Délmagyarország, 1928. január (4. évfolyam, 1-25. szám)

1928-01-17 / 13. szám

SZEötD: S=crt.c$ziöség: Deák Ferenc ucca Telefon: 13-33.^Kladólilvalol, Kölcsünkönyvtár és Jegyiroda: Aradi ucca S. Telefon: 306. -<• Nyomda: Löw Llpól nr.r.f* 19 Telefon: IG- 34.« » « » « » Kedd, 1928 Január 17 IV. ÉVFOLYAM 13. SZAM wemmmmmmmmm MAKÓ: Szerkesztőség és klodóhlvalal: Wrl ucca 6. Telefon: 131. szÁm.« » « >> « » HÚDMEZ0VÁSÁRHELV: Szerkesztőség és kiadóhivatal: Andrássy Ucca 23. Telelői»: 49. szám. « » « » « a « » « » KIöíízefésí Ara Dovoiiio 3-20. vidéken és a lövörosboa 3-GO, kUlfOldUn 0*40 pengi). Egyes szam 16, vasár- és Ünnepnap 24 fillér Hégi dal. A régi dal a liberalizmusról szól, amelyet a kurzus kivégzett először a gyűlölet ólmos botjaival, azután higgadt intézményes alkotásokkal, el is ásott a felejtés vermeibe s rátapostatta a földet a nagy, a diadalmas, a győzhetetlen, a halhatatlan gárdával, amelyet ugy hívnak, hogy egységes párt. A párt, amely ezzel a névvel disziti magát, olyan döntő győzelmet aratott az utolsó választáson, aminőért vissza kell menni hazánk évkönyveiben nem is a mohácsi vészig, hanem a tatárjárásig. »Iszonyúan elhallgatott minden;;, — kezdi Jókai liires novelláját azokról az időkről, mikor tatárlovak patkói nyomáu zöldült ki a magyar i'ü. Hát ez után a választási hadjárat után is iszonyúan elhallgatott minden, csuk a hallali zengette lul a bérceket, andalítóan és mámorosan. Az öröm indokolt volt. Ellenzékkel még így cl nem bánt alkotmányos hatalom. Az ellenzéket főlnégyelték, miszlikbe vágták, kerékbe törték, mákká őrölték, aki megmaradt belőle, azt vagy magukhoz rántották mézes madzaggal, vagy szélmalomharcra kényszeritették a törvényhozás faluszélén. Az ország házára az ellenzék számára a dantei igéket írták fel, fel kellett hagyni minden reményével annak, hogy ebben a korban életre lehessen ébreszteni és tényezővé tenni a magyar közéleiben a polgári liberalizmust és demokráciát. És most már napok óta hangzik a régi dal a liberalizmusról, a demokráciáról, a titkos választójogról, a közszabadságokról s éppen a nagy gárda kebeléből, amelyet a haladó eszmék sirja fölé állítottak, hogy lomha sulyával ránehezedjek az elföldelt magyar jövőre és ne engedje moccanni, ha az ellenzék tenne is reménytelen kísérletet életre galvanizálására. Cs ma már ketten is fújják a régi dalt, amely szerint Trianont se ólmos botokkal, se diktatúrával, se a reakció semmiféle metódusával megfordítani nem lehet, rajtunk egyedül a szabadelvüség felé való nyílt és becsületes orientáció segíthet. Nemcsak Nagy Emil fujt bele a destrukció kürtjébe, a Rothermere-akció spiritus rectora, aki a magyar igazság és az angol közvélemény közt megépítette a nagyszerű hidat, amelyet úgynevezett külügyi képviseletünk összes drágán fizetett grófjai cs bárói még csak megrajzolni se tudtak, — hiszen volt olyau olasz követünk, akit azért kellett visszahívni, mert az olasz király kérdésére nem tudta megmondani, mennyit raboltak el Magyarországtól területben és emberben. Most már ezt a kürtöt fújja Berky Gyula is, ami talán még váratlanabb fordulat, mint a Nagy Emil pártütése. S ha a Rothermere lord informálóját a nemzeti hála megnyilvánulása gyanánt levéndiákozhatlák is akárhogyan, Berky • Gyulát mégis nehéz lesz ilyen fölényes gesztussal elintézni. Mert ő igazán nem globetrotterkedett cl soha a Bethlen fővezéri sátra mellől, lelkes és elszánt gárdista volt mindig s nagyon fontos esetekben nemcsak együtt ment a kormány táborával, hanem súlyos nyilatkozatokat tett az egységes párt képviseletében, — olykor azok ellen az eszmék ellen is, amelyek védelmében most felmondta a szolgálatot a Bethlen István pártjának. Semmiképpen se \ agyunk hajlandók túlértékelni a különben nagyon tiszteletreméltó és szimpatikus Berky Gyula politikai fajjsnlyát, d>' nz bizonyos, hogy az egységes pártnak legjelentékenyebb tagjai közé tartozott s kilépésének a nyomát nem lehet ugy elkenni a párt életében, mint a volt igazságügyminiszterét, aki már régen nem jár egy utón a kormánypárt reakciójával. Akárhogy fogja fel Bethlen István a dolgot, Berkv Gyulával nehéz tégla zuhant ki az egységes párt kegyetlenül összefegyelinezett falából. Iizt mutatja az is, hogy a Berky Gyula kilépése már is megmozgatta az egységes párt különböző frakcióit, ha egyelőre ezek a mozgolódások nem haladják is meg a baráti vacsorák kereteit. Semmi esetre se vall valami imponáló