Délmagyarország, 1928. január (4. évfolyam, 1-25. szám)

1928-01-06 / 5. szám

1 OÉLMAGYAKOKSZ ÁG ítélet nélkül végződöli a rendkívüli színházi törvényszék tárgyalása. Polgári bíróság elé kerül a primadonna és a szerelmes színész botránya? — A színház! bíróság „nem tudta tisztázni a tényállást" és „társadalmi utón folytatfák a nyomozást". (A Délmagyarország munkatársától) Zöldhelyi Anna és Jávor Pál ismeretes incidense ügyében a színházi törvényszék elvégezte mun­káját. ítéletet nem hozott, ellenben engedélyt kár az Országos Szinészegyesülettől a pörösködő fe­lek részér«, hogy ügyüket a rendes biréság elé vihessék. Ezt a határozatot, értesülésünk szerint, hosszadalmas tanácskozások és töprengések előz­ték meg. Érthetetlen, hogy miért. Hiszen kez­dettől fogva nyilvánvaló volt, hogy nem a szín­házi törvényszék hivatott ítélkezni testisértéssk fölött és hogy Jávor kassbeli viselkedésének tisz­tázására ií alkalmatlan, egyben felesleges fórum a szinházi törvényszék. Az ügynek ez a fordulata mégis különböző vé­leményeket váltott ki és különböző kommentálá­sokra adott alkalmat. Bennünket például határo­zottan meglepett. Jávor Pált jó színésznek, rokon­szenves embernek tartjuk. Az igazság megmon­dásától azonban cz sem téríthet el. Ismeretes viselkedését teljesen tisztázottnak látjuk, de azzal is tisztában voltunk, hogy az egész ügyet mellék­vágányra fogják terelni. Próbáljuk csak egész rö­viden összegezui az eseményeket. A fizető pincér szerint zongorázták és énekelték az Erger-Bergert. Megbízható kereszténvvallásu tanuk szerint a tár­saság gyalázta a zsidó kegyszereket és éljenezte a nagyváradi pusztításokat. Ha mindehez hozzá­vesszük Jávor előadását, akkor azt kell monda­nunk, hogy ellene a nyilvánosság előtt elhangzott rád perrendszerüleg bizonyítva van. Ilyen körülmények között történt, hogy Zöld­helyi Anna a helyszínen közbeszólt, a színház­ban rosszalását fejezte ki Jávornak, aki később Inzultálta, vagy olyan módon, hogy erős szavak­kal felelősségre vonta, vagy ugy, hogy meg is ütötte. Zöldhelyi ellen mégis "sokkal súlyosabb rádakkal indult meg az eljárás, mint Jávor ellen. Érthető, ha el voltunk készülve rá, hogy Zöld­íelyit állásvesztésre ítélik, Jávort pedig az elszen­vedett sérelmekért helyettes igazgatói cimmel és orendezöi hatáskörrel kárpótolják. Csalódtunk. Zöldhelyi megmaradhat az állásában, Jávor pe­íig nem bukik — fölfelé. így állván a helyzet, cz a paktuinos itéiet lel­fes mértékben kielégítheti a két felet, kielégítheti különösen Zöldhelyi Annát, akinek, ismételjük, sok­kal veszélyesebb volt a helyzete, mint Jávoré. Azok azonban, akik bölcs bírák gyanánt kikoty­vasztották a szinházi törvényszék végzését, meg­feledkeztek arról, hogy ebben az ügyben a kar­jatűn, a hallgatóság számára feutartott helyen eszmeileg a hallgatóság százai és ezrei tömörülnek kíváncsian és lesik az ítéletet, amely elsősorban nekik juíial igazságot és eléjj­tétplt és nem taktikázza poros és mázolt szinházi sü­lyesztőre az ügy érdemét. Ezzel szemben a pörös ügynek ezt a harmadik felét egyszerűen elküld­ték a sóhivatalba, megfeledkezvén, hogy ez a harmadik fél a legsúlyosabban megsértett fél. Meg­feledkezett erről Tarnay Ernő igazgató is, akinek tninden tagjával szemben a roegfegyelmezés kü­lönböző eszközei állanak rendelkezésére, aki azon­ban, ugylátszik, szintén elintézettnek tekinti a szin­házi törvényszék funkciójával az egész ügyet. Meg­győződésünk, hogy a művezető-igazgató tévedni fog. • A színházi törvényszék Ítélete egyébként a déli órákban vált