Délmagyarország, 1927. október (3. évfolyam, 224-249. szám)

1927-10-07 / 229. szám

8 DÉLiM AGY ARO KSZ ÁG 1927 október 7. : H. ö. WCltS: n^ mkrúiis cftctcoc&c. Hlil f t $ r ii Csak azt akarja, hogy legyen kit csipegetni, akárcsak az olivát, vagy a sósmandulát asz­talon, ivás közben. Eddig még mindig meghí­vott a vasárnapi ebédre is, de még sohasem mentem el, mert a hockey nekem íontosabb. Be kell, hogy érje velem szombat délután... Beléptek a nagy, hűvös hallba, amelyet vi­zilófejek díszítettek és egy kitömött oroszlán. Középen nagy asztal volt, ahol kalapok, bo­tok és njságok hevertek összevissza. Az alá­zatos, de kissé bizalmas-modorú inas tudtára adta Mr. Britlingnek, hogy a méltóságos asz­szony a fcerraszon tartózkodik. Átvette a két ur botját és kalapját, azután átvezette a ven­dégeket a halion a terraszra. A zöld cédrus­fákkal és virágos kővázákkal övezett terrasz­ról gyönyörű kilátás nyílt a távoli dombok­ra. A terrasz közepén kis asztalka körül kerti nyugvószékeken tiz-tizenkét vendég leázga­tott. Lady Homartyn felállt és üdvözölte az újonnan jött két urat. Mr. Direck eddig még nem igen fordult meg arisztokrata-társaságban és hamarjában nem tudta, hogy miként szólítsa meg a háziasz­szonyt. Egy darabig ügyesen kikerült minden egyenes megszólítást, amig meg nem hallotta, hogy Mr. Britling egyszerűen Lady Homar­tyn-nak szólitja a bárónőt. Mr. Direck egy hölgy mellett kapott helyet, akinek a nevét nem értette meg jól. Ennek a hölgynek va-' lami köze volt a washingtoni angol követhez és róla kezdtek beszélgetni. Dc a beszélgetés nem volt annyira lebilincselő, hogy Mr. Di­recknek ne lett volna ideje az egész társaságot megfigyelni. Csalódással konstatálta, hogy az inasok nem hordanak libériát. Amerikai képeslapokban és filmeken minden inas libériát visel és a gazdag amerikaiak is livrébe bujtatják a cse­lédeiket. Mr. Direck biztosra vette, hogy eb­ben a házban puderes-parókás, aranysujtásos, gőgös inasokkal fog találkozni, de erről le kel­lett mondania. Két feketeruhás, fürge és jám­bor fiatalember szolgált fel és maga a társa­ság is meglehetősen pompátlan voit. Az urak korrektül, de minden tüntető elegancia nél­kül voltak öltözve, a hölgyek ruhája pedig szinte szegényes volt. Cseppet sem hasonlí­tottak a gazdag amerikai nőkhöz, akiknek hatásvadászó öltözködése revolverként rásze­geződik az emberre, mintha azt mondaná: »Ezt nézd meg — mit szólsz hozzá?« IV. A még kezdetlegesen döcögő beszélgetést hirtelen felborította Lady Frensham megér­kezése. Mindenki felugrott, helyet cserélt, iz­galomba jött. Lady Frensham autón jött Londonból, imponáló utiköpenybe és fáty­lakba volt pólyázva, királynői pillantással kö­rülnézett és kiszállt az autóból. Az a tipikus diadalmas asszony volt, aki mindenütt a tár­saság középpontja. Egy pillanat alatt elűzte a társaság fölött terpeszkedő délutáni lom­haságot. Mr. Pbilbert lehámozta a grófnőről az utipáncélzatot és átadta az inasoknak. — Sir Edward Carson-nal ebédeltem ma, drágáim, — kezdte Lady Frensham kihivó hangon. — Mi újság nála? Hallgat már az okos szó­ra? -j• kérdezte Sir Thomas. — Hogy lehet ilyet mondani? Inkább Bed­mondra fér rá az okos szó! — kiáltott Lady Frensham. — Mi az Ön véleménye, Mr. Brit­ling? — Pokolba mindkét