Délmagyarország, 1928. január (4. évfolyam, 1-25. szám)

1928-01-17 / 13. szám

1928 január 17. DÉLMAG VAP''^1'"" Ava 3 IsláMószemét ÖL kenyérben. Egészségügyi kihágásért feljelentettek egy szegedi pékmeslerí, mert különös leletet találtak a kenyérben. A pékmester szerint: bosszú áldozata. Fidél kihágási biró vette fel Horváth Józsefué panaszát és feljelentését. A kihágási bíróságon természetesen nagy feltűnést keltett a feljelentés. A panaszos bemutatta a kenyér furcsa tartalmát, majd »becsatolta« feljelentéséhez. Dr. Hammer Fidél kihágási biró a feljelentés jegyzőkönyvezése után intézkedett, hogy az egészségügyi kihágás ügye szombaton délelőtt tárgyalásra kerüljön. A feljelentés ügyében megkérdeztük Csonka Vince pékmestert, aki a következőket mondotta: — Az eset nagyon kellemetlen. Tény az, hogy a Horváth Józsefné által vásárolt kenyér az én műhelyemben készült. Kijelentem azonban, hogy hanyagság, felületesség, vagy mulasztás engem nem terhel. A nálam készült kenyér belsejében talált istálló-rekvizitum vagy bosszú folytán kerülhetett a kenyérbe, vagy pedig még egy eset lehetséges. A szakajtóba helyezett kenyértészta, mielőtt bevetették a sütőbe, kieshetett a földre és így lehetett, hogy egyik kocsisom lábárúi kerülhetett az a kenyérbe. — Felemelt fővel nézek a bírósági tárgyalás elé. .Multam olyan, hogy még ellenségeim sem mondhatnak rólam rosszat. Sajnálatos tévedés, vagy bosszú müve az egész. iimnii ими—iansíBBssai яяш л Megérkezel! a világhírű (A Délmagyarország munkatársától.) Vitéz Horváth Józsefné hétfőn reggel kenyeret vásárolt a Hangya szövetkezet Kossuth Lajossugáruti fiókjában. A kenyér már első látszatra különösnek tetszett, alakja elnyúlt volt. Rosszul dolgozták ki a szakajtóból — mondo tál: az üzletb n. Horváth .!ó set'né erre megvásárolta a neki nem nagyon tetsző kenyeret. Otthon, a lakásán azután igen különös és kellemetlen meglepetés érte. Amikor a kenyeret felvágta, nagy megdöbbenéssel tapasztalta, hogy a kenyér belsejében az istállók ismert rckvivizituma: szalma és istállótrágya van. Horváth Józsefné megdöbbenésében visszarohant a Hangya fióküzletébe, ahol megmutatta a kenyeret és kijelentette, hogy a kenyér készítője ellen feljelentést tesz. Az üzletben azt közölték Horváthnéval, hogy a kenyeret nem a Hangya sütteti, hanem a cég Csonka Vince kenyérgyárából vásárolja a kenyeret. Az eset után Horváth Józsefué a kenyérrel együtt felment a rendőrségre, hogy Csonka Vince pékmester ellen megtegye a feljelentést. A rendőrségen felvilágosították Horváthnét, hogy a feljelentést csak egészségügyi kihágás címén teheti meg a városi kihágási bíróságnál. A városi kihágási bíróságon dr. Hammer Harmincegyedikén tárgyalja a törvényszék báró Gaudernák Rudolf volí bírósági végrehajtó sikkasziásl bűnügyéi. (A Délmagyarország munkatársától.) X szegedi törvényszék Gömöry-tanácsa január 31-én és február elsején tárgyalja báró Gaudernák Rudolf volt szegedi bírósági végrehajtó sikkasztási bűnügyét. A báró-végrehajtó a vád szerint a gondjaira bízott hivatali pénzeket elsikkasztotta, hamis nyugtákat állított ki és a hivatali kötelességét sem végezte el rendesen. A megtévedt végrehajtó az elsikkasztott pénzeket saját céljaira használta fel. Rabja lett az alkoholnak és minden fillérjét alkoholra költötte. Letartóztatása után kihallgatása során részben tagadta a vádakat és kijelentette, hogy a feleket ki fogja elégíteni. Letartóztatása