Délmagyarország, 1927. december (3. évfolyam, 275-299. szám)

1927-12-25 / 295. szám

1927 decemne*' 25. DÉLMAGYARORSZÁG 23 kép leszállni nem akar. tiszta búzának köble 20 ft 30 kr., kétszeres buza 18 ft 12 kr., kukorica 6 ft 45 kr., árpa 7 ft 30 kr., zab 5 ft 39 kr. éskőles 7 ft 36 kr«. Ki merné e jelentés után mondani, hogy 1847 végén Szeged nem óriási léptekkel haladt előre? Nagy eredmény volt, hogy a Belvárosból a kofák kiszoritották a békákat. Azóta a békák a külvárosokban húzódtak meg. Jóslásokba nem szeretnék bocsájtkozni, de talán ujabb nyolcvan esztendő multával birodalmukat a csatornázás ott is meg fogja szüntetni. ISgWMMgMglllMMMW Négy elzavart szegedi s^Iniga^gaíó Almássy, Palágyi, Andor és Faragó keserű mosollyal emlékeznek Szegedre. i Budapest, decepiber. (A Délmagyarország munkatársától.) Szegeden egészen különös jelentősége van a színháznak és egészen különös sorsuk — a színigazgatóknak. Nem volt még szegedi színigazgató, akinek érája alatt ne csapkodtak volná magasra a mesterségesen csinált, vagy önmaguktól adódott botrányok hullámai. E különös krónikában egészen különös helyet foglalnak cl a legutóbbi évek eseményei, amelyekkel bőven foglalkoztak e lap hasábjai. Érdekes^megnézni most, amikor a hivatalos nyilatkozatok szerint egészen uf éra kezdődött a szegedi szinház történetében, hogyan néznek vissza Szegedre a legutolsó évek színigazgatói, a legutoljára kiebrudalt szín- í igazgatók. sí ]iL \ | Érdekes sors: mind a négy — Almássy, Palágyi, Andor és Faragó —' Pesten él és mind a négynek jobb sorsa van, mint a szegedi színigazgató trónusában volt. Ahogy e négy színigazgató megszólalt e sorok írójának hoszszas kérlelésre, mindegyik szavából kicsendült a keserűség hangulata. Mind a négy keserűen néz vissza Szegedre és mind a négy elhinti a köztudatba: nem jó dolog Szegeden . színigazgatónak lenni. És egyik sem vágyakozik túlságosan, hogy ismét beleüljön a szegedi szinház igazgatói székébe. A négy interjú után valahogyan az az érzés erőszakoskodik előre,, hogy talán nem mindig a színigazgató volt a bűnös... , • • r .f. . MjI Almássy Endre Ö nyitja meg a sort. Aki tizenkét évig igazgatott színházat Szegeden. Most a Nemzeti Szinház szerény tagja. Délután félhárom óra, most jött haza a színházból. Az asztalon már a leves párolog. Kissé fanyar a mosolya, ahogy elkezdi: — Ne bántsuk egymást... Minek ez az egész, hiszen ismeri ezt az egész játékot... De azután fölenged. A fanyar mosoly keserű lesz. — Nem igen van mondanivalóm. Nem bántam meg, hogy eljöttem Szegedről, mert ez nem tőlem függött. Amelyik szekér nem vesz lel, nem futok utána.. • — A Nemzeti Színházban kényelmes állásom van, ha nem is mondhatom fényesnek. De mit akarhat az 50 éven felüli színész! Gondok nélkül- élek... Ha Szegedre gondolok, szeretek a kellemes) részekre gondolni, mert ' — bármilyen csodálatos — ilyen is volt. — Nemrégen Szegeden megjelent egy könyv, az állott benne rólam, hogy 12 év alatt nem történt említésre méltó igazgatásom alatt. Mi lehet a válaszom? Egy bizonyos, hogy a szegedi szinház történetében rajtam kivül nem fordult elő, hogy egyfolytában tizenkét évig igazgató legyen valaki... Nagyon sok minden történt ez évek alatt. Elfelejtettem! Az utánam történtekről nincsen kritikám, természetesnek találtam a dolgokat. — A házikezeléses rendszert én már régen ajánlottam. Egy olyan nagy városban, mint Szeged, ez egészen természetes. Rá is kell fizetni, de két milliárd!... Én nem kaptam egyetlen fillért sem. Makó Lajos után megvonták a szubvenciót, sőt még a helyárakat sem engedték emelni. Hogy mit tudtam volna produkálni 2 milliárddal, — ugyan, hagyjuk ezt a kérdést. Palágyi Lajos Almássy után Palágyi következett. Azért menesztették, mert nem volt operatársulata Most a Nemzeti Szinház tagja. Főszerepeket játszik, sikere v^n. Jó színész. De alig játszik hetenként kétszer. Kint lakik Újpesten tul, a Tornay-pusztán. Földesúri életet él, lovagol és vadászni jár. Ha van valami, kitelefonálnak hozzá a színházból. Palágyi ur, holugy p asszióbói színészkedik — és nem akar Szegedi-e gondolni. Elég Volt. Inkább vadászni jár. Mindössze ennyi a mondanivalója: 1 — Szeged számáta nincsen mondanivalóm! Még csak nem is mosolyog. Nem érdekli a a„ 7 — szegedi szinház. Sem ami történt, sem ann napután próba tesz, ha szíveskedne... Csak | lesz. Kiköltözött a tanyára. Ur akar lenni. ss€& meg Uarác&onyi vúsúrumRaí! m Pénzt iakarlf, ha most vesz. Erőiemess (Harípappe) Kazetta 30 35 40 50 60 65 P >35 4-85 Erőlemez (Harípappe) bőrönd 55 60 P Vulkánfiber kazetta 6-— 7-4Q 9-— lO65 70 75 9'15 Vulkánfiber bői'önd 50 695 55 mio 35 9-SO 40 10*50 50 11'20 60 8-75 10-40 Í2"7Ö 1590 60 65 70 12-20 65 18-20 75 17-05 18-90 20-80 22'30 P 12'— 14-40 22-80 P 50-— 75'— 100'~ P 18-80 24-- 28-— .... 