párttal! — felelt Mr. Britling. — Nem ugy van az! Ilyen könnyen nem FoKhiTorrfi:Sziermr üvahAR, tények beszélnek! — kézmozdu­vonja ki magát a dologból! Polgárháború ör­vénye fenyegeti az országot és az úgynevezett okos emberek ugy tesznek, mintha semmi kö­zük sem volna hozzál Aki fölényesen semle­ges marad, az sem háritja el magáról a fe­lelősséget. Ha baj lesz, magukkal számolnak (majd le elsősorban 1 Mr. Direck egyszerre belepottyant egy he­vesen politizáló angol társaságba. Ez már hasonlított kissé Mrs. Humphry Ward regé­nyeihez. Jobbra-balra csupa magasállásu ur, csupa grófnő, bárónő, méltóságos asszony, vidéki kastély és közügyek! Milyen kü­lönös! Ezek az emberek intéznék a birodalom i*>rsát? — Először is tagadom, hogy polgárháború fenyegeti az országot, — mondta Mr. Brit­Hng. — Hiába tagadja, a felelt Lady Frensham megvető lattal. —• Érdekli önt az ir kérdés, Mr. Dirks? — kérdezte Lady Homartyn. —- Még nem tudom, mindjárt meg fogom látni, — felelt Mr. Direck ügyesen és ezáltal engedélyt nyert arra, hogy zavartalanul hall­gassa a vitát. Nyilvánvaló volt, hogy Lady Frensham ama vadul politizáló arisztokrata hölgyek közé tartozott, akik kézzel-lábbal tiltakoztak a Home Rule és az ir önkormányzat minden tierve ellen. Ezek olyan pártviszályt lobban­tottak lángra Angliában, hogy az elkeseredett suffragette-mozgalom szende gyerekjáték volt hozzá képest. Vak, elfogult pártszenvedély ve­zette őket és közben már teljesen megfeled­keztek a haza és a birodalom érdekeiről. A miniszterelnököt árulónak tartották, sérteget­ték, még a magánérintkezést is megszakítot­ták vele. Középkorba illő gyűlöletükben még a mérsékelt Philbertet is megvetették, majd­nem kiközösítették a soraikból. A Tory-sajtó szélsőséges lapjai megmérgezett cikkekkel lá­zították a közvéleményt, a Morning Post ha­sábjai a gyanúsítások özönét zúdították nap­ról-napra az ellenpárt vezéreire. Lady Frens­ham valóságos kéjjel mesélte el most azt az esetet, amikor Lady Londonberry Mozart Va­rázsfuvolájának egy előadásán véletlenül .szembekerült »azzal a vén gazemberrel«, a miniszterelnökkel. — Ha a megvető pillantás ölni tudna, az a hazaáruló holtan összeesett volna abban a pillanatban. — Sir Edwardtól hallottam, hogy az Ulster­párt harcra készül. Gépfegyvereket szerez­lek... — Ugyan már honnan szereztek volna? — kérdezte Mr. Britling. — Az titok. -ügy... | — Hiába hümmög, ebből polgárháború lesz. Maguk irók pedig nem használják fel a be­folyásukat a közönségre, nem csinálnak sem­mit. — Vájjon mit kellene csinálnunk, Lady Frensham? — Beszéljenek a nép lelkére. — Vagyis mondjuk meg az íreknek, hogy te­gyenek le a nemzeti álmaikról. Azok épen olyan süketek és vakok, mint maguk. Lady Frensham felpattant; — Minden bajnak Lloyd George tehetetlen kormánya az oka. A szociálistákra hallgat, meg a szentimentális szabadgondolkodókra, ahelyett, hogy vaskézzel megfékezné az ir ha­zaárulókat. Az ir szemtelenkedést nem lehet tűrni. Inkább polgárháború legyen! (Folyt, köv.) Apróhirdetések Ügyes megbízható, Okt. 15, 40 pengő, Gyógyszerész őszinte kis barna, Lelki­barátság 44, Sympathie, Téli esték, Fekete haj, Csinos jó bánásmód, ön­álló, Rendes munka, Állan­dó állás, Arbeiten, zeSrény Piros rózsa, Szép jövő, Rendes, Szeptember vígén, Honorádom