Délmagyarország, 1928. január (4. évfolyam, 1-25. szám)

1928-01-14 / 11. szám

M№tü: Sí?rl;.cszi0Seg: DeAk Ferenc ucca — Telefon: 13- 33.'Kiaduhlvatol. Kölcslínkünyvtár és Jegyiroda: Aradi acca S. Telefon.- 30ö. -- Nyomda: Löw Cl pót 51 r.r.rt t9 Telefon : 16- 34.« » « » « » Szombat, 1928 Január 14 a 0 «> IV. ÉVFOLYAM 11. SZAM MARÓ: Szerkesztőség és hladonlvQfolI I rl ucca C>. Telefon: 131. szám.« » « » « » HÓDMCZŐVÁSÁIOIELY : Szerkesztőség és kiadóhivatal: Andrássy ucca 23. Telefon: 4«. *< y> « » « » « » « » It.lőflzetést Ara havonta 3-2Q. -vidéken és a fő-városban 3-00, KUIfőldUn ö-40 pengő. Lgyes szám lő. vasár- és ílnncpnap 24 fillér Imprimaíur. Ez eg.y állandó formula, amellyel a római katolikus anyaszentegyház hivatalos cenzora jelzi, hogy az illető müvet bemutatták neki, 6 átolvasta és kinyomaíhatónak találta. Per­sze ez a cenzúra nem érinti a világi irók, költők, tudósok és egyéb tollforgatók elme­termékeinek integritását, se Zola, se Ady, se Darwin nem tartoznak neki bemutatni alko­tásaikat, legfeljebb a római Index Librorum prohibiforum tiltja el a posteriori olvasásuktól az engedelmes híveket. Most azután az Im­primatur egyszerre csak bevonult a világi életbe is és pedig az egységes párt életébe. Minden újságolvasó tudja, hogy mi történt a napokban a magyar politika zártkörű termei­ben. Lázadás készült, forradalom indult, zen­dülés támadt. No ne tessék utólagosan túlsá­gosan megijedni. A dolog nem volt olyan ko­moly és olyan veszedelmes, hogy ugy mond­juk, az egész a családban maradt. Egysze­rűen az történt, ami a paradicsomban kezdő­dött eleinkkel, akik tudvalevőleg a nagy bol­dogság és egység, béke és nyugalom után egy kis változatosságra vágytak. Unatkoztak a pa­radicsomban. De a mi egységeseink uem en­gedtek az ördög csábitó szavának, csak éppen hogy ugy gruppirozták a nagy egységet, hogy lázas ellenzékiségnek lássék. Haragszom rádot kezdtek el játszani, mint akik vissza akarják ecini a babaruhát, de az első intő jelre szépen elnémultak és visszavonullak a pártfegyelem cs kényelem sáncai mögé, dehogy is lesznek ők rossz fiuk, mikor csak csupa jó fiút tűrnek meg a klubban. Még aki mondott is valamit, azt is csak azért mondotta, hogy valamit mondjon, mert utóvégre a nagy hallgatásban is elrekedhet az ember torka. A nyugatos hatások alalt hirtelenül liberálissá és demokratává kilengő Nagv Emil is megtalálta, — rövidesen és hamarosan, — a módját annak, hogyan kell a látszólagos el­lentétet és az állítólagos cllenmondást a párt és az egyén között kellő módon és illő for­mában, tanácstalanul állanának bizouyos égető kérdésekkel szemben, azok részére ott van az Elnöki Tanács, amely csalhatatlan és amely minden egységes lelkiismereti furdalást meg­szüntet és minden egységes kétséget eloszlat. Az Elnöki Tanács atyai jóindulattal ad föl­világositásokat a tékozló fiuknak és minden megtérő bűnöst kétszeres örömmel és elég­tétellel ölel bársony kebelére. Es itt van végre az a bizonyos okos cs üdvös Irnprimatur! Ha az egységespárti államférfiú vagy honatya véleményt nyilvánít, mondjuk a ueonacionalizmusról vagy a valorizációról, a középosztály szanálásáról vagy a gabonaeksz­portról, az általános választói jogról vagy a numerus claususról, a kegyúri jogról vagy az optálásokról, a többtermelésröl vagy az Ady problémáról és ezt a véleményt Írásbeli dol­gozat alakjában valamely nem egészen egy­séges irányú újság nyilvánosságának szánta, akkor, ha csak halovány aggályai támadná­nak és ha csak a legkisebb kételyek merülné­nek is föl lelkében, hogy az ő véleménye talán nem egyezik meg százszázalékosan azok­kal a dogmákkal, amelyek ma egyedül üdvö­zítenek a közéletben, akkor egyszerűen el­megy az Elnöki Tanácshoz, bemutatja neki elmemüvét, az Elnöki Tanács elolvassa, elbí­rálja, kijavítja és ő nyugodtan alszik és nyu­godtan szavaz és helyesel tovább. A iöbbi világi zsurnaliszták, bellelristák és egyéb kaszakapakerülők véleményeit majd a posteriori veszi indekszbe az Elnöki Tanács, hiszen azoknak is van eszük és van még sajtótörvény is a világon. Mindenesetre na­gyon helyesen cselekedtek az egységes láza­dók és zendülök, hogy egy kis elevenebb életet vittek bele abba a halálos csöndbe és una­lomba, amely kezdett már aggasztó lenni, éppen azok előtt, akik megteremtették. Kell az ellenzék és ha nincsen, akkor csinálunk. Az egységes bordákból kivették Nagy Emilt. Nagv Emit kilépett az egységes pártból, mert „diktátori befolyásnak", „egyoldalú és eSfogyif cenzúrának'* nem veti alá magát. 