Délmagyarország, 1927. szeptember (3. évfolyam, 199-223. szám)

1927-09-08 / 205. szám

4 DÉLMAGVARORSZÁG 1927 szeptember 8. Szegednek külön öröm, külöti ünnep. A mi köl­tőnk, Juhász Gyula, Ady Endre után a leg­több verssel szerepel a kötetben, bizonyságául annak, hogy Juhász Gyula nemcsak Szeged köl­tője, nemcsak Magyarországé, hanem ennek a kötetnek a révén az egész világ megismeri finom, borongós és bölcs líráját. Pogány Béla különös gondot íordit arra, hogy Juhász irói jellemét mennél erőteljesebben és pregnánsabban formálja meg abban a körülbelül egy oldalra terjedő kis vázlatban, mellyel vers­fordításait bevezeti. Hevenyészett fordításban e méltatás igy szól: — Juhász Gyula egyévi noviealus ni r. tanári pá­lyára lépett, majd újságíró lelt. Hosszas viszon­tagságos vergődés után találta meg énjét a nagy magyar sikság méla melancholiájában. A várako­zásnak és a lebomlásnak a csendje vibrál költé­szetében. Nem harcol vágyainak a teljesüléséért, csak keresi magát a szerelemben, az Isten előtt való megadásban és csak a beteljesedést megelőző pillanat reszkető borzongásában akar élni. Rég letűnt korokban kutatja a szépségnek és az öröm­nek az ideálját, de csak saját álmait találja meg bennük. Elpihen a természet ölén, mipt édes­anya kebelén, de a természet megnyilvánulásai­ban is saját lelkére bukkan. Fejlődésének utolsó fázisában csak annak a népnek énekese akar lenni, amelyből kiszakadt és amelyért küzd. Sze­mében ettől kezdve a világegyetem egyet jelent a magyar ég kékjével és a határtalan magyar rónával. Leírásaiban, hitében, moráljában az egyet­len magyar igazság költőjévé lesz. Azután felsorolja Juhász eddig megjelent köteteit. A kis ismertetés után következik Juhász Gyula gazdag költészetének öt legszebb gyöngye rím­telen versfordításban. A fordítások általában sike­rülleknek mondhatók. A leheletfinomságu versek keveset veszítenek a fordítás révén himporukból és a Gyászpompa, Ó Asszonyok, Annára gondolok, A határrA tápai Krisztus Victor Ilugo dallamos nyelvén gyönyörűen reprezentálják Juhász Gyula lelkének gazdag költészetét. (V. S.) Nagymennyiségű paprikát lopott egy vagyonos alsótanyai gazda, mert földet akart vásárolni. (A Délmagyarország munkatársától.') Alsó­taayán, ahol legnagyobb mennyiségben ter­mesztettek paprikát, az utóbbi időben mind­föbbször fordult elő, hogy hetipiacok idején, amikor a tanyaiak bejönnek a városba, meg­dézsmálják a gazdák paprikaiüzéreit. Az al­sótanyai rendőrségre beérkezett panaszok után i teljes erővel megindult a nyomozás, anélkül > azonban, hogy a vakmerő paprikatolvajok | kézrekerültek volna. J Néhány nappal ezelőtt azután az egyik I tanyai rendőrnek feltűnt, hogy Kádár Mihály | jótnódu tanyai gazda egy kocsi paprikát visz a város felé. A rendőr tudta, hogy Kádárnak nincsen paprikaföldje és ezért azonnal gya­núsnak találta a szállítmányt. A rendőrségen Kádár Mihály először tagadta a paprikalol­vajlást. Később azonban elmondotta, hogy föl­det akart vásárolni és ezért követte el a lo­pásokat. Kádár Mihályt ezután annak ellenére, hogy nagy vagyonnal rendelkezik, letartóztatták és átkísérték az ügyészségre. A szegedi elemi tankönyvei, a Kalász és egy igazgaió-laniló „izgató" nyilatkozata. Fenyvessy Jenő, igazgató-tanító, iskolaszéki tag — címeivel együtt igy irja magát alá a derék férfiú cikket közöl a szegedi kurzus­ujság