Délmagyarország, 1927. december (3. évfolyam, 275-299. szám)

1927-12-30 / 298. szám

SZEGED : Szerkesztd^g: Deák Ferenc ucca 2. Telefon: 13—33.--Kladóhlvalai, kmcsOnkünyvtór és Jegyiroda: Aradi ucca S. Telefon: 306. ^ Nyomda: lüw Lipót ucca lO. Telefon: lö--34.« » « » « » Péntek, 1927 december 30 <•> $ 0 III. ÉVFOLYAM 298. SZAM •BBWWWaWBWMBMBBWWWWW^ II MAKÓ: Szcrke»zlőscg és kiadóhivatal: Uri ucca 6. Telefon: 131. szám.« » « » « » HÓDMEZŐVÁSÁRHELY: Szerkeszlöseg cs kiadóhivatal: Andrássy ucca 23. Telefon: 49. szám. « » « » « » « » « » Előfizetési óra havonta 3-20, vidéken és a Sövárosban 3-eo, kUlíiildSa 0-40 pengő. Egyes színim le, vasár- és Ünnepnap 24 fillér imwnimiMiBiiiiii iiiiimiii ii i -Trrr"inifii-iiwiiiii i iiiiinii hiii mi in t iffffTminniirTTi Félegyfeáza után Móra Ferencet díszpolgárává választotta meg a nagy magyar Alföld egyik városa és természetesen nem kell azt gondolni, hogy tálán Szeged, a tiszaparti metropolis lenne ez a város. Szegednek is vannak díszpolgárai, ae Szeged mindent meggondolva és mindent megfontolva, csak olyan férfiúnak adja oda ezt a koszorút, akinek politikai helyzeti energiájától remélheti cs elvárhatja, hogy a viszonosság elve alapján kellőképpen meghálálhatja "zt a rendkívüli kitüntetést. Móra Ferencet Félegyháza választotta díszpolgárai sorába; az a város, ahol a magyar szellemi élet c kiváltságosa először látta meg a napvilágot, ahol először mondott magyar szót az ajka, ahol a föld porában játszadozott, mint az a másik nagy és csodálatos gyermek, aki az öreg templom mögött lovagolt nádparipáján, füzfasipot fújva és esti harangszóra a dajkája ölében a népdal varázsától elbűvölve tért nyugovóra. Dicsőség és hála adassék Félegyházának, amely fölnevelte nekünk Petőfi Sándort és még életében, pályája delelőjén megadja a tisztességet Istentől megáldott másik fiának, Móra Ferencnek, a búzamezők énekesének. A szeretet és elismerés, a hála és hódolat aranyszőrű bárányát tereli a félegyházai kiskunok nemzetének gyűlése Móra Ferenc elé cs neki bizonyosan a legkedvesebb és legboldogitóbb ez a meghódolás, amely nem a hatalom parancsszavára, nem a politikai divat intésére,, hanem a szivek és az elmék ösztönzésére történt. Igaz, két ember akadt, akik ezt az ünnepet is meg akarták rontani, akik ebbe a meleg és fényes megnyilatkozásba is a malomalatti politika hangzavarát próbálták keverni, de ezek is Szegedről hozták érveiket, abból a sc eleje, se vége memoárból, amely egy előkelő szegedi ur üres óráinak unalmából és időtöltéséből született. Móra Ferenc külömben már régen díszpolgára az egész országnak, mindenütt vigasztalás és fölemelkedés az ő szava, akár a kiskunfélegyházai kunyhóban, akár a budai királyi palotában figyelnek föl reája. Móra Ferenc ma már minden magyaré, akinek az igaz magyar humor. derűje és boruja kedves, akinek a valódi magyar kultúrához köze van. Igaz, Móra Ferencnek nagy bűne, liogy a .szabadság és a haladás nevében szót emelt olyan időkben, amikor későbbi haragosai és irigyei ott sütkéreztek vagy ott lapultak az ö dicsőséges és diadalmas ékesszólásának verőfényében. Még nagyobb bűne Móra Ferencnek, liogy a szabadság cs haladás érdekében fölemelt szavát sohasem vonta vissza, sohasem tagadta és sohasem másította meg, hogy a megismert igazságot igazságnak vallotta akkor is, mikor farizeusai és Írástudói cserbenhagyták és legnagyobb bűne Móra Ferencnek,. hogy magasságosat! cs mélységesen külömb azoknál, akik sánta és kehes Pegazusukat a mindenkori kurzus és hatalom jászlában abrakoltatják és akik a maglik egyeduralmát éi boldogulását, összetévesztik a magyar nép örók érdekeivel és vágyaival. Móra Ferencnek egy tárcájában több magyarság, több szépség, több igazság és több zseni van, mint ezeknek a politikus csizmadiáknak egész tartalmatlan és értelmetlen életében, de volt idő és nem is olyan -régen, amikor egy azóta országosan levitézlett és ••"•""^sv.Wból is kitessékelt senki maidnem sikeresen és eredményesen tört annak a díszünknek és értékünknek a kenyerére, akit íme most a legmagyarabb és legíüggetlenebb városainak egyike a legnagyobb elismerés babérkoszorújával illet. "Ezek után Szeged már csak elkésve siethet a méltó hála és hódolás adójával és Szeged e tekintetben és ez alkalommal se tudta megtagadni magát. Az a Szeged, amely annak idején legkiválóbb írójának, az áldott és.halhatatlan emlékű Tömörkény Istvánnak megzavarta és megkeserítette szelíd és csöndes napáldozatját, amikor közgyűlésén (amely ma is él, azaz hogy haldoklik még) egy bagatell financiális kérdésben nem szorosán vett alkalmazottja gyanánt kezelte és sértette meg