Délmagyarország, 1927. december (3. évfolyam, 275-299. szám)

1927-12-25 / 295. szám

1927 'december 25. ÖÉLMGYAROIÍSZÁG 39 •ta KÖNNYŰ MAGÁNAK. Tréfa; irta: Bskeífi Lász^, Szin: kávéház, a középen kerek asztal három székkel. Blau (szegény kopolt éhes ember, most lép a kávéházba, az asztalhoz ül cs félénken kopog a poháron. A harmadik kopogásra megjelenik a pincér.) _ PincérMit tetszik parancsolni? ,-> 1 Blau: Egy kávét kérek. Pincér: Süteményt is? Blau: Nem, köszönöm. (Pincér cl, Blau sóhajt, rövid szünet.) Grün: (belép és észreveszi Blaut.) Jónapot kedves Blau ur. Régen nem láttam • magát. Ilogy van ? Blau: Hogy lehetnék én? Sajnos rosszul. Grün: Rosszul? Szóval még mindig nincs állása? Blau; Sajnos, az ötödik hónapja vagyok már 'állás nélkül. Éhezem Grün ur. Tegnap már nem is vacsoráztam. A szobaasszonyom megkönyörült rajtam s adott egy üres szardiuiás dobozt s egy darab kenyeret. Én szagoltam a dobozt, ő pedig megette a kenyeret. (Rövid szünet.) Kedves Grün ur, ha nem veszi rossz néven, adjon nekem kölcsön egy shillinget, bogy ki tudjam fizetni a kávémat. Mihelyt állásom lesz, rögtőn megadom. Grün: Na, egy shillinget kaphat. (Ad neki egy shillinget. Blau: Nagyon köszönöm Grün ur. Mihelyt állá.''«om' lesz, rögtön vissza adom. Grün: Nem olyan sürgős. (Észreveszi a fielepő Weiszt, ki az asztalhoz közeledik.) Látja ezt az urat, aki most bejött? Ez aztán gazdag ember. -Van két háza, egy nagy fürdője, szanatóriuma, színháza, ennek vau dohánya. xJlau: Könnyű neki. Ismeri Grüii ur? <Grün: Hogyne ismerném. Már jön is hozzánk, -látja. -Blau:• 11a Grün ur szives volna egy kicsit protezsálni, talán kaphatnék valami állást egyik vál'alatáuál. -ürün: Megpróbálhatom, dc figyelmeztetem . ,. Weisz: (Az asztalhoz lép.) Jónapot Grün ur, kogy van? Grün: Megengedi, hogy bemutassam (bemutatja) H' iu ur, régi ismerősöm. iVcisz: örülök, örülök a szerencsének. (Kezet fog.) Grün: Szegény barátom éppen panaszkodik, hogy hónapok óta állás nélkül vau. Weisz: Ez bizony szomorú, nehéz az élet. (Sóhajt.)' Blau: -Maga sóhajtozik. Könnyű magának. Weisz: (Keserűen felnevet.) Grün: (súgva) Szerencsétlen! Épp most akartam figyelmeztetni, az istenért ne mondja neki, liogy: könnyű magának. Ezt nem birja elviselni, , Pincér: Grün ur a telefonhoz! Grün: Jövök már. El. Weisz: Mit mondott maga, hogy nekem könnyű? Blau: (dadog) Nem mondtam... én csak ugy... ugy gondoltam, hogy... Weisz: Szóval gondolta, hát miért goüdolia? -Blau: Kcrem ne tessék haragudni, én csak ugy gondoltam, ha valakinek két háza vau... Weisz: (Dühösen felpattan.) Tudtam, liogy ezzel . a két rongyos, vacak házzal jön. És mondja már, ~ Rogyván az a két rongyos házam. Tudja maga, —hogy mennyi teher vau azon a házon? Ha még ötven esztendeig élnék, akkor sem tudnám a kamatait megfizetni. Ha békebeli aranykoronában kapnám a házbért, akkor sem volna elég, hogy a két házat rendbehozassam. Tudja maga, hogy néz ki az a két ház? Ahoz képest a drégelyi várrom egy vadonatúj uyujorki felhőkarcoló. Hatodik éve próbálom már eladni ezt a két diszóólat és uem vagyok rá képes. A legutolsó vevőm 100.000 shillinget kért tőlem, lia megveszi a hálát. Tudja maga, mennyi