Délmagyarország, 1928. január (4. évfolyam, 1-25. szám)

1928-01-29 / 24. szám

1928 január 29. DÉLMAGYARÖRSZAG 15 Elsőrendű poross-sssén uapöaíó Жв1 СИ-£$Ml£nálTel6e£0n ¡Á déiha. шшт siíl inft.eaáTiiof6rc/eaccirsc szebb világ csak életük határain tul kezdődik. A mostani szenvedésekre nem balzsam az eljövendő. Dereng a fejlődés a messziségben, de odáig még rengeteg kin van, ren- j geteg ocsmányság, gonoszság, vér és sár... (Folyt. köWyj Fom 1Т0ТГА-Szwmi 77ШАЯ. 92 XII. Mialatt Mr. Britling szabad folyást engedett ta lelkében felgyűlt haragnak és képzeletben visszafizetett minden kinzást, minden embertelenséget a háború okozóinak, az értelme különvált az érzéseitől és ugy lebegett a szenvedélye felett, mint napfény a viharban kavargó felhők felett Az értelme türelmesen kivárta a szenvedélye lecsillapodását, akárcsak a dajka, aki 6zomoruan, de nyugodtan nézi a gyermek toporzékolását. A szenvedélye szidalmazta az embereket, de az értelme azt mondta, hogy ezek az emberek nem gonosz sátánok, csak esendő, bűnös lelkek, akártsak ő maga... A cselekvésük gonosz, de nem tehetnek róla, a fennálló szerencsétlen körülmények kergetik őket az utjukon. A háborút nem sátánok és nem őrültek csinálták, hanem vak motívumok láncolata idézte elő és elsősorban a tisztafejü, de passzív emberek felelősek érte, akik gyávaságból, vagy nemtörődömségből tűrték és belenyugodtak. Mr. Britling kapával és furkósbottal csépelte a német repülőket, a saját fojtógázukkal gyötörte halálra a germán hercegeket, kinyújtva haláluk percét, hogy a szenvedésük annál hosszabb legyen... de az értelme közben megkockáztatott egy-két ellenvetést: — Hát a mi hajóink nem bombáznak védtelen városokat? A mi katonáink nem irtották ki a békés lakosságot Tasmániában? Mit müveitek a francia gépfegyverek az Atlas vidékén? Hány falut égetett fel az angol sereg a Himaláyában? És mi történt Kínában? Nem arcpirító az, ami Kínában történt? De a szenvedélyes Britling nem hallgatott az okos szóra. — A németek még aljasabbul garázdálkodtak Kinában, mint mi. Különben is, most nem arról van sző. Reszketett a dühtől, ha arra gondolt, hogy ezek a Zeppelinek most nyugodtan úsznak a felhők közt hazafelé. A gyilkosok elvégezték a dolgukat és büntetlenül távoznak. Mr. Britling öklét rázta, megfenyegette az eget... Végre elcsigázva, kimerülten leroskadt egy padra a tengerparton. Már nem a németekre gondolt, hanem a régi gnosztikusokra, akik azt vallották, hogy a mindenség istene gonosz és csak ugy lehet dacolni vele, ha az ember mindenről lemond és hátat fordit az életnek. Mr. Britling, aki annyira szerette az életet, mint kevés más ember, egy pillanatig közel volt ahhoz, hogy elfogadja a kétségbeesés vallását. Egy pillanatig azt kívánta, hogy bár soha ne lettek volna gyermekei... Talán a természet egész rendszere kegyetlen. Talán az élet lényege a kegyetlenség. Talán az ember remegő féreg egy könyörtelen, örök viviszektor boncoló asztalán, aki minden cél nélkül piszkálja és szúrja belé a kést. A háború előtt Mr. Britlingnek eszébe sem juthatott volna ilyen gondolat. Most is csak lassan alakult ki benne, küzködve az énje más meggyőződéseivel. Hetek óta lappangott benne ez az ötlet. Felütötte a fejét magányos kószálásai közben és árnyéka iszonyú szimbolikus rajzokat vetett az álmai kifeszített vásznára. — Van-e ördög, aki örömét leli mások kínjában? Vagy talán a legkegyetlenebb lény sem sejti, hogy mennyire gyötrődik az a másik, akire rátapos? Mr. Britling teljesen megfeledkezett magáról keserű tépelődései közben. Nem vette észre, hogy éhes, hogy álmos, hogy fáradt, hogy hideg van. Csak ült a padon a közönyös csillagok alatt és vizsgálta a lelkiismeretét mindennek, ami él. Felidézte az emlékeit, végigfutott a tapasztalatain, döntő bizonyítékokat keresett. Eszébe jutott néhány apró kegyetlenség, amit gyeremekkorában elkövetett, borzadozva, szivdobogva, de gyönyörűséggel. Most látta csak, hogy akkor az nem volt merő kegyetlenség, inkább kíváncsiság. Nem érezte a megnyúzott béka, vagy a megvakított macska szenvedését, csak meg akarta figyelni, mi lesz, ha ezt teszi, vagy