Délmagyarország, 1927. szeptember (3. évfolyam, 199-223. szám)

1927-09-08 / 205. szám

SZEGED r Szerkesztőség : Deák Ferenc „cca Telefon: 13—33. ^KtedólilvataS, nölcsönkönyvtór és Jegyiroda : Aradi ucco 8. Telefon: 30ő. -- Nyomda: Lüw Lipót ucca lg. Telefon: lő--34.« >> « » « » Csütörtök 1927 szeptember 8 a © © in. ÉVFOLYAM, 205. SZAM MAK.Ö : Szerkesztőség és kiadóhivatal: Uri utca 6. Telefon: 131. Síám.« » « » « » HÓBMEZŐVÁSÁBHEiy: Szerkesztőség és kiadóhivatal: Andrássy ucca 23. Telefon: 4«. szám. « » « » « » « » « » 'naaa előfizetési ára havonta 3-20, vidéken és a fővárosban 3-60, kUUötdOn 6-40 pengő. Egyes szám 1©, vasár- és Ünnepnap ¿4 fillér. m«m Szembe a nappal. Egyik fővárosi lapban, az úgynevezett har­cos irredentizmust képviselő Mayyarság-bdm Sacro egoismo néven vezércikket olvasunk a Kotherme-akciórói. A nemes lord nemes ak­ciójáról szóló vezércikkek rendesen egyfor­mák szoktak lenni. Lelkesek, hazafiasak és magasröptüek, mint a tósztok, melyek nagy bankettek teritett asztalai felett liasitják a levegőt és rendesen bele is vesznek a levegőbe. Ezt nem kritika gyanánt mondjuk, mert föl­fogásunk szerint nem is lehet más ezekben a vezércikkekben, mint ami van bennük. Hó­dolatteljes meghajlás a lord elölt, aki párt­fogásába vett egy nemzetet, a legszentebb ön­zetlenségből, ujjongó köszöntése a magyar haj­nal első pirkadásának, amely isteni csuda­képpen nyugaton hasad és riogatása a trianoni birák lelkiismeretének, amelynek a füle sü­ket és az álma mély. Kézzelfogható konkré­tumnak biz ez nem sok, de init tehetünk töb­bet? Egy hang váratlanul bele kiáltott a pusztába, — természetes, hogy arra visszhang felel, de az is természetes, hogy a visszhang nem mondhat többet, mint amennyit a hang mondott. A Sacro egoismo cimét viselő vezércikk azonban többet mond, mint amennyit Rother­mere lord mondott. Azt mondja, hogy nézzünk szembe a nappal és legyünk vele tisztában, hogy semmit se adnak ingyen, még Anglia barátságát se. Hagyjunk főj azzal a gyerekes naivsággal, hogy ha jó fiuk leszünk, akkor majd megsimogatnak bennünket, letörlik a könnyeinket és álmaink mézeskalácsából a szánkba dugnak egy darabot. Csináljunk reál­politikát és fogadjuk el az angolok ajánlatát, akik országunkat európai politikájuk tá­maszlópontjává akarják tenni. Álljunk be Anglia szerződéses harcosainak a szegődött bér, osztott konc elve alapján. S ha Ang­lia eddig nem tett volna ajánlatot, ajánlkoz­zunk föl neki mink. Anglia adjon nekünk a diplomáciai segitségen kivül repülőgépeket, ágyukat, tankokat, mi pedig cserébe a fegy­veres szolgálatunkon felül odaadjuk a constan­zai és brailai kikötőt, átengedjük az oláh pet­róleumforrásokat és ellátjuk a londoni szesz­gyárakat oláh kukoricával és búzával. Köny­nyen tehetjük, mert ha megint kardot kap­hatunk a kezünkbe, azzal a Fekete-tengerig kanyaritjtik a Rothenpere-vonalat, ugy, hogy az uj magyar birodalom Oroszországgal lesz határos... Ha Anglia ezt kínálja, akkor a zsoldjába állunk, de szentimentális békefrá­zisokból, zöld asztal melletti delegációkból, genfi betlehemes koldusjátékból és mérsékelt irredenta-díszletekkel rendezett majomszinházi rcprizekből többet nem kérünk. . Hát így festene a ködben gomolygó Rot­hermere-akció, szemben a nappal? Nem liisz­«ük és azt se hisszük, hogy a lord extalíkus örömmel fogadná ezt a visszhangot, amely­nek nyílván még nagyobb lesz a hatása, mint az ő szavának. Csakhogy ez a hatás aligha­nem nehéz helyzetbe hozza Apponyil Genf­en, aki ott a háború bűnétől ártatlan és a világ törvényszékéhez a jog és a természet "evében apelláló békés magyar nemzetet kép­eli, amely csak a maga igazát követeli és nem álmodozik még a feszii^te^suij hódító Patikáról. Igaz, hogy egy iefejEíren újság­cikket nem lehet számonkénti «^ nemzettől, amelynek feje pár héttel ezelőtt adta tudtára a világnak, hogy Magyarország őszinte béke­szándékát saját életérdeke garantálja első­sorban, amely a maradék magyarságot nem leheti fel véres kalandok kockájára, — de a felelőtlen újságcikkeket ott is maghallják, ahol a hivatalos nyilatkozatok süket fülekre talál­nak. És áltól félünk, különösen meghallják olt, ahol a sacro egoismo magyarok millióit tartja rabságban, amely aligha lesz enyhébb akkor, ha a rabtartók éberségét düh és tele­lem fokozza. A harcos magyar irredenta min­dig megfeledkezik arról, hogy a mi tehetetlen haragunknak, amely csak fakardokat