Délmagyarország, 1928. január (4. évfolyam, 1-25. szám)

1928-01-12 / 9. szám

1928 január 12. DÉLMAGYARORSZÁG 5 , EisörenM poros<sr-s»én Kap&at6 JKeIen-l$mm]fcnáiT%Gl0*8 Kmetty Károly a vádlottak padjára iilteiie UáUosi Jenőt Budapest, január 11. Rákosi Jenő állott ma a büntetőtörvényszék 7ore/q/-tanácsa előtt. Kmetty Károly, az ismert britanniás emelt ellene vádat rágalmazás cimén, mert Rákosi Jenő »Kmetty« cimü vezéreikkében éles szavakkal birálta Kmetty Károlynak és a hozzá hasonló fiatalembereknek cselekményeit. Rákosi kijelentette, hogy közérdekből irta a cikket, mert az ujságiró kötelessége, hogy hü képet rajzoljon a közállapotokról. Kérte a valóság bizonyításának elrendelését. Rákosi védője, dr. Polónyi Dezső kérte a székesfehérvári katonai törvényszék Kmetty ellen hozott Ítéletének beszerzését, a székesfehérvári honvédügyészség vádiraiának, a Kmetty ellen lefolytatott katonai főtárgyalás jegyzőkönyvének beszerzését és azoknak tanuként való kihallgatását, akik ellen Kmetty atrocitásokat követett el. A biróság elrendelte a valóság bizonyilását, de csak a hadbírósági tárgyalás iratainak beszerzését rendelte cl, mert a többi a biróság véleménye szerint felesleges. Dr. Polónyi semmiségi panaszt jelentett be a mellőzött indítványok miatt, njig Kmetty ügyvédje megnyugodott a végzésben. A biróság elnapolta a tárgyalást addig, amig az iratok megérkeznek. MMIMAfel Glallfelder Gyula megyéspüspök Janoncollhoii céljaira meg akarja vásárolni a városiéi a rókusi iskola éptllelél. (A Délmagyarország munkatársától) Dr. Giattfelder Gyula megyéspüspök, aki számos esetben lett tanúbizonyságot uagyarányu áldozatkészségéről, amióta Szegedre helyezte át székhelyét, most ismét olyan elhatározásáról értesítette a város hatóságát, amely régóta érzett hiányt fog pótolni ebben a városban. A megyéspüspök elhatározta, hogy saját költségén, a város támogatása né'kül nagyarányú tanoncotthoni létesít Szegeden és ezzel leveszi a város vállairól azt a kötelezettséget, amelynek teljesítésére eddig még nem tudott módot és le'-'-' '• ' találni a város hatósága. Glattfclder püspök bead\ányát a polgármesterhez Intézte, akinek bejelenti elhatározását Beadványában elmondja, hogy a rókusi iskola épülete, amely az egyetemi építkezések befejezése után felszabadul és a rókusi állami elemi iskola építése következtében feleslegessé válik, kiválóan alkalmas lenne egy kétszáz növendéket befogadó tanoncattiKm létesítésére. Mivel ezt az épületet a város más célra nem igen használhatja fel, lakóház céljaira pedig egyáltalában nem alkalmas, azt kéri a megyéspüspök, hogy a város ezt az epületet adja el neki és kétmilliárd koronát, százhatvanezer pengőt ajánl fel érte, azt az összeget, amelyben saját szakértője meghatározta az iskola értékét. A vételárat abban a pillanatban lefizeti a város pénztáránál, mihelyt a város a házat kifejezetten iparostanoncotthon létesítésére egyházmegyéjének átadja. A megyéspüspök ajánlatával a tanács valószínűleg csak a hétfői ülésen foglalkozik, mert csütörtökön a polgármester még nem lesz Szegeden. Nem látszik valószínűnek, hogy a tanács okot találhatna az ajánlat el nem fogadására. Ha a tanács a püspök ajánlatát elfogadja és ha ahoz a közgyűlés is hozzájárul, ugy a város egész rövid időn, legfeljebb három éven belül pompásan berendezett tanoucotthonhoz jut. Nagy keresztényszociális ülés nagy beszédekkel a szabadkőműves páholy nagytermében. „Ha mnes bevétel, nem lehet kiadásokra gondolni". — Kivezényelt köztisztasági regiment: „Szeged keresztényszociális összmunkássága". (A Délmagyarország munkatársától) Szeged »keresztényszociális alapon megszervezett tömégei« előtt szerdán este előadást tartott két budapesti kiküldött az Árpád-páholy, illetve