Délmagyarország, 1927. december (3. évfolyam, 275-299. szám)

1927-12-31 / 299. szám

.. 1927 december 31. DÉLMAGYÁRÓRSZAG 3 Ez a mi jó, öreg közgyiilésünk... Vidám szilveszteri beszélgetés a polgármesterrel a közgyűlés idei alkotásairól s a görög bölcsről, akinek neve nem jut eszébe. y (A Délmagyarország munkatársától.) A\ polgármesternek pénteken jó kedve volt. Jó hangulatban fogadta temérdek látogatóját, vi­dáman nézegetett ki ablakán a havas Széche­nyi-térre és számolgatta a hólapátolásnál al­kalmazott munkások számát. Vidámsága át­ragadt látogatóira, az ügyes-bajosokra is, akik megnyugodva, vagy belenyugodva a változha­tatlanba távoztak tőle. Mindenkinek az volt az érzése, hogy ez a polgármesteri jókedv elő­hírnöke csak Szilveszter napjának, amikor mindenki csak jót kíván és szépet mond a polgármesternek, amikor mindenki mosolyog­va szívja a névnapi szivarokat és cigarettá­kat. — Ha már ilyen jó hangulatban találjuk polgármester urat, mondjon valami jót Szil­veszter napjára a nagy nyilvánosságnak — kértük szerényen. — Tessék kérdezni, minden kérdésre vála­szolok. * — Mi lesz a csatornázásból — buggyant ki az örökké és régóta aktuális kérdés. A polgármester arcáról egy alig észrevehető pillanatra eltűnt a mosoly, de azután felde­rült ismét az arca és imigyen szóla a kérdés lényegét vidáman — szem elöl tévesztve: -*- Ez a mi jó, öreg közgyűlésünk a most letelő esztendőben ismét olyan nagy dolgo­kat produkált, amilyeneket a régi közgyűlések tíz esztendő alatt sem produkáltak soha. Ezt hangsúlyozva mondom a Délmagyarországnak, amely állandóan tehetetlenséggel vádolja a közgyűlésünket. Hát ez az öreg, tehetetlen köz­gyűlés az idén befejezte a gyermekklinika építését, tető alá hozott két másik klinikát és kibujtatott a föld alól másik kettőt. Az öt klinikán kivül épiti a DMIÍE mögötti interná­tusrészletet, a tanárképző internátusát és mintaiskoláját... — De hiszen ez nem annyira a kőzgyüiés érdeme — vetettük közbe —, mert az egyete­met az állam épiti... — Igen ám — folytatta zavartalan vidám­sággal a polgármester —, de ha ez a közgyűlés, ez a város nem teremt lehetőséget az épí­tésre, akkor nem épülnek fel az egyetemi intézetek. De az egyetemen kivül épített ez a közgyűlés két uj bérpalotát, amelybe már be is költöztek a lakók, megkezdte az Orosz­lán-uccai bérpalota építését is, megnyitotta a tanyai vasutat, a világ legkiválóbb és leg­jövedelmezőbb vasutját, hiába haragszanak rá, kivilágította a külvárost. Nagy dolgok, óriási dolgok ám ezek mind, jelentőségüket nem lehet kisebbíteni, vagy lebecsülni, még a Dél­magyarország sem térhet vállat vonva napi­rendre fölöttük. Mindenkinek el kell ismer­nie ezeket a nagy alkotásokat. — El is ismeri mindenki — szóltunk ismét közbe —, de jelentőségük mégis összezsugoro­dik, ha azokra a nagy alkotásokra gondolunk, amelyeket nem valósított meg ez a közgyűlés. — Volt egyszer egy görög bölcs, a neve már nem jut eszembe, aki azt bizonyította be, hogy semmi sincs, ami van és minden van, ami nincs. Ezen az alapon be lehet azt is bi­zonyítani, hogy Szegeden nem történt semmi ebben az évben — mondta halkan nevetve a polgármester. — De a legnagyobb dolog ezek tetejébe mégis az, hogy a közgyűlés negyvenhat százalékra szállította le a pótadó kulcsát, amely évszázadok