Délmagyarország, 1927. december (3. évfolyam, 275-299. szám)
1927-12-29 / 297. szám
1927 december 29. BÉLMAG y A HOESZ Áíí JS © CS1 le O& S^lépvteelete ^^ C£1 • ll 011 lí ^ a polg&rs&<?, vagy st városi íautiács? A. közigazgatási biróság iiéleiéi nem viszi be a ianács a Januári közgyűlésre. — MIS javasol a tanács és mii fogand el a Közgyűlés? (A Délmagyarország munkatársától) Aki Figyelemmel kíséri mostanában a városigazgatás eseményeit, könnyen megállapíthatja, hogy a város hatósága a régi, bemohosodoti rendszer megvédelmezése érdekében egészen újszerű fogásokhoz nyul és azokat kiváló sikerrel alkalmazza a szolid, szolid és kritikanélküli szavazógéppé öregedett közgyűlési többség segítségével. A tanácsi javaslatok rendszerint szelídek, szelídén elutasítók, mire azonban a közgyűlési tárgyalás formaságain keresztül jegyzőkönyvi határozattá érnek, csodálatos metamorfózison mennek keresztül. Szigorú 'diktátumokká válnak, amelyek sziute a reparácíó lehetőségét is kizárják. Hogy közeli példával illusztráljuk a helyzetet, nemrégen, talán az októberi közgyűlésen történt, hogy az egyik törvényhatósági bizottsági tag karácsonyi segély megszavazását javasolta a városi tisztviselők számára. A tanács az indítványt atyai jóindulattal terejsztette a közgyűlés elé. Az atyai jóindulat abban nyilvánult meg, hogy a tanács nem kívánta az indítvány rideg elvetését, hanem azt visszakérte a közgyűléstől, hogy a legközelebbi közgyűlésen, amikor már tiszta képet nyer a város pénzügyi helyzetéről, konkrét javaslatot lehessen ebben az ügyben. A vila hevében aljg vette észre valaki, hogy a polgármester a tanácsi javaslattól eltérőleg tette fel a kérdést szavazásra és csak a szavazás után derűit ki, hogy a közgyűlés többsége a tanácsi javaslat értelmében nem adta vissza az indítványt a tanácsnak, hanem napirendre tért fölötte, ami azt jelenti, hogy hasonló tárgyú indítvány hat hónapon belül nem terjeszthető ismét a közgyűlés elé. Ugyanez történt Wimmer Fülöpnek azzal az indítványával is, amellyel novemberben .kísérelte meg a közgyűlés felfrissítésének elrendelleíését. A jóindulatu lanácsí javaslatból napirendretérés lett, mert a tekintetes tanács vila közben megneheztelt az indítványozóra. Jött azonban a közigazgatási bíróság ítélete, amelynek alapján Wimmer Fülöp nem indítványt, hanem interpelláció formájában ismét a közgyűlés elé vihette a kérdést. A tanács válasza az eredeti szövegezésben egészen konciliáns volt, bár erősen halogató tendenciájú. Mégis azt lehetett belőle kiérteni, hogy a tanács nem akarja megfosztani a közgyűlést u kérdés alapos lelárgyalásánuk a jogától, hanem kellő megfontolás és áttanulmányozás végett csak egyhónapi haladékot kér rá. Januárban majd az Ítéletet konkrét javaslat kíséretében bemutatja a közgyűlésnek. A vita természetesen heves volt, itt-ott a személyes él is kiütközött belőle, ami ismét alkalmat adott a tanácsnak, illetve a polgármesternek a kipróbált taktikai fogás alkalmazására. A tanács haragszomrádot játszva, megneheztelt az interpellálóra és észrevétlenül olyan határozatot diktált, amely lényegesen eltér az eredeti javaslattól. A közgyűlés azzal, hogy tudomásul vélte a vila hevében megváltozott tanácsi választ, mint most kiderül, nem kötelezte a tanácsot arra, hogy a januári ülésen konkrét javaslat kíséretében bemutassa a közigazgatási bíróság Íteletét, hanem teljes szabadkezet biztosított ebben az ügyben is a tanácsnak. A Délmagyarország munkatársa kérdést intézett dr. Somogyi Szilveszter polgármesterhez, hogy mi történik a decemberi közgyűlésen történtek után. A polgármester kijelentette, hogy a közgyűlés teljes mértékben elfogadta ebben az ügyben a tanács álláspontját, amely szerint 1 a közigazgatási, bíróság ítélete a közgyűlés tetszésére cs elhatározására üirzu a felfrissítés kérdésének eldöntését. — Ha a közgyűlés nem kívánja fölfrissíteni magát, akkor nem lesz fölfrissités — mondotta a polgármester —, mert a közigazgatási bíróság azt nem rendelte cl, csupán annyit mondott ki ítéletében, amit különben is tudtunk már régen, hogy a fölfrissitésnek törvényes akadálya nincsen. Nem tudom ezek után, hogy a tanács szükségesnek tartja-e az ítélet bemutatását. Lehet, hogy nem is visszük többet ezt az ügyet a közgyűlés elé. Nem valószínű, hogy a januári közgyűlés napirendjére kitűznénk. Abban az esetben, ha a tanács mégis beterjesztené majd az ítéletet, egyelőre nem tudom, hogy mi lesz a tanács javaslala. Megkérdeztük a polgármestertől, hogy a tanács javaslata, amellyel