olyan hirtelen történt, hogy ideje sem volt arra, hogy elintézetlen ügydarabjait rendezze. Gaudernák szabadlábra helyezése érdekében több akció történt, a biróságok azonban kaució ellenében sem helyezték szabadlábra. Védője kérésére elmeállapotát is megvizsgálták, a szakértői vélemények szerint azonban Gaudernák épelméjű és bűncselekményeinek i elkövetése idején sem szenvedett elmebajban. A kétnapos főtárgyaláson 26 tanút hallgat | ki a bíróság. A tárgyalás iránt igen nagy éri deklődés mutatkozik. A szegedi hadikölcsenjegyzők vasárnapi nagygyűlésükön izgafoít hangulatban köveieliék a valorizációi. „Nagymagyarország sirfát ássák meg, ha nem valorizálnak". (A D é 1 m a g y a r o rs z á g munkatársától) Vasárnap délelőtt tizenegy órai kezdettel izgatott hangulatu nagygyűlést tartottak a szegedi liadikölcsönjegyzők dr. Kelemen Béla nyugalmazott miniszter elnökletével a kereskedelmi cs iparkamara nagytermében. A nagyterem erre az alkalomra zsúfolásig megtelt az érdekeltekkel, nagyon sok érdeklődő számára már nem is jutott hely fi teremben és igy kénytelen volt távozni a gyűlés sziuhelyéröl. Az elnöki emelvényen dr. Kelemen Béla mellett helyet foglaltak dr. Winkler Elemér, dr. Tóth Imre, dr. Szekerke Lajos, dr. Sinlícr Istváu és dr. Pap Róbert ügyvédek, valamint Seidc Rezső nyugalmazott altábornagy. A gyűlést dr. Kelemen Béla nyitotta meg. Részletesen ismertette a kormány valorizációs törvényjavaslatát, amely most foglalkoztatja a képviselőházat és amely a hadikölcsön jegyzők számára a bizonytalan jövőben való valorizálás reményén kivid mást semmit sem biztosit. Kifejtette, hogy ez a törvényjavaslat teljes joggal háborítja fel az erdekelteket, az «¡«jegyzőket, akik hazafias áldozatkészségből és a hatóságok kötelezőnek látszó ígéreteinek hatá a ohtt egész vagyonúkon hadjkölcsönöket jegyeztek. A következő határozati javaslatot pyujtotta be ezután: 1. Méltóztassék elhatározni és tőrvénybe iktatni, hogy a magyar állani konvertalja ösfezes meglévői nasitriíikátt hadifeölcsöneít oly módon, hogy azok selyem harisnya. a magyar koronának az illető kölcsön kibacsájtásakor érvényben vott arajiykoroaa-árfoiyara alapul vétele mellett aranykoronára számíttassanak át és az igy megállapított aranyérték után fizessen az állam kezdetben alacsony és az ország teherviselő képességével arányosan emelkedő kamatokat. 2. Ehez képest méltóztassanak a tárgyalás alatt álló törvényjavaslatból a hadikölcsönök és törvényhatósági kölcsönök felértékelésére vonatkozó határoznia nyókat kihagyni és ezt a kérdést fi hónapon beiül meghozandó külön törvényben oly módon szabályozni, hogy az áilum tényleges hitelezői — az eredeti je^yzöEí, a valorizált töke kamataihoz a legrövidebb idöu belül hozzájuthassanak. Kelemeu Béla után dr. Tóth Imre beszélt. Ki- ! jelentette, hogy a magyar magánjog sarkalatos alapelve értelmében az adósn-k meg kell fizetni tartozását. Karitatív alapon nem leliet megoldani a hadikölcsönök valorizálásának kérdését. Az utóbbi időben háromféle megoldási módról beszélnek leginkább. Beszélnek arról, liogy az állam uj adók kivetésével biztosíthatja azt az öszszeget, amelyből a hadikölcsönöket valorizálhatja, felhasználhatja erre a célra az államháztartás költségvetési feleslegeit (általános helyeslés), de a valorizáció költségeit külföldi kölcsönből is fedezheti. Véleménye szerint a három megoldás közül egyik sem célra vezető. Adatokkal