Délmagyarország, 1928. február (4. évfolyam, 26-49. szám)

1928-02-19 / 41. szám

í kezdődik, hogy Kmrtz Pál típusa vesredetaesen elkényeztetett gyermeknek. Krantz Pál költőn érzi magát, c-í^z mis vlJágban él, nem o földön, nem a reális* életben. Elmondja ezután a szakértő, hogy a tárgyalás nem tisztázott egy pontot, vagy legalább nem tisztázott elegendőképpen. A véres esemény előtt egy nappal, mikor Krantz Pál meghitt együttlétben volt Scheller Hildevel, a fiatalember délután 5 óráig aludt, tehát teljesen 17 órán át. Ez nem lehetett nyugodt álocu, pihenés, ez erotikus álom volt. A fiatalember akkor életének egyik nagy fordulóját élte át. Alkoholgőz, mámor, erős feketekávé illata, cigaretták füstje és sok-sok erotika ülte meg a levegőt a stegützi házban. A szörnyű, véres tragédia ilyen borzalmak éjszakáján ment végbe. Éppen ezért erős a szakértőnek az a meggyőződése, hogy Krantz Pál, ha elkövette is cselekedetét, amivel vádolják, nem volt tiszta öntudatának birtokában. Délfelé járt az idő, mikor a szakértő befejezte előadását. Krantz Pál, aki figyelmesen hallgatta Gebhardt fejtegetéseit, gyöngeség! rohamot kapott, aléltan dőlt hátra és ájulás kerülgette. A biróság elnöke ezért szünetet rendelt el. Időközben a vádlott mellett lévő orvos cseppeket adott be a fiatalembernek, aki némileg magához tért. Szünet után női szakértő, dr. Wegsehelder orvosnő következett. Azon kezdte szakvéleményét, hogy hosszabb ideig alkalma volt megfigyelni a fiatal vádlottat. Krantz egyszer azt mondta neki, högy nem elégül ki fit az, amit az Iskolában tanul, hall és lát, a módszer ingadozó, egyes tanárok a régi módon tanítanak, mások anárchisztikusak. Messze van ez a fiatalember-attól, amit erős jellemnek lehet nevezni, sőt ellenkezőleg, semmiben sem megállapodott, alaptermészete a vidámság és szeretetreméltóság, amiért nagyon tetszett a vele egykorú leányoknak, de a vidámságot hamar felváltja a levertség és a mély szomorúság és az egyiknek éppen ugy, mint a másiknak, niucs megalapozottsága jellemében. Azzal végezte szakvéleményét Wegschéider aszDÍLMAGYARORSZAG ssony, hogy előtte teljesen tisztán áll a tényállás: négyen megállapodtak, hogy öngyilkosok lesznek, de ketten visszariadtak tőle. Ennek a szakértőnek előadása után is rosszullét fogta el Krantz Pált, mire ujabb szünetet adott az elnók. 9 A hosszabb szünet után a biróság Magnus Hlrschfeld szociálpszihológust hallgatta ki, aki véleményében arra a következtetésre jutott, hogy Krantz Pál a terhére rótt bűncselekményt alkoholmérgezés hatása alatt követhette el. A szakértő szerint a diák éjszaka, de még reggel is beszámíthatatlan állapotban volt. ___ 1928 február 19. illllUillSIMBITlBnilllinMWWIIMlMMB Ezután az ügyész által bejelentett Platzer idegorvost szólították a bírói emelvény elé, aki azonban megtagadta a vallomást azzal, hogy nem volt alkalma a vádlottat alaposan megvizsgálni. A hétfői napon folytatják a tárgyalást, valószínűnek tartják, hogy ez lesz az utolsó napja a steglltzl pör főtárgvalásának. Berlini jogászi körökben ugy vélik, hogy ha Kratf z Pált el is ítélik és büntetését nem veszik mail kitöltöttnek a vizsgálati fogsággal elszenvedett vei, Krantznak akkor sem kell ismét bevonulnia a börtönbe, mert minden bizonnyal