Délmagyarország, 1927. október (3. évfolyam, 224-249. szám)

1927-10-06 / 228. szám

f) Ez a seregszemle világosan dokumentálja, hová csonkult le a szabad királyi város ön­kormányzati szervezete. Mondhatja-e valaki nyugodt lelkiismerettel és elfogulatlan Ítél­kezéssel, hogy a megmaradt középszerűségek 1927 október 6. pótolni tudják az elköltözött kiválóságok mun­káját. Talán jobb is, ha nem töltik be a megüresedett helyeket. Mert betölteni tudnák az üres helyeket, de kitölteni aligha. (x!) aílWWOTWIi'WWl ^jffiat&aflWgls^g^^ A miniszterelnök részletesen nyilatkozott a 'Paleologue­jegyzék ügyéről. Mit ől folytak a magyar-francia tárgyalások ? — „M tárgyalá­sain többizben szóba főttek azóta is". M francia tényezők, már 1920~ban elismertéle a békeszerződés w igazságtalanságait. Budapest, oklóber 5. Gróf Bethlen miniszter­elnök ma az 1920-ban folyt magyar—francia tár­gyalásokról a félhivatalos MTI-nak a következő nyilatkozatért adta: — Ila ntAzem azt, amit az 1920. évben folyt magyar—francia tárgyalásokról az utóbbi napok­ban megírtak és elmondtak, akkor ugy látom, liogy itt tulaj donképen olyan annak idején szé­les körben ismert tényeknek felmelegítéséről van szó, amelyeket most a valóságnak meg nem le­telő megvilágításba helyeznek, amik körül ösz. szekevereclik valóság, tévedés, félreértés és ferdí­tés, ugy, hogy az igazság szinte egészen elsikkad. — Hogy 1920. év tavaszkor a békeszerződésre vonatkozó tárgyalásokikai párhuzamosan bizalmas megbeszélések folytak a magyar kormány megbí­zottai és egyes francia tényezők között, valamint, hogy ezek a megbeszélések a magyar államvas­utak bérbeadásával állottak kapcsolatban, arról annak idején a sajtóban, parlamentben többször beszéltek. Ezek a tárgyalások széba jöttek több­ízben azóta is. Ez volt az, amit annak idején /francia orientációst politikának neveztek. Azok, akik ezeket a tárgyalásokat most uj megvilágí­tásba akarják hozni, a közönség feledékenységére építenek. — Nézzük tulajdonképen mire irányultak az akkori tárgyalások. A válasz igen könnyű. Amikor Magyarország oda jutott, hogy a trianoni szer­ződés feltételeiről formális tárgyalásba kezdhetett, mindenki tudja, hogy az úgynevezett tárgyalás nem jelentett mást, minthogy az eredetileg át­nyújtott békefeltételekre írásbeli észrevételeket te. hetlünk, a békeszerződés területi rendelkezéseit véglegesnek lehetett tekinteni. — Az akkori viszonyok között, az akkori poli­tikai helyzetben nem lehetett számitani arra, hogy a szövetséges és társult hatalmak ezeket a fel­tételeket akármilyen érvelés és akármilyen igaz­ságok hatása alatt megváltoztassák, még kevésbé lehetett arra számitani, hogy Franciaország, ame­lyet a háború befejezése utáni nagy osztozkodás­nál politikai obÜgációk tartottak lekötve, egy­oldahilag lett volna erre hajlandó. Egyedül arról lehetett szó, hogy rámutassunk a francia politikai élet vezető tényezői előtt a békefeltételek kiáltó és súlyos igazságtalanságaira és az esetleg előálló veszélyekre és hogy ennek révén módot teremt­sünk arra, hogy a békeszerződés rendelkezésein legalább később lehessen változtatni. A magyar kormány megbízottai ezt nem is mulasztották el. — Elég utalnom e tekintetben arra a jegyzékre, amely a szövetséges és társult hatalmak 1920 május 6-án a véglegesen megállapított békefelté­teleket aláírás