Délmagyarország, 1928. január (4. évfolyam, 1-25. szám)

1928-01-24 / 19. szám

1928 január 22. DÉLMAGYARORSZAG 11 Képtelenségnek, világos törvénysé tésnek tartja a belügyminiszter a városi közgyűlés mai összetételét. f beSügym ni zter v tája Rassay Károllyá1. — ..Gondoskodni fogok a viriüsíák névjegyzékének kiiga zítás író!." Csak a valódi biztosítják a jő hatást. Ügyeljünk az itt ábrázolt eredeti csomagolásra, mely utánzásoktól és hamisiivá^^ !lsg> nyoktóktól megóv! (A Délmagyarorság budapesti munkatársától.') Érdekes beszélgetés folyt le a képviselőház utolsó ülése a1 alt a parlament folvosójáu. A beszélgetés résztvevői: Scitovszky Béla bel- j ügyminiszter és Rassay Károly, Szeged v:íros egyik képviselője. A beszélgetés akörül az interpelláció körül forgott, amit a mult hét folyamán Rassay Károly jegyzett be a szegedi közigazgatási választásoknak s a virilisták névjegyzéke kiigazításának elmulasztása miatt. Scitovszky Béla belügyminiszter a legnagyobb meglepetéssel ha'úratta azokat az adatokat, melyeket Rassay Károly a szegedi törvényhatósági bizottság mai összetétele felől elébetárt. — Ez képtelenség, ez nyilvánvaló törvénysértés — mondotta a belügyminiszter, amikor meghallotta, hogy a törvény világos parancsa ellenére Szegeden nem igazítják ki a virilisták névjegyzékét. — Gondoskodni fonok róla, hogy ez a világos tőrvénysértés orvosoltassék — mondotta tovább. — Hiszen ez példátlan, egyedülálló jelenség; mindenütt másutt kiigazitják a névjegyzéket s törődni fogok vele, hogy ez megtörténjék Szegeden is. Rassay Károly megemlítette ezután, hogy az időközi választások elödázásával is megsértik a törvényt. A belügyminiszter a legnagyobb figyelemmel hallgatta meg az erre vonatkozó adatokat is s teljes mértékben helyeselte azt a jogi érvelést, mely a mai lielvzet törvénytelenségét mutatta ki. - A belügyminisztérium törvényhatósági osztálytól kértem már a szükséges adatokat. Ezeket még nem kaptam meg, de ahogy megkapom, megadom a választ s menteszem a tőrvénynek megfelelő intézkedést. • A belügyminiszternek ez a határozott, félreérthet t'en nvi'atlioza'a megbi 'hatat'annak tünteti fel azt az értesülést, amit a város po'gármestere a belügyminisztérium egyes tisztviselőinél szerzett. A polgármester ugyanis — mint mondotta, — azt az impressziót szerezte a belügyminisztériumban, hogy az uj törvényhatósági törvény a legközelebbi jövőben elkészül s ezért feleslegesnek tartják a belügyminisztériumban a törvényhatósági bizottságnak a törvénynek megfelelő átalakítását. Mi ugyan azt tartjuk s azt tartja minden törvénytisztelő s egészséges jogérzékkel rendelkező polgár, hogy a törvény parancsával szemben gyönge ellenérv az impresszió s milyen gyönge1 még ez az impresszionista ellenérv akkor, amikor ezt az impressziót sokkal inkább a kívánságok, mint a tények szülték. A polgármesternek szüksége volt erre az — impresszióra, mert a januári közgyűlés elé be kell terjeszteni a köziga"Ta'ási bíróság Ítéletét s javaslatot kell tenni az ítélet végrehajtása tekintetében. A régi érvek már aligha hatnak s a közigazgatási bíróság ítéletének erkölcsi sulyá[ aligha lehet a »vitatkozó szék« szólamaival elerőtleniteni. Szükség volt az »impressziók« segédcsapatára. De mit érnek a belügyminisztérium folyosóján gyűjtött impressziók, amikor a belügyminiszter elképedve és megütközéssel vesz tudomást a szegedi törvényellenes helyzetről. A közigazgatási bíróság ítéletének erkölcsi súlya ránehezedik már erre a városra. Ne akarják ezt a megítélést azzal fokozni, hogy a belügyminiszter közvotleu beavatkozását is megvárják. A januári közgvülésen végre talán mégis győzedelmeskedni fog a jognak, alkotmányosságnak és törvényességnek álláspontja. S talán a város tanácsa is méltatlannak tartaná, ha továbbra is útjában állna a törvény megvalósulásának. Hétfőn újból kihallgatták a nagyvállalkozót, aki megszöktetett és négy napig elrejtve tartott egy 14 éves leányt. Kedden dönlő fordulatot várnak. (A Délmagvar ország munkatársától.) A