adóval tartozom erre a két báromemeletes téglaliulladékra? Tudja? Ugye oem tudja? Hát tudja meg. Annyi adóval tartótóm, hogy a két házat háromszor fel lehetuc belőle épiüstoi. Es maga még azt mondja, hogy könyoyü nekem? Iilau: fin nem is mondtam, csak ugy gondoltam, flögy -akinek egy nagy fürdője "vau ... Wtii:: Hahaha. A fürdő. Szóval azt is tudja, hogy egy nagy fürdöm van. Látta maga a fürdőt? Blau* S*a. Weitsj Hit pertMt hogy nem, mert ha látta •oloa, akkor nem mondaná, hogy cz egy fürdő. Kedvee barátom, aa agy pocsolya. Egy köiuedeacébdr. 30 !Uer asonkivül van 10 kád és a 10 kádon 178 itk, *aaaaea 178. Ha beléjük ereszti a vixat, a rh, meg **»!« se ért, már Is kifolyik. Képatóati 10 lysfee- folyik be t ti é? 178 Icko* * Kipukx'i SÍ Karai KA ét rnondia már, liogy jó ez a fürdő. A kádak vadonat ujak és az uszodát tegnap nyitottam még? Na és aztán? Ki az, aki fürdik benne? Ki jár ma fürdeni? Kinek vau pénze melegvízre?.: Még hidegre sincs. A legutolsó vendég, aki a fürdőnkbe volt: Castiglioni, azis a konjunktúrába. Hát mi van nekem abból, hogy van nekem egy fürdőm? Hiszen két éve be van csukva. És maga még azt mondja, bogy nekem könnyű? ' Blau: Nem is mondtam. Weisz: Hát gondolta.. Blau: Nem gondoltam, csak sejtettem, hogy akinek egy nagy szanatóriuma van... Weisz: (Ordítva nevét.) Hát a szanatóriumot is tudja? És nem mondaná meg nekem, hogy ki fekszik ebbe a szanatóriumba? Blau: Éu azt hiszem, aki beteg. ' Weisz: Először is máma nincs beteg ember, kinek van erre ideje? Aki pedig beteg, az uem fekszik szanatóriumba, az elmegy a betegsegélyzőhöz, olt kap ingyen orvost, ingyen gyógykezelést, ingyen temetést. De tegyük fel, akad olyan őrült, vagy betörő, vagy bankigazgató, vagy szélhámos, aki befekszik a szanatóriumomba. Nem mondaná meg, ki fogja az illetőt ott kezelni, gyógj-itani? Három orvosom vau összesen a szanatóriumomban. Dc az egyik súlyos beteg a nélkülözésektől és éhség miatti végelgyengülésben lekszik az éu szanatóriumomban, ahova én járok bc őt ápolni, a másiknak .mellékfoglalkozása van, villamoskalauz és csak minden három napban jön bc a szanatóriumba, mikor szabaduapos; a harmadik doktoromnak is van mellékfoglalkozása, az végrehajtó és csak akkor.jen bc, ha valami foglalás van a szanatóriumban és. akkor megnézi nincs-e beteg és ha van, akkor megvizsgálja, dc erre nem volt eset 5 hónapja. Hiszen, ha behoznának valakit sürgős -operáeió - miatt, uem lehetne megoperálni, mert nem volna mivel. Az összes műszerek zálogban vannak, az egyetlen műszer az egész szanatóriumban egy papirvágó kés az irodában. Múltkor is ezzel operáltunk egy vakbelet. És maga még azt sejti liogy nekem könnyű? Blau: (Majdnem sírva.) Bocsásson meg nekem, hiszen öu is szegény, nyomorult ember és ha a színháza nem volna"... Weisz: (Felordít.). Ila, ha, lia! A szinház, ezt eltalálta! Hát mit gondol maga nemzetközi szercu esetlen ség, ha az embereknek nincs pénzük fürdeni és nincs pénzük betegnek lenni, akkor majd színházra lesz pénzük. És ha mégis elmegy valaki és megváltja azt-a jegyet, mit nézzen meg abba a színházba? Drámát? Hogy még rosszabb kedve legyen, mint amilyen volt, hogy sirjon és cl .legyen ..keseredve; neui .elég, hogy otthon nincs, mit cuni a feje «aáz felé illa gondoktól; vagy vígjátékot nézzen meg, hát tan kedve nevetni neki? Hiszen a legjobb vicceket agy- twúí-' gatja a közönség a színházban, mintha valami vérfagyasztó-ó-görög tragédiát játszanának,, mert amikor a színpadon a legröhögtetöbb vicceket mondják a színészek, a közönség folyton errtfc gondol, íiogy: miit viccel olt fönt az a hülye,' mikor nekem élni sincs kedvem*, folyton azyn morfondérozik, hogy >a guta üssön belém, hái kellett nékem drága pénzért jegyet váltanom, amikor ebből a pénzből holnap jól tudtam volna ebédelni*. Vagy mit nézzen meg a közönség, revüt-í Hogy az embert a felesége három hétig agyon kínozza, amiért let mert nézni a színpadra, mikór. a görlök táncollak, vagy ha nincs az emberuek felesége és föl mer nézni a színpadra, akkor szive szakad meg, hogy ott látja a szebbnél szebb görlóket és annyi pénze sincs, hogy egy szál virágot felküldjön annak, aki neki tetszik, vagv hogv elmenjen az egyikkel vacsorázni..., a többiről uem is beszélek. És ezek után maga m&g' sejteni meri, hogy én a színházamból élek? Hiszen éu a színházamra fizetem rá az egész jövedelmem, amit a fürdőn, a szanatóriumon és a házamon keresek. És maga ezek utáii még azt sejti, hogy nekem könnyű? (Ordit.) Hogy nekem, könnyű? Blau:'' (Letördelve sir.) Bocsásson meg nekem, én nem akartam önt bántani. Pénzes levélhordó: (Belép.) Jónapot Weljíz ur!Már kerestem a lakásán, dc azt mondták, liu.av itt van a kávéházban, hát ide hoztam a..' küldeményt. • " A Weisz: Micsoda köldcniónyt? • 'Levélhordó: Az egymilliárdos ' főnyereményt. küldte el az állami bank, do csupa 20 shillingedben fizették ki, itt a csomag. Tessék aláírni.. (Ad egy óriási csomagot). Weisz: (Aláírja.) Ez az én szerencséül. (Zsebében keres. Blaulaaz.) Monttá, nincs egy shillingje a levélhordóinak, nekctn uincs apróm. Blau: (Reszketve.) Tessék kérem. (Átadja "a shillinget.) / / Weisz: (Átadja a lcvélhordunak.) Fogja. Levélhordó: Köszönöm szésneu. (El.) • : Weisz: Na itt van!!! (Dühöngve.) Most vihetem liaza, fel a negyedik emelctrb ezta marha nagy csomagot az én beteg szivemmel, az én éhezéstől tönkrement gyomrommal és tüdőmmel. (Hátáiia veszi a csomagot.) És maga még azt meri mondani, hogy nekem könnyű!? (Ordit.) Hogy uekem könnyű?! (El.) - • Blau: Szegény ember, a szivem szakad meg érte. (Pincérhez.) Adolf irja fel a .kávémat. (Függöny.) manómmal Riwsjwww^K.iy, a legfinomabb gyümölcspálinIcófeaí, likőröket, rumokat, bort, mérgesi borokat és 967«-os jinoms&essst a Feketesas és Kígyó ucca sarkán 117 Slgmond Testvérek uíéda, rum, likorgyárának és borplncélmek delacillizlelében. SZEGED-CSONGRÁDI TRKRREKPENZTAR S2EGED, Széchenyi lér 7. sz. Alapíttatott 1845-ben. $ Alap- és iaríaléfeíőke összege Z és fél millió pengő. Az intézel iizleíköre: 1. Elfogad betéteket betétkönyvecskékre, folyó- és csekkszámlákra. 2. Folyásit hiteleket és kölcsönöket mezőgazdák, iparosok és kereskedőknek a legelőnyösebb feltételek mellett. 3. Lebonyolít mindenféle bank- és takarékpénztári ügyieteket. 4. Elfogad letéteket megőrzésre és bérbeád páncél rekeszeket saját páncél termében,