óta mindig ötven százalék volt. — A publikum ezt is másként tudja, ugy valahogy, hogy a belügyminiszter negyven százalékra szállította le a közgyűlés által ötven százalékra megállapított pótadót, de azután ezt a negyvenszázalékos pótadót a közgyűlés isméi felemelte negyvenhat százalékra.. t — Így is lehet nézni a dolgot, de az tény, hogy ezt a tömérdek alkotást anélkül valósí­tottuk meg, hogy egyetlen fillér uj adóterhet róttunk volna a polgárságra. Borzasztó nagy dolog ám ez. És én most ime, kénytelen va­gyok magunkat dicsérni, ha már más nem dicsér. De csinált ez a nagyon jó közgyűlés még mást is. Továbbépítette a fogadalmi templomot és megtette az első lépést az ál­talános csatornázás felé is. —• Hát jövőre mit fog csinálni ez a nagyon fiatalos közgyűlés — kérdeztük. — Amikor engem megválasztottak polgár­mesterré, olyasfélét mondottam, hogy prog­rambeszédet nem szeretek mondani, mert szé­gyelném magamat később, ha nem tudnám az Ígéreteket száz százalékig beváltani, én inkább beszámolni szeretek. Ez a tulajdonságom ma is megvan. Egészen bizonyos, hogy a jövő esz­tendő sem telik el alkotások és munka nélkül. A csatornázás ügye kerül talán napirendre. Az általános alapelveket leszögezték már a szak­értők. Ez volt az első lépés. Jövőre valószínű­leg megbízunk egy vagy két kiváló csatornázó mérnököt, a főgyűjtő csatornák és a fonto­sabb mellékgyűjtők elkészítésével. Ez a munka rumok, Ilkörök, palackborok elég hosszadalmas lesz, valószínűleg eltart egy esztendeig. Csak azután kerülhet sor a rész­letes tervek és a költségvetés elkészítésére. Sze­retném, ha az árviz ötvenedik évfordulóján megkezdhetnénk ezt a nagyarányú munkát. — De csinált ez a jó öreg közgyűlés az idéu még mást is. Megfúrta a mélykutat, kifejlesz­tette az autóbuszüzemet, amellyel a város­forgalmát jelentékenyen megnövelte. Nagyon szép munkát végzett ebben az esztendőben ez a mi páratlanul munkaképes közgyűlésünk. A legnagyobb dicséret illeti meg. A nagy dicséret eltartott volna még egy da­rabig, de hivatalos urak érkezését jelentette a huszár és igy vége szakadt a beszámolónak. Pedig meg szerettük volna kérdezni még a vi­dám polgármestertől, hogy mit csinált a köz­gyűlés a külvárosi nedves pincelakásokkal, a kövezetlen, mocsaras uccákkal, a tömegnyo* mórral. De talán jobb is, hogy nem kérdeztük meg. Ezek a kérdések megzavarták volna ». Szilveszter előtti szelíd örömökkel telitett han­gulatot. Vásárhelyen Is megtartották a kiegészítő választásokat és az ellenzék fölényes győzelmet aratott. 16 mandátumból 14-el szerzel! meg az ellenzék. Hódmezővásárhely, december 30. (A Dél­magyarország tudósítójának telefonjelentése.) Debrecen után most Vásárhelyen is megtar­tották a kiegészítő törvényhatósági választáso­kat az időközben megüresedett városatyai mandátumokra és mint Debrecenijen, ugy Vá­sárhelyen is megsemmisítő fölényes győzelmet aratott az ellenzék. És Debrecen után Vásár­hely békéjét és nyugalmát sem zavarta meg semmi.. . Hódmezővásárhelyen végrehajtották a tör­vény rendelkezését, amikor az évek során megüresedett tizenhat helyre kiírták a kiegé­szítő törvényhatósági választásokat. A pénteki szavazást heves korteskedés előzte meg. Három párt indult a küzdelembe: a Kun Bé'.a orsz.