Délmagyarország, 1927. november (3. évfolyam, 250-274. szám)

1927-11-15 / 261. szám

•íZEftEO: Szerkesztődig: Deák Ferenc ucca 2. Telefon: 13—33. ^ Kiadóhivatal, kölcsönkönyvtár e» Jegyiroda: Aradi ucca 8. Telefon s 306. -- Nyomda: LBw Linót sieea 19. Telefon: 16- 3-1.« » « » « »> MAGYAKORS Kedd, 1927 november 15 <s> * «s ül. ÉVFOLYAM 261. SZAM •< <5. '-V MAKÓ: SietUesztfiség és kiadóhivatal s Uri ucca Telefon: 131. sz6m.« » « » « » HÓDMIvZÖVÁSÁHHElV: Szerkeszted és kiadóhivatal: Andrássy ucca 23. Telelod : 49. szám. ••< » « » « » « >» „ » Blőítóetési óra havonta 3-20, vidéken és a fővárosban 3 00. külföldön 6 40 pengő. Egyes szám 16, vasár- és üoncpiiap 24 fillér. Többféle nagy tévedés. Mit tetszik gondolni, a sok szép beszéd kő­iül, amelyek a magyar nép képviseletében le­borultak a Kossuth Lajos nagysága előtt, me­Ijiknek örült legjobban Kossuth apánk szel­leme? Tévedés, hogy az Apponyi Albertének. Tévedés, hogy a miniszterelnökének. • Tévedés, hogy a szociálistákénak. Hiszen azok mind egyet imádkoztak, ha más-más dialektusban is. Azok mind esküt tettek Kossuth Lajosra és rajtuk kivül még sok-sok közéleli vezér, ha egyik-másik a multak tapasztalatai alapján azzal a reservatio mentalis-szal is, hogy nem minden esküt kérnek számon 1918 óta Ma­gyarországon.. S ha a halhatatlanok tájékozva vannak a földi viszonyokról, fői lehet tenni, hogy Kossuth szelleme nem minden fogad­kozást vett sző szerint, amit a szobrának meg kellett hallgatni. Ellenben bizonyosan nagyon örült annak, ami a TESz-ben történt vasár­nap délután. Ez a TESz a Társadalmi Egyesü­letek Szövetsége, amely időnként Tenni szo­kott és néhány jeles tettét föl is jegyezte már a magyar történetírás a kéménybe korommal. Vasárnap délután azt tette a TESz, hogy külön bucítt&Sgban pajzsára emelte $ numerus clau­sus-t, amely ellen tudvalevőleg Bethlen Ist­ván és Klebelsberg Kunó gróf kormányférfiak szőttek sötét összeesküvést De nem ez az aminek Kossuth örül. Az uj Magyarország megteremtője annak örül, hogy a TESz is tett a szobrára egy valódi bogáncskoszorut A gyű­lés elrö'ie szigorú megrovásban részesítette őt, amiért a zsidót is embernek tartotta és ez­által már ő is résztvett a haza elvesztésé­ben és a két vörös grófok fekete összeesküvés sében a numerus clausus ellen. Altenburger urnák hívják azt az elkeseredett turánit, aki az előrelátásból szekundát és a hazafias ma­gaviseletből kevésbé szabályszerűt adott nem­csak Kossuth Lajosnak, hanem Deák Ferenc­nek is, aki szintén emancipálta a zsidót. Nagy ember ez az Altenburger ur, Attila és Árpád egyenes leszármazottja és a haza atyja a haza bölcsével együtt nagy tisztességnek érezheti, iiogy márvány- és bronz-alakjukba ez az Al­tenburgból származott Botond belevágja, a ma­gyar fajvédelem csatabárdját S a TESz, a ne­vezetes tettekkel tényező igazán büszke lehet rá, hogy egy valódi Altenburger védelmezte meg a magyar fajt Kossuth Lajossal és Deák 'henccel szemben. Jön a második számú tévedés. Azt tetszik hinni, hogy az István gróf, meg a Kunó gróf a maguk jószántából fenték ki a tőrükét a nu­merus clausus ledöfésére. Nem, ezt valóban kevesen hiszik. Vagy hogy V|jlna valami alapjuk azoknak a szállongó Pletykáknak, amiket Bud János, Nagy Emil és más ilyen exponált kommunisták terjeszte­nek arról, hogy a nyugati demokráciák nem tágitanak addig * a trianoni bilincseken, mig a mai kormányrezsim vissza nem szelídül az újkorba? Szó sincs róla, ez 111 ind mesebeszéd. Itt egyszerűen arról van szó, hogy a kormánynak a pesti zsidó banká­rok kölcsönözték a választási költségeket és 'aost fölmutatván a váltót, követelik a kifize­tését: a numerus clausus eltörlését, ha csak ' őszietekben is. Aki ezt mondta, az szintén Emese ágyékából származott honfoglalók iva­déka, maga Eckhardt Tibor. Neki aztán iga­zán ichet hinni, mert ő sok mindent tud, amit nem tudunk s bizonyosan jobban ván tá­jékozva nálunk arról;' hogy mennyi zsidó pénzébe került a kormánynak az a választás, amelynek során az ébredők elnöke is talál­kozott a közbizalommal. A harmadik számú tévedést Wolff Károly oszlatta el, aki az előtte szólóknál még több joggal mondhatja el, hogy keleten nőtt tör­zsöke fájának, — de genere Wolffenau. Azt gondolja a nemzet, hogy Trianon az ő leg­nagyobb baja? Azt hiszi, azért kell az Isten cs az