Délmagyarország, 1927. október (3. évfolyam, 224-249. szám)
1927-10-02 / 225. szám
1927 október 2. D £ LM A GY VHOTTSTir. l • Legolcsóbb, legjobb £ampel és Hegyi (Tisza Lajos Körút, Piispökbaxár) safát gyártású KÖTÖTT MRZJK Kabátok, mellények, svetterek, pulóverek, sálak, sapkák gyári áraUon. Harisnyák. Keztyük. Férfi ingek. őszelején este ©-9-ig Somogp yt-íelepen. (A Délmagyarország munkatársától.) Vaksötétségben , reménytelenül csillagtalan őszi estén ballagott kocsink a Somogyi-telep felé. Az uton leragadt szekerek viaskodtak a feneketlen sárral s a lovak nyöszőrgésében, a gazda vergődésében, az asszony s a körülülő gyerekek halk sopánkodásában volt valami olyan félelmetes, mint aminőt csak a pusztai tájakon való parttalan bolyongásban érezhetünk. Hátunk mögött a virágzó város visszfényével, mellettünk a sötéten, alacsonyan sikló Tisza tükrözésével léptünk a Somogyi-telep határába. Szinte összeszoritott halotti merevségben dermedt a telep, amelyen a házakból kiszűrődő petroleumfényen kivül semmi sem jelezte, hogy itt élnek, laknak emberek. Kéf kilométerre leheltünk a várostól s minden városi képzeletet felülmúló kulturátlanság rengetegében jártunk. Ma már 6000 lelket számlál a telep, tekintélyes városrésze Szegednek és teljesen el van zárva a város vérkeringésétől. Fiatal telep és máris évszázados magyar betegségben szenved. Miért kellett létesíteni ezt a telepet? Szeged város területén akadt volna még telek, amelyen a modern igényeknek megfelelő munkás-, iparos-, vagy tisztviselő-házakba el tudtak volna helyezni 6000 embert. A kifelé való terjeszkedésnek csak akkor van létjogosultsága, ha a körtöltésen belül minden telek be van épitve, vagy ha van a városnak annyi pénze, amennyi ahhoz kell, hogy tökéletes technikai, higiéniai szabályok szerint építhessen fel egy modern mintatelepet. Ha előzőleg megkonstruáltatja a tervrajzét, utakat épít. kutat fur, lefekteti a csatorna- és világítási hálózatot és azután hozza a telepeseket. Ehelyett a puszta földre kicsalogatták a szegénysorsu munkásokat, tisztviselőket olcsó örökbér-csalétkekkel, a munkások majd mind két kezükkel építették fel házaikat 40-45 millió kiadás mellett és ma tűrhetetlennek érzik a helyzetüket. Panasz, panasz, panasz a Somogyi-telepen uralkodó nyomasztó maradiság állapotai miatt. Zúgolódás tört ki a házakból, amint a kocsink a 10-es, 12 es, 14-es uccák házai elölt megállt és bekukkantottunk a primitív 2 szobás, vagy 1 szoba-konyhás lakásokba. Rettenetesen rossz a lakosság helyzete is. Egészen középkori viszonyok úttalan utakkal, árkokkal! Az egész telepen 6000 lélek számára egyetlenegy lámpa sem világit. Veszedelmes sötétségben élnek az emberek, prédájául bűntényeknek, támadásoknak, rablásnak. Elképesztő elhagyatottság minden vonalon. Rendőr egyetlenegy sem tartózkodik a telepen. A lakosság állítása szerint hetenhint egyszer végiglovagol egy looasrendőr, talán csak azért, hogy megnyugtassa, vagy megfenyegesse a kedélyeket, egyébként életbiztonságot, igazságot itt csak a természet, a gondviselés, a jószerencse és a Somogyi-telepieket őrző jóangyalok szolgáltatnak. A telepnek a Tisza felé eső oldalán elhelyezkedett 3000 főnyi lakossága a tápéi rámpán jár le a telepre, a másik fele a telepeseknek, szintén 3000 ember, kizárólag a körtöltésen mászhat csak keresztül, ha munkába jár és jön haza. Télen, nyáron sötétségben a sikamlós töltésen csak csuszva-mászva közlekedhetnek. Mivel kizárólag csak munkásemberek és tisztviselők lakják a telepet, kénytelenek naponta négyszer átjárni ezen a szégyentöltésen. Hol marad a „városépítő" nagy telepalapitóknak az ügyszeretete a fondatlojukkal szemben ? Még utat sem nyitnak számukra a város felé, 10 ucca csak 3 kilométeres kerülővel tud bejutni a városba! Miért nem nyitnak még egy egyenes