-gy. képviselő vezetése alalt álló függetlenségi í8-as párt, a szociáldemokrata párt (ezúttal először) és az egységes párt. Mindegyik párt tisztában volt az időközi választás jelentőségével és ezért fokozott energiával dolgozott. A szociáldemok­rata párt olyan kerületekben is állított jelöl­tet, ahol semmi reménye sem volt a győze­lemre. Heves küzdelem ulán az ellenzék meg­semmisítő fölényes győzelmet aratott. A tizenhat mandátumból tizen­kettőt vitt el a függetlenségi párt, kettőt a szociáldemokrata párt és mindössze kettőt az egységes párt. A 16 mandátum hét kerületben üresedett meg. Az I. kerületben (Belváros) megválasz­tották Hódy Lászlót (48-as), a Ill-ban dr. László Jenőt (szoc.-dem.- é­Posztós Sándort (szoc.-dem.), • ' a IV-ben Szatmáry Tihamért (egységes)',. Weiss László (egységes) és dr. Goldmann Mór (18-as). Meglepetés, hogy ebben a prononszi­rozott kormánypárti kerületben, ahol még soha sem választottak ellenzéki városatyát, most egy mandátumot elhódított a független­ségi 48-as párt. Csacs-on heves tűzdelem volt. Megválasz­tották 571 szavazattal Kruzslitz Mihályt (48-asf a szociáldemokrata Takács Ferenccel szemben, aki 510 szavazatot kapott. Az egységespártt. Kruzslitz Flórián mindössze 257 szavazatot kapott. Újvároson a leadott szavazatokból a függet­lenségi Pácsi Jenő 718-at kapott, Mónus Ernő 714-et, míg az egységes párt jelöltje 324 sza­vazattal kibukott. A VH-ik kerületben három ellenzéki város­atyát választottak: Tóth Bálintot, Pálfi Jánost és Friedmann Sándort. A susáni kerületben négy uj függetlenségi jelöltet választottak meg: Csende Gyulát, Paku Istvánt, Gyengesi Mihályt és Mészáros Sándort Az eredmény kihirdetésekor lelkesen élje nézték az ellenzéki pártokat és a függetlenségi párt vezérét, Kun Béla képviselőt. A választást egyébként a legújabb 1927. évi választói név­jegyzék alapján tartották meg, tehát a válasz­tók legszélesebb rétegei mondottak ítéletet. Vá­sárhelyen is győzött az ellenzék. Titkos szava­zás volt. Naponta kétszáz feljelentést tesznek a házigazdák ellen, akik nem tisztíttatják meg a járdát a hótól. (A Dél m agyarország munkatársától) « A szerdán megkezdődött havazás pénteken már 1 nemcsak a kocsi-, hanem a gyalogjárókon is ko­moly közlekedési akadályokat teremtett. A rend­őrség naponta többször végigvizsgálja a gyalog­járókat. A rendelkezések szerint először figyel­meztetik a házigazdát a felgyülemlő hó eltisztitá­sára, ha ez nem történik meg, az eljáró közegek feljelentést tesznek a hó eltakarítását elmulasztó házigazda ellen. A rendőrség olyan energiával teljesíti az ellen­őrzést, hogy amióta a havazás tart, naponla több mint 2011 bünteloparancsot kézbesítenek ki a bázi gazdáknak. A megbüntetett házigazdák közül sokan tárgyalást kérnek és tanukkal akarják igazolni hogy a házuk előtti gyalogjárót megtisztították ••> hötól. A kihágási bíróságon a büntetöparancc,k ellen beadott felebbezések tárgyalása hosszú hó­napokat fog igénybevenni. Egy-egy ilyer ügy­nél öt-hat tanút is bejelentettek a házigazda • A rendőrség egyébként tovább s?igoruíagga1 fl; lenőrzi a gyalogjárókat és ezután is fjjyelmez.teU'. a házigazdákat, hogy naponta !«gaJaM> Wtszsr tisztítsák meg a hótól a gyalogjárókat­A „Dél magyarországi ajándékkönyvét a jövő héten kézbesitik kí. Megkapják az uj előfizetők is.

Next

/
Thumbnails
Contents