Délmagyarország, 1927. november (3. évfolyam, 250-274. szám)

1927-11-25 / 270. szám

SZEt»ED: Szerkesztőség: Deák Ferenc ucCO 2. Telefon: 13-33.^KladólUvatal, ^glcsönkönyvlár és Jegyiroda: Aradi UCCO S. Telelőn: 30ö. ^ Nyomda: I8w jjpót ucca 19. Telefon: lö«34.« » « » « » Péntek, 1927 november 25 0 0 0 III. ÉVFOLYAM 270. SZAM MAKÓ: Szerkesztőség és kiadóhivatal: Uri ucca ö. Telefon: 151. szám.« » « » « » HÓDMEZŐVÁSÁRHELY: Szerkesztőség és kiadóhivatal: Andrássy ucca 23. Telefoj>: 49. szám. « » « » « » « » « » ; 0j[zEiésí Ara havonta 3-20, vidéken és a fővárosban 3-60, kUHSMitn 6-40 pengő. Egyes szám lt», vjsEár- és Unoepnap 24 fillér. • ^iMBIBiP^^ i l„ WIUMIII A Művészei szabadsága. Ilyen is van és rendes körülmények között ezt a szabadságot tisztelni és védeni szokták azok, akiket illet. A művészet szabadság nélkül nem az élet virága, hanem az unalom kórója, a művészetnek szabad levegő kell, boldog, büszke és. bátor hit az örömben, a szépség, az erő, a hatalom teljességében és gazdagságában. A művészet nem lehet a lélek böjtje, hanem az élet lakomája, a művészet nem a megszokás koldusa, de a lehetőségek királya. Persze, ahol a reakció az ur, ott ennek szolgájává próbálják nyomorítani és alacsonyítani a művészetet is. A művészet szabadságával szoros és mély összefüggésben van a kritika szabadsága is. A kritika is akkor kritika, ha bátor és őszinte, ha független és szókimondó. A valódi kritika nem huny szemet és nem hajt derekat a hivatalosan támogatott vagy dédelgetett, a társadalmi illem vagy divat szabályai szerint elismert tekintélyek elölt, hanem nyíltan és egyenesen a szemükbe néz és kereken és komolyan megmondja róluk a maga vélcí menyét. Nálunk ma megesik, hogy ezért be ^akarják verni a fejét és kellemetlennek találják, ha valaki a társasági ünneplés tömjénének füstjén tul meg meri és meg tudja látni a szerényen vagy önérzetesen elrejtett művészi hibákat és fogyatékosságokat. A kritikának éppen olyan szuverén joga van megírni, hogy mit gondol valakiről, aki a nyilvánosság világossága elé áll, mint ahogy a művészetnek szuverén joga, azt csinálni, amit akar és amit bir. A kritika is művészet, Alfréd' Kerr óla egészen tudatosan és szándékosan az és minden kritikus a maga temperamentumán keresztül nézi é6 ítéli meg a művészetnek azt a darabját, ami éppen elébe kerül. A kritikus is tévedhet, mert ő is ember, a fő, hogy jóhiszemű legyen, hogy meggyőződéssel beszéljen, őszintén és becsületesen. Pé« terfy Jenő tévedett Jókai Mór megítélésében, de még e tévedésében is több erő, érték és igazság van, mint egy kritikai favágó legifjabb szászkárolyos osztályzataiban. De egyet nem szabad és nem lehet a kritikának csinálni: toll helyett gummibottal, érvek hijján büzbombával, vélemény nélkül erőszakkal és tettlegességgel dolgoznia. Ez a legjobb és legszebb törekvést is csak diszkvalifikálja, ennek semmi értelme és semmi célja, valamint semmiféle okos és helyes eredménye nem lehet. A színpadon Cyrano de Bcrgerac,' a nagy kilengő, a kalandos és kegyetlen, megteheti azt a tréfát, hogy a világot jelentő deszkákról botjával kergeti el Champfleuryl, a színészt, mert nem tetszik neki az úrra vagy a pocakja, dc talán a művészeti kritikának ezt a tettleges és életveszélyes módját mégis lehetőség szerint kerülni kell és illik a szegedi városi színházban, ahol utóvégre magyar színészek dolgoznak és alakítanak nehéz állandó robotban, testi és lelki erejük folytonos megfeszítésével, meglehetősen szereny fizetés melleit és nem sok kilátással a boldogabb jövőre. Ezek az urak és hölgyek, ezek a fiuk és lányok, ezek a derék és lehetséges művészemberek valóban több kíméletet érdemelnek, több méltánylást és jóakaratot, éppen azok részéről, akik egyéb alkalommal szerelnek az uri modorra, a született ur előkelőségére és tapintatára hivatkozni! Meg azután mi lesz » viláaból a világot jelentő deszkákon, ha minden egyes színdarab és minden egyes színművész a személyes és ellenséges föllépés és tiltakozás, esélyeinek, a tettekkel tényezők föllépésének lesz kitéve? Nem, kérem, nem vagyunk az erdőben és ebből a követelőző és akadékoskodó kulturfölénvből nem kérünk többé városunkban! Hogy egy előadás mehet-e vagy nem, hogy egy szerző jó-e vagy se, hogy egy szereplő játszhatik-e vagy ellenkezőleg, ezt talán még sem Herzsenyák úrra bízták Szegeden! Herzsenyák ur lehet jó orvostanhallgató és lehet jó puritán, de ha Herzsenyák ur Gyulai Pál és Francisque Sarcey babérajra pályázik, akkor méltóztassák a Széphalom cimü revünél jelentkezni Erkölcs és művészet cimü. korszakalkotó tanulmányával, vagy kegyeskedjék a Dugonics-Társasághoz fordulni Morál és szépség cimü alapvető értekezésével. Mindenki olyan puritán lehet, amilyen csak tud lenni, dc legyen puritán a saját szakállára. Ne lessék irigyelni a mások örömét és gyönyörűségét, ne tessék elvenni azt a kis jókedvet, ami még a kurzus után megmaradt és főképpen ne lessék beleavatkozni a mások dolgába, akár Klebelsbergébe. akár a színházéba. A puritánok uralma a legszomorúbb és legsivárabb unalom korszaka volt, például az angol irodalom és szinház történetében, amelyről Taine nagy müvében, mint valami szellemi barbárságról beszél. 