Délmagyarország, 1927. október (3. évfolyam, 224-249. szám)

1927-10-25 / 244. szám

1927 október 25. DÉLMAGYARORSZÁG JL Tovább folyíatfáM. nyomozást a hamis öívenpeng^sök ügyében. A gyanusiioílakaí kihallgaíía a vizsgálóbíró. (A Délmagyarország munkatársától.) Zombory János vizsgálóbíró hétfőn délelőtt megkezdte az ötven- és egypengősök hamisítóinak és terjesztőinek kihallgatását. A gyanúsítottakat egymás uián kisérték be a börtönőrök a vizsgálóbíró szobájába, ahol a gyanúsítottak* kai egyenkint mintegy másfél óráig foglalkozott a vizsgálóbíró. A kihallgatások eredményéről nincs módunk beszámolni. A lény egyébként az, amint azt az ügyészségen is kijelentették, hogy a vizsgálóbírói kihallgatás mellett egyidejűleg a nyomozást is tovább folytatják, mert eddig még számtalan körülmény vár tisztázásra. így az eddig feltárt csekélyke számú tárgyi bizonyíték mellett megnyugtató módon nem nyert bizonyitást, hogy a hamis pénzeket hol gyártották és a gyártáshoz szükséges technikai eszközöket hol szerezlék be. Kiss István Ilona-uccai lakásán ugyanis csak egy litoqrafálógépet talállak, más pénzhamisító eszközök : festékek, papírok és klisék hiányoztak. A feltevések szerint a hamis bankjegyeket esetleg mégis Budapesten nyomfák és onnan kerültek terjesztésre a hamisított egypengősök is. A nyomozás möst ebben az irányban indult meg és amint az illetékesek remélik, rövid idő múlva teljesen tisztázódik a leleplezett pénzhamisifási ügy eddig még ismeretlen fejezete is. Érdekes egyébként, hegy az otvenpengős bankjegyek hamisításával kapcsolatban olyan hírek terjedtek el, mintha a pénzhamisítók az ötpengős bankjegyeket is hamisiiolták volna. A hírekkel szemben a rendőrségen azonban kijelentették, hogy a nyár folyamán tényleg kerüli egy-két hamis ötpengős forgalomba. A bankjegyek azonban ismeretlen helyről kerültek Szegedre és Kiss Istvánék ötpengős bankjegyek hamisításával nem foglalkoztak. Három hónapra ítélték az auáégarázsáulaidoiiosi a Polgáivuccai halálos robhaeás miatt (A Délmagyarország munkatársától.) 'A' mult év december 11-én történt — mint még emlékezetes —, hogy a László Andor-féle autógarázsban felrobbant egy gó'zbazán. A robbanás ereje a kazán kezelőjét, Dankovszky Józsefet és kazánfűtőjét, Lakatos Sándort megölte. A megindult rendőri vizsgálat soráu megállapították, hogy a kazáii az iparhatóságnál nem volt szabályosan bejelentve és ennek alapján László ellen gondatlanságból okozott kétrendbeli emberölés cimén indult meg az eljárás. A hétfői főtárgyaláson László Andor tagadta bűnösségét és elmondotta, hogy amikor a kazánt Pesten megvásárolta, ahhoz egy szakképzett egyént szerződtetett. A kazán akkor még nem tartozott bejelentési kötelezettség alá, mert köbtartalma ahil volt 100 literen. Később azonban a kazánt heggeszteni kellett. A heggesztés alkalmával a kazán köbtartalmát kibővítették. Azért nem jelentette be, mivel nem tudta, hogy az ilyen kazán bejelentésre kötelezett. Reichardt Vilmos iparfelügyelő előadta, hogy a felrobbant kazán már eredetileg hibás volt. Nagy feszítő erő volt rajta, amit a kazán nem bírt el. A robbanást a kazán túlfűtöttsége okozta. A kazán, mivel annak köbtartalma a heggesztés után meghaladta a száz litert, bejelentésre kötelezett lett volna. A pörbeszédek elhangzása után a biróság László Andort bűnösnek mondotta ki és kétrendbeli emberölés vétsége miatt háromhónapi fogházra ítélte és három évre eltiltotta attól, hogy autóüzemében gőzkazánt használjon. A biróság az ítélet indokolása szerint a vádlott