végett eljuttatták a magyar kor­mányhoz és amelyet Milierand-féle kísérőlevél név alatt ismert a magyar közönség. Ez a kísérő­iévé] óvatos formák között Ígéretet tartalmaz arra, hogy a békeszerződés feltételeinek néprajzi és gazdasági igazságtalanságait a határmeg­állapiiás során orvosolni fogják. Ez Ígéretnek már azokan a bizalmas jellegű ma­gyar—francia tárgyalásokon eredménye jelentke­zett, amikről ma annyit beszélnek. — Komoly francia tényezők hajlandóságot mu­tattak egy olyan helyzet megteremtésére a du­nai államok köztt, amely az itt élő népek békés felélését az igazságtalanságok kiküszöbölése révén lehetővé teszi. Azokkal a francia tényezőkkel, akik kel annak idején a magyar kormány megbízottai tárgyalásbau állottak, a politikai magyar részről való őszinteségének garanciáját abban látják, hogy Magyarország közgazdasági ciciében megfelelő sze­repet és befolyást kapjanak. Röviden és egysze­rűen árról volt Szó, hogy a Máv. bérbeadásának és más közgazdasági előnyök' biztosításának elle­nében a francia politikai élet tényezői hajlan­dók voltak arra, hogy a bizalmas tárgya­r lások eredményeként a MiÜerand-fél® kí­sérőlevélben felvetett ígéretek szellemé­ben olyan politikát segítsenek elő, amely elvezethet a békeszerződés igazságtalansá­gainak orvoslásához. Nem arról volt tehát szó, mintha nekünk a franciák a békeszerződés félredobásával közgazda­sági szolgáltatások ellenében területeket, vagy ép­pen szövetségi szerződést ajánlottak volna fel, amelyet, ha az akkori helyzetet tekintetbe vesz­szük, józanul nem is hihet el senki. — De nem volt sző arról sem, mintha a tár­gyalások keretében valamiféle magyar katonai kollaboráció tervének szerepe lett volna. A leg­határozottabban hangsúlyoznom kell, hogy a tár­gyalások anyagát katonai tervek sohasem képezték. Egy magyar hadsereg felállítására és felszerelé­sére francia részről sohasem tettek ajánlatot. A magyar hadsereget a szovjettel szemben igénybe venni soha sem akarták. — Abban nincsen semmi kétség, hogy a fran­cia tényezők őszintén kívánták azon tervek meg­II •l«W,w,|||| valósítását, amelyekre a fentiekben Utaltam. Bi­zonyos az is, hogy a békeszerződés igazságtalanság gait is felismerték. A kérdés azonban az volt,1 vájjon az akkori politikai helyzetben és az akkori remélhető további kialakulásában el lehetett-e vár­ni azt, hogy a felvetett tervek a mi javunkra rövid, vagy akár csak belátható időn belül gya, korlatilag valóra válthatók. Erre nézve kérdést várt az akkori kormány súlyos felelősségének tudatában, komoly elő«j zetes garanciát, amely nélkül az ország köz-' véleményével nem lehetett volna elfogadtatni azt, hogy a közgazdasági életünk számár^! felbecsülhetetlen értéket jelentő vasutvonala­ink kezelésében idegen befolyás érvényesüljön. Ilyen garancia biztosítása akkor, sajnos nem., sikerült. Nem, mintha a francia tényezőkben;! nem lett volna meg a jószándék, mert ismét­lem, ennek kifejezésé komoly formák közötti tényleg megtörtént, de csak a jőszándéké csak az őszinteségé. A tervezett politikai koncepció gyakorlati.j válóra válásának garanciái elmaradtak. Ezí a magyarázata a tárgyalások megfeneklésénekl és nem az, mintha az eredmény elmaradásáért;] a magyar politikai tényezőkre hárulna bár,-j milyen felelősség. A tárgyalások jelentősé ha közvetlen eredményre nem vezettek