jeligére levét van a kiadóba. Hclvarosbun rtegánsnn bú­torozott szoliát kaphat ol­csó árért, hu felad egy 30 filléres npióliirdetést. Keresek a Belvárosban kü­lönbejáratu bútorozott szo­bát magányos úrnőnél. vagy urnái, eselieg háztartását vezetném. - 10 pengő- jel­igére. Egy kétágyas bútorozott szoba lü'dőszofca használattal, esetleg tel.es ellátással k'adó. Somogyi ucca it, I. emelet 6. Mhi2Í3 A Belvárosban kétágyas uc­cai bútorozott szoba ágy­nemű nélkül kiadó. Cim Csanádi papírkereskedő Uj­Cson grádi-palota. Sfemimi Két három szobás lakást lelépés nélkül kaphat egy 30 filléres apróhirdetés ut­ján. Aigner Károiy-teiep 138. sz. szoba konyha kiadó. Állomás közelében. Foglalkozás Szerény feltételek mellett gép- és gyorsírók ajánlkoz­nak egy 30 filléres apró­hirdetésre. Négy polgárit végzett in­telligens uriteány társalko­dónőnek vagy felolvasónö­nek ajánlkozik idősebb úr­hölgy mellé. Szíves megkt. resést Rigó ucca 21. szám alá kérek. íbtkllioleienllptei haskötőket készít Steiner Józscfné, Kölcsey ucca 12. 796a ADÁS-VÉTEL Eladó házak kőzött válo­gathat tetszés szerint egy apróliinh-- utján. 2 drb. 1 éves koca és egy fekete kan eladó. — Somo­gyi-telep Xllt. utca 803. Eladó egy kis Singer var­rógép 48 P. Kormányos ú. 11., Böröcz. Világos fél háló, darabon­ként is ., varrógép, egye­bek olcsón eladók. Római körút 3., kőlépcső balra. mwwi-f Barna kislány, ösmeretsé­get keres egy jobb modo­rú fiúnak, aki őt csak el­szórakoztatná. »őszi ró zsa< jeligére. KÜLÖNFÉLÉK* Elvesztett egy szegéuy inas­fiu 160 cm. rózsás klotot, A becsületes megtaláló ké­retik adja le Tápéi ucca 55., jutalom ellenében. Az Alföld legnagyobb táblaüveg raktára Kőrös! Géza üvegezést vállalata Mérey uccs 8. Telefon 9—57. m Felelős szerkesztő PASZIUH JOZStiF. Nyomatott a kiadótulajdonos Délmagyarorszát Hírlap- és Nyoindavállalal Rt. könyvnyomdájában. Szeged, •nw IIIIIM w!•—IIIIIINWMI—JIIIII NI in BIMN H Szegedi Kerületi Munkásbiztositó Pénztár 8911/1927. szám. & Hirdetmény. A Szegedi Kerületi Munkásbiztositó Pénztár tulajdonát képező, Szegeden Tisza Lajos-körút 91. sz. alatt levő székházát nyilvános Írásbeli versenytárgyalás utján eladja. Az ajánlatokat „Ajánlat a Szegedi Kerületi Munkásbiztositó Pénztár tulajdonát képező székház megvételére" jelzésű, pecséttel ellá­tott zárt borítékban 1927. évi október hó 8. napjának déli 12 órájáig lehet a pénztár iktató hivatalában (I. emelet 29. ajtó) benyújtani. Bánatpénzül az ajánlott vételelár 5°/o át ki­tevő összeget kell készpénzben vagy óvadék­képes értékpapírokban a pénztár házi pénz­táránál a kitett időig befizetni, illetve letétbe helyezni. A kerületi munkásbiztositó pénztár fenntartja magának a jogot, hogy amennyiben a beér­kezeti ajánlatokat elfogadhatóaknak nem találná, azokat mellőzze. Az ügylet (ogérvényességéhez az Országos Munkásbiztositó Pénztár hozzájárulása és a magy. kir. Népjóléti és Munkaügyi Miniszter jóváhagyása szükséges. Tájékozásul közli a kerületi munkásbiztositó pénztár, hogy a vételre egy ajánlatot már kapott, amely szerint 80,000 Pengő össszeget ajánlottak fel, ennél kedvezőtlenebb ajánlatot a pénztár el sem fogad. Szeged, 1927. évi szeptember hó 30 án. Dr. Pálfy József s. k. miniszteri biztos. Mayer Antal s, k. igazgató.

Next

/
Thumbnails
Contents