipők Ä nagy -választékban Belvárosi Cipőüsslei.a Városhiia mellett. 43 NAGYSZÁLLODA BUDAPEST, VII., Erzsébet korul 45-47. * " Szegediek kedvenc íaláteé iieive. Magyarország legnagyobb szállodája. Szobák a legolcsóbbtól ¡uxusszobákig. Szegedieknek különös kedvezmények!