szerdai számában. A cikk ezzel a mon­dattal kezdődik: »Egyik helybeli napilap már napok óla foglalkozik a népiskolai tankönyvek beszerzésével Ez a helybeli lap mi vagyunk. Mondanunk se kell, hogy napok óta nem fog­lalkozunk a népiskolai tankönyvek ügyével, hogy mindössze kél cikkben foglalkoztunk ezzel az üggyel és hogy egg teljes hét elmúlt azóta, amióta ez. a két cikk megjelent. No de most már remélhetőleg még kurz'usujsá­gék és barátaik is letettek az inkvizícióról, annyival kevésbé fogjuk mi böngészgetni a formai igazságokat az igazgató-tanitó, iskola­széki tag cikkében. Hiszen ez a cikk megdöbbentő adatokat tár elénk, szinte azt kell hinnünk, hogy az igazgató tanitó, iskolaszéki tag ur több tekin­tetben tévedett és hogy e tévedéseinek egyik következménye lesz az a kellemetlenül vég­ződhető jegyeimi, amit valamelyik felettes ha­tósága fog ellene indítani. Hogy mást ne mondjunk, ad irja az igazgató-tanitó, iskola­széki íag ur, liogy azok »az üzleti haszonra spekuiáló« cégek, amelyeknek a tankönyveit eddig használták, ugy intézték a dolgot, hogy lehetőleg minél több tankönyv fogyjon el, azért minden osztályra külön-külön könyveled irattal;. Ez a mondat ugyan nem egészen vi­lágos, de feltétlenül betyárságokat sejttet. Most már csak arról лап szó, hogy kisebb, vagy nagyobb belyársagok történtek-e szegény kis nebulók agyveleje és a gondokkal küzködő szülők zsebe körül. Hol volí az igazgató-tanító, isko­laszék! iag ur áldásdus működé­sének korábbi éveiben, ha ész­lelte ezeket a betyárságokal és mégsem állt ki a síkra ellenük? Az egész mondat pedig súlyos vádat tartalmaz a kultuszminisztérium ellen is, amelyről nem feltételezzük, hogy tűrte volna valósággal év- j tizedekig az iskolaköteles gyerekek szülőinek kiszipolyozását és amely bizonyára módját I fogja ejteni annak, hogy az igazgató-tanító, iskolaszéki lag ur súlyos vádja tisziáztassék. A tanítókról az igazgató-laniló ur, ki azon­ban egyúttal iskolaszéki lag is, nem elég me­legséggel ir. Az ő szavainál mi sokkal kü­lönb, szívből inkább jövő, szívhez jobban szóló, bokros érdemeket i'öltétlenebbül elis­merő, a kezdetleges életviszonyokra kárhozta­tottságot nyíltabban megrovó szavakkal beszél­tünk volna erről a nagy, érdemes és értékes kulturtestületről. Az ilyen generális meghatá­rozásból sem következik azonban, hogy ennek a testületnek minden tagja egyformán kultúr­ember, érdemes és értékes. Nem tudjuk, tisz­tában van-e ezzel az igazgató-laniló, iskola­széki tag ur. De a kivétel megerősíti a sza­bályt. Mégis, inégis, már megengedjen nekünk az igazgaló-tanitó, iskolaszéki lag ur, nem illik olyan nagyon haragudni a vállalatokra, azokra se, amelyek jó üzletet csinálnak és azokra se, amelyek rossz üzletet csinálnak. Ezek nélkül a vállalatok nélkül a mai gazda­sági rendben ugyan mit csinálna az igazgató­atnitó, iskolaszéki tag ur? Mit gondol, mi lenne ebből az országból, ha egyszerre elkez­dene valamennyi vállalatnak rosszul menni? Szégyeljük magunkat, amiért egy igazgató­tanitó, iskolaszéki tag ur? Mit gondol, mi mondatokat. Ugyan miket lanil az ilyen isko­laszéki tag, aki szabad óráiban mégis csak igazgató-tau/ó? Igen helyeseljük, ha a tanilók gondoskodni kívánnak özvegyeikről és árváikról és a nagy­családu tanítók segélyezéséről. Igényük van ezen a téren a kormány, a társadalom, a sajtó, az önkormányzati testületek