bűnösségét saját beismerése alapján állapította meg. Igaz ugyan, hogy a vádlott saját hibáján kívül szakképzetlen kezelőt alkalmazott, akiről csak halála után tűnt ki, hogy villanyszerelő volt a foglalkozása. Elmulasztotta azonban a kazán bejelentését, amiért is gondatlanul járt el. Az ítéletben dr. Nagy Géza ügyész megnyugodott, a vádlott felebbezést jelentett be. P. Swlácsy írén ünneplése a Dugonics-Társaságban. M6ra Ferenc nem vállalta a jubileumot. (A Délmagyarország munkatársától.) Páratlanul meleg, bensőséges ünneppel, a szegedi közönség szeretetének tüntető megnyilvánulása mellett ülte meg vasárnap a Dugonicsi'ársaság fennállása harmincötéves jubileumát. Délelőtt rendkívüli közgyűlést tartott a társaság s ezen dr. Szalay József bejelentette, hogy a harmincöt éves Dugonics-Társaság igazgatósága ennek a ííagy időnek abban látná a legméltóbb és legmaradandóbb emlékoszlopát, ha a leghivatottabb tollal megíratná halhatatlan nevü főtitkárának, Tömörkény Istvánnak életrajzát tiz ives terjedelmű, minden részletre kiterjedő kötetben', amely feltárná az ország előtt, hogy a magyar irodalomnak mekkora kincse Tömörkény örök életű művészete. A közgyűlés elfogadta a javaslatot és Juhász Gyulát kérte fel a könyv megírására, aki az elnök felkérésére mingyárt ismertette is a TRü tervezetét. Szeged nagy költője Szeged nagv novellistájának életrajzát a jövő cvi rendes közgyűlésen bocsátja rendelkezésére a tártágnak, ugv, hogy Tömörkény halálának legközelebbi évfordulóján már ezt az ércnél maradandóbb emléket lehet a parasztrajzok leg"agvobb mesterének sírjára helyezni. Amiért annál nagyobb elismerés illeti a Dugonicslársuságot, mert Tömörkény ércszobra még mindig a közigazgatási akták útvesztőiében bujdokol. Sralay József elnök ezután szárnyaló szavakkal köszöntötte P. Gulácsy Irént, a társaság illusztris tagját, aki Erdélyben a kifogyhatatlan termékenységű szegedi őstalajt reprezentálja, Magyarországon pedig mindenkinél elementárisabb hatással és ragyogóbb művészettel képviseli Erdély lelkét. Köszönetet mondott az írónőnek, akinek neve aranyszalagként már két éve diszili a Dugonics-Társaságot s aki most vállalta a hosszú és fáradságos utal, hogy székfoglalóját a délutáni felolvasóülésen megtarthassa. A közgyűlés az elnök köszöntő beszéde után meleg ünneplésben részesítette az. írónőt. Végül bejelentette az elnök, hogy miután Móra Ferenc, akinek most telik le szegedi élete huszonötödik esztendeje, önérzetesen viszszautasitolla a jubiláris ünneplés szokványos formáját, a Dugonics-Társaság, amely legközelebb áll hozzá, csak családias szeretettel köszöntheti most kiadott hat kötelének megjelenése alkalmából. A társaság jubileumának második része, a nyilvános felolvasóülés délután 1 órakor kezdődött a városháza közgyűlési termében, amelyet azonban már 3 órakor ugy megszállt a közönség, hogy háromszor annyian szorultak ki, mint amennyien befértek a nagyterembe. A karzatok, a folyosók is ugy zsúfolva voltak, hogy a felolvasóülés három, éljenzéssel és tapssal fogadott szereplője- is alig birt utat ; törni a pódiumra. Szalay József elnök nyitotta meg a* ülést s visszapillantván a harmincöt év történetére. 