1612-ben az angol parlament, a kerek fejűek és a sötét szívűek parlamentje egyszerűen becsukatta az összes színházakat, hogy megőrizze és konzerválja a jó erkölcsöket. (Soha annyi titkos és tilos kicsapongás nem tombolt Angliában, mint ezekben az időkben.) A puritánok diktátora 1684-ben rendeletet adott ki, amelyben minden színészt csavargónak bélyegez és büntet. Shakespearet kiátkozták, a templomok üvegfestményeit szétzúzták, az országos képtár Tiziánjait és Rafaeleit eladták, a temetők csendjét és rendjét hozták be a múzsák berkeiben. Herzsenyák ur, s'/7 vous piait, talán a polgármester ur, akivel ön kedden úgyis hosz;szabb bizalmas megbeszélést, sőt valószínűleg eszmecserét is folytatott, megbízhatná uraságodat a szinügyi bizottmány átszervezésével, diktátori hatalommal és dicsőséggel. Talán egy uj, szebb és jobb, békésebb és boldogabb korszak virradna erre a szegény szegedi házi kezelésre? Nem volna kedve megpróbálni? Az első lépést már. megtette, hátoríság, fiatalember, Bonaparte se kezdte mindjárt tábornoksággal, előbb ő is csak egy. kisebb különítmény parancsnoka volt. Halála előtt Iriárowiszor operáltá&Jk meg Bratlanut. Angelescumimszler operállameg eíöször,merí Mezianu tanár kezéből kieseit a kés. — Nasía professzor vérmérgezést kapott operáció közben. Csütörtökön reggel 7 órakor a bukaresti Orient Rádió a következő táviratot küldte szét a kontinensre: »Braiianu miniszterelnök ma reggel 7 óra tájban meghalt. A kormány lemondott. A régenstanács a kabinelalnkilással nyomban megbízta Bratianu Vintiliúí, aki a kormányt jelenlegi összetételében, mint miniszterelnök, újra megalakította. A miniszterek letelték az eskut.« Bukareslből jelenti a Bécsi Távirati Iroda: Bratianu miniszterelnök torokgyulladása után, melynek eleinte nem tulajdonítottak különösebb jelentőséget, kénytelen volt — mint a Délmagyarország jelentette — 23-án kisebb operációs beavatkozásnak alávetni magát. Átmeneti javulás után délután fulladást rohamok támadták meg. Emialt uj operációt hajtottak végre és mesterséges légzőcsövet helyeztek el. Az ezt követő vérvizsgálat strepitococusok jelenlétét állapította meg, mire a város valamennyi kiváló sebészét a betegágyhoz hívták. Konzíliumot tartottak és Bratianu állapotát reménytelennek mondották. Az éjfélkor tartott konzílium arra a nézetre \ jött, hogy Bratianu aligha marad éleiben. A : miniszterek megjelentek a miniszterelnök pa- ] lotájában, aki már elvesztette eszméletét. Kor- \ mánykörökben igyekeztek a hirt az utolsó pillanatig titokban tartani, az izgalom rendkívül nagy. A miniszterelnök palotájában tartott minisztertanács határozatokat hozolt a fennálló rend feltétlen fenlartása érdekében. Bukarestből jelentik: Pieggel 7 órakor tartották meg a minisztertanácsot a külügyminisztériumban, A minisztertanács I háromnegyed óráig tartott. Elhatározták, hogy a kormány felajánlja lemondását a régenstanácsnak. Reggel 8 órakor a kormány tagjai kihallgatáson jelentek meg a régenstanács előtt a királyi palotában. A régenstanács a lemondást nem fociadta el, hanem a kormány élére Bratianu Vintillát állította, aki a kormány, több tagjával együtt nyomban leíette az esküt. A miniszterelnök halála után kiadott orvosi jelentés megállapítja, hogy a halált gennyes torokgyulladás okozta, amelynek következtében vérmérgezés támadt. A jelentést 'Angelescu, Nanu, Musát, Danileopol, Lupu és Nasta orvosok írták alá. Valamennyi lap külön kiadásban közölte a halálhírt. Az uccákat ellepte a lakosság, amely mohón kapkodta a lapokat. Délben bontották fel a miniszterelnök végrendeletét, amely családi természetű rendelkezéseket tartalmaz. Vagyonának haszonélvezetét feleségére hagyományozta, mig a vagyon fiára, Bratianu Györgyre száll. A régenstanács délben megbeszélést folytatott Maniuval, a nemzeti parasztpárt és Averescuval, a néppárt vezérével. Temesvárról jelentik: Amikor délelőtt a miniszterelnök halálának hire elterjedt, mindenütt a hivatalok-