Délmagyarország, 1928. január (4. évfolyam, 1-25. szám)

1928-01-01 / 1. szám

B£LMA6Y,i nr>r 1928 január 1. Wft. £t£l tf. ©. UCUS: FO2±>17:!XTA:SZWMAI UVAMR,. ! A hadügyminisztérium nem sok előrelátásról tett tanúságot. A klubban izgalmas beszélgetés folyt, mintha a hagyományos angol ¡'eszesség és zárkózottság megolvadt volna. Klubtársak, akik éveken át csak mereven bámulták egymást, most élénk beszélgetésbe elegyedtek. — Mit csinálhat cgv magamfajta ember •az ügy érdekében-? — kérdezte egy borotvált arcú ügyvéd. — Ezt kérdezem én is! — mondta Mi\ Britling. — Harminc évnél idősebb jelentkezőkkel szóban sem állanak. Nevetségesen alacsony korhatár. Negyvenes ember is őrizhet hidat. Azt hiszem, céllövésben is megállnám a helyemet. — Mindenesetre gyakorlatoznunk kellene, — felet az ügyvéd. De a hadügyminisztérium kézzeJ-lábbal kapálózik ellene, mintha azért akarnánk kalonai kiképzésben részesülni, liügy azután a németekhez csatlakozzunk! Nevetséges igazán! Ha az idősebb korosztályokat nem is lehet a frontra küldeni, leválthatnak csapatokat, amelyek itthon teljesítenek szolgálatol. — Ha volna elég fegyver! — mondta egy szürkeruhás, hegyesorru ember. — Minden halott, minden fogoly egy-egy elveszett puskát jelent. Eddig már huszonötezer puska veszett el. Nemcsak az uj regrutákat kell puskával ellátni, de ezeket az elveszett puskákat is pótolni kell. Tudja, hány fegyvert tudunk gyártani hetenként".' Legfeljebb kilencezret! • — Nagy baj! — A cső a főakadály. Gondos munkát kiván. Nem lehet egykettőre berendezkedni a gyártásra. Es fogy a cink! — Cink is fontos? - De mennyire! Igen finom, tisztított cink kell a töltény gyártáshoz, különben nem lehet pontosan célozni. A fómraffináló üzemek átszivárogtak Belgiumba és Németországba. Kékében nem törődtünk vele. Most meg alig van egy-két használható üzeni az egész országban! Mr. Britling agy vélte, hogy nem lesz nehéz 3 hiányt behozatallal pótolni. Puskát is kaphatunk Amerikából. A főbaj az, hogy a hadügyminisztérium szinte ellenséges szemmel nézi az önkéntes jelentkezők tömegét. Nem egy negyvenéves ember jobban birja a menetelést és fáradtságot, mint a zsenge ifjúság. Mégsem fogadják el őket. A sorozó lisztek korlátoltak. Ugylátszik, az összes tisztafejü katonákat kiküldték a frontra és itthon reaktivált tiszteket alkalmaznak, akiknek az esze már begyepesedett. A hadügyminisztérium ugv viselkedik, mintha a háború valami katonai ünnepély volna, ahová csak válogatott protekciósok kaphatnak belépőjegyet. Most még óriási a lelkesedés, mindenki örömmel szolgálna, fel kell használni ezt a lángot, mielőtt kilobban. — Elvégre a mi háborúnk ez! — mondta Mr. Britling duzzogva, mint egy gyerek, akit aludni küldenek, mialatt a felnőttek egy nagyon érdekes játékkal szórakoznak. II. Késő este hagyta el a klubbot és az uccáu uj meglepetés várt rá. A hatóságok elrendeltek az uccaí világítás csökkentését, tekintettel a légi támadás lehetőségére. A boltosoknak eltiltották a. reklámtáblák kivilágítását, a kirakatokat és ablakokat is le kellett, függönv6zni. Az.ftKfeebb uccai láqipákat nem gyújtották meg. Mr. Britling túlzottnak tartotta ezt az óvakodást és attól félt, hogy balesetek, meg közlekedési zavarok lesznek belőle. De képnek nem volt csúnya. Az uceákra Rembrandt-szerü félhomály borult, itt-ott villant csak elő egy-egy fénykéve a barna árnyékok közül. Néhány vendéglő ellenkezett, nem akart lemondani a csillogásról kifelé sem és fegyelmezetlen autók is akadtak, amelyek