hétfői napon városszerte nagy feltűnést keltett és a legkülönbözőképen kommentálták azt a hírt, hogy egy ismert dúsgazdag felsővárosi fiatal nagyvállalkozó megszöktetett és négy napig elrejtve tartott egy éves leányt. A leány szülei az eltűnést bejelentették a rendőrségen, ahol széleskörű nyomozást indítottak meg a különös ügyben. A nyomozó detektívek a leányt először a felsővárosi nagyvállalkozónál keresték, ahol a leányka alkalmazva volt. A leánvkáról azonban senki sem tudott felvilágosítást adni. Vasárnap délelőtt azután ujabb fordulat állott be a rejtélyes eltűnési ügyben. A rendőrség megállapította, hogy a leánykát Röszkére vitték el, ahol a nagyvállalkozó társaságában meg is találták. A leányt a detektívek hazahozták és átadták kétségbeesett szüleinek. A nagyvállalkozót még vasárnap délben kihallgatták a rendőrségen, majd hétfőn délelőtt uiból megidézték a rendőrségre annak megállapítása végett, hogy milyen bűncselekmény történt. A rendőrségen azonban az újbóli kihallgatás eredményéről minden felvilágosítást megtagadtak. A hétfői nap folyamán a kétségbeesett szülők egyébként orvosilag is megvizsgáltatták leányukat, amelynek eredménye teljesen uj mederbe terelheti a titokzatos ügvet. A keddi napon beavatott körökben jelentős fordulatot várnak a különös leányszöktetés ügyében. A vasárnapi iparosnaqygyülés az egyséaespárti képviselők jelenlétében küldött üdvözletet — Fábián Bélának. Az ellenzéki iparosok felszólalásai töltötték ki a napirendet. — Eqészségesebb hitelakciót, a hadikölcsönffk valorizációfát, a munkáspénztár autonómiáját, az aggkor! biztosítást követelte a nagygyűlés. (A Délmagyarország munkatársától.) Az egységespárti képviselők tiszteletére pártpolitikai céllal és leplezetlen pártpolitikai törekvésekkel összehívott iparosgvülés felmérhetetlen erkölcsi győzelmet hozott — az ellenzéki iparosoknak. A szombat esti felszólalások már :inos hatást keltettek a szegedi iparosok jó~an tömegében. A bankett felszólalásai megcáfolták a gyűlés összehívói által hangoztatottakat, nem iparos-, hanem pártggülést tartottak az összehívók. A pártgvülésen azonban alig jutottak szóhoz a kortesek. A meghívott képviselőknek csak egy töredéke jelent meg s a bankett hatása alatt a vendégek nagyobbrésze már be sem várta a kongresszust, melyen mindössze két országgyűlési képviselő vett részt. A kongresszuson egymásután szólallak fel az ellenzéki iparosok képviselői s olyan ellenzéki hangulalot, ellenzéki atmoszférát, ellenzéki ha'ározatot teremtett az egységes ellenzéki front, mintha ellenzéki pártgvülést tartotlak volna egység:spárti képviselők asszisztálásával. Jellemző a kongresszus hangulaiára s a kongresszuson résztvevők állásfoglalására, hogy az egységespáríi képviselők jelenlétében szavaztak bizalmat — Fábián Bélának s határozták el, hogy üdvözlő táviratot küldenek nekL A gyűlés lefolyása hatalmas erkölcsi sikert jelent azok számára, akiket a kongresszus összehívói még az előkészületi munkából is kizártak. A gyűlés összehívói és rendezői aligha azt érték el, amit a kongresszus megrendezésével szerettek volna kiérdemelni. A nagygyűlés a magyarországi polgári ellenzék programiénak megvalósításáért szállt sikra. A városháza közgyűlési termének padsoraiban elhelyezkedett kisiparosok már a gyűlés kezdete előtt élénken foglalkoztak azzal, hogy a szónoki emelvényen a hetvenhét tagból álló blokknak mindössze két tagja Jelent meg: Frühwirth Mátyás és Perlaky György. A többi képviselő nem volt kíváncsi a nagygyűlésre és elutazott Szegedről. Kőrmendy Mátyás nyitotta meg a kongresszust, aki kijelentette, hogy az iparosság panaszait sehol sem orvosolják. — Mégis támogatja a kormányt! — hangzott el az első közbeszólás. Körmendy a gyűlés összehívásáról beszélt, mire ezt kiáltották közbe: — Rassayt és Peidlt miért nem hívták meg? Dobay József napirend előtt tisztázni kívánta, hogy tulajdonképpen ki és miért hivta össze a gyűlést, mert a kormány szegedi szócsövében jeleüt iufü először; a beharangozó.