0 tegnapi események után „kiegyenlitftetetlen erkölcsi összeférhetetlenség" állolt elő. Nagy Emil éles kilépfilevele a pártszoSgaságróL — fl miniszterelnök „legalább is szokatlannak" mondja Nagy Emil nyilatkozatait. (Budapesti tudósítónk telejonjelcnlése.) A politikai élet Bethlen miniszterelnök és Nagy Emil tegnap esti ügye foglalkoztatja, amelyről részletesen beszámolt a Délmagyar­ország Erről folyt a szó a parlament folyosó­ján és mindenütt érdeklődéssel várták az ügy fejleményeit. A fejlemények bekövetkeztek: Nagy Emil ma kilépett az egységes pártból. Nagy Emil egyébként ma a délután folya­mán sem tudott a miniszterelnökkel érintke­zésbe lépni. Az esti órákban a Magyar Távirati Iroda a miniszterelnöknek egy nyilatkozatát közli, amelyben a miniszterelnök megállapít­ja, hogy Nagy Emil ahelyett, hogy igyekezett volna meggyőződni állításának helytelen yol­táról, jónak látta olyan hangnemben nyilat­kozni, amely legalább is szokatlan. Közli ez a nyilatkozat azt is, hogy arról szó sem lehet, hogy ezt a kér­dést Nagy Emil pártértekezlcten tár­gyalja. Nagy Emil erre Almássy Lászlóhoz, az egy-1 séges párt elnökéhez levelet intézett, amely­ben arra való hivatkozással, hogy a történtek után erkölcsi összeférhetetlenségnek tartja, hogy az egysége* párt tagja legyen, kéri Almássyt, hogy őt a párt tagjai sorából töröltesse. Ezzel a levéllel, politikai körökben eller-, jedt hírek szerint, tulajdonképpen megindultnak tekinthető az egy­séges párt bomlása, mert egészen biztosra veszik, hogy Nagy Emilt többen is követni fogják. A miniszterelnök nyilatkozata a következő: — A tegnapi értekezleten felszólitást intéz­tem Nagy Emilhez, hogy az általain felaján­lott okmányok áttanulmányozása után iga­zítsa helyre ismeretes nyilatkozatát. Nagy Emil azonban ahelyett, hogy állításának helyt­álló, vagy téves voltáról igyekezett volna meg­győződést szerezni, jónak látta még az éj folya­mán és folytatólag ma délelőtt is olyan hang­nemben nyilatkozni, amelyről, hogy erősebb | kifejezést ne használjak, csak annyit mond­' halok, hogy legalább is szokatlan. Lu ezzel az eljárással szemben újra csak azt hangozta­tom, hogy a birtokomban levő anyag rendel­kezésére áll és annak áttanulmányozása remél­hetőleg arra fogja késztetni Nagy Emilt, hogy, nyilvánvaló tévedéseit megfelelően reparálja. Arról természetesen nem lehet szó, hogy ez a kérdés pártértekezlcten kontrarfiktatórius el-, járás lehetővé tétessék. Nagy Emil a következő levelet intézte Almássy Lászlóhoz: »Kedves Barátom! Évek óta azon fáradozom, hogy publicisztikai munkával hazám viszo­nyain javítsak és a kormányt is reformmun­kára serkentsem. Eddig abban a hitben vol­tam, hogy egy jobb jövőt előkészítő munkál­kodásom sikeresebb lesz, ha az uralmon lévő hatalmi rendszer kötelékébe tartozom. De a kormánypárt tegnap este azt a szabályt mon­dotta ki a párt tagjai számára, hogy mielőtt elvi jelentőségű kérdésekkel foglalkoznak a sajtóban, az illető kérdéseket a pártvezetőség­gel tárgyalják meg. Én ilyen szabálynak semmi szin alatt sem vethetem alá magamat, mert ez teljesen megbénítaná publicisztikai működésemet, eszméimet és tömítéseimet olyan fórum elbírálása alá kellette bocsáta­nom, amely t* tulnyomólag a miniszterelnök diklá­, tori befolyása alatt áll, már pedig ép­pen eme sajnálatos egyoldalú diktá­tori befolyásnak a sajtó utján való nemi ellensúlyozása is egyik célja volt publicisztikai működésemnek. Ilyen módon kiegyenlíthetetlen erkölcsi ösz« szejérhetetlenségi helyzet állott elő a számom­ra és a lelki értelemben vett pártszolgaság helyett és ahelyett, hogy ilyen egyoldalú és elfogult cenzúrának vessem alá az én meg­írandó újságcikkeimet, inkább választom azt az utat, hogy továbbra is bel- és külföldi független publicisztikai működésemmel szol­galom hazám érdekeit. Kérlek tehát, hogy mek ióztas&atok engem a keresztény kisgazda, |öld­műves és polgári párt tagjai sorából törölnii Szívből üdvödül régi hived: Kag'j Ernibti

Next

/
Thumbnails
Contents