teljes reflektorral száguldoztak. De a rendőrség szokatlan szigorúságot tanúsított és nem tűrte a rendelet megszegését. — Ki lehet birni, •— gondolta Mr. Britling. — London nemsokára visszanyeri a régi fényét... nem iarfhat sokáig az egészHeves vita fültanuja volt az egyik uccasarkon. Egy idősebb hölgy autóját megállították, mert égő reflektorral fordult be a Picadillyre. A hölgy izgatottan feleselt a rendőrrel : — Zeppelinektől félnek? Micsoda ostobaság! Mintha mernének eljönni idáig! Hogy képzeli azt, kérem? Előkelő hölgy volt, bizonyára Lady Frensham társaságából való. Nem hisz a Zeppelinekben. mert eddig még nem járt Zeppelin London i'ölptt. Ki vette volna komolyan azokat a nyomorult gáz-zsákokat? III. Szerdán reggel Mr. Britling hazaérkezett a Dower-Houseba, de eredménytelenül, besorozatlan civil gyanánt. A hallban magas, egyenruhás ember állt a Times olvasásába merülve. Mr. Britling, nagy csodálkozására Mr. Lawrence Carminet ismerte fel a katonában. Az első percben irigység fogta el: lám megelőzték, másnak sikerült,- csak neki nem... De Mr. Carmine arca nem sugárzott a hazafias lelkesedéstől és boldogságtól, miként Mr. Britlinv elvárta volna. Mr. Carmine sápadt volt és bágyadt, mintha napok óta nem aludt volna. Szinte mentegetődzve mutatott a három csillagra a kabátujján: — Nem említettem Önnek, Mr. Britling, de már békében kapitánya voltam egy önkéntes katonai alakulatnak, amelyet most feltámasztottak és megbíztak a hidak, alagutak, gázmüvek őrzésével és néhány más efféle, könnyű, de fonlus teendővel Lasinghampton körül. Be kellett csuknom a házamat és átköltöznöm oda, albérletbe. Utálom, de remélem, nem tart hat hónapig sem. Fuj! Meg akarta magyarázni a kifakadását, de meggondolta a dolgot és inkább Mr. Britlingnek engedte át a szót. Az a két nap. amit Londonban töltött, ellátta Mr. Brítliuget matériával és örült, hogy más publikuma is van, nemcsak a felesége, a fia és a titkárja. Kijelentette, hogy alkalmazkodási folyamat a leghelyesebb szó arra, ami most Angliában folyik. Az angol szellem ösztönszerűleg, még szinte öntudatlanul alkalmazkodik a hadviselés ama méreteihez és stílusához, amit Németország a világra kényszentett. Az angol flotta a német nyomás alatt két évtizednyi erőlködés árán hatalmasan kifejlődött, de a hadsereg visszamaradt. Volt ugyan egy balga agitáció a kötelező általános "katonai szolgálat érdekében, de nem volt komoly terv, készülődés, anyaggyűjtés, hadiipar-fejlesztés vagy egyéb pozitív munka. A németek az egész nemzetből egyetlen na a;, háborús gépezfttet csinállak — az angol lusta az ilyesmihez. Németországban a háború nemzeti ügy lett. az angoloknál csak izgató kaland. (Folyt, kov.; NAGYS^ALLggA BUDAPEST, VIL, Frzsébeí körül 45-47. * n Szegediek 'mimm találkozó helye. Magvarország legnagyobb szállodája. Szobák a tegolcsóbbtól fuxusszobáklg. Szegedieknek különös kedvezmények! J Háziasszonyok! Zománced4.;iv', konyhafelsjerelést. tűzhelyet, íüsteitf vet moiofajekat. vödröt stb. legolcsóbban Szántó la|Q«nál vísároijunk, Keform. palo'a. Gőzfürdővel szemben. Kerékpár részek. lérapik, öngyújtó!.', zaebkísek, borotvák potom árban 35 Nők, férfiak és ÍYCTmekek részére a iegszeblB és részletfizetésre !s kaohaíó aj art Divat női kaliái . F 36 Finom posztó kabát gn< szemévé! . " Rips kabátok „ 65' Férfi ú\m? 31"— Té№áaó„ 40"— Bőrkabát 105 727 • Ssege«!,. fCele&neia u. 5. jseál elecfric bunda P 250 j | Mindenféle szőrmék kaphatók, úgyszintén javításokat is elfegőüoís.j