egységre, ha a barátok kezdenek külön vacsorázni, ez már akkor se kellemes tünet, ha egyelőre minden vacsora a Bethlen István éltetésével végződik. Egyelőre, mert hiszen a magyar politikában nehezebb prognózist csinálni, mint az időjárásban, szél, cső, napsütés sokkal kiszámíthatóbb és előrelál.hatóbb jelenségek, mint a magyar politikusok ízobár-vonalai és barometrikus depressziói. Itt minden óra hozhat uj Coriolánokat, akik szilajabban csikorgatják a fogukat a legdestruklivebb volakusoknál is, viszont minden óra visszaszeliditheti a dühös oroszlánokat olyan szelíd oroszlánokká, akik tejfölt esznek, mégpedig kanállal. Ez is régi dal, amely már nem volt ismeretlen a Tiszák előtt sem. akiktől nagyon sokat tanult methódus dolgában Bethlen István, az egykori ellenzéki politikus. Lehet, hogy megalkuszik a palotaforradalommal, lehel, hogy még keményebb kézzel suhogtatja a vesszőt janicsárjai felett. Csak egy nem valószínű: hogy az egyetlen védekezést próbálja meg, a becsületes és őszinte demokráciához és liberalizmushoz való visszatérést. h'agy JEusíI sajtó utján elkövetett rágalmazás miatt teünvádi feljelentési tett Het&len ellen. Ujabb nyilai kosalválíás. — üeíf/len Ieljelentette, &ogy távozik ijelyéröl, fia a bíróság nem neki ad igazat. — Nagy Emil igazságát hangoztatja. IPateots József és Gál Jenő visszalépett a demoRrata pártba. (Budapesti tudósítónk telefonjelentése.') A miniszterelnök kontra Nagy Emil-ügy vasárftap óla ujabb eseményekkel bővült. Nagy Emilt Berky Gyula követte, aki olthagyta az egységes párt falait. Politikai körökben még mindig élénken kommentálják ezt az ügyet és különösen feltűnést keltett a miniszterelnök és Nagy Emil ujabb nyilatkozatváltásának hangja. Gróf Beimen István volt igazságügyminisztere vasárnapi levelére ma hosszabb nyilatkozattal válaszolt, amely többek között ezeket mondja: — Én módot kívánok nyújtani Nagy Emilnek, hogy a döntőbíróság után a magyar bíróság is megállapíthassa, vájjon az úgynevezett brüsszeli tárgyaláson az történt-e, amit Nagy Emil, illetve előzően Titulescu ur állítottak, vagy az, amit én állítok. A miniszterelnök ezután sorraveszi \ olt igazságügyminisztere ismeretes cikkének egyes passzusait, amelyekről megállapítja, hogy azok valótlanok. Részletezi gróf Csáky szerepet és kijelenti, hogy Csáky nem parafálhatott megállapodást. Kijelenti, hogy a magyar kormány azért dezavuálta gróf Csákyt, mert az nem volt felhatalmazva arra, hogy megkösse a magyal' kormány állásfoglalását. A nyilatkozat még azt is megállapítja, hogy a vitában levő határozati javaslat semmitmondó jelentőségű volt A részletező nyilatkozat a következő szavakkal végződik: — Állítom tehát és fentartom végeredményében, hogy Nagy Emiinek az az állítása, mintha gróf Csáky olyan dokumentumot parafált volna, amely a mi jogi álláspontunknak feladásával a román jogi álláspontot l'ogadta volna el, az igazsággal ellenkezik. — Felszólítom Nagy Emilt, hogy ezért az állításomért vegyen magának elégtételt a magyár királyi bíróság előtt és kijelenteni azt is, hogyha sikerülne neki élülásáí a bíróság előli bebizonyítani, én menten lávozní fogok helyemről, de viszont vonja le Nagy Emil is a konzekvenciáidat közéleti szereplése tekintetében akkor, ha a bíróság nem ad neki igazat, mert a közélet szereplői komoly felelősséggel tartoznak a köznek azért, amit mondanak. A belőle reám eső részi örömmel kész vagyok ez ügyben is vállalni. Nagy Emi? még a déluíán folyamán válasxoíl a miniszterelnöknek. Válaszát azzal- kezdte, hogy a miniszterelnök nyilatkozata után — bár régi büntetőjogász —• bajosan tudja megszövegezni sajtópanaszát, hacsak főmagánvádlókká nem vonná be az egész Népszövetséget. Ha a parafálás csak mellékes kérdésekre vonatkozott — kérdezi ezután Nagy Emil miért kellett akkor a dezavuálás kinös módjához fordulni. — Bavallom őszintén — folytatódik a nyilatkozat —, én a kérdést most niár egyáltalál 'in nem értnn. .1 infnisrt.Trfnök ur felhívásának, hogy bíróság elé állítsam, természetesen eleget kell lennem, pedig én egészen más elégtételt akartam tőle. — A jó Isten áldja meg a józan ész örök szellemét, mire volt mindez szükséges és miért vezettek engem is olyau súlyosan félre, hogy azt hihettem, hogy a parafálás az agrárkél desre is vonatkozott. Genfben mbidenki iga értette a helyzetet, most egyszerre azt hallom, hogy Csáky nem csinált semmit, c;sak azt irta alá. hotyr mésís mozog a föld. ami uasU'on