kegyelemmel fogják elengedni az esetleges fentmaradó büntetését. Március végéig együtt maradi a német birodalmi gyűlés (Budapesti tudósítónk telef on jeleni ése.) Berlinből jelentik: A birodalmi gyűlést délután hat órakor nyitotta meg Loebe elnök, aki bejelentette, hogy a képviselők többsége megegyezett abban, hogy a parlament március harmincegyedikéig folytatja tanácskozásait. Nagyobb vita fejlődött ki ezután abban a kérdésben, hogy a parlament mikor tartsa legközelebbi ülését. Tóbb felszólalás után abban állapodtak meg, hogy a Ház február 27-én ül össze ismét, amikor a kormány részletes programot ad. Ezután a feloszlatás előtt letárgyalják a költségvetést Egy utasreptilőcjép szerencsés kényszerleszállása Monornál (Budapesti tudósítónk telefonjelenlése.') Ma délután a Franco—Roumaine társaság egy utasrepülőgépe kényszerleszállást volt kénytelen végrehajtani Monor közelében benzinhiány miatt. A kényszerleszállás a legsimábban sikerült, ugy hogy a gép egyik utasa sen? szenvedett semmiféle sérülést Súlyos vádak egy rozsnyói gimnáziumi tanár ellen, akiről kiderült, hogy csak két osztályt végzett (Budapesti tudósítónk telefon jelentése.) Bozsnyóról jelentik: Nagy feltűnést keltett, hogy a rendőrség letartóztatta Pofcrollca János reálgimnáziumi tanárt, aki történelem és rajzszakosként működött. A tanár ellen az a vád merült fel, hogy hét fiatal leány ellen erkölcstelen merényletet követett el. A megindított VÜK gálát során általános meglepetésre kiderült, hogy a reálgimnáziumi tanár mindössze két osztályt végjuill et »"••'-^iiy' \ Tuaár i-ljenc. A legokosabb magyar emberről Irta: Móra Ferenc. Filozopter korom óta tudom, hogy Kerkapoly Károly volt a legokosabb magyar ember. Nagyon hiteles helyrőt hallottam, kedves öreg tanáromtól, Török Auréltól, aki mint anthropológus, egész órás előadást tartott nekünk a Kerkapoly koponyájáról. Különösen egy metafizikai tételét emelte ki, aminek, ahogy ő állította, azóta se tudta párját hasítani semmi idegen nációbefi filozófus. í A belső, aminek belseje van, éppen Qlyan külső, amilyen belső azon külső, itnelynek külseje úan«. Ez az a hires metafizikai axióma, amit nagyon nehéz megtanulni, de aztán elfelejteni végkép nem lehet. És érdemes megtanulni, mert művelt társaságban ezzel érhet el nagy sikert, aki :>o rummizoi nem tud, se indiánt játszani a közivel, lábával. Majdnem olyan nehéz utána mon•dani az embernek, mint azt, hogy ufó nyár jár rátok«. Egy metafizikai tételről pedig ennél naffvobb dicséretet igazán nem lehet mondani. A napokban egyik pesti egyetemi tanár barátomtól újra hallottam a zseniális definíciót s rászántam magam, hogy elolvasom azt a könyvét Kerkapolynak, amelyikben ez az axióma található. Dc most már melyik lehet az? Kerkapoly nem sokat irt s ebből is látnivaló, hogy csakugyan nagyon okos ember lehetett. Irt egy világtörténetet, észtanilag előadva«, hogy legalább a világtörténet előadásában legyen ész, ha már a világ történetében nincs; aztán protestáns egyházalkolmányt, állsmzárszámadást és logikát, amelynek » cimé: Tisrta észtan. Gondoltam, ez lesz az a bizonyos könyv, amelyben <• külsősek a belsőhöz való viszouya foglaltatik. (Ugyan aui a;t il• leü, az állami zárószámadás is 1 «betűé, mert abB»n is v«n el