1 t k elégedetten állapította meg, h'ogy á lefolyt fttft alatt nem hogy meg nem fogyatkozott, "de kiterebélyesedett a közönség szeretete a Dugonics-Társaság iránt s ennél kitüntetőbb jutalmat nem kívánhat irodalmi társaság. Ezután lendületes beszédben mutatta be Szegednek P. Gulácsy Irént, akit az egész ország ünnepel ugyan, de mégis Szeged tartja hozzá a legtöbb just s felkérte őt székfoglalója megtartására. A virágcsoKrokkal elhalmozott iróno percekig nem juthatott szóhoz a tapstól, amelylyel a közönség fogadta. S attól fogva, hogy kimondta előadása cirnét, hogy Üzennek a váradi tornyok, elbűvölten, lélegzetvisszafojtva figyelték a félórás szabad előadást, amelynek a témája egy mosolygó kis piros alma* volt, amit egy váradi kisgyerek helyezett áldozatul a Szigligeti szobrára, amely a néhai Schlauch-téren, a mostani Parcul Carmen Hglva fekete erdejének bejáratánál mereng el a magyar sorson. Egy orade tiiüre-i szegény kis magyar gyerek, aki még csak most tanult meg olvasni s a cica szót már csicsá-nak olvassa... Soha a magyar tragédiáról ilyen költői imádságot még nem mondtak, fátyolozott elégiának indult s olyan himnusszá erősödött, amibe minden sziv belczcndült. A közönség megbabonázva itta a szavak muzsikáját s percekig ünnepelte a gyászruhás asz szonyt, akinek igazi sikerét azonban nem a tapsförgeteg mutatta, hanem azok a köm nyek, amik a nem könnyen elharrttatosodó szegedi szemekből kibuggyantak. P. Gulácsy Irén után, aki előadása végeztével Móra Ferencet köszöntötte az erdélyi magyarok nevében, dr. Szalay József üdvözölte Mórát poétikus beszéddel, rámutatván arra, hogy Móra uj regénye, az Ének a búzamezőkről, tulajdonképp ugyanabba az eszmekörbe tartozik, amelyikbe P. Gulácsy Irén nagy történeti regénye, a karácsony óla nej gyedik kiadást ért Fekete vőlegények. A tör| ténelmi regény azt mutatja be, hogy veszítette el az urak torzsalkodása Magyarországot, Móra regénye pedig arról szól, hogy miképpen őrzi meg a magyar földet a paraszt. A nagy tetszéssel fogadott elnöki köszöntő után Móra tartotta meg előadását A jó öreg Dugonics-ról. — Hogy mingyárt a tárgyra térjek, szokásom ellenére — kezdte mosolyogva Móra — Dugonicsnak egy közmondását idézem, amely igy szól: Ugy érzi magát, mint akinek két kasza közé szorult a nyaka. Az én nyakam is két kasza közé szorult most. Az egyik az elnök aranykaszája, a másik Erdély nagyasszonyának virágkaszája. Igyekszem hamar kiszabadítani a nyakam a két kedves kasza közül. Az elnöki köszöntés ellen alelnöki óvást emelek. Először is a DugonicsTársaság jubileuma van a műsoron, nem a Mór a-jubileum, másodszor itt ma minden ünneplés és dicsőség Gulácsy Irént illeti. Ha a jó öreg Dugonics leléphetne bronztalapzaláról és, idejöhetne, lehet, hogy némelyikünknek fejéhez vágná az érc-bibliát, de Gulácsy Irénnek bizonyosan a fejérc tenné a kezét és azt mondaná neki: Áldjon meg az Isten, / • Mária-kép alá illő asszony! Nem tudom, mivel volna nekem több jubilálni valóm, mint a társaság akármelyik tagjának, vagy akárki más embernek, aki becsületesen dolgozolt huszonöt esztendeig. Mi történt tulajdonképpen? Huszonöt esztendővel ezelőtt idejöttem Szegedre, fekete hajjal, egy darab sajttal egy. idegen városba, ahol nem volt egy lélek ismerősöm a posta előtt virágzó Forsythia-bokrou kívül. Azóta a haj megfehéredett, a sajt végérvényesen elfogyott s szereztem magamnak egy pár százezer, vagy egy pár millió jóbarátot, nemcsak a hazánkban, hanem mindenütt, ahol magyarok élnek, Alexandriától Kanadáig és szereztem Szegeden egy tucat ellenséget. Igyekezni fogok, hogy ameddig az élet hivatalát le nem teszem, megtartsam a jóbarátaimat és megtartsam az ellenségeimet, mert csak ugy egész az ember, ha ellenségei is vannak. Ezután Dugonics példabeszédeiről és közmondásairól beszélt Móra, a maga szokott I etetni módján, halk iróniáju humorával ál