Délmagyarország, 1928. január (4. évfolyam, 1-25. szám)

1928-01-22 / 18. szám

1928 január 22. DÉLMAGYARORSZAG 11 Elsőrendű pOrOSS-S&én Uapőaió Kelen-lbanlCnálTe™0* A i^a fíaaTláűfÖ C&BCDC&e Foz&nvrrA Szm/var «7 Zene volt, meg séta a holdfényben, egyszerű német érzelgés, szívbeli német dalolás, nagy majális, kirándulás omnibuszon, Hugh eltanulta Kurt és Kari játékait és aztán jött a nyár fénypontja, nagy ünnepély, vigalom és tánc cigányzene mellett mindenféle versennyel. Felváltva énekelték, hogy »Britannia, Rule the Wavest és »Deutschland, Deutschland über Alles«, a legnagyobb egyetértésben. Adam Mayer felállt az asztalra és beszédet tartott a maga pokoli dialektusában, az idegenek egy szót se értettek belőle, de nem baj, fő, hogy fogyott a sör, meg a málnaMörp a nagy hársfa alatt... Egy darabig még küldött képeslapokat a volt vendégeinek... ápolta a barátságot... de persze a háború véget vetett ennek is. Kedves, kedélyes emberek voltak az ottani németek, nagy természetbarátok, koránkelők. »Frísch Au/« volt a nemzeti jelszavuk. Mr. Britling még élénken látta maga előtt valamennyit, a férfiakat mulatságosan bősz zöld és kék kis kalapjukkal, hetyke tollal rajta, a zordul felkunkorodó bajuszok mögött mosolygó, pirospozsgás, puffadt arcokat, a terjedelmes szőke asszonyokat, akik szívvel-lélekkel gondoskodtak a gyerekek jóllétéről és a férfiak kényelméről, de azonkívül rajongtak még a Természetért, Művészetért, a nagy költőkért is, folyton daloltak és engedelmesen követték Adam Mayer utasításait az idegenforgalom növelése érdekében. Mr. Britling frissen emlékezett még a terjengős, lágy német tájra, a vöröstetős tiszta kis városokra, az ódon kastélyokra, a viruló tanyákra, a jelzőtáblákkal megjelölt rendes utakra, a kedélyes korcsmákra és a rengeteg igénytelen, bájos kilátóra. Aussictitsturm! Leírhatatlan szomorúság fátylán keresztül nézégette ezeket az emlékeket. Hol van a régi jó világ? Eltűnt mindörökre! Egy napos ország kedves, nyájas lakói! Jószívű nép. Hogyan követhették el a viséi gyilkosságot, a dinanti mészárlást, a loumini véres gyalázatosságot, hogy is tudtak hitszegően, kegyetlenül keresztül-gázolni a gyanútlan, védtelen, semleges kis ország békés falvain? Ez a két kép sehogyan sem illett össze. A német csapatok felégették a belga kunyhókat, vérrel, füsttél, rémülettel töltötték el Ardennes mosolygó hegyszakadékait, kegyetlenkedtek ott, ahol nem volt rá semmi szükség és semmi mentség. Ha ezekre a dolgokra gondolt, Mr. Britling elfelejtette kedves nyaralási emlékeit és igazi teuton haraggal, ökölbeszorult kézzel, a jogos felháborodás szenvedélyével halált kivánt mindenre, ami német... VI. Talán egy eljövendő bóldogabb kor olvasói, ha esetleg kezükbe kerül ez a szomorú könyv, nem fogják megérteni Mr. Britling leki vívódásait. Talán kikerülhetetlen rossznak fogják tartani ezt a nagy háborút, ahol a cél a fontos és a részletek fölött nem szabad érzelegni. De Mr. Britling lélekben sokkal közelebb állt az égbekiáltó emberi szenvedésekhez, semhogy perspektivikusan nézze a háborút és a nagy, általános szempontokat tekintse csak benne. Napról-napra ujabb hirek ütötték meg a fülét, hirek, amelyek miatt nem tudott aludni. Hol egy menekült mondta el a históriáját, hol frontról jött katonák meséltek egyet-mást. Olyan élethűen, hogy nem lehetett a valóságában kételkedni. Egy alosti lány saját szemével látta, hogyan lövik főbe a rokonait és hogyan hurcolják a véres homokon keresztül a kivégzettek tetemét az előre megásott eirba. És a gyilkosok épen nála voltak beszállásolva! Este vidáman beszélgettek a kivégzésekről a lány