most Keresztény-otthon nagytermében. Az előadás kezdetét hat órára tűzték ki, amikorra be is érkeztek a gyűlés színhelyére a központi kiküldöttek, de a régi szabadkőműves páholy tönkrerongált, piszkos nagytermében torokbántó füstön és négy uccasepríín kívül mást nem találtak. Az előadás rendezői zavartan mentegetőztek, a vendégek erre kedvetlenül eltávoztak, hogy körülnézzenek kissé városban. A terem közönsége pedig nehezen szaporodott, öreg uccaseprők és nyugdijbavonult pincérek üldögéltek a füstölő kályha mellett, amelynek rozsdás csővei sehogysem akartak összeilleni. A titkár ur kinyitotta a szép, festett ablakokat, hogy a tűrhetetlen füst kimenjen a szabadba. — Uj csöveket kéne venni mán, — tanácsolta az egyik köztisztasági alkalmazott. — Ha nincs bevétel, nein lehet kiadásokra gondolni, — mondotta szomorúan a titkár, aki valószínűleg a soványka tagdijjövedelmekre gondolt. A Déliuagyarország munkatársát senki sem ismerte a vezetőség tagjai közül. Megjelenése ideges csudálkozást kellett. Nem tudták, mit akar, fogalmuk sem volt, hogy minek köszönhetik a szeKOIZO MOZI p g lar.uir ÍZ, 13-án, csütörtökön éi [ íníekei j E/féli kirándulás. |h!mjálék 7 felvonásban Főszerep f>: May Mc. Ivoy. Azonkívül: Uráma 5 íe v mási-an. j Ffiazerepiii Margiaireme Llwlngston. .vöadAsuk kezdete vasdr- és ünnepnap léi 3. fél 5, f'l 7 fs 1 érakor hétköznap 161 5, fél 7 és tél 9 Érakor kezdődnek. rencsét. Diplomatikusan állapították meg személyazonosságát a várakozás nagy unalmában. Az egyik szegedi étterem hajdani pincére lépett elé és udvariasan bemutatkozott és érdeklődött a fővárosi állapotok iránt. — Szintén szaktárs? — kérdezte, miután elpanaszolta az összes pincérbánatokat. Amikor azután megtudta, hogy ujságiró a vendég, mégpedig a baloldali sorgánmm«: munkatársa, sietve távozott és helyzetjelentése behallatszott a terembe az előszobából. A kályha körül melegedő öregek csendesen beszélgettek mindennapi dolgaikról, a nagyvödör szénről, meg a kisüveg orvosságról, nem árulták el, hogy türelmetlenül várnák az előadásokat, amelyekre valószínűleg testületileg kivezényelték az egész köztisztasági regimentet: Szeged város keresztényszociális összmunkásságát. Hét óra felé jött a közönség zöms. Kilencvenszázalékban a közüsztasági ármádia jellegzetes uniformisában. Szép csendesen leültek a kopott székekre és nézték a díszterem elszennyesedett gipszfiguráit, a letöredezett párkányokat. Mire mind együtt voltak,-asszonyostul, vendégeikkel egyetemben lehetlek vagy hetvenen. Utoljára lépett a terembe Karácsonyi Guidó, az ujszegedi plébános. Hét óra után néhány perccel érkeztek a terembe a vendégek, egy nagyon magas és egy nagyon alacsony pesti ur. A titkár nyitotta meg röviden :a keresztényszocialista szakszervezetek szegedi csoportjának* ülését. Megnyitó beszéde abból állott, hogy felolvasta Huszár Károlynak, a munkásbiztositó intézet uj vezetőjének hivatalfoglaló beszédét, majd indítványozta, hogy a gyűlés üdvözölje az uj elnököt, mint a keresztény munkásság pártfogóját és fejezze ki megelégedését a szegedi raunkásfciztositőhoz történt orvosi kinevezések fölült. — Most pedig felkérem dr. Zibolen testvérünket, a kereszlényszociálista szakszervezetek kulturbizottsáuának elnökét hoay tartsa mea előadását. Az alacsonyabb pesti ur lépett elő és előadásátMacDonald idézésével kezdte. Elmondotta, hogy az angol munkásság vezére és Anglia volt miniszterelnöke legutóbb érdekes nyilatkozatot tett, kijelentve, hogy a jelenlegi gazdasági rendszer poklából csak az értelem és az erkölcs vezetheti ki a munkásságot. — Amire MacDonald csak most jött rá, több évtizedes tapasztalat, harc és csalódás után, azt mi, keresztényszociálisok már huszonöt éve tudjuk, — mondotta