ismeretessé. A kora délelőtti órák­ban A cirkuszhercegnő próbája folyt a színpadon. Az operettben Zöldhelyi Anna játsza a főszerepet. Játszik a darabban azonban Jávor Pál is. A két ellenfél a próba alatt a legkomolyabban viselkedett. Voltak pillanatok, amikor a bősz ellenfelek majdnem kibékültek. Zöldhelyi gondolkozott egy pillanatig, majd így szólt: — Nem! Én nem békülök! A színházi irodában ezalatt nagy komolysággal 'tárgyaltak a törvényszék tagjai. Tarnay Ernő tárgyaláson kívül mégegy szer mi­gához "hivatta a feleket és bekülést igyekezett létre­hozni. A primadonna és a lírai szerelmes áron­ban nem sageiett, a direktor kísérlet« kudarcot vallott. A törvényszék ezek után lezárta a jegyzőkönyvet, majd ,f meghozták -az HéUteU. Az sitéletí értelmében mindét panaszos kívánsága szerint a törvényszék az Országos Szinészegyesütet eladki ta­nácsától engedélyt kér arra, hogy a két panaszos vitáját polgári törvényszék elé vihesse. indokolás: A törvényszék a megejtett házi nyo­mozás és a felek kihallgatása után sem tudta tisz­tázni az ügyet. A szinházi törvényszéknek nincs módjában a feleket és a tanukat eskü alatt kihall­gatni és igy azok vallomásai nem tisztázhatták a panaszosok kölcsönös vádjait. Ha a szinházi tör­vényszéknek módjában állott volna a feleket eskü alatt kihallgatni, ugy Ítéletet is hozhatott volna, de ezek hiányában minden próbálkozása itscdtiő maradt. A törvényszék határozatát írásban közölték a felekkel. Jávor a határozat tudomásul vétele után Ismét felajánlotta a bocsánatkérést, Zöldhelyi azonban minden ilyen próbálkozást visszautasított. — Majd a bíróság lelőtt beszélünk! — mon­dotta. Tarnay Ernő igazgató az ügyben különben a következő levelet intézte a Dclmagyarország szerkesztőségéhez: »Az ismeretes Zöldhelyi—Jávor-ügyben van sze­rencsém a tekintetes Szerkesztőséget a követke­ШгоН, píaskfe&refc zőkről tájékoztatni: A színházi rendkívüli törvényszék tegnap dél­előtt ült össze és ejtette meg a kihallgatásokat, ma délelőtt pedig ítélethozatalra ismét összeült. A megejtett kihallgatások végleges Ítéletet nem eredményeztek. Minthogy mindkét fél a iegmere­vebb tagadás álláspontjára helyezkedett és mint­hogy a szinházi bíróságnak nincsen módjában szélesebb alapokon folytatni az igazság kiderítését, mivel sem a szinházi tagoktól esküt kivenni, sem pedig színházon kivül álló egyéneket tanuként megidézni nincsen módjában, a biróság Zöldhelyi Anna ügyében azt a határozatot hozta, hogy az Országos Síinész­egypsülct elnökségétől ki kell kérni а г engedélyt, hogy ег* a? ügyet a no!<«óri biróság előtt tisztázzák. Jávor Pál ügyére sem tudott a biróság teljes fényt derilen!. mint­hogy Jávor ennél a kérdésnél is a legteljesebb tagadás álláspontjára helyezkedett és mivel Zöld­helyi Anna maga sem vádolja konkrét formában Jávor Pált. Végleges ítéletre tehát itt sem kerülhetett sor, miért is a biróság tagjai saját személyükben köte­lezték magukat arra, hogy az ügyet a legalcposab­ban cs a Ieglslkiisnieretesebhen kivizsgálják, a történtekről a színházon kívül álló egyénektől hi­teles adatokat szereznek be és ezek alapján я legrövidebb időn' belül újból összeülnél: ítélet­hozatalra. Magam részéről is arra kértem a bíróság tagjait, hogy a leglelkiismeretesebben végezzék feladatu­kat, mert csak a legtisztább igazság hozhat álta­lános megnyugvást, bármilyen súlyos következ­ményekkel járjon is. Kiváló tisztelettel: Tarnay Ernő, mtir. igazgató У Elhalasztották az uj evastgélfkes lelkész Utalását, mert az egyházi biréság letárgyalja a Táfray-párí