Délmagyarország, 1927. október (3. évfolyam, 224-249. szám)

1927-10-02 / 225. szám

JZEGED: Szerkesztőség: Deák Ferenc ,cca 2. Telefon: 13-33.^Kiadóhlvolal, kmcsSnkSnyvtár és Jegyiroda: Amdl jccft s. Teleion: 306. Nyomda: Löw tlpéi uccn 19.Telefon: le—34.« » « » « » Vasárnap 1927 október 2 a © e MAKÓ: Szerkesztőség és KtadőMv al^l Url ucca 6. Telefon: 151. sicAm.« »> «< » « HÓDMEZÖVÁSÁHHEtV: Szerkesztőség és Klodóhlvn(al: Andrássv ucra •» III. ÉVFOLYAM, 225. SZAM Telefon: <tg. sz*im. «J„ > T» 70; mmmmmmmmmmmtmmmmmmmimmmmmmm w--- ^smmnnmmmmmm Előfizetési érn havonía 3-20, vidéken és a fővárosban 3-60, ktílíölillfn ö'40 pengő. Egyes szám lő, vasár- és Ünnepnap 24 fillér. A titkosság. I

Ez az a. titkosság, amit. tetszik tudni, a magyar nép nem szeret. Erről nem is lehet disputálni, mert ezt végérvényesen kimondta aiár a kurzus. Az általános titkos választójog az ördög találmánya. De ez meg nem volna jlyan nagy baj, utóvégre a vasút is az ördög 'alálmányá, mégis ráülnek a legjámborabb egyházközségi elnökök is. Ellenben baj az, logv a magyar nép meg nem olyan érett ' az általános választói jogra, mint a kubáni tatár, vagy a libériai szerecsen s főképpen, hogy a magyai* népnek nem kell a titkosság, mert a becsületes, nyilt magyar természet azt nem veszi be, mint a svédek, franciák, németek és más egyéb nációk alamuszi természete. Ezzel a politikai etnográfiával szemben, amellyel hazaárulás nélkül nem lehet vitát kezdeni, most már másodszor vetődik föl a kérdés, hogy bizonyos urak, akik támaszai és talpkövei a kurzusnak, magyarok-e, vagy (icm? Mert bizonyos urakról most már másodszor derül ki, hogy nincs természeti ellenkezés köztük és a titkosság közt, sőt liatá)-ozott.axu kedvelik a titkosságot. Azt lehetne /' nondanl. hogy okkultista alapon mázlálkodLak bele a magyar politikába. Először a C: frank-ügyben szerepeltek olyan nagynevű pof litikusok, akiket a fajbiologiai elmélet szerint ilyan férfiaknak kellene képzelnünk, hogy i r\zok éjfélkor, is napfénybe vannak öltözve 5 mindi;, nyilt kártyával játszanak a Nemzeti Kaszinóban. De hát mi volt a frank-ügy első heteinek homálya ehhez a Paleolögue-ügyhöz képest, amelyben a támaszok cs talpkövek annyira kedvelik a titkosságot, hogy ilyent nem pipállak se a kaldeusok, se a modern okkul'.isták! Nincs az a megátalkodott médium, aki olyan dacos hallgatásba tudna merülni, mint a vallomástételre legkompetensebb szereplő és nincsenek azok a kopogó szellemek, akik képesek lennének olyan zagyva válaszokra, olyan zava- , ros félmondatokra, olyan önmaguknak ellent- J mondó hebegésekre, mint amilyeneket illusztris honfitársaink elkopognak a közvélemény láncoló asztalán. Vagy ha ugy tetszik: eltáncolnak az igazság körül a közvélemény kopogó asztalán, amelyet crthclű izgatottság reszkettet. Mert miről van itt szó, azonfelül, hogy a hót évvel ezelőtt a hatalmon levő, felelős kormányférfiak nem nyúltak az után _ az aranytálca után, amelyiken az ellenség viszszakinálta a darabokra szelt ország legkívánatosabb karaját? Mi forog itt kockán, még most is, mikor semmi felelősségrevonással sc lehet már megfogni az alkalom elszalasztott madarát? Mi jelentősége van annak, ha fölszakad a titok hét pecsétje és tisztán láthatják innen és tul a trianoni határokon, hogy kinek a bűnéből, vagy ügyefogyottságából hajítottuk utána az elvesztett háborúnak az elvesztett békét? Van annak értelme, hogy könyörtelen inkvizíció induljon meg s legalább is annyira tísztáztassék a kúrzus-hazaíiak szerepe — olyan szigorral és olyan tárgyilagossággal — a kiigazításra kinált határok elvesztésében, mint az emigránsoké a forradalomban? Igenis van értelme, illetve ^eín'a éíríélrae. Ezt a számonkérést meg kellene tartam, elo*- . ször a kurzus érdekében, másodszor a ma gyar irredenta érdekeben. A kurzusnak, amikor már pőrére vetkőzve didereg a fórumon, mert az atrocitásod és panamás esztendők leszaggatták