bizonyítja, hogy az ősjegyzők kezében mintegy három és felmilliárd korona névértékű hadíkölcsöaköívény vau. Ha ezeket a kötvényeket az aliara csak a U&V ! Lampel és Hegyi cégnél minden sxinben Kapható. Minőlen páiéit garancia. érték lizszázalékáig valorizálná, cunél többet nem is kíván senki (ellentmondások), ncgy-ölszázmülló aranykorona elegendő lenne a kérdés megoldására. — Hát azokkal ml lesz, akik nem jegyeztek hadikölcsönt? — kérdezte valaki, mire a gyűlés résztvevői formális tüntetést rendeztek a nemjegyzők ellen. Tóth Imre azzal fejezte be beszédét, hogy éppen ugv gondoskodni kell a háború gazdasági rokkantjairól, mint a fizikai rokkantakról. Ha másképen nem lehet, liát meg kell adóztatni a háborús vagyonszaporulalot. Ezután dr. Pap Róbert tartott nagyobbszabásu beszédet. Köszönetet mondott az ősjegyzők nevében Kelemen Bélának, amiért élére állt a mozgalomnak. Elmondja, hogy miért nem foglalkozott Szeged város törvényhatósági bizottsága Kelemen Béla ismeretes indítványával. A po'gármeslcr >jó Hu< akart maradni a kormány elölt, félt, hogy az indítvány elfogadása eselén a kormány megharagudna a városra és akkor цеш lesz semmi az árkádos építkezésből, a (jcrliezybirtok megvásárlásából. A hadikölcsönök valorizálását a nemzeti tisztesség szempontja és az osztó igazság egyformán követeli. A valorizálás az állami költségvetés egyensúlyát semmi esetre sem bontaná meg. Az a remény, amit a pénzügyminiszter meghagyott, nagyon kevés, ettől a reménytől senki sem fogja visszakapni az államnak kölcsönadott pénzét. Ha van a kormánynak pénze arra. hogy fürdőhelyeket építsen и fáradt politikusuk számára, ha van pénze a vasat villamosítására, a szövetkezetek támogatására, akkor kell leírni pénznek и hadikölcsönjsgyzők kártalanítására Is. (Általános, zajos helyeslés.) -Г.0Г ' IIa az állam a külföldi állampolgárok tulajdonában lévő kötcsönkötvényeket tudta harminckétszázalék erejéig valorizálni, akkor valorizálhatja a magyar állampolgárok kölcsönkötvényeít is tízszázalék erejéig. — Százszázalékos valorizáció kell! lizszázalék nem elég! — kiáltották közbe többen. Pap Róbert ezután hivatkozott arra, hogy a háborús kormányok a nemzeti becsületre hivatkoztak, amikor propagálták a kölcsönjegyzésl, most pedig erről a Bethlen-kormány teljesen megfeledkezik! Attól tart, hogy a magyar hadikölcsönkölvenyeket az utókor éppen ugy miszlifikát-ok'uak fogja nevezni, mint ahogy a velencei aranyat ducátnak nevezik feliratának utolsó szava alapján. l'áp Róbert általános tetszéssel és helyesléssel fogadott beszéde után dr. Winkier Elemér beszélt. Tiltakozott a karitatív valorizáció ellen, amelyolyan, mintha a magyar kormány az ősjegyzőknek utalványokat adna, amelyet csak az északi sarkon fizetne ki egy bank, de az is csak személyes jelentkezés után. (Derültség.) A hadikölcsönök kiiencvenszázalékát dolgozó kisemberek jegyezték, a kérdéssel tehát szociális szempontból kell foglalkozni és a háború gazdasági sebesültjeinek kárát mielőbb meg kell léritent Dr. Szekerkc Lajos szólalt fel ezután. Véleménye szerint nagy bátorság kellett a valorizációs javastat benyújtásához, mert ez a Java sírt ezer és ezer ember vagyonát semmisíti meg. A problémát nem intézi el a javaslat szűkszavú indokolása, amely szerint a hadikölcsönök valorizálását аг állam nem vállalhatja magára. Eddíj senki sem állapította még meg pontosan, hogy « > alorizálab milyen terhet róna az államra. Szu-