feMszését. (A Délmac jj munkai ' X.) Az evangélikus egyház Ielkészválasztását — mint ismeretes — a hivők egyrésze raegfelebbeztc. A felebbezés szerint a megválasztott Kutas Kálmánra mindössze 220-an szavaztak, míg 480-an távolmaradtak az urnáktól. Az egyház­tanácsnak ugyanis Tátrai] Károly segédlelkész — az egyházi béke érdekében — az utolsó pil­lanatban bejelentette, hogy a jelöltségtől visz­szalcp. A Tátray-pártiak a bejelentésre -­mint emlékezetes — kivonultak a szavazó­miatt lépett vissza. Az evangélikus egyházkerületi biróság ked-( den tárgyalta a felebbezés ügyét. Az egvházi: törvényszék megállapította, hogy a felebbezés indokai alaposaknak látszanak, amiért is el­rendelte a beadott felebbezés érdemi letár­gyalását abban az esetben, ha a felebbezök a­m'égfelelő kauciót leteszik. Az egyházkerületi biróság döntését Saguly Ferenc kerületi főesperes csütörtökön közölté" a szegedi evangélikus egyház tanácsával, a mely azután ugy határozott, hogy Kutas Kál­mán beiktatását egyelőre elhalasztja. helyiségből és azonnal bejelentetlék, hogy a választást megfelebbezik. A Tátray-pártiak fe­lebbezésükben előadták, hogy Tátray presszió Otszázágy&s nyilvános jellegi! Intézmény lesz. a városi szegényházból. KI keU Wívitení a szegényházat, mert miatta megbénuü a bözkórház működése is. (A Délmagyarország munkatársától.) Az idei költségvetést tárgyaló közgyűlésen szóba­kerültek a szegényházi állapotok is és álta­lános megütközést keltett, hogy a városi szegény­ház, amely kilencven ápolt számára készült, százötven szegénynek- ad hajlékot, ami ter­mészetesen egészségtelen és antiszociális túl­zsúfoltságot okoz. A közgyűlés éppen ezért elvileg elhatározta, hogy kibővilteti a városi szegényházal és utasította a város tanácsát, hogy ebben az ügyben dolgozzon ki megfe­lelő javaslatot. A tanács a közgyűlés határozata alapján a tiszti főorvost bizta meg a javaslat elkészité­sével. A tiszti főorvos most terjedelmes elő­terjesztést tett a tanácsnak. Részletesen is­merteti a szegényház belső állapotát és kimu­tatja, bógy a jelenlegi állapot tovább nem\arl haló fenn, különösen azért nem, mert Telj-­sen megbénul miatta a közkórház működése is. A közkórház rendeltetése ugyanis az, hogy gyógyítható betegeket ápoljon. A kisméretű szegényház következtében azonban a kórházi ápolás alatt álló betegek igen nagyrésze gyó­gyíthatatlan beingj vagy cleseü agg, akik a kórházi ápolásra szoruló és gyógyítható be­tegek helyét foglalják el. Hivatkozott a fő'-" orvos a népjóléti miniszter régebbi leiratára, amelyben a miniszter olyan intézet létesíté­sére hivta fel a város közönségét, amely al­kalmas a gyógyíthatatlan betegek és az el­aggott szegények befogadására. Ezt az intéz­ményt a miniszter abban az esetben, ha azt a város nyilvános jelleggel ruházná fel, az ápo­lási dijak felével támogatná. Ezen az alapon azt javasolja a főorvos, hogy a város a sze­gényházat bővíttesse ki ötszázágyas intézetté és számadatokkal mutatja ki, hogy ez a vá-. rosnak nem kerülne költségébe. A szegényház lakóinak napi ápolási költsége US fillér, a közkórházban ápolt betegek napi ápolási diját viszont 3(i6 fillérben állapította ineg a népjóléti miniszter. Abban az esetb. c !ehát, ha az ötszázágyas városi szegényház­nak nyilvános jellege lesz, minden szegény­házi ápolt után 188 fillért térit meg na­ponta a népjóléti miniszter, ami évente 333.975 pengőnek felel meg. Ezzel az összeggel viszont egy 3,339.500 pengős kölcsönt lehet amorti­zálni. A szegényház merfe!slő Jtttxjvlíés?

Next

/
Thumbnails
Contents