ép mf fa fizikai hoaály.l Kikerestem a Tiszta észtan-t a könyvek kriptájából és megdöbbenve láttam, hogy 1863 óta, amikor megjelent, nem sokan eszesedtek belőle, mert még nem volt főlvágva. Én fölvágtam a nyolcvanegyedik lapig, ott megtaláltam, amit kerestem s azzal visszatettem a helyére. Ez olyan okos könyv, hogy akár Hegel a magáénak vállalhatta volna, de nem ilyen magamfajta együgyű szegény embernek való könyv. Én eleget tettem a kegyeletnek, mikor elolvastam odáig, hogy a »mértékben olyannak bizonyult a mennyiség, mint mi uralg a minőségen s általa a benne nyilvánuló minőségben is; ilyenül bizonyult az által, hogy kitűnt, miként változása ennek i$ mássá levését vonja maga utáu.< Most már olvassa tovább a Tiszta észtan-t Bud János, úgyis, mint pénzügyminiszter. A fölvágatIan rész ezzel a passzussal kezdődik: »Egy állam, előbb egy, majd más tartományától fosztatván meg, még állam marad, de a fosztás folytatásával végre tőnkre megy; egy tó, vízmennyiségének megfogyasztása dacára is az marad, de ha a fogyasztásnak határ nem vettetik, végre kiszárad s minőségét megváltoztatván, tán temetövé leend.« Tiszta észtan-nál nekem nagyobb mulatságom telt néhány apró történetben, amelyeket szerteszéjjel találtam följegyezve a legokosabb magyar emberről. * Berlini diák korában lett fanatikus Hegeliánus, de már pápai diák korában megvetette hozzá az alapot filozófia-tanára, a hires Tarczy Lajos. Mikor aztán Kerkapoly is katedrát kapott a pápai kollégiumban, egyszer az öreg Tarczay is beült meghallgatni mesterré vált tanítványát s előadás után így gratulált neki: — Én tanítottalak téged elcisiör a hegeli ¡>öl< v> szetre, de én magam már akkor (írtettem. Most te tanitasz rá engem, de most még ugy se értem, mint ezélőtt Nemcsak Hegeliánus esze volt azonban Kerkapolynak, hanem nagyszerű magyar parasztesze is s az már nagyon korán megnyilatkozott Mikor egyszer kisgyerek korában barackot lopott a szőlejükben, megugrott az apja elől, aki haragosan kergette egy nyárfasuhogóval. — Megállj csak, te fittyflrittyt — Álljon meg maga, — kiáltott vissza a gyerek, — magát senki se kérgéül • Ez hiteles anekdota lehet, mert nemcsak Tóth Béla gyűjteményében van benne, hanem a szájhagyomány is fönntartotta. A minap is mesélték nekem Pápán, hogy ott jártam. Cserébe, aztán én mondtam el a pápaiaknak a következő Kerkapolytőrténetet. A pápai kálomista professzorból 1867-ben Deák csinált hadügyi előadót a delegációban s Andráísy Gyula csinált honvédelmi államtitkárt. Idegén terület volt neki a hadügy s a bécsi katonai tekintélyek, akik csupa vesztett háborúban szerezték a tekintélyüket, itíét^s teljes elismeréssel beszéltek szakismeretei hallatlan gazdagságáról. Egyszer a hadügyminiszter, Kflhn tábornok meg is kérdezte tőle, mi volt a foglalkozása, mielőtt haditudományokra adta magát. — Tanár voltam Pápán. — És mit tanított ön? — Filozófiát és politikát. — Dc ugyebár, mellékesen sokat foglalkozott haditudományokkal is? — Bizony most két hétig éjjel-nappal egyeDet se csináltam. Kühn elkáromkodta magát. — Krucifix, én már husz esztendeje foglalkozom velük, de épp az a két hét még mindig rám férne. • A mai idők gyermekének szinte őröm olvasni, hogy ötven évvel ezelőtt se volt fenékig tejfői ai élet