8.— pengőtől .... P 1-30 2Jlktamappa tehénbőrből Merendezeit kazetták, tehénbőrből . Orvosi táskák, tehénbőrből . , . . Divatos ritikiilök kiváló minőségben 'Pengőtárca fóminőségü tehénbőrből f^ACHBP. taörtfffidiSs Sieied, Kárász ucca \h sás® Andor Zsigmondi ftssx A nyilvánosság még ehilékszik rá. És arra is, ami történt. Amit produkált és ahogy elment. Egy 'évig csak ténfergett Pesten és nem tudta megérteni: mi is történt. Egyáltalán: történhetett-e igy? Aztán mult az idő. Most szelíden mosolyog. A Kossuth Lajos-uccában zeneigazgató. 'A' Fórum filmszínházban. A legelőkelőbb pesti moziban, ahol három kármester van. Estfnkint szmokingot huz és el-eldirigál egyet-egyet. A zeneigazgatói szobában beszélgetünk. .V színpadon a Tiller-görlök táncolnak megfeszült izmaikkal. Asztalán a délutáni posta: néhány levél és a szegedi lapok. Nem tudja elfelejteni Szegedet. És szeretne kitérni az interjú elöl. Inkább ő kérdez megmaradt szegedi barátokba. — Legszívesebben néni gondolok vissza,'~ mondja rezignáltán. Sbkkal nyugodtabban élek, most, végre ember is vagyok gondok és intrikák, leskelőclések éá gonoszkodások nélkül. Micsoda 12 év volt, mig színigazgató toltam! — Közönségre szerelettel gondolok vissza, amely a lehetőségig támogatott, amikor a szin • házat a művészet templomává akartam tenni. Sajnos, hogy kicsinyes gönoszkodással és gáncsoskodással megakadályoztak abban, hogy Szegedből egy második művészeti gócpontot teremtsek. Annyi eredmmiyt azonban elértem, hogy a vendégszereplésekkel és néhány teljesítménnyel a külföldön is ismertté teltem a szegedi színpad hírét. Dc az emberek hamar felednek... Kívánom azonban, hogy utódom tultegyen rajtam. — A házikezelés? En voltam az első, aki erről indítványt tettem. Már akkor láttam, hogy ez az egyetlen ut és mód — ha helyesen csinálják —, amellyel arra a magaslatra lehetn eemelni a szegedi színházat, amely megfelel a művészi követelményeknek. Ebbeil a rendszerben azonban nem szabad az igazgatót anyagi dolgok miatt siláiiy miisorra szoriféni, mint ahogy most is van. Érdekes egyébként, liogy én az utolsó év szubvencióját elégnek tartottam az ügyek rendezésére. Erre kértem előleget. Ezt akkor nem lehetett... Örvendetes, hogy most már azt látják, hogy két milliárd támogatás kell a színháznak. — Azt azonban laikus szemmel is látn! kell, hogy az én müsoroih többe került lényegesen a mainál. A jelenlegi kétmilliárdos helyzetben operapremierek és • külföldi vendégek nem szerepelnek az eddigi szinlapokpn. — Az idő múlik és ugy érzem, nekem ad teljes elé{fiéieltt _ • < r. I Faragó Ödön Negyediknek a kassai direktor követkejfctt. Érája mindössze hat hónapig tartott. Ö Volt a negyedik kiebrudalt, holott még el Sem kezdhette kitűzött munkáját. Most főrendezői : az Andrássy-uti színháznak és estéről-estérefellép. Egy vágya van: megmutatni Szegednek, mit tud Faragó Ödcjn. A hotelben néhány féhykép és néhány faszom-szalag a falakon. Ennyi maradt meg Szeged után. Szavain érzik: ezeket a szavakat mar régen el akarta mondani. — Régi vágyam volt, hogy hazajöjjek Szlovákiából és Szegeden direktor lehessek. Es most ugy érzem az egészet, mint a szerelmes, aki nincs kielégítve. Él bennem a vágj-, hogy megmutassam Szegednek, hogy cn igenis stramm legény vagyok és hozzáértő ember vagyok; azt azonban rövid néhány hónap alatt a sok akadály, az ismert atmoszféra miatt képtelen voltam megmutatni. — Olyan atmoszféra volt a színháznál, hogy nem négy hónap, de két év kellett volna a nyugalom helyreállításáig. A tanács a szinház kérdésében igen türelmetlen állásponton volt, amelynek én lettem az áldozata. Azt kivántik, hogy két hónaji alatt hozzak renöte mindent. Sem az emberi, sem az anyagi kérdés tisztességes megoldását, nem engedték meg. Még . az okokat sem hallgatták meg — Mtik * keserűsének ésnej. l*j»fi|m.