Délmagyarország, 1927. december (3. évfolyam, 275-299. szám)

1927-12-17 / 288. szám

j^töEn : Szerkesztőség: Deftk Ferenc „CCS 2. Telefon: Kiadóhivatal, Ki(lcsönkBnyvtár és jegyiroda: Aradi ucca 8. Telefon: 306. - Nyomda: Lbw {,fpdi ucca 19, Teleion: 1G--34.« » « » « » Szombat, 1927 december 17 III. ÉVFOLYAM 2.8S. SZAM MAKÓ: Szerkesztőség <es kiadóhivatal: Crl ucca e. Telefon: 151. HÓDMEZŐVÁSÁRHELY : %cerkesztfiség és kiadóhivatal: Andrassy ucca is. Telefon: 49. szára. « » « » *c » m flöllreiésl ára havonta 3-20, vidéken és a lövórosbon 3-00, kUIfSldlSn O-ÍO pengő. Egyes szám ló, vasár* ••—MI 11 in ni •••• in és Uonepnan S* fillér A nemzet becsülete. Bud János pénzügyminiszter ur, aki tud szavakat találni a financiális fájdalmak és keserűségek lírájának kifejezésére, röviden és finoman a legszomorúbb javaslat néven nevezte azt a gyermeket, amelyet advent hetében bemutatott az ország házában. Magyarul valorizációs javaslat a neve és a lényege az, hogy a magyar parlamentnek törvényt kell hoznia, amelynek értelmében az a töménytelen áldozat, amelyet a magyar nép és mindenekelőtt a magyar középosztály, amelyet a nagy háború alatt olyan gyöngéden becéző ajnározással neveztek a hivatalosak és a felelősek, sorsunk és végzetünk urai és parancsolói a nemzet gerincének, állam föntartő elemnek, az ország támaszának és talpkövének, végérvényesen és visszavonhatatlanul elvesztette azt az értéket és azokat a javakat, amelyeket önzetlen lelkesedésből vagy magasabb érdekek parancsára hozott a háborús esztendők hosszú és keserves során. Bad tud óvatos szavakat találni ennek a legszomorúbb javaslatnak mentegetésérc és magyarázatára, de kérdés, hogy a nemzet olyan nyugodtan és higgadtan fogadja-e majd ezt a hivatalos bölcseséget és okosságot, mint ahogy azt a magyar pénzügyek minisztere gondolja? l'^rsae a mai országgyűlés többsége, amely tudvalevőleg olyan abszolút többség, hogy mellette még az einsteini relativitás is eltörpül és elnémul, kellő némasággal és tisztelettel hallgatja a legszomorúbb javaslat indokolását, csak az a Sándor Pál és a hozzá hasonló izgága ellenzéki minoritás találja kissé túlságosan kegyetlennek és lehetetlennek ezt a legújabb tervet a dolgozók és adózók kipróbált és bevált türelme ellen, amelynek természetesen szintén megvan a maga határa. Igaz, hogy az országot egyelőre kitűnően és kitartóan beszervezték az egységes közhangulat egyöntetű megnyilatkozásai számára. Ez férfimunka volt, amelyben tevékeny és termékeny részt vettek az állam gépezetének összes szervei. Csak hódolat illeti meg és nem birálat azt a munkát és erőt, amelyet c tekintetben, különösen a választások alkalmával kifejtettek. Még az egykori magyar jogforrás, a diadalmas és letűnt kurzus apja, Friedrich István is panaszkodik a destruktív lap vezető helyén, hogy számára nincsen hely a mai magyar közéletben, mert még az ő ártalmatlan és családban maradó ellenzékisége is kellemetlen a tisztelt Ház mai urainak. Mennyivel veszedelmesebb és nyugtalanítóbb leíiet Sándor Pál állásfoglalása, amely szerint a hadikölcsön Magyarországnak becsületbeli kérdése, mert ha kivetkőztetjük ebből a kötelezettségből is, nem marad az országnak semmije, mert hiszen mindene elveszett, csak a becsülete maradt meg. Sándor Pál szerint nem szabad elfelejteni, hogy a hadikölcsön jegyzésre egyrészt az áldozatkészség, másrészt a kényszerűség bírta rá az embereket. Erkölcsi kötelesség volt, hogy aláírják. Prohászka Ottokár lángoló szavakkal hazaárulónak bélyegezte mindazokat, akik nem jegyeztek hadikölcsönt. Az ország becsülete nagv szó, az ország becsületével játszani nem lehet! A mai hatalom boldog birtokosai, a mai támaszok és talpkövek uton útfélen Tisza Istvánra hivatkoznak. A halott kultuszát, ápolják és eltakarják az élő példáját. A halottat Emelik paizsukra azok. akik az élő mellől a válság idején megszaladtak. Az élettel szembeállítják a halottat azok, akiknek egész élete e halott relikviáinak kiárusításában és elherdálásában telt el. De ha Tisza István neve és nagysága jó nekik arra, hogy a nemzetnek kötelességeket és lemondásokat prédikáljanak, akkor azt a Tisza Istvánt se tessék nekik elfelejteni, aki a nemzet becsületét kötötte a háborús kölcsön megtérítéséhez a magyarság legsúlyosabb és leghatalmasabb áldozatainak és erőfeszítésének legnehezebb és legválságosabb napjaiban. Ne csak akkor burkolózzanak és takarózzanak Tisza István szeplőtlen tógájába, amikor másokat tanítanak móresre, hanem akkor is gondoljanak