meleg és haté­kony támogatására. De minden elismerésünk fentartása mellett is meg kell mondanunk, hogy a legtiszteletreméltóbb tanitói osztály­érdekek szolgálatának is van határa. Az ügyvédek, az újságírók, az orvosok, a suszterek, a vasmun­kásod, a magántisztviselők, a a favágók, az iparosok, a keres­kedők és e szerencsétlen társa­dalom mi ndenegyes rétegének valamennyi tagja nagyon sze­retne gondoskodni az özvegyek­ről és árvákróL Egyik osztály könnyebben teheti ezt, mint a másik. De az a mód, ahogy a Kalász révén a tanítók teszik, akármit mond az igazgató­tanitó, iskolaszéki tag ur, nem megfelelő. Nem lett volna szabad megengedni és bele kellett volna nézni a dolgokba nagyon, de nagyon alaposan a tanfelügyelőknek, meg a kultusz­miniszternek is. Megengedjük, hogy a Kalász kitűnő tankönyveket hoz. A szülőknek azon­ban mégsem garancia, ha ugyanaz a tanitó birálja el a tankönyvet, aki keres rajta. Ez nem járja. Ez nem közéleti etika. Ez nem példaadás a tanítók részéről. Igy nem ját­szunk pedagógiát. Ennek nem lett volna sza­bad megtörténni. A gyerekeinkről való gon­doskodással kapcsolatosan megértünk és mél­tányolunk sok minden tévedési. Mindez azon­ban még igy sem megnyugtató a szülőkre, akik drága árát fizetik ennek a drága tan­könyv-cserének. Nem megnyugtató azokra, akik vállalatok sorsát nem boroshordó-izün intézik el, mert bennünket igenis az is ér­dekel, hogy tehát a tanitók tankönyv­monopóliumot vezetlek be és tartanak fenn, hogy tud-e minderről és mit szól mindehhez a kultuszminisztérium és hogy a monopólium behozatalánál történt-e gondoskodás arról, hogy azokat a kiváló cé­geket, amelyek évtizedeken át ellátták az elemi iskolákat könyvvel, minél kisebb károsodás érje. Cikke végén az igazgaló-taniló, iskolaszéki tag ur szórói-szóra ezeket irja: »A nagyközön­ség és a tanügyi hatóságok ezekután tisztán meyitéllietik, hogy mi van a függöny mögött? Kinek volt érdeke, hogy ezzel a nagy tüzi­lármával a közönség lelkében a kedélyeket és a tanügyi halóságot felizgassa?« Felizgatóbb cikket, mint atninő az igazgaló-lanitó, iskola­széki lag uré, elképzelni sem lehet. Bennünket az iskolaév küszöbén a legtisztább közérdek makulátlan szolgálata vezetett. Ennek érde­kében szívesen közreadtuk volna az igazgató­tanitó, iskolaszéki lag ur cikkét is — más tartalommal. De nálunk nem kopogtatott az igazgató-tanitó, iskolaszéki tag ur. Ugy látszik, a mi berkeink táján feszélyezve, kényelmet­lenül érzi magát. Imént idézett mondatában azonban mintha némi kis gyanúsítás is meg­húzódnék. Felkérjük az igazgató-tanitó, is­kolaszéki tag urat, szövegezze meg ezt a két mondatát világosabban. Egészen világosan. Akkor majd válaszolunk rá. Vagy itt. Vagy a biróság előtt. Vagy mind a két helyen. Qi/yi Előnyomtatások, himzé­" /V sek olcsón és szépen ^ ^ készülnek. 6 7 Mp Kézimunkaanyagok raktáron ^ SeslBBirsuiiű iiml KÉZIMUNKAIPAR Szeged, Kölcsey ucca 5, sz. HORVÁTH-CIPÖ gj készen vagy mérték után 691 Tissa Cajos Körút 32. ss. A vtlághlrll ет TRIUMPH és SIYRIfl kerékpárok egyedal SZflHTÚ SÁHDOR cégnél kaphatók Kiss ucca 2. Ft HÉRNEMÜEK, intézeti, menyasszonyi kelengyék varrását; függönyök, teritők előrajzolását és hímzését gépen és kézen, csipke aplikálását a leg­jutányosab- n.JA Szeged, Tisza ban készit HaflO Ilonka Lajos körút 54, Fenti cikkek állandóan rakfájr on!

Next

/
Thumbnails
Contents