füle hallatára. Volt köztük egy katona, aki a polgári életben tanitő volt és tisztje parancsára agyon kellett lőnie egy asszonyt és egy gyereket Megtette, engedelmeskednie kellett A tisztje rabiátus ember volt és részeg. Nem lehetett vitatkozni vele. — Meg kell büntetni ezt a bandát! — ordította. — Elrettentő példát kell statuálnunk! Mr. Britling behunyta a szemét és megpróbálta elképzelni a katonaruhába öltöztetett, kékszemű, szőke, pápaszemes német tanitót Mr. Britling nem tudott aludni, talán a gyilkos sem... Nem kémkedésért végezte ki az asszonyt és a gyermeket, apróbb fegyelmi vétségekért is halálbüntetés járt. Aztán jött a parti városok bombázása. Whitby és Scarborugh körül a német hajók golyói megöltek egy csomó iskolásgyereket Ezek már nem belgák voltak, hanem angolok, angol gyerekek, akik épen kijöttek az iskolából! Aztán elsülyesztettek egy hajót, amely tele volt flandriai menekültekkel. Aztán jöttek a Zeppelin-támadások, amelyek a vérontáson kivül semmi más eredménnyel nem jártak, nem használtak a németeknek semmit. Mr. Britling nem tudott azzal vigasztalódni, hogy a légi bombák áldozatai "ugyanolyan ártalan asszonyok és gyerekek, mint azok, akiket az angol hajók lövegei küldtek a halálba Afrikában és Polynésiában, a gyarmati hóditó harcok idején... A Tiáboru hónapról-hónapra keserűbb és kegyetlenebb lett. 1915-ben a németek elkezdték a tenger alatti harcot. A német buvárhajók figyelmeztetés nélkül sülyesztették el a polgári hajókat is, még mentőcsónakon sem engedték elmenekülni az áldozataikat. Pedig a tengeri harc teljesen kilátástalan volt a ntímetek részére, nem szállhattak szembe a sokkal erősebb angol flottával, mégis kétségbeesett haraggal viaskodtak a tengeren és játszottak a halállal. Egyik búvárhajó a másik után futott ki a német bázisokból, de vissza alig tért egy vagy kettő. Az angol tengerészek nem dicsekedtek vele, a hadvezetőség is hallgatott róla, de el lehet képzelni milyen sors várt a német U-hajók matrózaira. A Falaba^eset után, ahol a német matrózok vigyorogva és gúnyolódva nézték a megtorpedózott ellenséges hajó embereinek a fuldoklását bekövetkezett a Lusitarda elsülyesztése. A felháborodás vihara zúgott végig egész Anglián. Most már itt is vad lángokat vetett a gyűlölet. Nyomorúságos német fodrászokat és pékeket lincseltek meg a Kaiser és Ballin ur bűneiért. Német otthonokat felgyújtottak, még a délafrikai gyarmatokon is. A harc harc, nincs kegyelem. Röviddel rá nyilvánosságra került a Bryce-iéle jelentés, mely objektív hangon, kétségbevonhatatlan hiteles bizonyítékok tömegére támaszkodva, felsorolta a belgiumi atrocitásokat. Azután megkezdődött a gázháboru, méreg, láng és egyéb barbár, vad eszközök kerültek a fegyverek közé. Egy, darabig nem is volt fogoly a nyugati fronton.. Kínzások, megcsonkítások, haldoklók végóráinak az elkeseritése lett a katonák mulatsága, szemet szemért, fogat fogért, könyörtelen megtorlások kezdet- és végnélküli lánca mindkét oldalon... (Folyt kőv.); fermelö szö'veíkeze/e szobafestést, másolást, bútorfény esést, cimfestési és aranyozást. és Korőne^uTl3. "relefón ^42 Kompleli ie&erlift és egy Exfiaustor igen Jutányosán eladó. 803 Érdeklődni Szekulesz Józsefnél, Kigyó ucca 1. Mízédes laffa naranes 1 kgr. 1-40 349 Englánder Józsefnél Klauzál tér 3 MBGOSIX 6 hengeres, luxusautomoirilok, 1 és íVs tonnás MI6ISIX 4 hengeres teherautók és autóbuszok Délmagyarországi kizárólagos képviselete Tairil Pneumatik Rt. szegedi lerakatánál 316 Szeged, Kossuth Lajos sugárul 5. szám. Telefon 3—80. Sürgönyeim: Pneutauril. Autóalkaírészrahtár Cordatic pneumatik Tauril tomörabroncs,