büszkén. Az előadást azzal fejezte be, hogy a keresztény magyar munkásságon senki más nem segíthet, csakis önmaga. A közönség egészen közömbösen hallgatta végig a fejtegetéseket, senki sem lelkesedett, csak Schniidt Ferenc mühelyfőnök tapsolt pcrzsagalléros télikabátjában. A titkár a második pesti vendeget, Lilin Imrét, a központi főtitkárt konferálta be azután, aki azzal kezdte előadását, hogy a tisztelt előtte szóló volt a tavaszi fuvalom, ő azonban a vihar lesz, mert a gazdasági helyzetről kell beszélnie. — Olyan lesz a beszédem, mint a vihar, mint a: tűz, amely megperzsel, feléget mindent, — mondotta emelt hangon. — Kis tüzeket gyujtunk az egész országban, ezek a tüzek még nem égetnek, de már nem is szalmalángok. Itt is látok már olyan arcokat, amelyeken ez a tűz ég. Vannak már sokan, akik nem divatból, nem menlevélért jönnek közénk, mint néhány évvel ezelőtt, hanem meggyőződésből, lütből... — A dolgozó oszlály annyira megtanulta már a koplalást, hogy az valóságos művészet, — mondotta. — Ez a gazdasági helyzet megért már a romlásra. Mi, keresztényszociálisok, ha nem is értünk el eddig nagy, pozitív eredményeket anvnyit mindenesetre elértünk, hogy szalonképessé lettük a szocialista szót. (Schmidt Ferenc csudálkozva felfigyel.) Végezetül az üzletek intézményes racionalizálásáról értekezik, majd emelt hangon hirdeti ki, hogy a munkásságnak semmi más nem kell, mint a becsületes megélhetés biztosítása. Karácsonyi Guidó tartja meg kilenc óra felé a záróbeszédet, amelyben MacDonald citált kijelentésével foglalkozik és abból azt olvassa ki, hogy Magyarországot csakis a keresztény alapon megszervezett munkásság mentheti meg. A titkár mondott el még néhány szervezeti tudnivalót, miközben a köztisztasági alkalmazottak lassan kiszivárogtak a teremből, amely egészen átmelegedett időközben. I—JM i^^jMa^M'iHwwwHM-^r^ a. ¡«iw Harmincmillió cigarettát exportál évente Egyiptom. Gerő Dezső eláadása a kamarában. (A Délmagyarország munkatársától) Gero Dezső, volt szegedi hiriapiró, aki körülbelül két évvel ezelőtt Egyiptomba ment ki, szerdán este a kereskedelmi és iparkamarában számolt be mindazokról a tapasztalatokról, amelyeket másféléves egyiptomi tartózkodása alatt szerzett. Az előadás első részében Gerö vetített képekben mutatta be a mai, egyre fejlődő Egyiptomot, a szédületes forgalmú Alexandriát, a szépséges Kairót, annak egész környékét, Gizehet a gúlákkal, ileliopolist, az arisztokraták fürdőhelyét és sok más érdekes felvételt, amelyekhez szines magyarázatot fűzött. Előadásának második részében Egyiptom iparáról és kereskedelméről beszélt hosszasan. Ismertette ennek a keleti országnak termeivényeit, elsősorban a gyapotot, amelyhez igazodik minden. Ha jó a gyapottermés, ugy vig az élet Egyiptomban, szórják a pénzt, jólét van és bőség, da ha rossz, senkinek sincs keresete. Igen kifejlődött a cukoripar, de még jobban a cigarettagyarlás. Harmincmillió darab cigarettát szállítottak ki 1326-ban Egyiptomból. Az országnak hatszázmillió aranyfrank bevétela van évenkint, legnagyobbrészt a behozatali vámokból, azonkívül egészen csekély házadó és datolyapálmánként kétpiaszteres adó van csak életben Egyiptomban, ahol ezenkívül semmiféle adózás nincs, ugy, hogy például egy kairói kereskedő, aki harminc év óta lakik Kairóban, mésr csak adóvallomási ivet sem látott. Egyiptom a világ exportőrjeinek Eldorádója, Magyarország mégsem használja ki a kínálkozó lehelőségeket, mert a szalámin, némi gépszállitáson és kész kenderárun kivül a magyar ipari körök egyáltalában nem érdeklődnek az egyiptomi piac után, holott nagyon is felvehetne a versenyt akár az amerikai bevitellel is. Gerő Dezső előadását a szépszámu közönség meleaeu megtapsolta. - ' -