csattog­tathat és bodzapuskákat puffogathat, min­dig keserves árát adja meg az elszakított területek szenvedő magyarsága. Magyar irredenta? Hol van az a magyar irredenta, amely mindenütt levő, mint a le­vegő, de nem látható és meg nem fogható? Hol van az a magyar irredenta, atnely dübö­rög, harsog és menydörög a lelkekben, de összeszorított szájjal jár, mint az árnyék a vizén? A mi irredentánknak csak látszata van, mint az üres szappanbuboréknak. Kivül csupa szivárvány, aranycsillán, belül semmi. A mi irredentánk hejehujás és adtateremtettés, de akármit csinál, mindig a kirakatba ül, — sajnos, mindnyájan tudjuk, üres bolt kiraka­tába. Nekünk nincs olyan irredentánk, mint az olasznak, vagy a franciának volt. Az irre­denta, amely nem akar megállni a Fekete­tenger partjáig, bizonyosan jóhiszemű, — mint amilyen jóhiszemű volt Tisza István, mikor az egész világháborút ugy fogta fel, hogy lemegyünk csöndet csináló patrulnak a szerb csárdába, — de ez a jóhiszeműség egyszer már elvesztett bennünket. Aas *,01d CMory" belezuhant ass Óceánba. Órákon ót adott S. O. S. jeleket a tenger színéről. — Egy gőzös felkutatására Indult, de eddig nem sikerült ráta* iálni a szerencsétlenül jáit repülőgépre. A gépet elnyelte a tenger? (Budapesti tudósilónk lelefonjelenlésc.) Londonból jeleritik: Greenwichi időszámítás szerint egyszerre négy gőzös rádióállomása vette fel az Old Glory'hívó jelét. A gép S. 0. S. jeleket adott, egyúttal meghatározta pontos földrajzi helyzetét. A Pennsylvania gőzös, amely 83 mérföld­nyire volt a megadott helytől, azonnal meg­változtatta irányát és az Old Glory segítsé­gére sietett. A délután folyamán a Pennsyl­vania ujabb segélyjeleket kapott az Old Glory­ról. Az Old Glory utasainak közlése szerint a gép a tenger színén hányko­lódik, de sikerült magukat a viz felszínén tartani. A Pennsylvania a késő délutáni órákban érte el az Old Glory által megjelölt helyet, a gép­nek azonban nyoma sem volt és ezért a Penn­sylvania tovább kutat a szerencsétlenül járt gép után. Milánóból jelentik: Newyorki jelentés sze­rint az Old Glory finanszírozója parancsot adott a gép startja előtt, hogy a gépet egy, másik rádióval is fel kell szerelni, amely ugy volt megkonstruálva, hogy zuhanás esetén automatikus öOO méteres hullámhosszal adja az S. 0. S. jeleket. Az Old Glory 5500 liter benzint vitt magával, ugy, hogy megterhelése rendkívül nagy volt. Newyorkból jelentik: A Pennsylvania késő este szikratáviratot adott le, amely szerint beszüntette a kutatást az Old Glory után, mert a hajó tisztjei meg vannak győződve, hogy a repülőgépet utasaival együtt elnyelte a tenger. Két másik hajó még kutat a gép után. Harmadszor az Óceán fölé. (Budapesti tudósilónk telefónjelentése.) Londonból jelentik: A Sir John Curliny Tully és Metcalf pilótákkal harmadszor is startolt az Atlanti Óceán átrepülésére. Reg­gel 9 órakor indultak el a kanadai Harbourg­ból, hogy leszállás nélkül Londonba repül­jenek. Lloydt George ss&avai a 'Daily Mail-ben a bélcereviszió lehetőségéről. „A békeszerződés egyes rendelkezései eseíleg revízió tárgyává te&etők a Népszövetség előtt." A volt angol miniszterelnök válasza Földiák igazgatónak. London, szeptember 7. A Daily Mail vezér­cikkben foglalkozik azzal a levélváltással, amely Lloyd George és Földiák János, az Angol—Magyar Bank igazgatója közt folyt. Földiák János emlékeztette Lloyd Georget San Remoban végbement találkozásukra, ahol Lloyd George elismerte a lehetőségét annak, hogy Magyarország ügyét uj megfontolás tár­gyává tegyék. Lloyd George most Földiáknak a követ­kező választ adta: — Köszönöm érdekes levelét a magyar ügyekről. Az angol közvélemény teljesen megérti, hogy sem a magyar nép, sem a miniszterelnök nem voltak felelősek az 1914. évi katasztrófáért, hanem hogy bizonyos teljesen tiszteletreméltó inditó okok so­dorták bele őket. Ezért Anglia érzelmei, melyek Kossuth Lajos ivadéka ¡irányában mindenkor ba­rátságosak voltak, a világháború eseményei nyo­mán sem váltak keserűvé. — Mostani válaszomat inkább elvekre, semmint tényekre alapítom. Vizsgálat nélkül nem alkot­hatok véleményt arról, vájjon tisztára magyar la­kosságot tényleg akarata ellenére Csehország, Ro­mánia és Jugoszlávia annektált-e. Egyetértek azonban önnel abban, hogy a cseh parlament 12 magyar képviselőjé­nek tiltakozása erős príma facie ennek a vizsgálatnak jogosultságára.

Next

/
Thumbnails
Contents