Délmagyarország, 1927. november (3. évfolyam, 250-274. szám)

1927-11-06 / 254. szám

DELMAGV Ui öltSZAG 5K25EZ22Í; tű-. JÍS7'. IVv .7 j ^^'/^^atfái^tSM^^ 1927 novgmner Bt HETTNVUCATINOIAI 4AMáN A LE GÍOBB" TAPLÓIÉ K ÍI®i:L 982-85 R. minin G cbbcöcsc foRbrram- Szim/a TiVAbáH, ... 32 — Teréül tő atyám! — sikoltott fel némáu — hátha elgázoltam volna egy gyereket? Egy ír fátlan gyereket! .Mihelyt ez a feltevés megszületett, nem akart eltűnni, csak ostorozta a szegény virrasztót kegyetlenül. Mr. Britling éjszakai fanláziája kirajzolta a netaláhtán elgázolható gyereket pontosan és egyénileg. Tisztán látta az angolkóros lábát, a vézna kar ócskáit, a vöröses-szőke haját, a riadt szemeit és azután - Istenem, Uram! — a falhoz préselt véres kis testet, a kiálló bordákat és a kezeit tördelő, jajveszékelő anyát is a háttérben. Rettenetes ! Nem igaz, nem igaz! Nem gázolt el gyereket! Az a gyerek él vagy nem is létezik... De kinek az érdeme, hogy nem gázolta el? Csak merő szerencse, jóságos véletlen. Kétségbeesetten bámult az éjszaka fekete kárpitján kirajzolódó véres gyerek-figurára... a kis lényre, amit csák a fantáziája teremtett meg, hogy elpusztítsa... mint valami Isten, aki bowadozva nézi ezt a zűrzavaros mindenséget, amit maga alkotott.* H. Ha 5 uem ís gázolt gyereket, mások megtették. Ilyesmi gyakran megesik. És mint ember, ő k felelős az emberek tetteiért Miért bántanak gyerekeket? Az egész világ összes balesetei felsajogtak Mr. Britling lelkiismeretében. Most már nem azt kérdezte, hogy: miért vagyok ilyen szamár? Hanem: mi emberek, miért vagyunk olyan gonoszak és ostobák? Mr. Britling agya már igy volt berendezve. Hajlama volt arra, hogy kiáltalánositsa, kivetítse magát, hogy, ő legyen az Ember... Sokan éreznek igy ma már. Kinőtt a saját szűk egyéniségéből. Szemrehányásokkal halmozta el magát mindenért, amit az Autós, vagy az Angol vagy az Európai csinál cs <1 mulaszt. A világ minden kontárjának, minden baklövése szégyenpirt kergetett az arcába. Mr. Britlingnek ez a furcsa tulajdonsága sok embert zavarba ejtett már. Nem tudták megérteni. Néha a legzsembesebb ember volt, aki semmivel sincs megelégedve, aki epésen ostorozza a saját nemzete vagy fajtája minden apró hibáját, mintha okosabb és nemesebb volna mindenkinél. Holott olyankor önmagát korbácsolta, mert nem tud segíteni a bajokon, uem tud megoldást találni a problémákra, nem tud véget vetni az emberiség céltalan, kegyetlen, pazarló, zűrzavaros, esztelen táuiolygásának. Ezen az éjszakán még a saját őrangyala sem tudott volna határvonalat húzni Mr. Britling érzelmeinek a számumos Szaharáján, hogy megmondja, hol végződnek a saját egyéni gondjai és hol kezd aggódni az emberiségért. Kettős sugártörésű szeme volt: ez volt Mr. Britling egyik legjellemzőbb vonása. A saját lelkiismeretén kivül emberi lelkiismeretet is hordott a szivében. Felelősséget érzett önmagáért és a családjáért, az egész Dower-Houseért, de az egész világért is. Mintha a világ egy tojás volna, amit neki kell kikőlteni. Mindig attól tartott, hogy megfeledkezett róla, nem ült rajta eleget és az ő hibaja, ha megzápul... „ .... HÍJ ... . . . Az aotóbaleeet nemcsak morális szempontbál bántotta Mr, Britlinget. Az árokban maradt Gla'dysnek fontos szerepe tort rar. untling szerelmi életében. Mert Mr. Britling megint belekeveredett egy szerelmi históriába. A kisebb esetektől eltekintve, ez volt a nyolcadik szerelmi kalandja. És a saját autó lett volna az a repülő szőnyeg, amely hazulról bármikor elvarázsolja a szerelmeséhez. Élénkfantáziáju és gyorsindulatu ember nem kerülheti ki a szerelmi históriákat, mialatt áthajt, az életen, mint ahogy nem kerülheti ki a baleseteket, ha autón végighajt egy országúton. De Mr. Britling és Mrs. Britling közt fennálló különös viszony folytán a kiváló iró szerelmi epizódjai mindig viharokba és