azt. A kegyetlan gyermek nem gyötörni akar, csak megfigyelni a gyötrődést, kipróbálni az életet, mint ahogy az ember rálép a gyenge jégre, hogy kipróbálja. A kegyetlenségek jó nagy részénél a megértés és felismerés vágya a főmotivum, az idegek kéjes borzongatása mellett. De nem az idegborzongatás a főrugó. Igen ám, de van sok kegyetlenség, amely nem vezethető vissza a kamasz-fiuk unatkozó, kíváncsi és éretlen játékára. Van sok kegyetlenség, amely nem nyugodt, nem érzéki, hanem haragos és szenvedélyes. Mintha valami büntető hajlam volna az emberben, amely vélt vagy valódi bűnöket akar megtorolni. Minden dühös tettben felháborodás rejtőzködik. Aki mást bántalmaz, az gyűlöli, megveti, elitéli, gyalázza azt, akit bánt. Joggal, vagy jogtalanul, de azt hiszi, hogy igazágot szolgáltat. Talán az ember nem is képes kegyetlenségre ürügy nélkül, olyan érzés nélkül, amely legalább pillanatnyira mentségül szolgál a csúf tettre. Azok a német légi matrózok is jogosnak tartották a gaztettüket, épenugy, ahogy most Mr. Britling izenként szét tudná tépni őket jogos felháborodása tudatában. A németek egyszerű, egyenes emberek és erkölcsi megbotránkozás tüzeli őket. A legtöbb kegyetlen tettnek a világon erkölcsi megbotránkozás a talaja. A németek már a háború előtt látták, hogy az angolok és a franciák hanyagok, nem törődnek rendszerrel, tudománnyal, organizációval. Meg kell büntetni őket. Isten nem lehet azoknak a pártján, akik nem gyomlálják a földjüket. Milyen jogon tartja magát nagyhatalomnak az angol, ha nem tud védekezni a német technika fegyverei ellen? A filmingtoni bombavetők gyalázatos kegyetlensége nem merő gonoszság. Ök azt hitték, hogy jogosan, sőt azt, hogy helyesen cselekedtek. £s legmagasabb szempontból, a végcélt tekintve, talán hasznos is a tettük, nem káros. Talán a gyűlölet és a kegyetlenség előbbre viszi a világot, mint a jóság és a puhaság. A gyűlölet energiaforrás, a jóság pedig az indolencia melegágya. Mr. Britling optimista lelke kihalászott egy-egy gyöngyöt a zavaros, piszkos hullámok közül... Sokáig ült Mr. Britling a padon. Hallgatta a tenger moraját és gondolkodott. De nem tudott előbbre jutni. A haragja teljesen elpárolgott és a kétségbeesése sem volt már olyan mély, mint néhány órával előbb. De a világ még mindig sötét volt és fenyegető. Felcsillant egy fénysugár a távolban, de az olyan messze volt, hogy nem nyújtott világosságot sem a mostani, sem a következő nemzedéknek. Se számára, se a fia számára nincs vigasz; a Keres világhli-ii amerikai pisenmattk pyár vezérli ép viselete. Ajánlatokat referenciákkal kérünk „nixományba" jeligére RUDOLF NOSSE hirúettiírofójába, Budapest, IV. Váci ucca 18. M.7 LSLcipők készen és mérlék ulán Karácsonyinál, Bga aRS Csemegekereskedők, fűszeresek valódi, enyhe, príma és keveri íuró szükségletüket az Orsz. Magy. Tejszövetkezeti Központnál, Budapest, I., Horthy Miklós ut 119/121. szerzik be legolcsóbban. Postai szétküldés fco. fco. utánvéttel 5 kg.-os vagy nagyobb bödönben, (jühturó h kg. P 2"5Ö, kevert túró á kg. P 2"20). Képviselő: KOVÁCS FERENC ms Szegei. Tisza Lajos körül 66. szám. Háziasszonyok! Znraáncedényt,konvhafelS7ere!é5t, lüzbelyet, füstcre>vef mosófazekat, vödröt stb. legolcsóbban Szántó LafOSnál vásároljunk, Reform, palota. gőzfürdővel szemben. Uoi<£lrnái>i>é69№k varrógép s gramofonhoz is ftCiehpariCSíCEt, gumik, friss elemek, zseblímpák, fl;i(;yujWk, zsebkések bo otvák potom árban 35 VldéKen, soK munkával rendelkező, villanyerőre berendezett, lizesaben levő NYOMD A. modern gépekkel felszerelve, szabadkézből «elvadít. 388 Esetleg szakértővel társulnék. Ért. MEISL MIKSA, KISTELEK. Zománcozoíí vásár. Zománcedény háztartási cikkek. Köves edény árulásban Mérey ucca 6/a. szám. " „ " 1 II ái Ítil 352 229 aprítva, hasábosán, tus- ! kózva, házhoz szállítva és anélkül, vagontételben is a legolcsóbb napi áron, magyar és külföldi bányákból, háztartási, ipari • és mezőgazdasági célokra, légszeszgyári és bányai termeiésüt ajánl: Diener Pál fatelepének üzletvezetője Iroda: Párizsi körút 44. Telefon: 4—89. Lakás: Szentgyörgy u. 7. Telefon: 17—00.