Wimmer interpellációját beterjesztette a közgyűlés ele, miéit módosult tárgyalás közben. — Az eredeti javaslat szelleme tényleg eugedékeny volt, de kizárólag azért, hogy az interpelláló a választ tudomásul vehesse. Mikor azonban láttuk, hogy nem veszi tudomásul ezt is, hogy elragadja az indulat, hát mi is szigorítottunk a válaszon. A közgyűlés így vette a választ tudomásul. A tényleges helyzet ismeretében az a gyanúnk, hogy a közgyűlés tudomásul vette volna akkor is a tanács válaszát, ha az a következőképen szólott volna: »Marad továbbra is a jelenlegi helyzet: nem a közgyűlés választja a tisztikart, hanem — mint most történik, a. tisztikar választja a közgyűlést. A tanácsnak joga van a legkevesebb adót fizetők sorából, is virilistákat választani. A közgyűlés ne zavarja az autonómiát!« Befejezéshez közeledik a halármenii íelekkomyvek kicserélési munkálata. Februárban a szegedi járásbíróságra kerülnek a telekkönyvek. (A Délniagyarország munkatársától.) A szegedi telekkönyvi hivatalban még karácsony előtt megkezdték a szerb megszállott területi községek telekkönyveinek kicserélési munkálatait. A Szegedre érkezett szerb delegáció vezetője, Ramadánszky Lyubomir, a belgrádi igazságügyminisztérium kiküldötte már nagyrészben átvette a Horgos községre vonatkozó telekkönyveket. A szerb delegáció nemcsak a telekkönyveket veszi át, hanem az Ítélőtáblánál irattárba helyezett polgári és büntető ügydarabokat is, amelyjeket annak idején a jelenleg jugoszláv megszállott területen működő bíróságok terjesztettek fel. Ugy Magyarország, mint Jugoszlávia részéről 3—3 bizottság működik, mindegyik bizottság 3—3 taggal. A magyar bizottság Sza> bados Béla budapesti ügyészségi alelnök vezetésével, Fekete Márton, Maidics L'shel telekkönyvvezetőkkel, a szabadkai és törökkanizsai telekkönyvi bíróságoknál lévő telekkönyveket veszi át. A szabadkai bíróságtól a bajai és bácsalmási járások községeire vonatkozó, mig a törökkanizsai járásbíróságtól a Deszka Szőreg, Klárafalva, Uj- és Ószentiván, Kübekháza és Gyála község egyrészére vonatkozó telekkönyveket. Jugoszlávia részéről szintén három bizottság működik. Az első bizottság, amely a Horgos községre vonatkozó telekkönyveket veszi át, nagyrészben már befejezte munkáját. A kicserélések befejezés felé közelednek, ugy hogy február elején a törökkanizsai és szabadkai bíróságoktól áthozott telekkönyveket már át is adják a szegedi bíróságnak. Böröndöí lopott a vonatban és assssal veszette félre a csendőrt? J&ogy a tolvaj felugrott a robogó vonatból. Békéscsabán elfogták, a szegedi iparos vakmerő tolvaját. (".1 Délniagyarország , munkatársától.) A Délmagyarország nemrégiben beszámolt Szabó Gábor szegedi iparos hajnali kalandjáról, amely alkalommal Vásárhely és Békéscsaba között a vonaton ellopták podgyászát. Szabó az egyik harmadik osztályú kocsiban utazott. Hajnalban négy óra felé arra lett figyelmes, hogy valaki a podgyászai között keresgél. Az iparos figyelni kezdett, majd hirtelen azt vette észre, hogy egy ismeretlen egyén útibőröndjével sieive távozik. Szabó ulána rohant, de a kocsi ajtaja becsapódott előtte és azt nem tudta kinyitni. Kiállásaira az utasok a menekülő tolvaj után rohantak. Az utolsó személykocsiban az egyik u!as rémülten mondotta el, hogy néhány pillanattal előbb valaki elrohant mellette, a kocsi ajtaját kinyitotta, podgyászát kidobta, majd maga is kiugrott a robogó vonatból. Az utas előadása után a vonalon utazó csendőr azonnal megrántotta a vészféket. A vonet nyomban megállott, de a hajnali szürkületben nem tudtak ráakadni az ismeretlen egyénre. A megindult nyomozás során később megállapították, hogy a vonatból való vakmerő kiugrás valószínűleg meg sem történt és a tolvaj az az utas lehetett, aki a vasúti kpcsiban tartózkodó csendőrt azzql a mesével vezeiie félre, hogy a tolvaj kiugrott a vonalból. Szabó Gábor karácsony másodngpjánismét átutazott Békéscsabára, amikor az. ottani állomáson ellopott bőröndjét ismerte meg az egyik várakozó utas kezében. Szabó azonnal szólt az állomási rendőrnek. Az ismeretlen egyént leigazoltatták, aki azután bevallotta, hogy Szabó Gábor bőröndjét ő lopta el és amikor látta, hogy a lolvajlást felfedezték, kitalálta azt a mesét, hogy a tolvaj MiugroU a vonalból. A ravasz tolvajt, Csávosi Andrási letartóztatták és ellene lopás címén Jn<*ul meg az eljárás. FOGPÉPET VEÖYW A CÉLSZEKtJ ÁPOLÁSÁRA Mhi45 í mérték uiád, elegáus ki- UÍBfíf vite'bso, szolid arakin * Cl41 í '.3" cipSsjaionjában, K4r4»t u. S. kop' aí