kellemetlen, megalázó jelenetekbe fúltak. Annyi bajjal jártak, hogy álmatlan éjszakákon pokol volt gondolni rájuk. De a Mr. Britling és Mrs. Britling közt fennboldog volt. Hozzá képest a második már csak semleges harmóniát hozott. Van valami abban a katolikus elvben, amely csak egyetlen, örök házasságot ismer el. Mr. Britling nemesebben élt volna tovább, ha első feleségével együtt a szerelmi érzései is meghaltak volna és minden megmaradt melegségét csak a fiának szentelte volna. Hiszen a fiatalság lángoló fényében házasodott meg és két évi igazi tiszta szerelem jutott számára osztályrészül, megértés és támogatás, csők, veszekedések és kibékülések. Ezek az élmények mind kivontak, kiégettek belőle valamit, amit már nem lehetett kipótolni. A gyász első sötét rohamaiban maga is tudta, hogy a felesége halála felépithetetlen tornyokat döntött romba, de később megfeledkezett róla. Amig élünk, II bejjnünk a képzelet, amely homokkal fedi be a romokat cs uj, téglákat rak rá fáradhatatlanul. Editü-fel egészen más körülmények kőzi ismerkedett meg, mint az első szerelmével, Maryvel. Maryt annak idején a véletlen hozta az útjába. Egyetemi diák volt még akkor, titokban találkozgatott a lánnyal, viharos szenvedély hajtotta őket egymás karjaiba, forrő szélvész, villámlás és mennydörgés közt csattant el minden csókjuk. Azntán elvette, azután élt vele" azután elvesztette. Edith-tel a »társaság«-ban találkozott. Asszonyt keresett az árva háztartásába. Kiválasztotta, megkérte, hazavitte nagy érzések nélkül, hűvös mérlegelések és meggondolások alapján. De ha nem is érzett iránta szenvedélyt, egy kis szerelem most is volt benne, legalább eleinte. Edith a londoni egyetem végzett növendéke volt, intelligens úrilány, aki hullámos barna hajával, boltozatos, tiszta homlokával, hidegen figyelő szemeivel ugy járt a világban, mint aki megoldotta már a problémákat és levonta már az életelveket ebből a kusza mindenségből. Ez vonzotta cs izgatta Mi". Britlinget mindaddig, amig át nem kutatta Edith misztikus, derűs nyugalmának látszólagos mélységeit. Mr. Britling sziwel-lélekkel bele akarta vetni magát az uj élménybe. Nem akart Maryre gondolni, nem is beszélt róla Editlinek. Csak a fia, Hegh, volt az egyetlen bizonyítéka az első házasságának, nélküle nem is gondoltak volna a múltra. Mr. Britling szeretni akart és elhitette magával, hogy, Edith élő csoda, kimondhatatlan titkok meglátó ja és megértője, olyan egyszerűség, amely már a komplikáltságok után következik... De lassanként rájött arra, hogy csalódott. És rájött arra is, hogy áthidalhatatlan jellembeli és kedélybeli szakadékok választják el őt cs az uj asszonyt egymástól. Sakkozás közben látta meg először a különbséget. 0 maga szellemesen, de rosszul játszott. (Folyt. k5v."i wiimiiiiiiw^W—TI—I-pp' Felelős szerkesztő PÁSZTOR JÓZSEF. Nyomatott a kiadótulajdonos Délmagyarország Hírlap- és Nyomdavállalat Rt, könyvnyomdájában, Szeged, Tartós hajhullámzás tXoLToZ6:^ a legjulányosabb HPTM ANTAT lodrósznól, Takarékárak mellett 215 * ^^X^ * J-^Ms tAr ucca. S. Telefon 7-03. ANGOL férfi KELMEK nagy választékban legolcsóbban 2? Lévai Henrik ^éii'^ai^eSb^: Szőrme raktár! s* ifesiémunká 179 termelő szövefkeseete ?«§££ SSSASS ms- szobafestést, másolást, butorfényesést, cimfestést és aranyozási, fTEgúErFTrA* Szil-, nercszőrmék* bundák a legnagyobb válaszperzsa- ~ — — —- — ,, tékban, legelegánsabb kivitelben és legelőnyösebb árakon ROSMANN SZÖRMEÁRUHÁZBAN, KÁRÁSZ UCCA £1 ne mulassza megtekinteni raktáramat. 23 Szeged legnagyobb, legolcsóbb Sff 'Hpnpfiiíe R&IA Telefonszám: 5 temet&exéh vállalata "J- "CgeillíS ©Cia Ssentgyörgy tér 1. t4 gyászkocsi, autóturqon, gyászba'árok. szögmentes bevonások. Rangkoronák Áldozati Mwkelyhek. Délszaki nóvénvek. Szeged körházaínak szerződéses szállítója. Fizetési könnyesek Szakszeri! fea)z»amo:á»