rá, amikor az: ő férfias és hősies ígéretének beváltásáról van szó. Igaz, hogy voltak és vannak itten egyéb és külömb ígéretek is, amelyeket ők tettek, az uralomrakerülés mámoros és mézes heteiben és amelyekről szintén alaposan és takarózzanak Tisza István szeplőielen tóEljő még az idő, amikor ezeknek a beváltására is sor kerül és akkor majd nehéz lesz óvatos és tapintatos szavakat találni, mentségül és kárpótlásul. A nemzetnek nem csupán becsülete van, dc Ítélete is. „A magpyaúr Icorntóray éfeer figyelemmel fo^fa Eclséml a romániai eseményeit^*, — mondta a miKuSsztferelinök » Idllilcjyl bizottsági Ul< Budapest, december 16. A képviselőház külügyi bizottsága ma délelőtt 11 órakor Pékár Gyula elnöklete alatt ülést tartott. A kormány részéről jelen volt Bethlen István miniszteítélnők és Wnlkő külügyminiszter. Az ülés megnyitása után Walkó külügy ntáni&sfer ísvMW&Me az erdélyi diákzavargásokat. Bejelentette, hogy a zavargások során egy Hajnal László nevű magyar állampolgárt is súlyosan bántalmaztak, miért is a magyar kormány utasította bukaresti követét, kérje ezen ügynek szigorú kivizsgálását, megtorlását és a szenvedett kár megtérítését. A román külügyminiszter intézkedett is, hogy az ügy a legszigorúbban megvizsgált assék. A magyar kormány további lépési a zavargásokkal kapcsolatban nem szándékozik tenni. Gömbös Gyula utal arra, liogy az utóbbi időben számos olyan külpolitikai esemény merült fel, amellyel a külügyi bizottságnak foglalkoznia kellett volna. Végtelenül rokonszenvezik azokkal a szegény magyarokkal, vallásra való tekintet nélkül, akik az erdélyi diákzavargások áldozatai. Lukács György szintén az erdélyi diákzavargások ügyével foglalkozik. Pakots József részletesen foglalkozott az erdélyi diákzavargások ügyével. Annak a feltevésének adott kifejezést, hogy a diákzavargások mögött meszszebbmenő akció húzódik meg, amelynek célja, hogy a zavargások révén keressen a súlyos romániai belpolitikai helyzetnek valami kivezető utat. Bogya János osztja Pakots felfogását Baracs Marcell aggályosnak tartja, hogy ha a hivatalos körök nem mutatnak nagyobb érdeklődést lar erdélyi magyar kisebbségek iránt, cz könnyen oda vezethet, hogy az erdélyi magyarságban az elhagyatottság érzése ébred fel. Osztja azt a felfogást, hogy az erdélyi zavargások ügyét nemzetközi fórum elé kell vinni. Apponyi Albert szólalt fel ezután. Megérti a kormány tartózkodó álláspontját a diákizavargásokkal szemben. Az általános, külpolitikai helyzettel faaMkozva kiemelj hojjy, Franciaországhoz való viszonyunk jetaülálöerj r>yen javult. Az utódállamok közül ~ Jugoszláviához való viszonyunk rendezésének van legkevesebb akadálya. Az agrárpörök kérdésének megoldására a m^1 gj«kormány latba, vetette egész erejét. Ali a jogi álláspontunk, hogy biró kiküldését ki* vánjuk, megtáraadhatatlan. Bethlen István gróf miniszterelnök reflektál' ezután a felszólalásokra. A BlumertsieiiMéle kötvény hamisítások ügyéről Briand francia külügyminiszterrel folytatott megbeszélése alapján kijelentheti, hogy a francia hatóságok a lcgmesszebbmcnöen megtesznek tnúv dent az ügy felderítésére és a bűnösök megbüntetésére. Az erdélyi birtokpörők ügyébert jogi álláspontunkat változatlanul fentartjuk* Áttérve a diákzavargások ügyére, hangoztatja, hogy a magyar kormánynak tartózkodnia kell még a látszatától is annak, mintha az erdélyi, zavargások jelentőségét túlozni akarná, nef~ hogy ezzel bizonyos külföldi köröknek ürü• gyet szolgáltasson arra, hogy a zavargásokról szóló híreket a magyar propaganda túlzásaif«j ként tüntessék fel. A magyar kormány mindenesetre éber figyelemmel kiséri azokat az eseményeket, amelyek e tekintetben Romániában történni fognak és ha azt vennők észre, amit azonban feltételezni nem szabad, hogy várakozásainkba csalódunk, el vagyunk szánva arra, hogy az események hite*les történetét a civilizált világ elé tárjuk. Tudomásunk van arról, hogy egyes SZOIOK szédaink a békeszerződés revíziója érdekében megindult akciót arra használják fel, hogy, magyar testvéreink helyzetét tűrhetetlenebbé tegyék. Ami a békereviziő kérdését illeti, nem szabad azt hinni, hogy az igazság önmagábart elegendő arra, hogy a békereviziő gondolatáti valóra váltsa. Ez előfeltétele a revízió uaky de más is szükséges ahoz, mégpedig az, hogys az általános külpolitikai atmoszféra változzéki meg Európában. Találhatók olyan emberek, akik az igazság mellett lándzsát törtnek, de ne higyje a magyar közvélemény, hogy ez az egyedül! ut a béke r mmmm- /