róla a jelszavak kosztümjeit, egy vékony palástja még mindig maradt: az, hogy mindent hazafiságból csinált, már ahogy ő értelmezi a hazafiságot. Ha most kiderül, amit Friedrich István állit, akinek van némi joga a kurzusról nyilatkozni, az rouggyá tépi az utolsó takaró leplet is. Friedrich István •ugyanis azt állítja, hogy a kurzus urai hét évvel ezelőtt nem a hazát' akarták megmenteni, hanem a- saját hatalmi pozíciójukat kiépíteni s- azért hagyták veszni Pozsonyt, Kassát, Lőcsét, Yáradot. Szabadkát, mert visszaadásuknak a belső béke és a demokrácia lett volna az ára. A kurzus politikai princípiuma pedig az volt, hogy inkább Csönkamagyarország kurzussal, mint Nagymagyarország kurzus nélkül. Szörnyű vád, ha igazolódik, — de a kurzus mindent kihever... Ellenben, ha a vád kivizsgálatlan vád marad, ha a számonkérés niein történik meg: akkor itt hiába minden Rolhermere-akció, mert se innen, se tul a hatál-okon senki se hisz többet a kurzus irredentájában és senki se lát benne egyebei: szemfényvesztésnél, amelynek nincs egyéb célja, mint hogy a kurzus táplálja magát belőle. Nagy Emil: „Nekünk ma túlságosan feudális és antidemokratikus hírünk van és ez nagy akadálya nemzeti vágyaink teljesedésének". CBudapesti tudósítónk telefon,jelentése.) Nagy Emil volt igazságügyminiszter angliai tapasztalatairól tartott ma este előadás! a régi országházban. Előadásának befejezése ez volt . — Figyelmeztetem a magyar közvéleményt, hogy angliai tapasztalataim szerint nekünk ma túlságosan feudális és antidemokratikus hirünk van és a legjobb angol körök szerint ezen változtatni kell, mert ez jelentékeny akadálya nagy nemzeti vágyaink teljesedé' sének. — Szükség van erre a változásra azért is, hogy Magyarország vonzóerőt gyakoroljon az elszakított magyar tömegekre. Az egységes párt egyik oszlopának e kijelentéséről Rassay Károly a következőket mondotta: — Nagy Emil az egységes párt tagja, léhát saját pártfáról és kormányzatáról mondott súlyos kritikát. Nem ludom, miként egyezteti össze eme felfogását a kormányzat szellemévei. Itt egy kötelesség van számára: kilépni a kormányzőpártból. »» Aszigasz, §ogy a l*aleologue-fegyxékhen foglaltakról folytak tárgyalások", de Párisban sem találják asz okmányt. A. francia Külügyminisztérium nyilatUoztU. (Budapesti tudósítónk telefonjelentése.) Párisból jelentik: A Paleolugue-jegyzekkel kapcsolatban a külügyminisztériumban kijelentik, hogy ez az okmány vagy [iktiv, vagy azt megváltoztatták. Ennek bizonyítéka az is, hogy az okmányt nem találják a külügyminisztériumban, másrészt a francia külügyminisztérium sohasem használ olyan szignumokat és jelzést, amelyek ezen az állítólagos jegyzéken szerepelnek. Az igaz, hogy egyes, a jegyzékben foglalt tárgyalási pontokról folytak niigtioszélésck, de ueni olyan mértékben és szellemben, aminőnek azt a Budapesten közölt jegyzék feltünteti. A fővárosban a párisi nyilatkozat nagy feltűnést keltett, azonban még szombaton is olyan nyilatkozatok hangzottak el, amelyek még mindig nem visznek világosságot erre az ügyre. Az »iUctékes hely; most felszólítja azt az egyént, aki birlokábau vau a jegyzéknek, hogy haladéktalanul álljon vele elő. Hodszsa Milán cátol/a Frieáric&eí. (Budapesti tudósítónk telefonjeleu. lése.) Prágából jelentik: Friedrich István volt miniszterelnöknek azzal a nyilatkozatával kapcsolatban, hogy Hodzsa Milán 1920-ban kijelentette, hogy Magyarország meghallhatja Tr-'-- "-ra^arország egy széles zónáját, Hodzsa Milán lenti, hogy annak idején csak egyszer beszélt Friednchhel telefonon, ebbeu a beszélgetésben azonban csak egy helyi jellegű incidens elintézi . 'ől volt szó. Capablanca 3 és fél§ AlJecJ&in 2 és fél. (padapasti tudásitónk télefcri]él&í&&.} ' & ixarniinclwicísüJí lépés aísn a jü&coát felFűéaúS'Ayíeshá Jelentik: A | eídtü. k mé&Őzife mai állá^ar tfapétenca 3 sakkverseny mai hatodik fordulóján Ajjechin j és fél. AÍjechinS és fél, •