Délmagyarország, 1928. január (4. évfolyam, 1-25. szám)

1928-01-22 / 18. szám

2 vmmmmmmmmammmmmmmmmmtmmmmam atasitására kész az öt kocsit az osztrák va­sutaknak visszaadni. Az osztrák szövetségi va­sutak képviselője azonban az átvételt a mai napon megtagadta. Minthogy a szabályok szc­DÉLMACrYARORSZAG rint az áru felett a feladó rendelkezik, az ily módon előállott helyzetben a magyar va­súti hatóságok a küldemény feladójához for­dulnak. |||||BW]928 január^. ^ — A világkatasztrófa után a magyar nép csak a munka árán remélheti, hogy ismét talpra áll. Ma az iparosság olyan különösen nehéz helyzetben van, hogy feltétlenül segí­teni kell rajta. Ettől az elgondolástól vezé­relve jelentem be — monddotta —, hogy küzdeni fogok az iparosságért. De nem le­szek egészen önzetlen. Arra kérem a meg­jelenteket, hogy a kisgazda- és az iparososztály mel­lett ne feledkezzenek meg a főúri osz­tályról sem. A főúri osztály tradíciója elég ahoz, hogy fő­uraink tudják kötelességüket. Greskovics József csongrádi képviselő után dr. Szakáls József beszélt. Eddig minden szó­nok arról beszélt, hogy itt nincs politika, Szakáts azonban nyiltan azzal kezdte, hogy az uj frakciónak nézete szerint csak a kor­mány mellett van helye. — Mint volt képviselő tudja — mondotta —* hogy az országgyűlésen csak erőszakkal le­het az iparossérelmekre orvosságot kapni. Papp József, a makói ipartestület elnöke kijelentette, hogy a magyar iparosságnak min­dig a kormány oldalán kell lennie. — Én üdvözlöm gróf Hunyadi Ferencet — mondotta —, de üdvözletem van az egyéb grófoknak is. (Nagy derültség.) Az időközben megjelent dr. Aigner főispán üdvözlő szavai után dr. Gombő István, a svájci munkavédelmi párt vezértitkára Svájc ipari és gazdasági viszonyait ismertette. — Körmendy Mátyás arra kérte a megjelenteket, hogy a vasárnapi nagygyűlésen mindenki mondja el sérelmeit, hogy a képviselők meg­felelhessenek az elhangzottakra. A vacsora tizenegy óra után ért véget. ihklmi áthelyezésével az összes árut mélyen leszállí» tott árban lesznek árusítva. Vásznak, schrotl süonok. asztalnemiiek, köperek, törülközők, zsebkendők, nyakkendők, kéz­ijük, harisnyák, salát készítésű női és férfi fehérnemiiek, orvosi köpenyek rendelésre is gyári árban készülnek Soós fehémemüüzlelében FeHelesas ucca és Kígyó ucca sarok. 26 se. De azért igazuk lehet. Csak ugy játékból, ebéd után, az asztal mellett nyújtsa föl az ember a két kezét, ahogy a cow-boy filmeken szokták a müveit gulyások, akkor is mindgyárt elhal a, karja. Hátha a karoknak tíz egész percig a test egész súlyát is viselnie kell! Hogy meddig birta a hietzingi Krisztus, med­dig se, azt Fadrusz se tudta. De bizonyos, hogy( a boldogtalan pár pillanat múlva már elkezdett üvölteni, a szeme kidülledt, az arca eltorzult, a teste vonaglott, mint a megnyomott hernyóé, — t ennél ideálisabb kínszenvedést nem is kívánha­tott szobrász. Nem is kiváut, hanem neki esett az agyagnak s gyúrta, formálta a haldokló emberről a hallhatat­lan Istent, mint a megszállott. Törvényt, ember­séget, mindent elfelejtett az alkotás extázisában, cr.ak akkor tért magához, mikor a kintódó ember halálorditására összeszaladt a környék népe. A boldogtalant többszörös inszakadással szedték le a keresztről s mindgyárt orvos kezére adták, Fadruszt pedig pár hét múlva a törvényére. El is ítélték valamennyi fájdalomdíjra, le is csuk­ták hat hétre, le nem tagadható testisértésért. Fadrusz le is ülte a hat hetet, minden zúgolódás nélkül, sőt kész örömmel, mert ugy érez­te, még igy is olcsón alkotolt olyan műremeket, amilyenről mindég