magyar szempontból abban rejlik, hogy francia részről komoly, tényezők már. jakkor elismerték ű békeszerződés;- , igazságtalanságait. Készségüket fejezték kí ez igazságtalanságok orvoslására a vezető politika kezdeményezépj sére és ezzel erkölcsi jogalapot adták' ahhoz,1 hogy megfelelő időpontban az igazság elvei*, nek alkalmazását tényleg követeljük. A szerb ellenzék a választási terror ellen tiltakozott a skupstina első viharos ülésén. Belgrádból jelentik: Az újonnan választott skupstina ma tartotta alakuló ülését. Az uj képviselők teljes számban megjelentek, a karzatok zsúfolva voltak, a parlament előtt is nagy tömeg gyűlt össze. Az első ülés viharos lefolyású volt, mert az ellenzéki képviselők minden alkalmat megragadtak, hogy tiltakoz­zanak a választások alatt megnyilvánult kor~ mány-terror ellen. Az ülés legfontosabb tárgya az ideiglenes elnök megválasztása volt. A kormánypárt Mirkó Peries volt külügyminisztert jelölte, az, ellenzék Sibenik Radies-párti képviselőt. A: leadott 308 szavazatból 206 esett Pericsre,' aminek oka az, hogy a demokraták is a kor­mánnyal szavaztak. A demokrata párt kommü«; nikéje szerint azonban ennek nincsen kihatása, a most alakulóban lévő demokratikus szövet*! ségre, mert a párt csak egy régebbi kötele^ zettség teljesitéseképen szavazott a kormány* párttal. A demokrata párt csak a mandátumok' igazolásáig marad bent a kormánykoalícióban j 1 árviz pusztít Jassy fele viz alatt. (Budapesti tudósítónk telefonjelentése.') Bukarestből jelentik: Tegnap óriási esőzés vonult végig az egész országon és mindenfelé áradást okozott. Súlyos, szinte katasztrófális a pusztulás Dobrudzsában. Három falu lakos^ sága elmenekült. Az egyik községből tizenöt, ember az árvízbe fulladt. Jassy város fele­része viz alatt áll. A spanyol partok iölött látták az oceánrepülő Junkers-gépet. Berlinből jelentik: A D. 1230. számú Jun­kers-gép ma reggeli amsterdami startja a tó vizéről simán történt meg. A napközben 1 érkezett drótnélküli távirójelentések arról szár mólnak be, hogy utóljára a biscajai öböl fölött látták a gépet. A letartóztatott biró felesége megmérgezte magát. Budapest, október 5. Nagy István dr. tör­vényszéki biró felesége hosszabb idő óta ideg­bajról panaszkodott, majd ma a hajnali órákban morfiummal és veronállal megmér­gezte magát. A kivonult mentők injekciókkal téritették magához. Nagy Istvánná öntudatát visszanyerve azt mondotta a mentőorvosnak, hogy hosszabb idő óta ugy érzi, mintha ál­landóan üldöznék, tettét ezért és amiatt követte el, mert elkeseredett rossz anyagi. helyzete felelt. Nagy Istvánnét a mentők su-~ lyos és életveszélyes állapotban szállították a Rókus-kórházba. Az flteriedt birek szerint a letéri^ 'tavasban levő biró felesége már Portoroséban is öngyil­kosságot akart elkövetni, amikor a rendőrállo­más hídjáról a tengerbe akarta magát vetni. Ismerősei azonban megakadályozták ebben. Akkor állandóan hangoztatta, hogy nem tudja, elviselni éleiét, hogy súlyos anyagi gondok között kell felnevelnie két kis fiát. Vasárnap este olyan nagy mérvben vett rajta erőt az idegroham, hogy ki akart ugrani a 4-ik emeleti', ablakból az udvarra, az édes­anyja fogta le. Édesanyjához intézett búcsú­levelében azt irja, ugy érzi, hogy ereje el-; fogyott, hiába várta sorsa jobbrafordulását.

Next

/
Thumbnails
Contents