emberiség nevében igazságot követelnie a világ hatalmaitól, mert. kezét-lábát levágták, torkát, átmetszették és kiomlott belekkel egy mocsár szélére; taszították, meghagyták neki a választás szabadságát afelett, hogy éhen akar-e veszni, vagy az anarchia mocsarába akar gurulni? Tévedés, mondja a Wolffenauból indigenált szittya farkas, azt kell meghal­lania a Népszövetségnek, hogy,, itt egy vég­sőkig elkeseredett nemzet jajdul fel, nem ezereves na'árai, nem rab-testvérek milliói, hanem a numerus clausus védelmében. S mikor mindezek után regisztráljuk még, hogy tévedésben van a nemzet, ha azt hiszi, hogy Gömbös Gyula nem hajlandó a kor­mányt átvenni a bolseviki grófoktól," Beth­len István és Klebelsberg Kunó uraktól, föl­vetjük a kérdést,- melyik dicsőbb, melyik na­gyobb a tévedések e nagy tömegében? Nos, ' az tévedne legnagyobbat, aki azt; hinné, hogy, ezek a fölborzolt sörényű, vérben forgó sze­mű, csattogó fogú fajvédő farkasok rögtön darabokra fogják lépni a. kormányt. Hidegvér, szeretett Haza! Nem eszik a kormlnyíj olyan •melegen, mint ahogy, főzik és nem/les/, egyet­len fajvédő képviselő seV aki ve^tt'cjuhében odáig menjen,' hogv a numerus cláusus vé­delmében a kormány lábaihoz dobja a lőly kapott mandátumot A romáin fpadJbiró&áig felnieBíeJífe Manoile&cui. ÉJfel egy úral&or Qirdetíék Ki as Ítéletet. — A túr gyalóterem közönsége a vállán vitte Ki a teremlböT Manoilescut és a fiadbiróságot éljenessie. (Budapesti tudósítónk telefon je lé nés e.} Bukarestből jelentik: A Manoilescu-pör a tu­lajdonképeni vád kereteit átlépve, a tárgyalás hátterében álló Bratianu és Carol nagy tör­lénelmi politikai'' versenyének jelentőségére emelkedik. Manoilescu beszédében, inkább Ca­rol személyét és ügyét látszik védeni, mint önmagát. Az ügyész.válasza is azt a benyomást tette, hogy inkább Bratianu személyét és mii­vét védi, semmint Manoilescut vádolja. Jellem­ző áz is, hogy a hadbiróságra, tehát a had­seregre esik a pártatlanság szerepe. A Manoilescu-pör mai tárgyalásán egyéb­ként Manoilescu folytatta védőbeszédét. — Aktákkal fogom bizonyítani, hogy Bra­tianu ki akarta kiáltatni Romániában a köz­társaságot — mondotta —, el akarta seperni útjából a régenstanácsot és ő akart. Románia köztársaságának elnöke lenni, Nemcsak őben­ne, hanem sokakban is aggodalmat keltett Bratianu viselkedése és látták, hogy csupán egy mód van a dinasztia, valamint a kor­mányforma megmentésére és ez pedig az, hogy vissza kell jönni Carolnak, hogy ö legyen a régens. Heléna anyakirálynő maga akart kiutazni külföldre, hogy tárgyalásokat foly­tasson Carollal a dinasztia megmentésére, de Bratianu megakadályozta a királyné kiutazá­sát, igy nem maradt más hátra, mint ő maga utazott ki Parisba. Averescu tábornok volt miniszterelnök, a védelem vezetője be' szédében kijelentette, hogy senki sem akadá­lyozza meg Carol volt trónörököst abban, hogy visszatérjen, mert a törvény ezt nem tiltja. Majd bemutatott egy levelet, amellyel azt bi­zonyítja, hogy Romániában titkos cenzúra működik még az ő leveleit is felbontják, Kijelenti, hogy' aggódik Románia jövője miatt; mert a ! király még csak 6 éves gyermek. Kijelentette* hogy ' • 1926-ban Ferdinánd király;Párisifan volt és titokban találkozott Carol her­ceggel. Akkoriban azt mondotta néhai Ferdinánd,' hogy a volt trónörökös nem fog számkivetéS­ben őrökké maradni. Most nincs arról sző, -hogy Carol herceg foglalja el a trónt, de an­nak nincs akadálya, hogy régens legyen. Ez­.után Jorga Miklós védő kezdett beszélni. Kijelentette, hogy Romániában chiffre irást kell hasz­nálni, mert minden sZabadsán el van nyomva. A délutáni tárgyaláson •a védőbesjfédekben inkább a jogi érvek ke­rültek megvitatásra. A védők közül Otete­•lesmiu, a kamara volt elnöke annak a vélemé­nyének adott kifejezést, hogy a kormány ez­zel iCl szenzációs pörrel meg akart félemlítene néhány politikust. Mihalache, a parasztpárt egyik elnöke ázp mondotta védőbeszédében, hogy Carol azonnal visszatérhetne Romá niába, ha nem állna egy ember út­jába: Jonel Bratianu. A védőnek erre a kijelentésére tomboló tapsvihar tört ki. A tárgyalást ezután este fél 9-kor 10. órára halasztották. ' r Este tO órakor a katonai ügyész reflektált az elhangzott beszé­dekre, utána zárszó jogán , szolak fel Mftnollescv

Next

/
Thumbnails
Contents