álmodott. Csak azért várta ne­hezen a kiszabadulást, hogy nekifoghasson az ön­tésnek. De bizony soha se látta többet a heitzingi Krisztust. Mire hazakerült, darabokra törve lelt® a drága agyagmintát. Valószínűleg a bécsi rend­őrség helyszíni szemléjének esett áldozatul. Most következett azután az, amiről a pozsonyi tudósítás is tud. A művész nem adta föl a szán» dékát, élő kínszenvedés után akart mintázni; azon­ban idegen modellel nem mert többé kísérletezni Magát köttette fel a feszületre s a félkörben fel» állitolt fotográfusok pillanatfelvételei után készült a nevezetes Fadrusz-feszűlet, „A Kisgazda- és az iparososztály mellett ne feledkezzenek meg a föuri osztályról sem40 — mondották az „iparosblokk" szombat esti vacsoráján. (A Délmagyarország munkatársától.) A szegedi kamara területén lévő ipartestülelek szövetsége vasárnap délelőtt gyűlést rendez. Ezt megelőzőleg szombat este vacsorát ren­deztek a Hágiban. Az iparosgyülésre a szom­bat esti gyorsvonattal Szegedre érkeztek gróf Hunyadi Ferenc, Frühwirth Mátyás, Perlaky György, Greskovics József és Kálmán Jenő országgyűlési képviselők. A kormánypárti kép. viselőket Körmendy Mátyás ipartestületi el­nök üdvözölte az állomáson. A vacsorán megjelent dr. Somogyi Szilvesz­ter polgármester és mintegy kétszázan az iparostársadalom tagjai közül. Féltiz óra táj­ban elsőnek Pálfy Dániel szólalt fel, aki az«, zal kezdte, hogy az iparosságnak kötelessége a kormányzatot védelmezni. — E pillanatban itt nincsen politikum -» mondotta ezután —, itt csak baráti munka van, amit az országgyűlésen Frühwirth Mátyás teremtett meg. Ez a blokk az iparosok blokk­ja? és én, mint az IPOSz elnöke, a szegedi iparosok nevében vallási és felekezeti különb­ség nélkül üdvözlöm az országgyűlés legújabb blokkját. Dr. Somogyi Szilveszter polgármester ter­mészetesen arról beszélt, hogy ő maga is he­lyesnek latja ennek a blokknak megalakulá­sát. Szeged speciális helyzetét megvilágítva vázolta ezután, hogy Szeged ipari termékeit nem tudja megfelelően értékesíteni. Nincs megfelelő piac. Ennek gyógyszere egye­dül a tarifális unió megkötése, mert ma el va­gyunk zárva a délvidéktől. — Kétségbeejtő — mondotta ezután —, hogy nincs biztosítva az iparosok jövője. Én e kö­rülményekre hivom fel figyelmét az itt meg­jelent országgyűlési képviselőknek. Frühwirth 5látyás beszélt utána. A demok­rácia az — mondotta a kormánytámogató | képviselő —, hogy mindenki megkapja mun­| kájának gyümölcsét. Ennek a demokráciának i jegyében kell dolgoznunk. Fontosabb a kis­i ipar, mint a gyárak a maguk ezernyi prole­tárjával. A magyar iparosság sorai között nin­csen összetartás. Ez a blokk célul tűzte ki maca elé a kézmüveskamara megalakítását. A törvény maga csak keret, de azt be kell tölteni és azt végre is kell haj­tani. — Az iparosok jövőjéről szólva — mon­dotta Frühwirth , a nyugdíjtörvény megalkotásánál nem szabad megfeledkezni az iparosokról. A blokk a költségvetési tárgyalásoknál min­dent el fog követni, hogy a kézmüiparosság is megkapja a maga részét. Elég volt a kül­földi gyárak segélyezéséből. — Minden törekvésünk az lesz, hogy az iparososztályt a középosztály nívójára emel­jük, mert a múltban az iparosokat csak kor­tescélokra használták fel. Perlaky György felszólalása során a blokk munkaprogramját ismertette. A blokkot nem politika vezérli és csak gazdasági okok azok, amiért a csoportosulás létrejött. Az iparosnak legelőször hitelt kell te­remteni, mert hitel nélkül az iparos nem tud boldo­gulni. Az iparosoknak tömörülni kell, de min­den politika nélkül. Az iparoskérdés tegyen í