a végtelenül szerény, de önérzetes nagy írót, aki egész munkás és lelkes életét eünek a városnak javára és dicsőségére fordította. Szeged lebontotta —• Dugonics Andrásának szülőházát és szegényjogon való temetést akart rendezni legdúsabb lelkű müvészíiának. Itt éhen fordulhat föl a legnagyobb tehetség is, ha csak a művészetben nagy és nem a kijárásban és a törleszkedésben is. Tragikus példákat tudunk, de e példák fájnak cs mi kímélni akarjuk városunkat, amelyet reménytelenül szeretnek azok, akik Ic'^ntéTtobMk iwinínek az ő szeretetére. Lám, ha Szegeden egy életrevaló terv támad, amilyen például a városi színháznak házi kezelésbe vétele, akkor nem egy percig, de egy pillanatig sc gondolnak arra a hivatalosak és illetékesek, hogy talán mégis esetleg véletlenül egy szegedi ember is akadna^ akinek irodalmi vagy művészeti tudására, Ízlésére, lelkesedésére és hozzáértésére rá lehetne bízni a szegedi szinház vezetését? ö uem, inkább keresnek a pesti szinházi álkultura dzsungeljében egy előkelő idegent, akiről addig nem is hallottak harangozni, de aki jó fiu és akinek éppen jókor jön ez a kitűnő és ritka alkalom. De ne panaszkodjunk, amikor dicsekednünk lehet és éppen Móra Ferenccel, akinek íélegyházi ünneplése nekünk is házi ünnepünk. • Móra Ferenc egyébként se az az ember, aki tragikusan venné a maga dolgát, merj. hálaistennek, az ő színarany humora megóvja lelkét minden fölösleges és szükségtelen keserűségtől. Ö nyugodtan és bölcsen halad tovább a maga utján, amely a kiskunfélegyházai szalmafödeles kunyhótól csodálatos ivben vezett abba a magyar Pantheonba, amelyből pár esztendő előtt, még olyan veszekedett buzgalommal szerették volna kilakoltatni őt azok, akik ma hallgatagon és kelletlenül kénytelenek statisztálni az ő ünnepén, amely a ma t gyár géniusznak örökkévaló hatalmát és uralj mát jelenti ezen a földön. Angilában lerombolták a vidéki b&laortis €tlci.cl«aleiiitél£eteet, mert az angol nép nem íiir meg semmit, ami a. borzalmaikra emlékeztei!. London, december. 29. Anglia vidéki váró- J nem tűr meg szeme előtt semmi olyasmit, amely az elnuilt nagy idők bortalmaira ajn. lékezleii. saiban szétrombolták a németektől ejtett hadi-. zsákmányokból készüli háborús diadalemlékeket. azzal az indokolással, hogy az angol nép nwwwwftwuwM tm awwwWWWWM^IM^ Seypel kancellár sxerint JSyugaimagyarorssság végérvényesen Aussztriá&osz íariosiU. Bécs, december 21). M. T. I. Az osztrák nemzetgyűlés ma, elfogadta a kéthavi költségvetési provizóriumot. A vita folyamán Riehter szociáldemokrata • a burgenlandi kérdésről beszéli. Rámutatott arra az clleamondásra, am elv Waíkci Lajos magyar külügyminiszter legutóbbi kijelentései és Seypel szövetségi kancellárnak az osztrák költségvetési bizottságban tartott íejtege!és»l közt mutatkozik. Seypsl 'kancellár erre a következőket válaszolta: — Nem' csodálkozom' és nem is teszek szemre-, hányást amiatt, hogy Magyarországon még mindig nem tudják elfelejteni, hogy az egykori Nyugat-' ma^yarországnak és a mai Burgenlandnak námellakta területei hosszú ideig a magyar szent koronához tartoztak. Még kevésbé lehet csodálkozni azon, ha a másik oldalon a Burgenlandnak épp ama lakosai között, akik egész lelkükkel jöttek át Ausztriába és az országunkhoz való állandó hozzátartozásra vágynak, minden egyes alkalommal nyugtalanság támad, ha a túloldalon olyan kijelentés történik, amely enttek a hozzátartozás-, nak biztonságát kétségbcyonja. A pénzügyi bizottságban azt mondtam, hogy uem jogbsult a kétkedés a békeszerződés említett részének niLwjdcjsága tekintetében és hivatkoztam arra, hogy f legutóbbi években történt diplomáciai beszélge* lések folyamán „f'-' olyan kijelentések történtek, amelyek engem teljesen megnyugtattak. Emiatt magyar részről rekrimináció történt. A magyar külügyminiszter ur a magyar parlament' bizottságában kijelentette, hogy a békeszerződés határozmányain és a velencei egyezményen túlmenő olyan értelmű kijelentések, mint ahogy éu magyarázom azokat, nem történtek. Nem tartom célszerűnek, hogy ilyen kérdésben tovább szöjjem a vitát a nyilvánosság előtt. Én tehát e pillanatban megelégszem annak újbóli megállapításával, bogy nemcsak Ausztria ragaszkodik Burgenland hoz támasztott jogához és bjgy umcsak a Burgenland nem fog lemondani az Ausztriához tartozás jogáról, de ez alkalommal újra kifejezem azt a meggyőződésemet, hogy Burgenland magyar határa és Ausztriához tartozása semmfkép shies fenyegetve ís nem forog veszede'embíü — Nincs kélségem a magyar kormánynak - elünk szemben tauusilott lojalitásában, amidőn ismétőlt*a i legkomolyabban .biztosított bennünket arról,