átjárót és rámpái a Somogyi-telep fele a Zöldfar ucca és Csillag-tér részéről ? Lehet 3000 embert teljesen elkeseríteni ilyen aránylag csekély kívánság nem teljesttése miatt, amelynek teljesítését a mérnökségnek kellett volna már régen követelni, hiszen sem tűzoltók, sem mentők, sem orvos, sem semmi más segítség nem közelítheti meg ezeket a helyeket. Orvosa nincs a telepnek, holótt tiszti orvosnak már ott lenne a helye. Ma ott tartanak a Somogyi-telepen, hogy a lakosság saját költségén fog felállítani az uccák kereszteződésénél petróleumlámpákat, amelyeket maguk gondoznak, gyújtanak, oltanak! 1927-ben a petróleumlámpa mint felszabadító világosság! Kocsink egykedvűen döcögött tovább, sehol egy teremtett lélek, az uccát se látni, nem ludni, egyenesen vagy görbén megy-e, háznak, falnak, fának vegy ároknak dűlünk-e a következő métereknél. Csak a lovak ösztöne, a fák árnyéka az egyedüli kompasz és olyan jólelkű kocsis kell hozzá, mint a 136-os Gombos bácsija, aki leszáll a bakról minden tíz lépésre megnézni előre, mi Jön most, út vagy árok. Alig 2 kilométerre a várostól, az uj telepen, 6000 embert „rejtő" városrészben ! Megállunk a „kaszinó" előtt. Kicsi kis kocsma két szobával. A kanapén uriruhás férfi ül, előtte asztal, rajta nagy álló petróleumlámpa, körülölte munkások. A postamester van itt, aki sok után|árás után engedélyt kapott arra, hogy lakásában telefonközpontot állítson fel, postafiókot, postaügynökséget tartson — altruista alapon. Éppen gyűlést tartottak, amelynek a témái szintén nyomasztóek voltak. A Somogyi-telepnek 36 uccája van, legalább 8 uccának nincsen vize, — hallgatjuk. Vízdíjat pedig szed a hatóság. •— Én nem fizetek vízdíjat, — kiált egy hang a homályban, nekem nincs vizem, engem nem kényszeríthetnek az adóra. — Mégis mi az, ami legjobban fáj, ami a legsürgősebben kellene ? — kérdeztük az egybegyűltektől. — A tfáró, ut, rampa — kiáltottak valamennyien, —Nem kapjuk ingyen, kérem, ezt sem, mondja egy intelligens munkásember. 750.000 koronába kerül egy 19 méteres járda, de már szívesen adjuk, csak segítenének már rajtunk. Könyörgünk, kérvényezünk eleget, de eredmény nélkül. A Somogyi-telepieknek Igazuk van. Aki meg akarja ismerni ezt a kulturálatlanságot, menjen csak ki este 7—8 óra között, tehát nem éjszaka, hanem abban a „blaue Stunde"-ban, amikor a városban leszáll a villanylámpák ragyogó hangulata, élettől lüktetnek az uccák és nézze meg, hogy élnek azok a nyomorultak, akiknek boldogságéról a város gondoskodik. Pedig a Somogyi-telep esetleg életképes > is lenne. Sok üzlete van máris. Az élelmesség felütötte sátorait. Negyednyolcra járhatott az idő. Kiléptünk a kaszinó előtti pallóra, — mert itt még pallóval védekeznek a sár ellen. Kocsiba ültünk és 9 óra lett, amikor a városba értünk. Ennyi idő kellett, hogy a Somogyi-telepről kocsin Szegedre érjen az ember. 3 kilométeres kerülőt kellett ugyanis csinálni, mert csak az algyői rámpán lehet átjutni! jaj annak, aki beteg lesz a Somogyitelepen ! Lengyel Vilma. %MMMMIMIMWMM(MNNMIIMMMMMMf| Óra-, ékszervásárlásnál arany, ezüst eladásnál fordulion bizalommal Jó ifi József órás, ékszerészhez Kölcsey ucca 7. 972 Eladás 6 havi részletfizetésre is!!! Naqv éra- és ékszerfaviló műhely. »ALPINE« svájci éragyár vezérképviselet. Nőt kalap újdonságod eüsxerlen olcsón a legjobb minőségekben Berényinél 55, Szeged, Kelemen u. T. Filckalapok ÍO pengőtől. Legszebben alakit!) 955 IPARMŰVÉSZÉT! MUNKÁK készítése és tanítása Attila u. 4, íffifiötöHum. „firüi Pompás őszi ** SrMx Siájerország legszebb vidékén ^^ Wraiar§ Kényelemmel berendezett intézet az összes JKmWL-' Sietetmn-' gYÓgyeszközökkel felszerelve. Étrendi-, Hízó- és fekvőkurák. Vi^gyógyiníézet Kérjen illusztrált ismertetést és árajánlatot. Vezető orvos: Dr. E. STICHL. Igazgató: F> ROSENAUER