kenyérkérdés. | Gróf Hunyadi Ferenc először bemutatta i magát. Elmondotta, hogy ő a móri képviselő, de ide nem mint képviselő jött el, ha­nem mint gróf. Hogy készült Fadrusz Krisztusa? Irta: Móra Ferenc. Meglepődve olvasom valami pozsonyi tudósí­tásban, hogy Fadrusz gipszfesziiletét, amelyet a virágvölgyi külváros templomában őriznek, már­ványba akarják faraglatni, vagy bronzba öntetni. Nem az lep meg, hogy a gipszöntvényt nemes anyagba öltöztetik, hanem hogy a Fadrusz gipsz­koncifixuma ott is megvan. Ugy tudom, Erdélyben is vau belőle, s még va­lahol másutt is Magyarországon. Valamerre ma­gángyűjteményben is találkoztam már vele. Kőny­nyü ráismernem, akárhol látom. Nemcsak a Fad­rusz oroszlánkörméről, hanem azért is, mert hu­szonötödik éve vagyok vele együtt reggeltől es­tig. A kultúrpalotánk lépcsőházának legszebb dí­szítője a Fadrusz gipsz-Krisztusa, ö vigyáz a házra, mi pedig vigyázunk őrá, mig ezüstbe öntve át nem viszik a fogadalmi templomba. Oda szánla maga a mester is, mikor Szegednek adta. Akkori­ban, mikor a Tisza Lajos szobrát csinálta s több­ször megfordult a városban. Olyankor mindig a piaristák szállóvendége volt s azoknak mesélte el « szobor hiteles történelét is. Xuriózus dolog, érdemes följegyezz»!. Mink föl is jegyeztük a feszület alá, de azért bele lehet ten­ni az újságba is. A muzeumban nem mindenki olvas, aki nézelődik. Még akkor pályája kezdetén volt a művész, mi­kor ezt a feszületet csinálta, éppen hogy elvégezte a bécsi akadémiát. Nagyon realisztikus akart len­ni s nem bizott se a feszületstádiumokban, se a fantáziájában. Azt vette a fejébe, hogy a szen­vedő Istent olyan élő emberről mintázza meg, aki csakugyan kereszten szenved. A gondolat, ha ere­deti volt is, nem vólt uj. Már a nagy görög mű­vészekhez is vert a szó, hogy a kin ábrázolásá­hoz rabszolgákat kínoztak, amiből nem is csinál­tak titkot. A rabszolga csak ugy magántulajdon volt, ruint a vadászkutya, legföljebb nem volt ak­kora értéke, ennélfogva még kevesebb teketóriával el lehetett vágatni a torkát. Michel-Angelo korára már nagyot változott a világ. <3 már csak titokban ordittathatta a rabszolgákat a Vatikán kertjében, i mikor a rabszolga-szobrot mintázta. Legalább igy rebesgették róla, okkal-e, nem-e, ki tudná azt meg­mondani? Én hajlandó vagyok elhinni a műtörténet! plety­kákat azóta, mióta a Fadrusz-feszület históriáját tudom. A müvész-psziche mindég egyforma volt. Arra természetesen nem gondolt Fadrusz, hogy valami véres keresztrefeszités borzalmaival ih­lesse meg magát. Beérte azzal is, ha olyan modelt : talál, aki engedi magát emberségesen fel­• köttetni a keresztre. Talált is valami tagbaszakadt hietzingi parasz­lot, aki vállalta a kínszenvedést percenként egy pengőért, akkori pengőért, ami hallatlan honorá­rium volt abban az időben. — Hát akkor tíz perc tíz pengő, — határozta el Fadrusz. A paraszt keveselle a tíz percet, ugy számítván, hogy soha ilyen könnyű keresete többet az élet­ben nem lesz. A Fadrusz erszénye azonban nem futotta többre, ezért is zálogba kellelt tenni a zseb­órát s igy tiz percre kötötték meg a szerződést. Nyilván Fadrusz se tudta, mit jelent az a tiz perc, de a jámbor paraszt bizonyosan nem. Szakértők mondják, hogy a kereszlrefeszilésnél nagyobb kínszenvedés nincs a világon. Rosszabb a tüzhalálnál is, mert a máglyán legalább az esz­i mélete elvész a morlifikállnak, de a keresztrefe­J szitett órákig szenved tiszta öntudattal. Termé­j szetesen ezek mind elméleti szakértők, mert 'se föl 1 nem feszittette, se mea nem égettette magát egyik

Next

/
Thumbnails
Contents